Állami gimnázium, Gyöngyös, 1855

A görög ny­elv tanulmányozása gymnasium­ainkbian* Az Austria birodalomban létező gymnasiumoknak lényeges átváltoztatása s korunk igényeihez mért alakítása alkalmával, a’ cs.kir. közoktatási magas Ministerium főleg oda irányzott bölcs tapintatu intéz­kedéseivel, hogy a’ magasabb fokú tudományok megszerzésére törekvő növendékek édes anyanyel­vűk segédkezése mellett mind a’ régi remekírók munkái által örökített nyelvekben kívánt sikerrel képeztessenek, mind a’ gyakorlati életre szükséges tanulmányokban kellő jártasságot, felvilágosítást nyerjenek. Ma tehát iskoláinkban sem a nyelvészet a művészeten, sem ez ama felett előnyt magá­nak nem követelhet, mert a’ naponkint újakat s az előbbinél fokonként tökéletesebbet teremtő szel­lemi erőnek folytonos fejlődése mellett lehetetlen csak fel is tenni valami elkülönítő szakadást, vagy ellenségeskedést azon tudományok között, melyek egy­részt a nyelvészetet, más részt pedig az értelmet és lelket közelebbről érintik; a­­mint ez magyar irodalmunk s nemzeti mivelődésünk nagy akadályára nem csak a régmúlt idők hosszas során, hanem jelen századunk első negyedében is történt. — Korunk mostani műveltsége hangos szózattal követeli, hogy a’ művészet, irodalom és bármi néven nevezendő tudomány az elmetehetséggel és saját belső vonzalommal párosítva ne csu­pán elágazva szolgáljanak oktatásul a művésznek, az írónak és a tudósnak, hanem öszpontositott közös erővel neveljék a’ társas életre, folytonos tökéletesedésre született embert. E’ szerint a gymnasiumi osztályokat látogató ifjúság nem kénytelen a könyvek hideg be­tűihez ragaszkodni ’s az általa alig értett szavak gépies betanulásával bajoskodni; mert az iskolák, egykor innen mért jelességeinek, vagy talán jobban, henczegő haszontalanságainak ideje lejárt. Az követeltetik ma, hogy az édes anyanyelv művelése mellett mind az ős­idők romlatlan kincseit rejtő tudományos nyelvek gyakorlatilag tanitassanak, mind az újabb kor szükségeihez alkalmazott életboldogitó tantárgyak megismertessenek, kedveltessenek. — E végből uj szervezetű gymnasiu­­mainkban méltó helyet foglal az irodalom és tudomány mindazon ága, melyről reméllemi lehet, hogy a’ nemzet legfőbb kincseinek szellemi erejét öregbíteni s az egyetemi tudományok sikerdús felfo­gására növelni, érlelni, szilárdítani fogja. Vannak azonban nem kis számmal, még pedig az iskolázott férfiak között is, kik a gym­­nasiumokba behozott újabb tanítási rendszerrel, annak minden feltűnő előnyei mellett is különösen azért nem tudnak, nem akarnak megbarátkozni, mivel az előadatni rendelt tanulmányok között a gö­rög nyelvet szinte kötelezett tantárgynak lenni látják, tapasztalják. Ugyan­is, nem egyszer hallhatni hasonló kifejezéseket. Minek az a’ görög nyelv az iskolákban! minek tanulja, mi hasznát veszi annak !*

Next