Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)
1874-02-21 / 8. szám
III. Évfolyam, 1874. 8-ik szám. Előfizetési árak :i1 y 11 fy 11 ¥ 1 ív II I UM II I UÖi Minden halálozott petitsorhely után 4 kr. Fél évre . . . 2 ft 50. Bélyegadó fejében Évnegyedre . 1 ft 30. Vegyes tartalmú hetilap, minden hirdetéstől 30 kr. Egyes szám ára : a helybeli adás-vevést közvetítő, tudakozó intézet hivatalos közl» ig. Nyilttérben egy petit-10 kr. sorhely ára: 10 kr. M Megjelenik minden szombaton. Egész évre . . 5 ft — Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó- é, hivatalunkba utasítandó, fá Bérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések is fölvétetnek, melyekért egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. Gyöngyös, február 21. Hirdetési dijak: f € Jövőnk alapja. Hazánk termelő ország volt eddig, s gazdag talajának némely vidékén még a rozsból is tiszta búza termett; a nyersanyag mesés értéket képviselt ugyan, de csak oly gyöngén, mint bankónk az érezet, s valamint ez nagyon leolvad értékében, mihelyt az ország határait túllépi, úgy itthon sokszor teljesen értékesíthetően, a külföldre léptekkor csekély értéket eredményező, s honunkba újra visszatértekor már túlcsigázott értékben megjelenő nyers terményeink is többnyire áldozatai lettek a honunkra hátrányos vám- és kereskedelmi törvényeknek, melyek mostoha karjai sokszor könnyelműn dobták ki az édes honi föld szerény terményét, hogy ésszel és szorgalommal átalakítva sokszor tízszeres áron vegyük vissza a száműzöttet. S ez volt eddig, különösen a gazdász, a termelő osztály megölő betűje ; ez volt a bizonytalanul ingadozó, és rendesen áttörhetlen hullám , mely kénye kedve szerint fenyegetőleg föltornyosult, hogy semmi értékesíthető kivitel írnk ne legyen, hanem saját zsírjunkban fúljunk meg, s a rongyos gebe is tiszta búzát egyék, máskor ismét teljes apály állott be épen a nálunk kedvezőtlen időjáráskor, hogy az irgalomból túlcsgázott áron juttatott morzsákat is pazar bőséggel fizessük. És e fonák, e visszás, e valóban helytelen helyzet okozá azt, hogy mig hullámzó szeszély játéka lett a gazdász : egyszersmint hajótörést szenvedett és szenved a legjelesebb és legügyesebb iparos is a külföldi gyáripar ellenében. Miért ? mert e szomorú jelenség alapja, nem mondjuk, hogy kizárólag, de mindenesetre túlnyomó részben az édes honunkra kedvezőtlen vám és kereskedelmi törvényekben volt, melyek átvették nyers terményeinket a külföldnek , hogy földolgozott alakban azok mesés jövedelmével s a mi kárunkkal adják vissza. Volt-e? lehetett-e? -s lehet-e jövőben is alapos kilátás arra, hogy a gazdász terméke fáradsághoz méltón értékesíthető legyen, a honi iparos sok gonddal és szorgalommal szerzett tudománya és fáradozása után megállhassa a versenyt a már túlerőre és előnyre kapott külföld, s kivált a német ipar ellenében , ha édes hazánk határának minden pontján egy, reánk hátrányos korlát van fölállítva, mely azt dörgi fülébe a gazdásznak és iparosnak: eddig és ne tovább! fuss vagy fizess ! ! S e kérdés lehetőn alkalmas megoldását tüze ki derék ..Gazdasági Egyesületünk“ azon szakértői bizottsága, mely a kormány megkeresése következtében adandó véleményes jelentés kidolgozására kiküldetett, s melyet, mint minden gazdász és iparos polgártársunkra első fontosságú tárgyat, egész terjedelmében közlünk. A vám és kereskedelem ügyében ! A Heves- és Jász-kerületi