Állami gimnázium, Gyöngyös, 1932
szerető tanári szív melegét. Társaságban sem volt közlékeny, bizonyos zárkózottságot vagy inkább önfegyelmezést még a baráti társaság legmeghittebb óráiban is megőrzött. Erkölcsi ereje azonban páratlan volt, s ez adott alapot tanítványai tiszteletének. Amikor a katedrán a hibát, a gyengeséget ostorozta, mindenki érezte, hogy nem a tanári kötelesség, hanem az életben meggyőződéssé szilárdult erkölcsiség tanítása hangzik ajkáról. Épen azért javító hatása töltetlen nagy volt, amit még bizonyos külsőségekkel erősített. Kezelését állandóan tördelve a katedrán előre hajolt, s öszszeráncolt homlokkal, felelmet keltve dörgött le a bűnösre. Mélységes csend fogadta kimérten megszaggatott, lassan elmondott szavait. De ha még ez se hatotta meg esetleg a megátalkodott gonosztevőt, akkor az erkölcsi megvetés legsúlyosabb intelme hangzott ajkairól, mely aztán szállóigévé is lett: Sátán ül az arcán — az vigyorog róla. A tanításban, különösen az alsó fokon virtuóz volt az egyszerű logikai gondolatsorok begyakorlásában. Ma a logikai kapcsolatok felismerésével az önálló gondolkodás kialakulását iparkodunk előmozdítani, pedig a hosszasabban figyelni, a gondolatát összeszedni még alig tudó, fejletlen gyermekr ész az ilyen gyakorlásra nagyon rászorul, s csak az ilyen szilárd alapon épülhet fel a biztos gondolatkapcsolat is. Valahányszor már mint tanártársa látogatóban voltam óráján, tanítványai mindig kitűntek a név- és igeragozás vagy más jól megtanult ismeretláncolatok pontos elmondásával. De soha meg nem engedte, hogy közbevetett kérdéssel kizökkentsem őket a megszokott biztosságukból. Pedig még a legutolsó tanítványa is tudott valamit. Szigorú volt, de szigorúsága nem éppen az osztályozásban nyilvánult. Az már csak a végső eszköz volt. Ellenben ezer módot talált, hogy diákjaira hasson. Különösen a figyelem ébrentartására ügyelt. Abszolút csend uralkodott óráján. Nevezetes volt arról, hogy a felelésre való felszólítása is sajátos volt. Néha, mikor már vagy kétszer végiglapozta mutatóujjával a noteszét, még mindig forgatva megszólalt erős, szaggatott mondatokban: Ki fog jönni, — felelni fog — az erős a Krisztosról, — a harmadik pad — jobb szélső, — mindjárt csak! — háta illegett ülő — szomszédja! Mindamellett nem volt a megszokás föltétlen híve. Mindig pontosan megállapította, diákjainak másnap mit kell