Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)

1874-09-12 / 37. szám

éber figyelemmel és buzgólkodással valószínűleg azért, mert egyes, serkentőül szolgálható vis­­­szaéléseknek nem jött tudomására. Nem pedig azért, mert a közönség legnagyobb része a fönnebb ismertetett törvén­nyel nem volt isme­rős, s így nem volt tisztában magával az iránt, vájjon mi és meddig szabad az alkusznak, s mi tilos? A nagy közönség szerint a sensál, vagyis mai napság inkább a sok apró üzérke­dő pénzhajhász (vulgo : vam­pyr,) egy kis kor­látlan zsarnok-hatalmasság, kinek minden sza­bad, kinek gyakran hajmeresztő követeléseit — különösen pénzkölcsönöknél — vagy elfogadni kell, vagy a kilátásban levő jutányos (!) köl­csönről lemondani. Holmi apró üzérfogások, és a soknemű­ fortélyos kizsákmányolás — melyek a kézzelfogható csalással nem egészen azono­sak s egyjellegűek, — hallgatag eltiltetnek, mert a rászedett nem tudja, ha vajjon tilos-e a rajta elkövetett sérelmes tett? van-e neki joga panaszkodni, s ha igen , hol ? Azért tehát felhívandónak vélem a t. vá­rosi hatóság figyelmét ez ügyre. Nézetem sze­rint első teendője lenne különösen mindazon egyéneket, kik adás-vevés közvetítéssel, pénzhaj­­hászással s üzérkedéssel foglalkoznak , összei­­ratni, s aztán szigorúan megvizsgálni, ha váj­jon birnak-e a törvény által kívánt jogositván­­­nyal ? Akiknek nincs, azokat az alkusz, haj­­hász vagy üzér-foglalkozástól el kell tiltani s hogy a hatóságot ki ne játszhassák, őket rend­őri felügyelet alá helyezni. Egyszersmind pe­dig megkeresendő lenne a hatóság által a helyb. keresk. testület az iránt, hogy az alkuszokra kellőleg felügyeljen; különösen könyveik he­lyes vezetésében őket ellenőrizze; saját czél­­jaira csak megvizsgált és meghitelt alkuszokat használjon ; a megvizsgált és jogositványnyal bí­ró alkuszok jegyzékét a hatósággal közölje s minden előforduló visszaélést a lehető szigor­ral sújtson. Szükséges lenne még — ha, föltéve, talán igénytelen szavaim viszhangra találnak — ha a t. hatóság a városi közönséget hirdetmény utján figyelmeztetné, hogy csak oly alkus­szal vagy üzérrel lépjenek ügyletbe, ki bizonyit­­ván­nyal igazolja jogosultságát, s hogy minden sérelmet, megkárosítást vagy túlságos alkusz­­dij követelést tárgyazó panaszt a hatóságnál bejelentsenek. Ily kép remélhető, hogy az itt-ott hangozta­tott visszaélések jövőben elhárittatni fognak ; s mig egyrészről e közvetítő foglalkozásra jogo­sított érdemesek bizalmat nyernek, másrészt az arra érdemetlenek s jogosulatlanok a szabad­­müködhetési tértől, a közönség kizsebelésétől, el­­tiltatnak. S mindnyájunknak feje úgy el van már veszve, Hogy föltámadáskor sem kerül tán helyre. Még csak az kell most hogy Eger legyen székhely. Akkor nézhetünk majd kényes szemmel széjjel . Pedig nagyon sípol ő mellette Orbán Szólót zengedezvén száján úgy mint tollán, Sőt újságba merte a múltkor kitenni, Hogy nem tart Gyöngyössel a jász népből senki... Hej de sokat megtűr az a papir-féle ! S még csak nem is kaczag az iró szemébe, Dejsz ha meg kell lenni, s nem maradunk épen: Legyünk legalább a székhely közelében, Csak kerül tán annyi vágott dohány nálunk, Hogy magunkból Bandit Hanzit nem csinálunk. Az okos jász szive magok felé repdes. Hisz Egernek az út hosszú s veszedelmes; Csak úgy lehet tán még a jász élte gyöngyös: Hogy ha a m­egy­é­n­ek s­zé­kh­el­y­e lesz Gyöngyös! Törzs Jász. Levelezések 13. Jászberény sept. 8, 1874. Beköszöntök Önhöz Szerkesztő Barátom ! Bár könytöl, sóhajtós házát alig látom, Kívül belül baj s gond nyomja az én lelkem, Azért