Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)

1874-03-28 / 13. szám

nak, mint épen oly műveltségű tanító, már csak azért is, mivel kétségen kívül álló dolog az, hogy máskép kell a fiút és máskép kell a leányt ne­velni! így K . . . r ur azon határozott „nem“-e sem elméleti, sem tapasztalati tényen nem alapulván elvetendő (vagy a­hogy K . . . r ur mondja : megve­tendő.) A tárgy locális helyzetére áttérvén K . . . r ur azt mondja, hogy a félévi vizsga bebizonyitá, miként az álmodott óriási hegy sok vajúdás után egeret szült, és a remélt felsőbb leány­tanoda helyett kaptunk egy, a középszerűség alatt álló elemi leány­ oskolát. Minthogy az iskolaszék — mint mondom — egyelőre csak a két nem el­különítését akarta, úgy az álmodott fel­sőbb leány­ oskoláról K . . . r­oron kívül senki sem álmodott! A vizsgát illetőleg , nem a legna­gyobb méltatlanság-e ez egy, még nem egész két hónap óta fenálló oskoláról — mely még a kezdet nehézségeit sem ha­totta át — ily igazságtalan, mint elvető Ítéletet hozni? ennek irányában velem a vizsgán jelen volt iskolaszéki tagokra hi­vatkozom, kik mindnyájan a leányok elő­­haladásáról elismerően nyilatkoztak és az elkülönítés hátrányát sehol és semmiben sem tapasztalták, amint egy minden te­kintetben derék és művelt nőtől — és egy igen ügyes fiatal tanítónőtől, — a minők­nek K . . . r ur maga azokat állítja — és a többi 3, a tűzpróbát már rég kiál­lott tanítótól elvárható is volt. Ezen rész vizsga — folytatja to­vább — főkép annak következménye, hogy az 5 osztálynak apraja nagyja, képes és képtelen egy keretbe foglaltattak és igy kezdő és haladó 5. és 6. osztály együtt lévén, a czélszerűtlenség bélyegét magával hordozza s m­ig az 5 fitanitónak csekély szám­i rendesen osztályzott tanítványa van, addig a tanítónő 60-nál több tanoncz terheli a tanitás lárára. Ezeket olvasó azt kell mindenkinek gondolni, hogy az iskolaszék egy szép reggelen a leányok az eddigi oskolájokból kivezetvén, egy vigy több szobába, úgy amint jött — elnevezte, melléjük két ta­nítónőt adott, boldoguljanak a hogy tud­nak! — Már után, a ki egy, a törvény­szabta módozat sza­int osztályozott osko­láról, melyben 3 tanitó, és 2 tanítónő a legnagyobb lelkiismerettel végzi az ok­tatást, azt mondja, hogy a tanonczok mind egy keretbe foglaltattak és apra­ja nagyja stb. együtt nyer oktatást ; azt inkább be nem számithatónak kell nyil­vánítanom, nehogy a valóság ilyetén merész arczulcsapása által ki­érdemlett névvel illessem ! Hátránynak mondja, hogy a tanítók­nak kevés tanítványa van, holott ez úgy a tanító könnyebbségére, mint a tanon­czok előnyére van sajnálja a tanítónőket, hogy 60-nál több tanonczczal terheltetnek ; hisz uram a törvény 80-at enged meg egy osztályban, s ezen leányokat a há­rom tanító épugy, mint a tanítónők ezen oskolában a szak­tanrendszer lévén be­hozva, így tanítják ; ezt, úgy látszik, K.. .r úr ismét nem tudta. Ezeket felvilágosításul és megtorlásul állásomnál fogva, melylyel polgártársaim bizalma tisztelt meg, elmondani kénytele­­nitve érzem magamat. Minthogy pedig K . .. . r úr ezen alaptalan vádhalmazból, nem az ügy iránti buzgalom, hanem a gáncsoskodási hajlam ri ki, kijelentem, hogy ilyetén ne­talán i ujóbbi kifakadásait — ha csak az írni akarás viszketege oly dolgokat és oly állítást nem mondat el K ... r úrral, melyet elhallgatnom a bennem helyezett bizalom­nál fogva nem lehet — én legalább fe­lelet nélkül hagyandom és akkor e tár­gyat részemről befejezettnek nyilvánítom. hálazdi/ Mór­a köz.­iskola sz. elnöke. Képviseleti­ gyűlés. A folyó évi márczius hóban megtartott kép­viseleti gyűlések határozatainak rövid kivonata : 1 ) Felolvastattak a város házi pénztárának bevételeiről és kiadásairól beterjesztett kimutatá­sok folyó 1874 évi január és február hóról, melyek felolvasás után tudomásul vétettek. 2) A Pipis hegyen levő térség a város által a helybeli katonaság részére czél­lövöldéül újból átengedtetett azon kikötéssel, hogy az e tárgyban kötendő szerződés egy példánya, mely bélyeggel lesz ellátva, maradjon a városnál; valamint, hogy­ a széllövés alkalmával netán emberekben vagy állatokban elkövetendő kárért a katonaság vállaljon felelősséget. 3) Bemutattatott Szabó János és Tamasi Csépány Pál helybeli lakosok kérvénye, mely­ben az úgynevezett taráti dűlőben, a Gyöngyös­­tarjáni patakon keresztül vezető hid kijavításá­hoz, illetőleg elkészítéséhez szükségelt 71 darab szálfa utalványozásáért folyamodtak , mely ké­relmük teljesült. 