Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)

1874-05-30 / 22. szám

ül. Évfolyam: 1874. ------------------------------------------------------------------^ Előfizetési árak: Egész évre . . 5 ft — Fél évre ... 2 ft 50. Évnegyedre . 1 ft 30. Egyes szám ára : 10 kr. ■_______________M 22-ik szám. GYÖNGYÖS. Vegyes tartalmú hetilap, a helybeli adás-vevést közvetítő, tudakozó intézet hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó­hivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Gyöngyös, május 30. Hirdetési dijak: Minden halálozott petit­­sorhely után 4 kr. Bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. Nyilttérben egy petit­­sorhely ára : 10 kr. ________________M Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések is fölvétetnek, melyekért egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. Jegyzetek A Gyöngyös 18-ik számában „Győzzön ami job­b“ czikkhez. III. A beviteli váza név alatt sze­dendő jövedék mennyiségének meghatáro­zásánál a vasúton évenként városunkba érkezett különnemű czikkek súlya vétetett alapul. Hites kútfőből megtudván azt, hogy a vasúton középszámitással évenként 250 ezer vámmázsa szállittatik városunkba, a fölállított osztályzat szerint tehát könnyen kiszámítható, hogy csekély vám mellett is ezen egy úton 5320 frtnyi jövedelem szivároghat évenként városunk pénztá­rába. De nem vesszük talán komolyan, hogy ezen adó­ nem kizárólagosan a vasúton beszállítandó czikkek u­­tán fizettessék , a tengelyen érkezendők pe­dig adó­mentesek legyenek? Hisz ez ál­tal megtörténhetnék az, hogy némely — talán sok — áruczikk adómentesség vé­gett tengelyen hozatván, szállítása olcsóbb lenne, de ez az állam károsításával tör­ténvén, bizonyosan nem töretnék. Ha tehát a beviteli vámot akarjuk behozni , azt akként kell felállítanunk, hogy bármi úton hozzák is városunkba a czik­­ket,­ az kivétel nélkül egyformán mega­­dóztattassék. Sokaknál a behozatali vám kezelése nehézségként tűnik fel; én ezen adónem beszedésére nézve azt látnám helyesnek, hogy a vasúton hozottak után az illető vasúti hivatalnok egy bizonyos számtéli jutalék mellett egy vagy három havi szám­adás mellett szedné be a beviteli vámot, a tengelyen hozottak után pedig a j­e­­l­e­n­l­e­g­­i­e­n­á­ll­ó h­e­l­y­p­é­n­z­bérlők. Az utóbbira nézve a jelenlegi helypénz igen mérsékelten 10—15 perczenttel fel­emeltetvén, így a kezelési költség egé­szen elenyésznék, és az egész beviteli vám után, minimo calculo évenként 6300 frtot számíthatnánk. Továbbá, ha az ingatlanok eladásánál fizetendő egy százfólit egyelőre csak száz frtra tesszük is évenként, melyet az eddigi tapasztalat után bátran mint minimumot állíthatunk fel, már­is a közvetett adók után a városnak évenként 14,u00 frtnyi jövedelme lenne. Ebből a kezelési költség czíme alatt 10 száztók­ levonása után a 180,000 frt­nyi kölcsön évi törlesztését, mely 7-es ka­mattal számítva 12600 frtot tesz, telje­sen fedezi. Ez igen szépen veszi ki magát a papíron, — mondják sokan, — és ezek közé tartozom még én is , de kérdés, hogy a valóság igazolni fogja-e ezen feltevést, avagy szabad-e az úgyis eléggé zilált pénzviszonyait városunknak ily nagy te­her elvállalása által talán még nagyobb zavarnak kitenni ? Erre már előbbeni czik­­kemben felállított azon axióma felel meg, hogy t. i. első feladatunk a köz­vetett adók életbe léptetése, és csak ak­kor, ha a tapasztalás fentebbi szá­mításunkat