Gyógyszerészi Közlöny, 1942 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-03 / 1. szám

2 Bűnbakkeresés Dr. Szász Tihamér. „Jog és igazság ellen győzelmet vívni nem lehet soha.“ Az új Formulaé Normales-t a gyógyszerészi kar nagy csapásként fogadta. Mindenki érzi a gyáriparral folytatott élethalál-harcban az el­szenvedett vereség súlyát. Teljesen érthető, ha ezzel kapcsolatban felszínre kerül a felelősség kérdése. Ennek ellenére a magunk részéről ki­kapcsoltuk a felelősség bolygatását az új Formu­laé Normalesről december 20-án közölt ismertető cikkünkből. Az volt ugyanis a véleményünk, hogy a szerencsétlenség, ami a szabványos vény­minták drákói módosításával a gyógyszerészi karra zúdult, szükségessé tenné, hogy ebben a kérdésben a kar, a szaksajtó és a gyógyszerészi érdekvédelmi egyesületek vezetői egyöntetűen és a legnagyobb eréllyel küzdjenek a gyógyszerészi munka megvédéséért és a magisztrális gyógyszer­­rendelés kiterjesztéséért. Ennek a létfontosságú szempontnak érvényrejutása érdekében feláldoz­tuk az ellenzéki szaklap számára rendkívül hálás témául kínálkozó ama kérdésnek a taglalását, hogy kit terhel a felelősség az új szabványos vénymintákért. A módosított Formulaé Normales ismertetésekor nem tettük szóvá az országos egyesület vezetőinek szerepét, nem emlegettünk GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY kritikánkat. Meggyőződésünk, hogy ezzel hiva­tást teljesítünk, mégpedig nagyon fontos hivatást, mert gyógyszerészrendünknek elengedhetetlenül szüksége van a tisztánlátásra és arra is, hogy biztos ítélettel mérhesse föl, mit várhat szemé­lyektől, pontos képet alkothasson, érdekeinek vé­delmében milyen tényleges utak és eszközök áll­nak rendelkezésére. Meg kell szűnnie annak, hogy a kar — valóságérzék híjján levő ígéretek káprázatával fedje el szemei elől az érdekvéde­lem reális lehetőségeit. Az új esztendőben szét kell foszlania minden valószerűtlenségnek, ami a gyógyszerészi közéle­tet csábító illúziók ködébe burkolta és tiszta egy­szerűségében napfényre kell kerülnie az élet reá­lis valóságában gyökeredző igazságnak. Nagy­vonalú elképzelések, szédítő arányok és százéves tervek helyett a mindennapi élet részletkérdései­nek kell napirendre kerülniök. Messze látra szóló programmok helyett egyszerű gyakorlati kérdé­sekkel kell foglalkozni, amilyenek a gyógyszer­­tárak gazdasági helyzete, a gyógyszerész szociális problémái. Mindenekelőtt a gyógyszerárszabás és ezzel kapcsolatban a gyógyszerészi munkadíjak ügyét kell rendbehozni. Az alkalmazotti fizetések 30%-os pótlékolása és az üzemi költségek jelen­tős növekedése után munkadíjaink nem marad­hatnak meg a 10°/6-os emelés színvonalán, mert ez a gyógyszertári üzemek csődbejutását jelen­tené. A gyógyszerészi hitel kérdése egyike azok­nak a gazdasági problémáknak, amelyeknek megoldása égetően sürgős. Az új kereskedelmi hitelakcióba való bekapcsolódásról csak nem­régen értekeztünk. A kisfalusi gyógyszerész lakás­kérdése és a falusi gyógyszertár helyiségkérdése sürgős rendezésre vár. A pálya elnéptelenedése és az ezzel kapcsolatos alkalmazotthiány égető problémaként nyomult előtérbe. A gyárak sérel­mes árpolitikája gyors szabályozást igényel. A gyógyszerkülönlegességek túlszaporodása elleni védekezés és a túlzott gyáripari befolyás vissza­szorítása a legsürgősebb teendők közé tartozik. Az új Formulaé Normales által szenvedett gaz­dasági vereség ellensúlyozása a Nostra-mozgalom kiterjesztésének és a szabványos vényminták pro­pagandájának megerősítése útján halaszthatatlan feladat, nem is szólva a gyógyszerészek tiszti rangjának elismertetéséről és a már készenlevő új gyógyszerészi törvénytervezetben lefektetett elvek megvalósításáról. A reális talajon mozgó érdekvédelem még sok részletkérdés kimunkálására találhat alkal­mat, így a gyakorlati igényeknek megfelelően mielőbb pótolni kell a hiányzó egyesületi kiadvá­nyokat, az egyesített gyógyszerárszabást és az összes árváltozásokat felölelő gyógyszerkü­lönle­­gességi árszabást, továbbá az orvosi kar tájékoz­tatására szolgáló új Nostra-füzet kiadását. Gon­doskodni kell a közgyógyszerellátási számlák gyors kifizetéséről, az éjjeli pótdíj felszámítási jogának kiterjesztéséről, a gyógyszertárak zsír­ellátásának biztosításáról, a közkórházi gyógy­szerbeszerzéseknél a tapasztalt túlkapások vissza­szorításáról, a gyógyszertárak üzemi költségeinek megállapításáról, a betegbiztosító intézeti gyógy­szerellátásban a magisztrális rendelés védelméről, az álkormánybiztosi áremelések alapján a gyógy­szerárak gyors módosításáról és a kisebb-nagyobb gyakorlati problémák hosszú sorának megoldá­sáról, amelyeknek szinte mindegyikével bőven foglalkoztunk lapunk hasábjain. A mögöttünk álló hatalmas tábor s az álta­luk képviselt közvélemény egész súlyával és ere­jével fogjuk támogatni azokat a törekvéseket, amelyek a gyógyszerészi kar e reális kívánságai­nak megvalósításán munkálkodnak, de minden erővel szembeszegülünk az érdekvédelmi felada­tok olyan értelmezésével, amelyből hiányzik a gyakorlati problémák jelentőségének felismerése. Ha elérkezik a mérlegkészítés ideje, mindezeket a szempontokat a karnak figyelmébe fogjuk aján­lani, hogy káprázatoktól és illúzióktól mentesen vizsgálhassa meg vezetőinek munkáját és kér­hesse számon érdekeinek védelmét. Koritsánszky Ottó Löch­erer Tamás.

Next