Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1880
Ha tehát az ifjúság célját — a valódi boldogságot — el akarja érni, kettőt iparkodjék sajátjává, elidegeníthetlen tulajdonává tenni, t. i. a jó erkölcsöt és a tudományt. Mindkettő hosszas gyakorlatot igényel, az első pedig jóval hosszabbat, mint ti, kedves tanulók hiszitek. Az erkölcsi szépnek, erénynek legnagyobb elősegítője, támasza ... a gyakorlat — Mielőtt az ifjú önállóságra vergődik, mielőtt a jónak, szépnek vagy mindenféle erénynek mintaképe gyanánt szerepelne, oda kell törekednie, hogy minden erényben gyakorolja magát. — Mig a jó szokás nem lesz urává akaratának, addig az erénynek megbizhatlan gyámolitója lesz. — A jó szokások már egyes embernél is kiszámíthatatlan befolyással bírnak, de ha a nemzet életének kormányzóivá lettek, nagyobb horderejűek, mint a jó törvények. — Hogyan terjednek a rosz szokások? Ha a nép vezetői, milyenek idővel ti is leendetek kedves ifjak! olyasminek hódolnak, szolgálnak, ami kevésbé szép, ami nem hasznos, mert az emberiségnek legnagyobb része másokat majmol ahelyett, hogy önállólag cselekednék. S kit szeretnek utánozni? Azt ki fölöttök van ki egy fokkal feljebb áll. így terjed el az emberiség közt a munkakerülés, mulatságok, élvezetek utáni kapkodás, fényűzés, idegen szokások majmolása és a többi nyavalyák, melyek valamely nemzet életgyökerét rágják. Már most némelyek küzületek kedves ifjak, papi vagy tanári, mások pedig jogi vagy orvosi pályára készülnek; mind oly állások, ahol az erkölcsiség legelső helyen áll. Mindezen pályákon számtalan az alkalom a jó magnak, a jó szokás, erkölcs és nemes gondolkozásnak terjesztésére. Ha azonban szivetek az indulatok vad tanyája, ha nyerészkedés, feslett élet nyugtalanítja lelketeket; ha egy darab kenyérért eladjátok hitéleteket, meggyőződésteket: jobb volna nem lennetek, bármily tudósok volnátok is különben. Az erkölcsiségnek legelső s legpontosabb növeldéje a szülői ház, második az iskola, harmadik barátaitok. Tagadhatlan, hogy a drága szülőknek, mielőtt gyermeiket a nevelők és tanárok gondjaira biznák, kétféle kötelességet kell leróvniok: természeti és erkölcsi kötelességeket. Az elsőt minden anya érti, helyesen felfogja s kiváló gonddal viszi keresztül, mert az érzelmek országának királynéja, az anyai szeretet gyermekéhez ösztönszerűleg a természetben alapszik, azért bővebb fejtegetésébe nem bocsátkozván, záradékul csak azt mondom, hogy ha a tisztelt szülő természetparancsolta kötelességét teljesítő, ha gyermekeit egyfelől kötelesség mulasztás által el nem nyomoritá, másfelöl szerfölötti ápolásával el nem gyöngítő, s igy oly talajt készített, melybe az erények magvait bizton elvetheti, akkor következik második, még fontosabb kötelessége, t. i. gyermekeinek erkölcsi neveléséről gondoskodni, melyet ha jó idejében meg nem kezd, munkája és felelőssége szerfölött nehéz leeni. Midőn a szülő gyermeke erkölcs-nevelését megkezdi, a többi rendes emberek közül egészen kiemelkedik, s egy magasabb körbe lép. — Azon teremből, melyben az erkölcsi nevelés kezdetét veszi, és folytattatik, kell, hogy az indulatoskodás, egyenetlenkedés végkép ki legyen zárva s az, a sz. vallás, józan erkölcs, szorgalom, egyetértés, és salaktalan szeretet templomává legyen fölszentelve. Isten ártatlan angyalai ülik azon teremben ünnepüket. S ezt a hivatásáról átszellemült anya