Katolikus Polgári Fiú és Leányiskola, Gyömrő, 1935

A RAJZOKTATÁS RÖVID TÖRTÉNETE ÉS SZEREPE A KÖZÉPFOKÚ ISKOLÁKBAN. Mielőtt a kitűzött tárgyról bővebben szólanék, szögezzük le első­sorban azt a tényt, hogy a rajzoktatást a polg. iskolákban nem csak az általános műveltséget célozza, hanem azon túlmenően a jövő élet­pályákon feltétlen szükséges rajzi tudást van hivatva megadni. A rajz az emberi léleknek legnemesebb, s talán legrégibb kifeje­zési módja. Annak kifejezésére szolgál, amit a nyelv segítségével csak igen nehezen, hosszadalmasan, vagy egyátalán kifejezni nem lehet. Oly egyetemes világnyelv, melyen mindenki, beszélhet s melyen a legmű­­vészibb s legegyszerűbb dolgok is egyaránt kifejezésre juthatnak. A világtörténet, a művelődéstörténet lapjait forgatva, arra a meggyőződésre jutunk, hogy minden kornak bélyegét, kulturális fokát az azon időkből visszamaradt műemlékeink tükrözik leghívebben. Gondoljunk csak a derűs, életvidám görög népre, vagy az Egyház uralmát jelentő csúcs­ivek égbetörő építkezéseire, vagy a 12. és 13. század hívő keresztény lélekkel telített festészetére, szoborműveire. Nem ilyen bélyeget talá­lunk-e műemlékeiken? Azonban, ha e korok emlékeit a műveit, ember szemével akarjuk látni, megismerni, ezt a megismerést nagyon fontos alaptanulmányoknak kell megelőzniük. Ha érzéssel akarjuk az építészet, szobrászat, festészet beszédjét megérteni, úgy ennek a nyelvnek lega­lább a-b-c-jét, a rajzolást kell tanulnunk. Ez az alapigazság már nagyon régi. Már az Ó­korban a műveltség egyik legfontosabb feltételét látta a rajztanulásban Plátó, Aristoteles, Plinius. A pedagógiai alapon nyugvó rajztanutás azonban csak a 18. szá­zadban kezdődött. A cél az volt, hogy a növendékeknek biztos látá­suk és kezük legyen. Az addig használt élettelen minták helyett a szabad természet vált mintául. A tanuló ne másoljon, hanem közvetle­nül a természetet figyelje meg és rajzolja. Ez az elv ma is helytálló, ha nem iskolai, tehát tömegtanításról, hanem egyéni oktatásról van szó. Az 1800-as években tisztán mértani és ipari szükségesség alapján nyugodott a rajztanítás a középiskolákban, ami azonban sokszor lélek­­nélküli másolásokhoz vezetett. Előre kipontozott lapokra kellett rajzolni, mértani díszítményeket másolni, legjobb esetben gipsz fejeket rajzoltattak a haladókkal.

Next