Katolikus Polgári Fiú és Leányiskola, Gyömrő, 1935
A RAJZOKTATÁS RÖVID TÖRTÉNETE ÉS SZEREPE A KÖZÉPFOKÚ ISKOLÁKBAN. Mielőtt a kitűzött tárgyról bővebben szólanék, szögezzük le elsősorban azt a tényt, hogy a rajzoktatást a polg. iskolákban nem csak az általános műveltséget célozza, hanem azon túlmenően a jövő életpályákon feltétlen szükséges rajzi tudást van hivatva megadni. A rajz az emberi léleknek legnemesebb, s talán legrégibb kifejezési módja. Annak kifejezésére szolgál, amit a nyelv segítségével csak igen nehezen, hosszadalmasan, vagy egyátalán kifejezni nem lehet. Oly egyetemes világnyelv, melyen mindenki, beszélhet s melyen a legművészibb s legegyszerűbb dolgok is egyaránt kifejezésre juthatnak. A világtörténet, a művelődéstörténet lapjait forgatva, arra a meggyőződésre jutunk, hogy minden kornak bélyegét, kulturális fokát az azon időkből visszamaradt műemlékeink tükrözik leghívebben. Gondoljunk csak a derűs, életvidám görög népre, vagy az Egyház uralmát jelentő csúcsivek égbetörő építkezéseire, vagy a 12. és 13. század hívő keresztény lélekkel telített festészetére, szoborműveire. Nem ilyen bélyeget találunk-e műemlékeiken? Azonban, ha e korok emlékeit a műveit, ember szemével akarjuk látni, megismerni, ezt a megismerést nagyon fontos alaptanulmányoknak kell megelőzniük. Ha érzéssel akarjuk az építészet, szobrászat, festészet beszédjét megérteni, úgy ennek a nyelvnek legalább a-b-c-jét, a rajzolást kell tanulnunk. Ez az alapigazság már nagyon régi. Már az Ókorban a műveltség egyik legfontosabb feltételét látta a rajztanulásban Plátó, Aristoteles, Plinius. A pedagógiai alapon nyugvó rajztanutás azonban csak a 18. században kezdődött. A cél az volt, hogy a növendékeknek biztos látásuk és kezük legyen. Az addig használt élettelen minták helyett a szabad természet vált mintául. A tanuló ne másoljon, hanem közvetlenül a természetet figyelje meg és rajzolja. Ez az elv ma is helytálló, ha nem iskolai, tehát tömegtanításról, hanem egyéni oktatásról van szó. Az 1800-as években tisztán mértani és ipari szükségesség alapján nyugodott a rajztanítás a középiskolákban, ami azonban sokszor léleknélküli másolásokhoz vezetett. Előre kipontozott lapokra kellett rajzolni, mértani díszítményeket másolni, legjobb esetben gipsz fejeket rajzoltattak a haladókkal.