Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)
1874-09-12 / 37. szám
éber figyelemmel és buzgólkodással valószínűleg azért, mert egyes, serkentőül szolgálható visszaéléseknek nem jött tudomására. Nem pedig azért, mert a közönség legnagyobb része a fönnebb ismertetett törvénnyel nem volt ismerős, s így nem volt tisztában magával az iránt, vájjon mi és meddig szabad az alkusznak, s mi tilos? A nagy közönség szerint a sensál, vagyis mai napság inkább a sok apró üzérkedő pénzhajhász (vulgo : vampyr,) egy kis korlátlan zsarnok-hatalmasság, kinek minden szabad, kinek gyakran hajmeresztő követeléseit — különösen pénzkölcsönöknél — vagy elfogadni kell, vagy a kilátásban levő jutányos (!) kölcsönről lemondani. Holmi apró üzérfogások, és a soknemű fortélyos kizsákmányolás — melyek a kézzelfogható csalással nem egészen azonosak s egyjellegűek, — hallgatag eltiltetnek, mert a rászedett nem tudja, ha vajjon tilos-e a rajta elkövetett sérelmes tett? van-e neki joga panaszkodni, s ha igen , hol ? Azért tehát felhívandónak vélem a t. városi hatóság figyelmét ez ügyre. Nézetem szerint első teendője lenne különösen mindazon egyéneket, kik adás-vevés közvetítéssel, pénzhajhászással s üzérkedéssel foglalkoznak , összeiratni, s aztán szigorúan megvizsgálni, ha vájjon birnak-e a törvény által kívánt jogositvánnyal ? Akiknek nincs, azokat az alkusz, hajhász vagy üzér-foglalkozástól el kell tiltani s hogy a hatóságot ki ne játszhassák, őket rendőri felügyelet alá helyezni. Egyszersmind pedig megkeresendő lenne a hatóság által a helyb. keresk. testület az iránt, hogy az alkuszokra kellőleg felügyeljen; különösen könyveik helyes vezetésében őket ellenőrizze; saját czéljaira csak megvizsgált és meghitelt alkuszokat használjon ; a megvizsgált és jogositványnyal bíró alkuszok jegyzékét a hatósággal közölje s minden előforduló visszaélést a lehető szigorral sújtson. Szükséges lenne még — ha, föltéve, talán igénytelen szavaim viszhangra találnak — ha a t. hatóság a városi közönséget hirdetmény utján figyelmeztetné, hogy csak oly alkusszal vagy üzérrel lépjenek ügyletbe, ki bizonyitvánnyal igazolja jogosultságát, s hogy minden sérelmet, megkárosítást vagy túlságos alkuszdij követelést tárgyazó panaszt a hatóságnál bejelentsenek. Ily kép remélhető, hogy az itt-ott hangoztatott visszaélések jövőben elhárittatni fognak ; s mig egyrészről e közvetítő foglalkozásra jogosított érdemesek bizalmat nyernek, másrészt az arra érdemetlenek s jogosulatlanok a szabadmüködhetési tértől, a közönség kizsebelésétől, eltiltatnak. S mindnyájunknak feje úgy el van már veszve, Hogy föltámadáskor sem kerül tán helyre. Még csak az kell most hogy Eger legyen székhely. Akkor nézhetünk majd kényes szemmel széjjel . Pedig nagyon sípol ő mellette Orbán Szólót zengedezvén száján úgy mint tollán, Sőt újságba merte a múltkor kitenni, Hogy nem tart Gyöngyössel a jász népből senki... Hej de sokat megtűr az a papir-féle ! S még csak nem is kaczag az iró szemébe, Dejsz ha meg kell lenni, s nem maradunk épen: Legyünk legalább a székhely közelében, Csak kerül tán annyi vágott dohány nálunk, Hogy magunkból Bandit Hanzit nem csinálunk. Az okos jász szive magok felé repdes. Hisz Egernek az út hosszú s veszedelmes; Csak úgy lehet tán még a jász élte gyöngyös: Hogy ha a megyének székhelye lesz Gyöngyös! Törzs Jász. Levelezések 13. Jászberény sept. 8, 1874. Beköszöntök Önhöz Szerkesztő Barátom ! Bár könytöl, sóhajtós házát alig látom, Kívül belül baj s gond nyomja az én lelkem, Azért