Állami gimnázium, Gyöngyös, 1855
A görög nyelv tanulmányozása gymnasiumainkbian* Az Austria birodalomban létező gymnasiumoknak lényeges átváltoztatása s korunk igényeihez mért alakítása alkalmával, a’ cs.kir. közoktatási magas Ministerium főleg oda irányzott bölcs tapintatu intézkedéseivel, hogy a’ magasabb fokú tudományok megszerzésére törekvő növendékek édes anyanyelvűk segédkezése mellett mind a’ régi remekírók munkái által örökített nyelvekben kívánt sikerrel képeztessenek, mind a’ gyakorlati életre szükséges tanulmányokban kellő jártasságot, felvilágosítást nyerjenek. Ma tehát iskoláinkban sem a nyelvészet a művészeten, sem ez ama felett előnyt magának nem követelhet, mert a’ naponkint újakat s az előbbinél fokonként tökéletesebbet teremtő szellemi erőnek folytonos fejlődése mellett lehetetlen csak fel is tenni valami elkülönítő szakadást, vagy ellenségeskedést azon tudományok között, melyek egyrészt a nyelvészetet, más részt pedig az értelmet és lelket közelebbről érintik; amint ez magyar irodalmunk s nemzeti mivelődésünk nagy akadályára nem csak a régmúlt idők hosszas során, hanem jelen századunk első negyedében is történt. — Korunk mostani műveltsége hangos szózattal követeli, hogy a’ művészet, irodalom és bármi néven nevezendő tudomány az elmetehetséggel és saját belső vonzalommal párosítva ne csupán elágazva szolgáljanak oktatásul a művésznek, az írónak és a tudósnak, hanem öszpontositott közös erővel neveljék a’ társas életre, folytonos tökéletesedésre született embert. E’ szerint a gymnasiumi osztályokat látogató ifjúság nem kénytelen a könyvek hideg betűihez ragaszkodni ’s az általa alig értett szavak gépies betanulásával bajoskodni; mert az iskolák, egykor innen mért jelességeinek, vagy talán jobban, henczegő haszontalanságainak ideje lejárt. Az követeltetik ma, hogy az édes anyanyelv művelése mellett mind az ősidők romlatlan kincseit rejtő tudományos nyelvek gyakorlatilag tanitassanak, mind az újabb kor szükségeihez alkalmazott életboldogitó tantárgyak megismertessenek, kedveltessenek. — E végből uj szervezetű gymnasiumainkban méltó helyet foglal az irodalom és tudomány mindazon ága, melyről reméllemi lehet, hogy a’ nemzet legfőbb kincseinek szellemi erejét öregbíteni s az egyetemi tudományok sikerdús felfogására növelni, érlelni, szilárdítani fogja. Vannak azonban nem kis számmal, még pedig az iskolázott férfiak között is, kik a gymnasiumokba behozott újabb tanítási rendszerrel, annak minden feltűnő előnyei mellett is különösen azért nem tudnak, nem akarnak megbarátkozni, mivel az előadatni rendelt tanulmányok között a görög nyelvet szinte kötelezett tantárgynak lenni látják, tapasztalják. Ugyanis, nem egyszer hallhatni hasonló kifejezéseket. Minek az a’ görög nyelv az iskolákban! minek tanulja, mi hasznát veszi annak !*