Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1884
—g — zik és ápolják gyönge sziveikben. Hiszen vannak regényeink is, melyeknek czélja nemes és jó, iránya erkölcs ápoló, melyeket a magasabb korú ifjúság annak idejében haszonnal olvasgathat, mert megmondják neki, hogy a pénz csak negyedik vagy ötödik helyen állhat az élet érdekei között, hogy dicsőség- és becsületre kell törekedni a férfinek, ki megvsztegethetlen legyen lelkiismeretében, megingathatlan meggyőződésében; az igazért pedig hozzon minden áldozatot anélkül, hogy egy pillanatig is haboznék; mondjon le rangról, méltóságról, ha ez csak hiúságának hízeleg; küzdjön az élet bajaival és ne gondoljon semmivel, mint nem gondol a katona a csatatéren arra, hogy rangban előléptessék. De sok regény azt is mondja, hogy ha meggyőződését aláveti érdekeinek, ha megtöri esküjét, lelkiismeretét játékszernek tartja, megveti mindenki, becstelenné lesz. Az ily olvasmányokat örömest és kész szívvel adja az ifjúsági könyvtár őre már csak a társalgási nyelv elsajátíthatása végett is a magasabb korú növendék kezébe. De hát valamint minden, úgy e téren is nem egyszer fordul elő a könyvtárőr munkáját fölötte megnehezítő körülmény, melyet a t. olvasó a következő képben fölismerhet: a budapesti könyvkereskedő egész kötetet képező könyvjegyzékét megküldi a könyvtárőrnek. Ez kész fontosabb kötelezettségei mellett ha nappal nem is, legalább éjjel a tanári értekezlet folytán rábízott ügynek annyi fáradságot, illetőleg áldozatot hozni, hogy az egy köteles könyvjegyzéket szorgalmasan átvizsgálja, a kifogástalan tartalmúnak tetsző s nagy erkölcsi épülést hirdető könyv Czímét aláhúzza a megrendelhetés végett, és midőn a megrendelt könyvek kosár számra megérkeznek, még nagyobb lelkiismeretesebb áldozatot hoz az ifjúság tiszta erkölcsének fenntarthatási érdekéből, hogy a kezére bizható könyveket előbb átolvassa — nálunk legalább ez a szokás — s azok átolvasása után tapasztalja, hogy a megrendelt könyvek nagy része csak azért íratott talán össze, hogy azok által az irók jó pénzért az érzékiség tűzhelyére száraz, könnyen lángra lobbanó galyákat vethessenek s mérget áruljanak oly üvegekben, melyeket a képzelet minden eszközével feldíszíteni igyekeztek. De nem látnak az ily könyvek napvilágot, hanem az úgynevezett „Titkos Könyvtárban“ várnak méltó sorsukra. Csalás itt, mint csalás minden téren !!... Egyébiránt még a legjobb irányú, erényképző olvasmányok is hatásnélküliek maradnak az ifjak előtt, ha a család minden megválasztás nélkül ledér, bűnt szépítő és veszélyes elveket tartalmazó könyveket tart asztalán! A család föladatának kellene lennie, hogy a sok haszontalan, üres és nagyrészt képzelem- és szívrontó olvasmányok helyett jó ifjúsági iratokat szerezne gyermeke részére, de hát vagy nem érti, vagy legkisebb gondjának tartja megítélni az olvasmány hatását az ifjú-lélekre; azért mindent kezében hagy a gyermeknek, s igy mi haszna, ha egy Sz. László, Hunyady János, Mátyás királyunk olvasásánál föllelkesül is az ifjú szive őseink lovagias erényein, bátorságán, nagylelkűségén és vallásos hazafiságán; ha egy szemérmet botrányosan sértő „Honvéd őrangyala“ vagy a ledér kicsapongásokat, mint a fiatalkor mellőzhetlen kellékeit festő „Őszinte vallomások“ olvasása durván kitépi szivéből azon nemesebb erényvirágok bimbóit, melyeket ott az iskola és a jobb, nemesebb irányú művek olvasása fakasztott. Egyik regény a keresztényi és polgári kötelmek hű teljesítésében, a nagylelkűség és erény