Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1898
I. A gyöngyösi gymnasiumnak és államosításának rövid története. Az ősmagyarok által fölvett keresztény vallás, mint minden más vallás, tanítás és iskolák állítása által törekedett az eszméinek meghódolt nép lelkületében lehetőleg mély gyökeret verni. Tudjuk, hogy a káptalanok mellett már az Árpádok idejében középiskola-félék állottak fenn hazánkban, és hogy ezek példáját más tehetősebb városok is, hol káptalan nem volt, követni igyekeztek, valószínűnek tarthatjuk. Gyöngyös várost méltán soroljuk a már az Árpádok alatt is ily tehetősebb városok közé a Róbert Károlytól nyert amaz okmány alapján, mely Gyöngyöst oly szabadalmakkal ruházta fel, a milyenekkel Buda polgársága birt. Hogy azonban az iskolák ügye itt mily fokon állott akkor, azt ma már többé nem lehet kideríteni. Az ily irányú mozgalom első nyoma Forró György jezsuita tartományi főnök 1633-ks levele, melyben dicséri a tanerőkért hozzá forduló gyöngyösiek „igyekezetét, hogy az iskolának elővitelében törekszenek“; e szavak tehát iskolafejlesztésről szólanak. Egy év múlva három jezsuita atya kezdi meg Gyöngyösön az ifjúság nevelését, mely szám rövid idő alatt emelkedni volt kénytelen a tanulóifjúság nagy tömege miatt. A jezsuiták vezették 1773-ig az iskolát; az ő idejökben, 1752-ben épült s adatott át rendeltetésének az az (1783-tól emeletessé lett) épület, mely a most befejezett tanévvel 3 év hiján másfél százat.