Gazdasági Egyesület folyó hó 9-kén tartott vál.gyülésén elfogadott felirat a miniszteriumhoz. A magyar korona országai és ő felsége többi királyságai és országai közt kötött s az 1867 évi XVI törvényczikkben foglalt vám és kereskedelmi szövetség 22-ik czikke szerint minden félnek szabadságában áll, a szerződési idő öt első évének elteltével a szövetség határozmányainak megváltoztatására alkudozásokat indítványozni ; s minthogy ezen 5 év letelt, az országgyűlési képviselők háza oda utasította a magyar királyi felelős minisztériumot, hogy az említett vám- és kereskedelmi szerződést szakértők meghallgatásával vizsgálja át, s adjon véleményes jelentést az iránt, valjon az Magyarországra nézve nem káros-e, s nincsenek-e annak oly pontjai, melyeket az ország érdekében megváltoztatni szükséges volna. Ennek folytán a magas szakminisztériumok közül a földmivelési, ipar és kereskedelmi minisztérium 1873 augusztus 5. 10534 sz. alatti köriratában az ország valamennyi gazd. egyesületéhez fölszólitást intézett, hazafiui bizalommal kérvém azokat, hogy eddigi tapasztalataik alap- TARCZA. A patai vár. (Vége.) Sebők Lászlótól. A vezér belátva, hogy mi sem segíthet, Szív-erő kell,mely a szivet gyújtsa lángra. Mintegy tán az égből szállott rá az ihlet Hogy reményét vesse a gyermek-királyba. Hős Hunyady Mátyás Tisza-Várkonyban volt, Hogy bátyját, Szilágyit, békülésre kérje, S bár elkeseríti nemrég az ősz foglyot, Végre is az ifjú teljes czélját érte. . Rozgonyi Sebestyén itt leié öt épen És mindenre kérte : jön e seregéhez, Mert jó népe csügged, s nem küzd semmiképen, Míg ha őt meglátja, csodás erőt érez. Mátyás amint hallá az ejtett beszédet, Lelkesülten szállott mindjárt Patavárnak, S alig hogy a csüggedt sereg közé lépett, Feltüzelt kebellel új rohamnak álltak. Fönt a cseh fa várnak lejtős oldalában Harczolt a magyar nép ifjú, hős királya. Most volt e helyen csak még első csatában, s S fegyverét az ellen már ekkor sem állta. A magas toronyból Teles cseh vezérnek Unokája küld sok halált a magyarra, Ám a holt helyére mindig újak lépnek, Nem gyöngül már többé a magyarok karja. Mátyás a középen, Rozgonyi balrészről Lelkesült sereggel szorítják a várat, És ily hős karoknak szorításától dől A vár fala, többé már sehol sem állhat. Mind hiába szórják várból a követ le, Mind hiába ömlik szurok s ólom árja : Visszatartja azt a föltüzelt nép keble, Melyet hős királya példája gyújt lángra ; Kátrányos golyókat szórnak a fa-várra, Égni kezd a fészek jobbra, balra gyorsan, A tüzet a magyar hősien kiállja; Mert hisz oldalánál hős királya ott van! Lángol a cseh fészek s mig az őrség oltja Vére, verejtéke sürü harmatával: A magyar sereg tör, foglal nyomról nyomra S följut a fa várba, élén a királylyal. Még egy perci, s a várnak épen déli táján, Égbenyuló láng tör a megrongált résen, Túl a magyar zászló, mint egy szép szivárvány A nagy vihar után, tűnik éjszak részen. Látja a cseh vezér, hogy nincs menekvése, Nem akarja ingyen átadni a kardot, S egy egy kopját fogva mind a két kezébe, A toronyból le a süni népre ugrott. Megy, repül előre mint egy égi küldött Mátyás, a magyar had ifjú fővezére, J Ép Rozgonyi mellett hullt a cseh vezérre, s óriási teste utoljára tett kárt, S bár a fegyver, mint a zápor, oly sűrűn jött : S alig hogy leugrott a harczoló népre : A király volt első, ki a várba lépe. Feje lándzsa hegyre lön felszúrva mindjárt.