Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)
1874-03-28 / 13. szám
nak, mint épen oly műveltségű tanító, már csak azért is, mivel kétségen kívül álló dolog az, hogy máskép kell a fiút és máskép kell a leányt nevelni! így K . . . r ur azon határozott „nem“-e sem elméleti, sem tapasztalati tényen nem alapulván elvetendő (vagy ahogy K . . . r ur mondja : megvetendő.) A tárgy locális helyzetére áttérvén K . . . r ur azt mondja, hogy a félévi vizsga bebizonyitá, miként az álmodott óriási hegy sok vajúdás után egeret szült, és a remélt felsőbb leánytanoda helyett kaptunk egy, a középszerűség alatt álló elemi leány oskolát. Minthogy az iskolaszék — mint mondom — egyelőre csak a két nem elkülönítését akarta, úgy az álmodott felsőbb leány oskoláról K . . . roron kívül senki sem álmodott! A vizsgát illetőleg , nem a legnagyobb méltatlanság-e ez egy, még nem egész két hónap óta fenálló oskoláról — mely még a kezdet nehézségeit sem hatotta át — ily igazságtalan, mint elvető Ítéletet hozni? ennek irányában velem a vizsgán jelen volt iskolaszéki tagokra hivatkozom, kik mindnyájan a leányok előhaladásáról elismerően nyilatkoztak és az elkülönítés hátrányát sehol és semmiben sem tapasztalták, amint egy minden tekintetben derék és művelt nőtől — és egy igen ügyes fiatal tanítónőtől, — a minőknek K . . . r ur maga azokat állítja — és a többi 3, a tűzpróbát már rég kiállott tanítótól elvárható is volt. Ezen rész vizsga — folytatja tovább — főkép annak következménye, hogy az 5 osztálynak apraja nagyja, képes és képtelen egy keretbe foglaltattak és igy kezdő és haladó 5. és 6. osztály együtt lévén, a czélszerűtlenség bélyegét magával hordozza s mig az 5 fitanitónak csekély számi rendesen osztályzott tanítványa van, addig a tanítónő 60-nál több tanoncz terheli a tanitás lárára. Ezeket olvasó azt kell mindenkinek gondolni, hogy az iskolaszék egy szép reggelen a leányok az eddigi oskolájokból kivezetvén, egy vigy több szobába, úgy amint jött — elnevezte, melléjük két tanítónőt adott, boldoguljanak a hogy tudnak! — Már után, a ki egy, a törvényszabta módozat szaint osztályozott oskoláról, melyben 3 tanitó, és 2 tanítónő a legnagyobb lelkiismerettel végzi az oktatást, azt mondja, hogy a tanonczok mind egy keretbe foglaltattak és apraja nagyja stb. együtt nyer oktatást ; azt inkább be nem számithatónak kell nyilvánítanom, nehogy a valóság ilyetén merész arczulcsapása által kiérdemlett névvel illessem ! Hátránynak mondja, hogy a tanítóknak kevés tanítványa van, holott ez úgy a tanító könnyebbségére, mint a tanonczok előnyére van sajnálja a tanítónőket, hogy 60-nál több tanonczczal terheltetnek ; hisz uram a törvény 80-at enged meg egy osztályban, s ezen leányokat a három tanító épugy, mint a tanítónők ezen oskolában a szaktanrendszer lévén behozva, így tanítják ; ezt, úgy látszik, K.. .r úr ismét nem tudta. Ezeket felvilágosításul és megtorlásul állásomnál fogva, melylyel polgártársaim bizalma tisztelt meg, elmondani kénytelenitve érzem magamat. Minthogy pedig K . .. . r úr ezen alaptalan vádhalmazból, nem az ügy iránti buzgalom, hanem a gáncsoskodási hajlam ri ki, kijelentem, hogy ilyetén netalán i ujóbbi kifakadásait — ha csak az írni akarás viszketege oly dolgokat és oly állítást nem mondat el K ... r úrral, melyet elhallgatnom a bennem helyezett bizalomnál fogva nem lehet — én legalább felelet nélkül hagyandom és akkor e tárgyat részemről befejezettnek nyilvánítom. hálazdi/ Móra köz.iskola sz. elnöke. Képviseleti gyűlés. A folyó évi márczius hóban megtartott képviseleti gyűlések határozatainak rövid kivonata : 1 ) Felolvastattak a város házi pénztárának bevételeiről és kiadásairól beterjesztett kimutatások folyó 1874 évi január és február hóról, melyek felolvasás után tudomásul vétettek. 2) A Pipis hegyen levő térség a város által a helybeli katonaság részére czéllövöldéül újból átengedtetett azon kikötéssel, hogy az e tárgyban kötendő szerződés egy példánya, mely bélyeggel lesz ellátva, maradjon a városnál; valamint, hogy a széllövés alkalmával netán emberekben vagy állatokban elkövetendő kárért a katonaság vállaljon felelősséget. 3) Bemutattatott Szabó János és Tamasi Csépány Pál helybeli lakosok kérvénye, melyben az úgynevezett taráti dűlőben, a Gyöngyöstarjáni patakon keresztül vezető hid kijavításához, illetőleg elkészítéséhez szükségelt 71 darab szálfa utalványozásáért folyamodtak , mely kérelmük teljesült. 