irom hát e levélkét is versben, Hisz sok okos nemzet nagy igazán tartja, Hogy költészet legtöbb öröm és hú anyja . . . De mit írjak én hát? Nincs semminek ára; Még e Pegazus is vékony végét járja. Önhöz jövék vele egy búfelejtőre, E poéta-lónak elkel itt a . . . bőre. Lám ! csak nem hiába arany nép a jász nép, Bezzeg olvasztóba kerül talán végkép, A nagy Hevességbe olvadozni készül, Bár forgatja kardját és tollát vitézül. Hej, úgy látszik biza, s nem tehetünk róla. Elnyeli kürtünket a hevesi gólya. (Hogy akadna át a torkában végképen , ne kerepelhetne sírunk tetejében.) Azt a liba lábát! de hát mit csináljunk? Csudálkozásunkban mind lehull az állunk, Gyöngyös városa községi iskolaszékének 187% évi jelentése. Az 1873/4 iskolai év 1873-ik október 2-án vette kezdetét és 1874-iki julius 31-én fejeztetett be. A tanítás 10 hónapig szakadatlanul folytattatokt. Habár az iskolák látogatása az iskolaszéki tagok részéről nem történt is oly mérvben, mint az kívánatos lett volna, kiderült mégis, hogy egyik tanító — Trepper Dávid a II-ik osztály vezetője, — még a tanítás alatt is magán ügyeivel, levélírással foglalkozván, a tanítást nemcsak elhanyagolta, sőt a várost minden engedelem és feljelentés nélkül elhagyván osztályát magára hagyta. Az iskolaszéki elnök által ezért felelősségre vonatván, hibáját beismerte és becsületére javulást és kettőztetekt szorgalmat ígért ugyan, de tanításbani hanyagsága osztálya vizsgáin annyira feltűnt, hogy fenállása óta, ily részeredményű vizsga nem tapasztaltatok. Az iskolaszék ennek következtében a vizsgák után tartott ülésén ezen tanítónak elmozdítását egyhangúlag elhatározta. Ezen osztály kivételével a vizsgák átalában tökéletesen kielégítő eredményt tanúsítottak. A német nyelv-, számtan-, és történelembeni kitűnő előmenetel különös dicséretet érdemel. Ezen iskolaévben egy lényeges változást és idő szerinti haladást sikerült az iskolaszéknek keresztül vinni: a fiúknak a leányoktóli elkülönítése, és az utóbbiak tanítására egy minden tekintetben rendes tanítónőt, és egy épen olyan segéd tanítónőt megszerezni. Hogy ezen minden tekintetben elodázhatlan elkülönítést az iskolaszék életbe léptethesse anélkül, hogy a várostól — melynek zilált pénzviszonyai előtte eléggé ismeretesek — újabb áldozatot kivánni kényszerüljön : a felállítandó külön leányiskolában a szaktanítást általában behozni, a fiúk osztályain az ének és gazdászatot több osztályból öszpontosítani kellett, és ennek kivitelére a szolgálatra álló erők tekintetbe vétele mellett, egy tervet készíteni. Ezzel az iskolaszék elnöke megbizatván, a tanítói kar kihallgatása mellett a tervet elkészítette, melyet az iskolaszék egyhangúlag elfogadott és még a jelenévben kisérletképen életbe léptetni határozta. A város a közmű-tanítónőt eddig 300 frt évi fizetéssel díjazván, az elfogadott tervezet szerint pedig, — melyet a képviseleti gyűlés is köszönettel jóváhagyott — legalább egy rendes segéd tanítónő válján szükségessé, ezen díj pedig egy tanítónő megszerzésére sem lévén elegendő : aláírási ív bocsáttatott ki az iskolába járó leányok szüleihez, mely szerint az aláírók — egyelőre egy évre — kötelezik magukat havonként leányokért fejenként 2 frtot fizetni a rendes évi csekély tandíjon kívül, és ezért az iskolában a rendes tantárgyakon kívül, külön órákban a franczia nyelv, rajz és finomabb női kézmüvek tanítatnának. Egy pár napra 25 gyermek szülői ezen aláírási ívet egész készséggel aláírván az iskolaszék rendelkezésére évenként, azaz egyelőre egy