Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1876
Mélyen tisztelt Szülők, Gyámnokok és egyéb Nevelés-barátok! A nevelés egyrészről a nép életétől s az élet fejlődésétől függ, másrészről új életnek, új fejlődésnek szülője. A spártai nevelésnek, mely a szellemi, a szorosabb értelemben vett tudományos képzést elhanyagolá, s csakis a testi erő-, ügyesség, vitézség és a törvények iránti engedelmesség kifejtésére fektette a fősúlyt, egyedül a test- és hadgyakorlatok képezték magvát s igy a valódi nevelés első fokát képezé. És bár e rendszer, egy jeles történészünk állítása szerint, népet teremtő, mely ellenség elől soha meg nem futott népet, melyből a szabadságszeretet soha ki nem aludt s életének minden gyönyöreit, szivének legszentebb érzelmeit áldozatul vitte; mégis mindezen önmegtagadásért nem kapott egyebet kárpótlásul, mint katonai gőgöt és ábrándos honszerelmet. Lykurg alkotmánya tehát bár szilárd alapot adott a sokféleképen megingatott spártai álladalomnak, a történész, azon méltán befogadható indoknál fogva, hogy abból minden humánusabb érzés számkivetve volt, egy nagyszerű képtelenségnek jellemzi, mely embert soha nem boldogíthatott, s melyből idővel a legborzasztóbb kinövések fakadoztak. Az athéni nevelés alapjában már jóval tökéletesbnek mondható, amenynyiben a spártai nevelés alapföltételeinek megtartása mellett a tudományos művelődést, a szellemi erők kifejtését is fölvevő keretébe, habár a különbözőényezők vonzalma és ügyszeretetének hatásos uralma folytán változatos temény és rendszer alakjában, de szilárd jellemképzésre ép oly kevéssé fortott kiváló gondot, mint a spártai. Ne csodálkozzunk. A kereszténység előtti kort a magasabb erkölcsi eszmékben nyilvánuló folytonos tévedés és ingadozás jellemzi. Voltak nagy jellemek, de minden kitartás nélkül. Kitartó, erős és szilárd jellemeket csak az igazi keresztény nevelés, amely azt a nagy szabálytalanságot, melynél fogva szemlátomást erkölcsi természetünk törvényeinek megszegésére hajlunk, annyira ki tudja egyenlíteni, hogy az ember szabadsága, egyensúlyban van önmagával, teremthet és adhat a hazának, mert a kereszténység vallásos nevelés az embert nem tekinti, mint a spártai nevelés, az állam monopolizálható vázának, hanem önálló egyednek, kit az erény útján megtartva, nemcsak összes szellemi céljainak elérésére képesíti, de szem előtt tartva annak viszonyát a társadalomhoz, belőle erkölcsös