Gyógyszerészi Közlöny, 1942 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-03 / 1. szám

Budapest, 1942. január 3. 1. szám. A GYÓGYSZERÉSZET ÉRDEKEIT VÉDŐ ÉS HALADÁSÁT SZOLGÁLÓ SZAKLAP. Előfizetési ár: Szerkesztette: Szerkesztőség és kiadóhivatal: , ,, 0 KARLOVSZKY GEYZA + „ . “ Negyedévre .............8.— pengő ' Budapest, VIII., Vas-utca 12. E gyes szám............. 70 fillér ------------------------------------------------------------ Telefon: 139-225. . Szerkesztik: Postatakarékpénztári csekk­Megjelenik minden szombaton. KORITSANSZKY OTTÓ és LÖCHERER TAMÁS számla: 51.01R. Asz ufessztendő feladatai „A mac/gai• hizelkedéshez szokott, ma gát sokban túlbecsüli, gyakorta gőgös és hiú, és az igaz, egyenes szótól el szokott...“ (Gróf Széchenyi István: Stádium) Idestova egy esztendeje lesz már, hogy az érdekképviseleti munkában való közvetlen rész­vételtől megváltunk és új emberek számára en­gedtük át a teret. Az egyesületi életben bekövet­kezett változás körülményei még sokkal frisseb­ben élnek kartársaink emlékezetében, semhogy szükséges volna azokat feleleveníteni. Vissza­vonulásunk okaira jól emlékszik a kar. Csak ismétlésekbe bocsátkoznánk, lia most újra beszél­nénk róla. Az események logikai összefüggése szempontjából mindössze csak arra szeretnénk rámutatni, hogy közeleg annak az egy esztendős időszaknak határa, amikorra az új elnökség a kar legtávolabbi reményeinek teljesítését ígérte. Visszavonultságunk csöndes őrhelyén türelmes szemlélődéssel figyeltük a kari események folyá­sát. Az új vezetők nagy dolgokra vállalkoztak s programmjnk megvalósítását határidőre ígérték. A pályáját szerető, lelkiismeretes gyógyszerész számára nem maradt más bátra, mint félre­vonulva utat engedni nekik, hogy programmjnk megvalósításán és ígéreteik beváltásán zavartala­nul munkálkodhassanak. letek feltárása, a járható utak megjelölése s ezek révén a vezetőség eredményes működésének elő­segítése. Az újév első napjaiban, az egymást követő esztendők örök időktől fogva ismétlődő őrség­váltásának idején helyénvalónak látjuk néhány szóval összefoglalni szándékainkat és megmu­tatni olvasóinknak az utat, amelyen haladni kí­vánunk. Nem akar ez programmadás lenni, mert működésünk iránya elválaszthatatlan ennek a lapnak szellemétől, s így alapjában véve a prog­ramra is, az út is régtől fogva ki van jelölve. A Gyógyszerészi Közlöny fennállásának 57 éve alatt mindig vezető és irányító szerepet vitt a kari köz­felfogás kialakításában és a gyógyszerészi érdek- védelem irányelveinek megformulázásában. Ezt annak köszönhette, hogy minden időben olyan férfiak állottak az élén, akik magasabb eszmé­nyek tiszta értékeit hordozták lényükben és ad­ták át a kari közösségnek. Mi is arra törekszünk, hogy megtartsuk e ránkbízott lap vezető és irá­nyító szerepét, s az igazság és a közérdek keresé­sének tiszta hevületével szolgáljuk a gyógyszeré­szet érdekeit. Munkánk és magatartásunk alap­elvei tehát adva vannak a ránkhagyott szellemi örökségben. Feladatunk az, hogy a viszonyok változásai között az adott helyzetben is meg­keressük a közérdeket és az igazságot. Még nem érkezett el az ideje annak, hogy működésükről a kar mérleget készítsen, hiszen a programm beváltására kijelölt egy esztendőből negyedév még hátra van. Türelemmel kell be­várni a terminus elérkeztét, így kívánja a méltá­nyosság és a becsület. A mérlegkészítés és szá­monkérés ideje csak azután következlietik. Addig is kötelessége mindenkinek mindent elkövetni a vezetők munkájának sikere érdekében. Ezt tettük mi is az eltelt három negyedév alatt, amikor minden személyi vonatkozástól távolálló, bíráló cikkeinkben tárgyilagosan mutattunk rá a hiá­nyokra, valamint a kari élet szükségleteire s ada­tok és példák tömegével világítottuk meg a kér­dések megoldásának lehetőségeit. Ezt kívánjuk tenni továbbra is, mert úgy érezzük, a kar érde­kében álló kötelességünk a hiányok és sziikség­,,A magyar hizelkedéshez szokott, magát sokban túlbecsüli, gyakorta gőgös és hiú, és az igaz, egyenes szótól elszokott. . .“ — mondotta a legnagyobb magyar, akinek eszméire ma oly gyakran történik hivatkozás. A közérdek és az igazság nem tűri meg, hogy ezek a jellemvonások útját szegjék érvényesülésének. Hiúság és gőg, önmagának tálértékelése, hizelkedők udvarlása és az igaz, egyenes szó hiánya elhomályosítják a közéleti ember szemmértékét és megfosztják a helyes önkritika alkalmazásának képességétől. Kártékony jellemvonások ezek, melyeknek görbe tükrében a törpe is óriássá torzul, a semmittevés pedig lázas alkotássá. Feladatunk az, hogy az igazságos bírálat tükrében megmutassuk a helves arányokat és igaz, egyenes szóval juttassuk ki­fejezésre személyekről és dolgokról tárgyilagos LVUI. évfolyam.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék