Állami gimnázium, Gyöngyös, 1934

mányaitól erőszakkal elszakított középiskola újjáéledésében mint életadó üdítő forrás, felemelő, segítő s iránykijelölő erő hat reánk egyik legszebb értekezése az iskola felemeléséről. Világos nemes célkitűzése, a meggyőződés ereje, nagyértékű megállapításai s az eredményesség világos előrelátása magával ragadja nemcsak az ideális munkára s fokozottabb munkateljesítésre törekvő tanárt, hanem a romlás láttán már-már elernyedő embert is. Teljes meg­győződésével és világosan jelöli meg az erkölcsi és nemzeti alapon álló középiskola útját s tanári munkát. A rákövetkező évi főigaz­gatói látogatást követő értekezleten a tanár iskolán kívüli munkás­ságáról szóltak bevezető szavai. Ennek kapcsán elmondott szavai feltárták tanári lelkét. Meggyőzően hirdette, hogy a tanári munka értéke miatt nem nélkülözheti a társadalom a tanár külső munkás­ságát, amely egyben legfőbb biztosítéka az iskola és a tanár tár­sadalmi tekintélyének. A tanulók és az ifjúság iránti segítő szeretete és gondoskodása szólaltatta meg akkor, amikor egyik főigazgatói értekezleten a középiskolából kikerült ifjúság tovább­gondozásának és irányításának gondolatát fejtegette, világosan megjelölve a gon­dozás s irányítás útját és módját. A jó ember és kiváló paedagogus determinálta hivatalos működését is. Főigazgatói látogatásai során az éles ítélőképességű és mindent meglátó paedagógus bőségesen adta bölcs útbaigazításait, egyenesen feltárva a hibát és megadva a javulást hozó módszert is. A módszeres és lelkes tanítói munka láttára közvetlen és tömör szavakban fejezte ki a komoly munka nagy megbecsülését jelentő örömét és elismerését. Hűséges támogatója volt minden nemes tanári törekvésnek. Természetes, hogy a hibát kitartóan és türel­mesen javító, érdemet, lelkiismeretes munkát megbecsülő és a valóban érdemest támogató főigazgató megnyerte a tanárainak zavartalan bizalmát, nagy szeretetét és mély tiszteletét. E feléje sugárzó érzések tisztán nyilatkoztak meg akkor is, mikor főigaz­gatói látogatásai végén fehér asztalnál gyűltünk össze. Itt szellemes társalgásával, közvetlen s humoros közléseivel és megnyilatkozá­saival még szorosabbá vált a kapcsolat. E nemes lelkű, munkában élő jó embert élete vége felé sú­lyos csapások érik. Családjában előforduló és szeretteit elszólító haláleset csak súlyosbítja azt a lelki fájdalmat, mely látásának el­vesztése nyomán benne felfakad. A nagy lélek erejével, a bölcs ember megnyugvásával várja a napok múlását és talán a halált is. Elmúlását tanári testületünk őszintén meggyászolta, kiküldötte­ink koszorút helyeztek ravatalára, emlékét jegyzőkönyvbe foglal­tuk és híven kegyelettel megőrizzük.

Next