4) Olvastatott Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék ez idei főispánjának í. e. febr. hó 25-én kelt értesítése, mely szerint ő felsége múlt 1873-ik évi decz. 9-én kelt legfelsőbb elhatáro­zásával, 25 éves uralkodásának ünnepélye alkal­mából Gyöngyös város hódolati nyilatkozatát 1873 évi decz. hó 3-án kelt legfelsőbb kézira­tára hivatkozva, tetszől­eg tudomásul venni mél­­tóztatott, ami a képv. testület részéről örvende­tes tudomásul vétetik. 5) Elrendeltetett továbbá, hogy még f. é. marcz. hóban az öjtörködés most már nem 16, hanem 8 őr által teljesítessék. 6) Bemutatja elnöklő polgármester a hely­beli postakezelő állomás betöltése czéljából nyitott pályázat folytán, Krisztinics István helyb. ideigl. posta­kezelőnek, és Szarvasy Károly isaszeghi lakosnak, s postamester helyettesnek beterjesztett kérvényét, melyben a helybeli postakezelői állomás elnyerését kérel­mezik, mire a helyb. postahivatalnál jelenleg posta­­kezelői minőségben ideiglenesen alkalmazva lévő Krisztinics István, mint aki e hiva­tal vezetését már eddig is a város közönségé­nek megelégedésére teljesíteni igyekezett, a hely­beli postakezelői állásra véglegesen megvá­­lasztatik. 7) Bemutattatott Rhédey István házipénztár­­noknak hivatalos jelentése, mely szerint Bölcskevy Ilka, mint Bölcskevy Károly engedményes­eó­az ifjú zavarral, de úgy emlékszem, jártam e helyen; majd mintegy fölébredt élénkséggel mondá, a viz-csatorna melletti szoba volt szállá­som. A szoba fölnyittatott ; a biztos után a házi úr, az ifjú s a kiséret lépett be, s Boz mint­egy borzalommal teljesen­ lépett az ágy felé, melynek párnái alól a kendőbe burkolt nagy összeg pénzt emelé ki. — íme­­ ez ágy volt számomra kijelölve koporsónak ; ez éjjeli asztalkán van órám, szólt Boz rémülettel, itt vannak az ágy mellett czi­­pőim, s ez ágy fölötti boltozat rejti a pokoli készületet, mely talán már sok embert fosztott meg életétől. A további vizsgálat földeríté, hogy a pa­don csakugyan egy mesterséges gépezet volt, melylyel az ágy fölötti padozat részlete észrevét­lenül leereszthető volt, s az ágyban nyugvó vendég e készülék által lélekzetétül megfosztva, a gutaütés jelenségét tü­nteté föl, s úgy volt elkészítve, hogy, mint már néhány esetben tör­tént, a kimúlt egyén, mint vértolulás áldozata jelentetett be, mig az épület rejtek pinczéjében több csontváz, s végre a i­áziak vallomása is bizonyitá, hogy e helyen a szerencsének leg­több kegyencze megfojtatott, s minden nyom nélkül eltűnt az élők köréből. A vétkeseket az igazság büntető karja súj­totta, végző utitársam, a játékhely megszűnt, de a Boz-ház, mint látszik, fönáll máig. Lewis barátom elmondva a ház történetét, kettőzött figyelemmel néztem azt körül,­­ aztán karöltve sétáltunk ismét vissza, a nyugodni ké­szülő nap alkonyánál. Még azon este mindketten elhagytuk a na­gyon kevés örömmel, s annál több szomorú em­lékkel jelölt csatatért, hol ezrek szerencséje bu­kott el, s igen kevés oly harczos találkozott, mint az ifjú Boz, kinek emléke máig is él, legalább név­­leg, a játékos világ történetében. Ő elvált tőlem, s a legközelebbi vonattal az osztrák birodalom felé ment. A rövid ideig látott, s valószínűleg csak a sírou túl viszontlá­tandó jóbarátot, kivel élvezetes perczeket töl­ték, s ki azon esetre, ha valaha az amerikai kiállítást meglátogatnám, névjegyét is nálam hagyá, az indóházig kisértem el, hol midőn a bagoly huhogású mozdony, édes hazánkban is­meretlen rémes hangján fütyörészte el az indu­lót, Lewis még, egyszer nyujtá jobbját és ajkát. — Fare­well, borrátom ! mondá­s az angol nyelvhez azon egyetlen magyar szót csatolva, melyet tőlem tanult. A mozdony távozott, vis­­­szasiettem én, hogy kipihenhessem az ut fára­dalmait reggelig. Másnap fehér kéményü fekete hajónk, mely egyéb porosz társai szomorú szí­nét és tulajdonait tünteti elő, ugyancsak kemé­nyen füstölve haladt lefelé a mesés szépségű Rajna vidékén, a teljes fényében ragyogó nap sugaránál haladva s a hajó előrészének egyik elhagyott szögletében ülve, csendes magányban elmélkedem a fölött: mennyi gonddal és vés­­szel, nyugtalansággal és bajjal van összekötve a játékos élete? Épen déli tizenkét óra volt, midőn feltűnt a páratlan nagyszerüségü kölni dóm, s a ritka mű­vészetü lánczhid alatt megállott hajónk, hogy kikössön. Egy rövid óra múlva a magam forma­sze­gényebb utasok számára berendezett Noll szál­loda második emelete egyik szerény szobájá­nak ablakából néztem az alattam elvonuló Raj­na folyam hullámait, melyeken három nap múl­va Hollandia felé utaztam, hogy megtekintsem a világvárost, Londont, melyhez a balti tenger hosszas és unalmas útján, Ipswichen át ju­tottam. *. f [UNK]

Next