4) Olvastatott Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék ez idei főispánjának í. e. febr. hó 25-én kelt értesítése, mely szerint ő felsége múlt 1873-ik évi decz. 9-én kelt legfelsőbb elhatározásával, 25 éves uralkodásának ünnepélye alkalmából Gyöngyös város hódolati nyilatkozatát 1873 évi decz. hó 3-án kelt legfelsőbb kéziratára hivatkozva, tetszőleg tudomásul venni méltóztatott, ami a képv. testület részéről örvendetes tudomásul vétetik. 5) Elrendeltetett továbbá, hogy még f. é. marcz. hóban az öjtörködés most már nem 16, hanem 8 őr által teljesítessék. 6) Bemutatja elnöklő polgármester a helybeli postakezelő állomás betöltése czéljából nyitott pályázat folytán, Krisztinics István helyb. ideigl. postakezelőnek, és Szarvasy Károly isaszeghi lakosnak, s postamester helyettesnek beterjesztett kérvényét, melyben a helybeli postakezelői állomás elnyerését kérelmezik, mire a helyb. postahivatalnál jelenleg postakezelői minőségben ideiglenesen alkalmazva lévő Krisztinics István, mint aki e hivatal vezetését már eddig is a város közönségének megelégedésére teljesíteni igyekezett, a helybeli postakezelői állásra véglegesen megválasztatik. 7) Bemutattatott Rhédey István házipénztárnoknak hivatalos jelentése, mely szerint Bölcskevy Ilka, mint Bölcskevy Károly engedményeseóaz ifjú zavarral, de úgy emlékszem, jártam e helyen; majd mintegy fölébredt élénkséggel mondá, a viz-csatorna melletti szoba volt szállásom. A szoba fölnyittatott ; a biztos után a házi úr, az ifjú s a kiséret lépett be, s Boz mintegy borzalommal teljesen lépett az ágy felé, melynek párnái alól a kendőbe burkolt nagy összeg pénzt emelé ki. — íme ez ágy volt számomra kijelölve koporsónak ; ez éjjeli asztalkán van órám, szólt Boz rémülettel, itt vannak az ágy mellett czipőim, s ez ágy fölötti boltozat rejti a pokoli készületet, mely talán már sok embert fosztott meg életétől. A további vizsgálat földeríté, hogy a padon csakugyan egy mesterséges gépezet volt, melylyel az ágy fölötti padozat részlete észrevétlenül leereszthető volt, s az ágyban nyugvó vendég e készülék által lélekzetétül megfosztva, a gutaütés jelenségét tünteté föl, s úgy volt elkészítve, hogy, mint már néhány esetben történt, a kimúlt egyén, mint vértolulás áldozata jelentetett be, mig az épület rejtek pinczéjében több csontváz, s végre a iáziak vallomása is bizonyitá, hogy e helyen a szerencsének legtöbb kegyencze megfojtatott, s minden nyom nélkül eltűnt az élők köréből. A vétkeseket az igazság büntető karja sújtotta, végző utitársam, a játékhely megszűnt, de a Boz-ház, mint látszik, fönáll máig. Lewis barátom elmondva a ház történetét, kettőzött figyelemmel néztem azt körül, aztán karöltve sétáltunk ismét vissza, a nyugodni készülő nap alkonyánál. Még azon este mindketten elhagytuk a nagyon kevés örömmel, s annál több szomorú emlékkel jelölt csatatért, hol ezrek szerencséje bukott el, s igen kevés oly harczos találkozott, mint az ifjú Boz, kinek emléke máig is él, legalább névleg, a játékos világ történetében. Ő elvált tőlem, s a legközelebbi vonattal az osztrák birodalom felé ment. A rövid ideig látott, s valószínűleg csak a sírou túl viszontlátandó jóbarátot, kivel élvezetes perczeket tölték, s ki azon esetre, ha valaha az amerikai kiállítást meglátogatnám, névjegyét is nálam hagyá, az indóházig kisértem el, hol midőn a bagoly huhogású mozdony, édes hazánkban ismeretlen rémes hangján fütyörészte el az indulót, Lewis még, egyszer nyujtá jobbját és ajkát. — Farewell, borrátom ! mondás az angol nyelvhez azon egyetlen magyar szót csatolva, melyet tőlem tanult. A mozdony távozott, visszasiettem én, hogy kipihenhessem az ut fáradalmait reggelig. Másnap fehér kéményü fekete hajónk, mely egyéb porosz társai szomorú színét és tulajdonait tünteti elő, ugyancsak keményen füstölve haladt lefelé a mesés szépségű Rajna vidékén, a teljes fényében ragyogó nap sugaránál haladva s a hajó előrészének egyik elhagyott szögletében ülve, csendes magányban elmélkedem a fölött: mennyi gonddal és vésszel, nyugtalansággal és bajjal van összekötve a játékos élete? Épen déli tizenkét óra volt, midőn feltűnt a páratlan nagyszerüségü kölni dóm, s a ritka művészetü lánczhid alatt megállott hajónk, hogy kikössön. Egy rövid óra múlva a magam formaszegényebb utasok számára berendezett Noll szálloda második emelete egyik szerény szobájának ablakából néztem az alattam elvonuló Rajna folyam hullámait, melyeken három nap múlva Hollandia felé utaztam, hogy megtekintsem a világvárost, Londont, melyhez a balti tenger hosszas és unalmas útján, Ipswichen át jutottam. *. f [UNK]