iskolaévre 500 frtot bocsájtottak; ezenkívül Kiss Etelka k. a. egy évre szolgálatát minden díj nélkül mint segédtanítónő felajánlotta, az iskolaszék tehát 800 fttal rendelkezhetett. Az iskolaszéki elnök egy, a czélnak megfelelő ügyes tanítónő megszerzésével megbizatván, sikerült nemsokára a pesti angol szüzek főnöknője közbenjárása és ajánlata következtében Didhén Anna asszonyság kitűnő bizonyítványait az iskolaszéknek bemutatni , mely a mondott tanítónőt felfogadván, a tervezett elkülönítés, illetőleg egy külön álló leányiskola felállítása f. év január havában a következő módon létesíttetett : az első osztálynak úgyis párhuzamos osztálya lévén, az elkülönítés könnyen kivihető volt úgy, hogy a fiúk Kohut Lázár, a leányok Kovács Ferencz tanító uraknak adattak át , mig azelőtt mindkét osztályon fiúk és leányok együtt tanítottak. A II. és III. osztály leányai egy tanterembe, szintúgy a IV. V. és VI. osztályba járók egy tanterembe összevetettek, minthogy az V. és VIIk osztályban csak csekély számú leány volt. Ezen két tanteremben, illetőleg 4. osztályban a szaktanítás hozatván be. Dulien Anna mint rendes és úgyszólván vezér tanítónő mellett még Kiss Etelka k. a. és Klein Lipót, Sefcsik László tanító urak külön szakmában működtek. De bármennyire dicsérendő is ezeknek ernyedetlen szorgalmuk és kitartó fáradságuk, a két osztálynak egy tanterembeni oktatása a tanonczok kívánt előmenetelére károsnak nyilvánult, először : mert minden osztályra csak egy fél óra juthatott a kiszabott egész óra helyett, másodszor : mert a tanító egyik osztályt oktatván, figyelmét csak erre kiterjeszteni kénytelen, és habár ezalatt a másik osztályt valamely feladvánnyal foglalkoztatja is, ez — legjobb akarat mellett is — a másik osztály felszóvaü olvasása által feladata kidolgozásában háborítva lesz, és ennek meg nem fog felelhetni. Ezen osztályokban a vizsgák kielégítő eredménye egyrészt a nevezett tanítónők és tanítók eléggé nem dicsérhető megfeszített szorgalmának köszönhető, másrészt a mondott körülmények tekintetbe vételében találja megoldását. A franczia nyelvbeni haladás — tekintve a rövid tanidőt — dicséretre méltó. A kiállított rajzok, és igen csinos női kézimunkák,, mind a tanítónő, mind a tanonczok ügyességét bizonyították. A tanonczok tornászati gyakorlataik minden tekintetben kielégítők voltak, sőt többnek ügyessége meglepte a nagyszámú vendégkoszorút, mely zajos taps és éljenzés által fejezé ki úgy a tanító Szalay József úr, mint a tanonczokkali megelégedését, amelyhez mi is örömmel csatlakoztunk. Átalában a vévő részvét ezen tanintézet irányában a vizsgák alkalmával nagy mérvben haladott az előbbéni évekhez képest, minek egyik oka az is volt, hogy az idén a két iskolaszék egyetértőleg felváltva tartó vizsgáit, hogy mindkét intézet vizsgáin jelen lehetett mindenki, kik a tanügy iránt érdeklődnek. Vajha ezen egyetértés, a jelenleg tervben levő iskolák egyesítésénél is áthatná az illetőket! A zárünnepély augusztus hó 1-én tartatott meg a Vaskorona nagy teremében, mely alig volt képes az összesereglett vendégeket befogadni. Délelőtt 11 órakor egy sikerült megnyitó beszéddel nyittatott ez meg, mely az ünnepély czélját és horderejét a népnevelésre nézve ecsetelvén, általános tetszéssel fogadtatott. Ezt követte egy négy hangra alkalmazott és a tanonczok egész számából összeállított kar dalmutatványa, mely Izsépi Béla énektanár ur dicséretére válik ; magyar-, franczia- és német nyelven tartattak szavallatok, hol a tiszta kiejtés, szabályos hang