Állami gimnázium, Gyöngyös, 1943

Háborús tanév. A nagy világégés ötödik esztendejében határainkhoz közele­dett a második világháború. Ez a tény nem hagyhatta érintetle­nül a magyar iskolák életét sem. Eddig szinte lényegében zavar­talanul élő iskolák évi munkakerete s részben munkaterve lénye­gesen megváltozott, meghosszabbodott vakáció, lényegesen meg­rövidült tanév és korai befejezése mindaz, amit a külső szemlélő megállapíthat. Az ifjúság életét mindig figyelemmel kísérő és az iskolát tudatosan a nemzeti életfolyamat legfontosabb mozzana­tának, intézményének tekintő pedagógus előtt felmerül a nagy kérdés: várjon mennyire és hogyan érvényesült e nagy és hosszú háborús korszak az iskola életében. Nincs terünk e kérdésről ér­deme szerint értekeznünk, csupán néhány szint és halk hangot adunk az elmúlt háborús tanév életéből. A meghosszabbított szünidő után kezdődő tanévet egészen leegyszerűsített formában nyitotottuk meg. Veni Sancte után a szokásos évnyitó beszéd helyett­e néhány szó hangzott el: „Nem óhajtok elrészletező beszéddel évet nyitni, csupán rövid szóval a mához illő munkaelvet hirdetni. Ez a tanév a kettőzött munka éve; — nem a testet-lelket kimerítő és nem a túlterheléstől tes­­tet-lelket senyvesztő munkáé, hanem a tudatos ember, a kort megértő ifjú, a célt világosan látó, társadalmáért élő és munka­örömben zajló magyar tanuló nagy tevékenységének esztendeje. Ez a munkaelv a magyarság e súlyos korszakában egyformán vonatkozik a legmagasabb helyen álló felelős államférfiakra, a szürke élet minden munkapadjánál tevékenykedőkre és az iskola tantermében élőkre. Ezen munkaelv alapján és jogán nem kés­lekedünk jó munkára késztetni, aki jószántából nem akar, jó szándékkal figyelmeztetni azt, akinek munkája hiányos és boldog örömmel dicsérni, aki nemes lélekkel s erős akarattal végzi kö­telességeit — legyen a munkája akár iskolai akár társadalmi. Ily munkához kívánok erőt, kitartást és kérem a jó Isten segítő ke­gyelmét.“ E rövid évnyitás után tisztelgés az intézeti zászló előtt, utána a munka megkezdése. A kényszerszünet okozta tanulás-tanítás hiányát tanügyi ha­tóságunk rádió-iskolával igyekezett pótolni. A rádió-iskola rész­ben pedagógiai részben szociális okokból nem lehetett általános és kötelező. Hallgatásában az ellenőrzés nélkül is megnyilatkozó egyéni érdeklődés s kötelességérzet késztette a tanulókat. Vég­eredményben a kényszerhelyzet szülte rádió-iskola megtett min­dent, amit a technikai tanítás természete megengedett. Nem volt hiábavaló. A hosszú kényszerszünettel kapcsolatosan volt egy

Next