irom hát e levélkét is versben, Hisz sok okos nemzet nagy igazán tartja, Hogy költészet legtöbb öröm és hú anyja . . . De mit írjak én hát? Nincs semminek ára; Még e Pegazus is vékony végét járja. Önhöz jövék vele egy búfelejtőre, E poéta-lónak elkel itt a . . . bőre. Lám ! csak nem hiába arany nép a jász nép, Bezzeg olvasztóba kerül talán végkép, A nagy Hevességbe olvadozni készül, Bár forgatja kardját és tollát vitézül. Hej,­ úgy látszik biz­a, s nem tehetünk róla. Elnyeli kürtünket a hevesi gólya. (Hogy akadna át a torkában végképen , ne kerepelhetne sírunk tetejében.) Azt a liba lábát! de hát mit csináljunk? Csudálkozásunkban mind lehull az állunk, Gyöngyös városa községi iskola­székének 187% évi jelentése. Az 1873/4 iskolai év 1873-ik október 2-án vette kezdetét és 1874-iki julius 31-én fejezte­tett be. A tanítás 10 hónapig szakadatlanul foly­tattatokt. Ha­bár az iskolák látogatása az isko­laszéki tagok részéről nem történt is oly mérv­ben, mint az kívánatos lett volna, kiderült mégis, hogy egyik tanító — Trepper Dávid a II-ik osztály vezetője, — még a tanítás alatt is ma­gán ügyeivel, levél­írással foglalkozván, a ta­nítást nemcsak elhanyagolta, sőt a várost min­den engedelem és feljelentés nélkül elhagyván osztályát magára hagyta. Az iskolaszéki elnök által ezért felelősségre vonatván, hibáját beis­merte és becsületére javulást és kettőztetekt szorgalmat ígért ugyan, de tanításbani hanyag­sága osztálya vizsgáin annyira feltűnt, hogy fenállása óta, ily rész­eredményű vizsga nem tapasztaltatok. Az iskolaszék ennek következ­tében a vizsgák után tartott ülésén ezen taní­tónak elmozdítását egyhangúlag elhatározta. Ezen osztály kivételével a vizsgák átalában tö­kéletesen kielégítő eredményt tanúsítottak. A német nyelv-, számtan-, és történelembeni kitűnő előmenetel különös dicséretet érdemel. Ezen iskolaévben egy lényeges változást és idő sze­­rinti haladást sikerült az iskolaszéknek keresz­tül vinni: a fiúknak a leányoktóli elkü­lönítése, és az utóbbiak tanítására egy minden tekintetben rendes taní­tónőt, és egy épen olyan segéd taní­tónőt megszerezni. Hogy ezen minden tekintetben elodázhatlan elkülönítést az iskola­szék életbe léptethesse anélkül, hogy a várostól — melynek zilált pénzviszonyai előtte eléggé is­meretesek — újabb áldozatot­­ kivánni kénysze­rüljön : a felállítandó külön leány­iskolában a szaktanítást általában behozni, a fiúk osztályain az ének és gazdászatot több osztályból öszpon­­tosítani kellett, és ennek kivitelére a szolgálatra álló erők tekintetbe vétele mellett, egy tervet készíteni. Ezzel az iskolaszék elnöke megbi­­zatván, a tanítói kar kihallgatása mellett a ter­vet elkészítette, melyet az iskolaszék egyhan­gúlag elfogadott és még a jelenévben kisérlet­­képen életbe léptetni határozta. A város a köz­­mű-tanítónőt eddig 300 frt évi fizetéssel díjaz­ván, az elfogadott tervezet szerint pedig, — melyet a képviseleti gyűlés is köszönettel jóvá­hagyott — legalább egy rendes segéd tanítónő válján szükségessé, ezen díj pedig egy tanító­nő megszerzésére sem lévén elegendő : aláírási ív bocsáttatott ki az iskolába járó leányok szü­leihez, mely szerint az aláírók — egyelőre egy évre — kötelezik magukat havonként leányok­ért fejenként 2 frtot fizetni a rendes évi cse­kély tandíjon kívül, és ezért az iskolában a rendes tantárgyakon kívül, külön órákban a franczia nyelv, rajz és finomabb női kézmüvek tanítatnának. Egy pár napra 25 gyermek szülői ezen aláírási ívet egész készséggel aláírván az iskolaszék rendelkezésére évenként, azaz egy­előre egy iskolaévre 