igazolni fogja, lesz ideje a kölcsön felvételéről vagy elej­téséről szólanunk! Egyelőre két eset gondolható: a ter­vezett közvetett adó­nemek jö­vedelmei t. i. a kölcsön évi tör­lesztésére szükségelt összeget fe­dezendi­k-e, vagy nem? Vegyük föl először azon eshetőséget, hogy az ezekből befolyó jövedelem a fentebb mondott összeget teljesen el nem éri, akkor ezen új jövedelmi források által városunk jelenlegi szorult pénzviszonyain ha nem is egészen segítve, de némileg könnyítve lesz inkább, mint azon kény­szer szabály által, mely városunk adózó népére, minden adó forint után 30 kft mint városi pótadót ró és melyet ép oly könnyű volt kivetni, mint nehéz lesz be­szedni. — Vajjon létezik-e városunkban oly vérmes reményű polgár, ki ezen pót­adó annak idejébeni behajtását nemcsak lehe­­tőnek, de biztosnak is hiszi ? Tehát akkor is ha a közvetett adók TÁRCZA. A börtönben. Jöntek ide, jöttek fájó lelkek! Ide jöttem. Ti­t­eket kereslek. Én. az úrnak leggyarlóbb szolgája Szolgájává leszek e bús helynek. Ide jövök én annak nevében, Ki könyörül bűnösön s szegényen. Nem utálom én, nem, azt a lelket, Amely bűnnel, vérrel közéig hozzám ; Oh bár én mint jóbarát tinektek A megtérés gyümölcseit hoznám ! Ott vagyok én helyemen legjobban, Ahol elhagyottság s fájdalom van. Kiket a hon, község, család vesztett : Én őnekik megnyerni akarlak ; Megnyerni egy szebb, egy jobb jövőnek, Visszaadni honnak és családnak, S míg méltán sújt az igazság karja, Szivem ezt enyhíteni akarja. Itt vágynám én ékesen beszélni Szívhez, észhez, árva felketekhez, Ah de erőm gyönge . . . nem, nem, mégis . . . Hisz mustármagból erős növény lesz ! Ha nincs ékes ajk, van egyszerű szív, Mely szeretve jobbulásra felhiv. Ha nincs nálam ékes-szólás nyelve : Van baráti, hőn szerető lélek, Mely nem szóval ...érzelemmel telve, Szeretettel közeleg felétek, S részvét-könyvvel keresztel újra S vezet az elhagyott erény útra. Nincs elveszve, nincs még veszve minden!.. Jobb jövőnek magva rejlik itten, Melynek égi kegy-harmattal hintve Lesz gyümölcse is, ha éltet. Isten. Jörtek ide, jertek, fájó lelkek ! Ide jöttem. Titeket kereslek . . . Sebök László. Az ember testi s lelki élete és a zene közti viszony. Az ember szellemi világának legkecsesb tündére a zene ! Bűbájos szavával az elborult kedély terhes felhőit, miként a tavaszi szellő a beborult táj ködét szétoszlatja, a nyomott lelkü­­letet emeli, but, örömet, lelkesedést a szivből egyaránt fakaszt, a fáradalmat élvezetté teszi s a lelket hősiségre vagy vértanúságra vezetni képes. A zene szoros viszonyban áll az ember minden érzületével és indulataival. Benne az erőnek és gyengeségnek, rokonszenvnek és gyűlö­letnek, örömnek és bánatnak, kéjnek, méltóság­nak, áhítatnak s bátorságnak kifejezését rendre visszatükrözni tapasztaljuk , és amint a zene mind­ezeket minél élénkebben kifejezi, annál nagyobb viszhangra talál, a kebel fogékonyság­­szerint. A zene azon szellemi izgalmak közé tartozik, melyek az ember akaratának irányt adnak, cselekvéseit módosítják, sőt nem ritkán egész élete sorsára is döntő befolyással vannak. Hazánkban a zene csáb-hangjai bizonyára ez­reket vezettek már harczi zászlók sorai közé, kik a háború sanyarai és veszélyeinek lettek részesei, sokszor a nélkül hogy a dicsőség ba­­bérait elnyerhették volna. A vallási és társadal­mi törvények, az erkölcsi s illem­szabályok, a divat és sok ezer más az embert szellemileg

Next