Állami gimnázium, Gyöngyös, 1932

szerető tanári szív melegét. Társaságban sem volt közlékeny, bizonyos zárkózottságot vagy inkább önfegyelmezést még a baráti társaság legmeghittebb óráiban is megőrzött. Erkölcsi ereje azonban páratlan volt, s ez adott alapot tanítványai tiszteletének. Amikor a katedrán a hibát, a gyen­geséget ostorozta, mindenki érezte, hogy nem a tanári köte­lesség, hanem az életben meggyőződéssé szilárdult erkölcsi­­ség tanítása hangzik ajkáról. Épen azért javító hatása töl­tetlen nagy volt, amit még bizonyos külsőségekkel erősített. Kezel­ését állandóan tördelve a katedrán előre hajolt, s ösz­­szeráncolt homlokkal, felelmet keltve dörgött le a bűnösre. Mélységes csend fogadta kimérten megszaggatott, lassan el­mondott szavait. De ha még ez se hatotta meg esetleg a meg­átalkodott gonosztevőt, akkor az erkölcsi megvetés legsúlyo­sabb intelme hangzott ajkairól, mely aztán szállóigévé is lett: Sátán ül az arcán — az vigyorog róla. A tanításban, különösen az alsó fokon virtuóz volt az egyszerű logikai gondolatsorok begyakorlásában. Ma a logi­kai kapcsolatok felismerésével az önálló gondolkodás kiala­­kulását iparkodunk előmozdítani, pedig a hosszasabban fi­gyelni, a gondolatát összeszedni még alig tudó, fejletlen gyer­mekr ész az ilyen gyakorlásra nagyon rászorul, s csak az ilyen szilárd alapon épülhet fel a biztos gondolatkapcsolat is. Va­lahányszor már mint tanártársa látogatóban voltam órá­ján, ta­nítványai mindig kitűntek a név- és igeragozás vagy más jól megtanult ismeretláncolatok pontos elmondásával. De soha meg nem engedte, hogy közbevetett kérdéssel kizökkentsem őket a megszokott biztosságukból. Pedig még a legutolsó ta­nítványa is tudott valamit. Szigorú volt, de szigorúsága nem éppen az osztályozásban nyilvánult. Az már csak a végső eszköz volt. Ellenben ezer módot talált, hogy diákjaira hasson. Különösen a figyelem ébrentartására ügyelt. Abszolút csend uralkodott óráján. Ne­vezetes volt arról, hogy a felelésre való felszólítása is sajá­tos volt. Néha, mikor már vagy kétszer végiglapozta muta­tóujjával a noteszét, még mindig forgatva megszólalt erős, szaggatott mondatokban: Ki fog jönni, — felelni fog — az erős a Krisztosról, — a harmadik pad — jobb szélső, — mindjárt csak! — háta ille­gett ülő — szomszédja! Mindamellett nem volt a megszokás föltétlen híve. Min­dig pontosan megállapította, diákjainak másnap mit kell

Next