500 frtot bocsájtottak; ezenkívül Kiss Etelka k. a. egy évre szolgála­tát minden díj nélkül mint segéd­tanítónő fel­ajánlotta, az iskolaszék tehát 800 fttal rend­el­­kezhetett. Az iskolaszéki elnök egy, a czélnak megfelelő ügyes tanítónő megszerzésével megbi­­zatván, sikerült nemsokára a pesti angol szü­zek főnöknője közbenjárása és ajánlata követke­z­­tében Didhén Anna asszonyság kitűnő bizonyít­ványait az iskolaszéknek bemutatni , mely a mondott tanítónőt felfogadván, a tervezett elkü­lönítés, illetőleg egy külön álló leányiskola fel­állítása f. év január havában a következő mó­don létesíttetett : az első osztálynak úgyis pár­huzamos osztálya lévén, az elkülönítés könnyen ki­vihető volt úgy, hogy a fiúk Kohut Lázár, a leányok Kovács Ferencz tanító uraknak adat­tak át , mig azelőtt mindkét osztályon fiúk és leányok együtt tanítottak. A II. és III. osztály leányai egy tanterembe, szintúgy a IV. V. és VI. osztályba járók egy tanterembe összevetet­tek, minthogy az V. és VI­Ik osztályban csak csekély számú leány volt. Ezen két tanteremben, illetőleg 4. osztályban a szaktanítás hozatván be. Dulien Anna mint rendes és úgy­szólván vezér tanítónő mellett még Kiss Etelka k. a. és Klein Lipót, Sefcsik László tanító urak külön szakmában működtek. De bár­mennyire dicsé­rendő is ezeknek ernyedetlen szorgalmuk és kitartó fáradságuk, a két osztálynak egy tan­­terembeni oktatása a tanonczok kívánt előme­netelére károsnak nyilvánult, először : mert min­den osztályra csak egy fél óra juthatott a ki­szabott egész óra helyett, másodszor : mert a tanító egyik osztályt oktatván, figyelmét csak erre kiterjeszteni kénytelen, és ha­bár ezalatt a másik osztályt valamely feladván­nyal foglalkoztat­ja is, ez — legjobb akarat mellett is — a másik osztály felszóvaü olvasása által feladata kidol­gozásában háborítva lesz, és ennek meg nem fog felelhetni. Ezen osztályokban a vizsgák ki­elégítő eredménye egyrészt a nevezett tanító­nők és tanítók eléggé nem dicsérhető megfe­szített szorgalmának köszönhető, másrészt a mondott körülmények tekintetbe vételében találja megoldását. A franczia nyelvbeni haladás — te­kintve a rövid tanidőt — dicséretre méltó. A kiállított rajzok, és igen csinos női kézimunkák,, mind a tanítónő, mind a tanonczok ügyességét bizonyították. A tanonczok tornászati gyakor­lataik minden tekintetben kielégítők voltak, sőt többnek ügyessége meglepte a nagyszámú ven­dégkoszorút, mely zajos taps és éljenzés által fejezé ki úgy a tanító Szalay József úr, mint a tanonczokkali megelégedését, a­melyhez mi is örömmel csatlakoztunk. Átalában a vévő rész­vét ezen tanintézet irányában a vizsgák alkal­mával nagy mérvben haladott az előbbén­i évek­hez képest, minek egyik oka az is volt, hogy az idén a két iskolaszék egyetértőleg felváltva tartó vizsgáit, hogy mindkét intézet vizsgáin jelen lehetett mindenki, kik a tanügy iránt ér­deklődnek. Vajha ezen egyetértés, a jelenleg tervben levő iskolák egyesítésénél is áthatná az illetőket! A zárünnepély augusztus hó 1-én tartatott meg a Vas­korona nagy teremében, mely alig volt képes az összesereglett vendégeket befo­gadni. Délelőtt 11 órakor egy sikerült megnyitó beszéddel nyittatott ez meg, mely az ünnepély czél­­ját és horderejét a népnevelésre nézve ecsetel­vén, általános tetszéssel fogadtatott. Ezt követte egy négy hangra alkalmazott és a tanonczok egész számából összeállított kar dalmutatványa, mely Izsépi Béla énektanár ur dicséretére válik ; ma­gyar-, franczia- és német nyelven tartattak szavallatok, hol a tiszta kiejtés, szabályos hang­

Next