Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)
1874-05-23 / 21. szám
Hf III. Évfolyam. 1874. Előfizetési árak : Egész évre . . 5 ft — Fél évre . . . 2 ft 50. Évnegyedre . 1 ft 30. Egyes szám ára : 10 kr. ______________M 21-ik szám. GYÖNGYÖS. Vegyes tartalmú hetilap, a helybeli adás-vevést közvetítő, tudakozó intézet hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó hivatalunkba utasitandó. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések is fölvétetnek, melyekért egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. Gyöngyös, május 23 Hirdetési dijak : Minden halálozott petitsorhely után 4 kr. Bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. Nyilttérben egy petitsorhely ára : 10 kr. &____________ Bu Eszme-cseréink. & Azt hisszük, érdekesebb és fontosabb tárgyat nem karolhatna föl most e lap, mint a kölcsön ügyét, melynek tárgyalása azon igen szükséges tájékozottságot is megszerzi városunk t. közönségének vagyoni állásunkat illetőleg, melyet eddig annak legnagyobb része sajnálattal és kárral nélkülözött. Méltó érdekkel várjuk tehát azon szép eszmecsere kifejtését, melyre a „Győzzön ami jobb“ czimű czikk adott legalkalmasb időben aquit, s amelyhez a minden téren ritka buzgalmú dr. Kálazdy úr már eddig is oly felvilágosításokat s eszmecserét csatolt, hogy a közjó érdekében azt eddig is valódi nyereménynek tartjuk. Dús és gyakorlati eszméinek kifejtését a kölcsön ügyére nézve folytatni fogja, s mi valódi benső örömmel nyitunk tért a közjóra czélzó minden tárgyilagos vitának, mely, ha a közjóért való honfias lelkesedés lengi át, mint e szép czikkeket is, az soha sem aljasodhatik személyes tollharcz vagy méltatlan sértegetések terévé. Igen sajnáljuk, hogy a t. doctor úr gyöngélkedése gátolta őt most, érdekes czikkének folytatásában, s kiváncsian s feszített érdekkel várjuk további jegyzeteit, mert teljesen meg vagyunk győződve, hogy csak úgy haladhatunk, ha minden ügyet higgadtan, minden részről s a nyilvánosság előtt megvitatunk. Oly város és vidéke, melynek annyi érdekei, emelkedési tényezői, javitni való hiányai és hibái vannak , nem nélkülözheti a szándékba vett intézkedések jóakaratú, komoly és elfogulatlan megvitatását, melynek hiánya volt eddig is forrása legtöbb bajainknak. Nem vagyunk annyira szerénytelenek, hogy azzal hízelegni mernénk még magunknak is, mintha e lap minden jogos és kívánt igénynek megfelelne, de egy tulajdonát még az elfogult részakarat sem tagadhatja meg tőle . . . az önzetlen jóakaratot! Minden személyeskedést és üres tollharczot kizárva, s tisztán a tárgyilagosságot tartva szem előtt, teljes erőfeszítéssel kell városunk és vidéke kor kivánta kellő emelkedését elősegítenünk, különben a közöny s csak személyes érdeket és kényelmet kereső önzés mindig nagyobb és ijesztőbb mérvben fogja kárait, lehet, hogy már a közeljövőben is, terjeszteni, s végre bekövetkezik az, hogy ha elfogultan vagy közönyösen gondolkozva a jeles erőket ki nem fejtjük s nem hasz-A vérző szív minden gondolattal Gyűjti a kint, gyűjti magának Végre egymást megszeretik, s mintha Szerelmesek már el nem válnak. Együtt élnek és igy együtt halnak ; S örök titok amit hátrahagynak. íme lányka ! a fájdalom ilyen S némaságom hányszor volt róva Általatok : pedig tudtátok, hogy Szívemnek is van ily lakója. S ha mosolyra nyilt is néha ajkam, Örömeim haldokoltak abban . . . Ugyebár, hogy sokat elbír a szív Mig reménye s hite nincs tépve ? Egy szóban él minden reménysége, Oh mondd ki ezt szivem szerelme ! 8 hangjainál az ébredő dalnak Örömeim újra föltámadnak nálunk : a rohamosan átvonuló események háttérbe szorítanak s elmaradunk. A pártviszonyok jelenleg oly kedvezők, a társadalmi és egyleti élet oly élénk és tevékeny nálunk, mint igen kevés városban édes hazánk földjén ; szerény lapunk pedig annyi jóakarattal igyekszik elfogulatlanul s minden mellékérdek nélkül nyíltan szolgálni a közjó érdekeinek, hogy ha visszavonulunk a közérdekek megvitatásától, annak többé kicsinyes személyes tekinteteken kívül alig lehet más forrása, mint a kényelem vagy közöny. Ez pedig megöléje minden erőnek és életnek, melyek az emelkedés nélkülözhetlen tényezői ! TÁRCZA: Kérded lányka .. . Kérded lányke : miért voltam eddig Oly szomorú és oly csüggeteg ? A fájdalom hervadt koszorúja Miért nyomá eddig fejemet? S ha mosolyra nyílt is néha ajkam, örömeim haldokoltak abban ? Megfejtem hát : lásd sok fájdalomnak Árnya sötét, színe fekete. Sírni csak ritkán látjátok ; pedig Szeme mindig könnyel van tele. Ajka néma s ha mosolyra téved, Hírnöke az hosszabb szenvedésnek. Átkot nem szór, Oh! ez nem szokása, Zúgolódni gyönge szivet bir. Keble egy van ; s annak egy lakója Mely betölti ; s ez a földi kin ! Nem tudjátok, mi fáj, és mi bántja. S ebben van még egy kis boldogsága, Kusztovszky Iván. Takarékosság és méltány. (Cs.) A városunk képviselő-testületében uralgó egyetértés és a polgármester tapintatos eljárása e rövid idő alatt is érezhetőleg hatott a közügyek fejlesztésére. Polgármesterünk több rendbeli hivatalos jelentése, melyet a v. képviselő-testület elé terjesztett, szomorú világot vet az előbberi ügyvezetésre, hol könnyen fölismerhető a lidéret, melynek nyomása alatt az összes közügyek aléltságban szenvedtek. Polgármesterünk takarékosságát legutóbbi számunk vegyesek rovatában is röviden jelzőnk, de még ez nem mind, mert: egy ellenőr, egy Egy éji zene Faradon ! vagy : K. urambátyám borzasztó története!! avagy : Két vakmerő lövés tizenkét következménjei! Irta Bagómét. (Vége 4.) K. urambátyám ablaka alatt egyszerre megzendült Pistáék ügyes zenekara, s oly édesen zengett a „Balaton-füredi emlék.“ Nórinak kedves darabja, hogy néhány perczig magam is jobb részem sugallatát követve, mozdulatlanul hallgatám ágyamban a kedves hangokat. Ah!ole a szerelem vak, tartja a közmondás, sőt saját szerény tapasztalásom után mondva, siket is. Fölugrottam tehát, s háló-öltönyömet magamra hányva, urambátyám ajtajánál termettem. K. urambátyám, ki a legelső klarinét siralkodására fölébredt, háromszoros gyenge koczogásból álló jeladásomra mint dühös orosz leányzó nyitá föl az ajtót. — K. urambátyám, susogtam én a félhold fél világától félig világitott szobába lépve, itt a