Állami gimnázium, Gyöngyös, 1908

Hornyák Géza a magyar-latin nyelv és irodalom okleveles h. tanára 1880—1908. Intézetünket ebben a tanévben nagy csa­pás érte: a kímélet­len halál kebelünk­ről egy kedves társat ragadott el. Fiatalon került közénk; már akkor láttuk, hogy sem a tudomány, sem övéinek gyön­géd figyelme nem lesz képes megmen­teni az életnek, nem lesz hosszú életű. Mégis lesújtott a hír bennünket, hogy ifjú kartársunk, pár nap­pal előbb még mun­katársunk, egy jobb hazába költözött. Nagy volt szomorú­ságunk, mert elvesz­tettük benne azt az egyént, ki alig pár évvel ezelőtt, mint tanítványunk örömünk, büszkeségünk, most pedig minden szépért, jóért lelkesülő, sok reményekre jogosító kartársunk volt. Kell-e dicsőbb halál katonának, mint elvérzeni a csatatéren! Lehet-e magasztosabb gondolat, mint ha a magyar tanárnak munkáját a halál szakítja félbe. Alig kezdtük meg a tanévet, a munka alatt összeroskadt s pár nap alatt megszűnt dobogni nemes szive.­ ­*

Next