Gyöngyös, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-19 / 38. szám

IV. Milan 1875.i _ 38-ik u __ GYÖNGYÖS. 8 Előfizetési árak: Egész évre 6 irt — Fél évre . . B frt — Évnegyedre 1 frt 50. EffyeS széni­ára: IS­kr. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi ré­szét illető küldemény, kiadó-hivatalunkba uta­sítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert ke­zektől fogadunk el. ya~ Y BCmSft SASIAI» TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÍPBODALII HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetési díjak: Minden halálozott petitsorhely után 6 k!­­Nyílttérijén, egy petitsorhely ára 20 hr. Kéziratok vissza nem küldetnek­Hivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél 1 fr Kincstári illeték fejében 30 lír. előre fizetendő* í­i 1­i Felhívás! Gyöngyös városában az 1874 ik évi VIII. t. cikk értelmében már 1876-ik év jan. hó 1 ső nap­jától életbe léptetendő mérték-hitelesitő-hivatal — azonban egyelőre csak a hordók hitelesítésére nézve — e napokban felállittatik. Felhivatnak a város tisztelt polgárai, hogy szem előtt, tartva a hivatkozott törvény 19-ik §-ban meghatározott büntetés kikerülését, hordóikat az emlitett hivatalnál hitelesíteni el ne mulasszák. Kelt Gyöngyösön sept. 16-án 1875. Horner Gusztáv polgármester. Az egri igazság. Tehát elolvastuk az egri igazság azon ma­gasba kiáltó hangjait, melyekkel öreg­ ifjú mostoha­testvérünk, Eger egy kérvényben akarja infor­málni azon miniszert, kit az Eger lap pörbe fogni készül ; természetesen ... az egri törvényszék előtt. Elolvastuk , s midőn az utolsó szót is átértet­tem, én, ki­ismerve a pókok titkos szálait, soha sem hittem, hogy a nép és nemcsak az egyesek érdekei fogják magukat áttörni az elavult korlá­toltságon : e fölirat elolvasása után erősen hiszem, hogy nem Eger, nem a „személyes érdem, magas állású tekintélyek, hanem az annyiszor háttérbe tolt igazság és nép érdeke fog győzni. Desperálni kezdettem már az egész kormány sorsa fölött; láttam az erélyes Tiszát, mint fog szőrköntösben zarándokolni az egri szerkesztői iro­dából az egri törvszék biráihoz;láttam a derék mi­­nister­elnököt azon hires nevezetes egri dutyiban ülni, melylyel a jámborság centrumában oly na­gyon dicsekszenek, hogy mindig tele van, mig Gyöngyösön nem is lehet törvényszék, hiszen itt oly kevés a gaz! Most azonban egészen fölvidultam, hiszen a pörbefogandó kormánynak oly nevezetes okmány van kezei között eme föliratban, melyből csak úgy könnyedén kiolvashatja a magas kormány legalantasab­b v;e is, hogy e fölirat legnagyobb része c­s­uc­s­e, melyből az egri farkas és gyöngyösi­­ íj története ragyog elő. Avaj sem ily viszonyra mutat-e hánytor­­gatása azon mátrai út nem létének’, melyet az el­fogult önző mostohaság ölt meg, vagy inkább csak elaltatott egy időre? igaz az hogy Eger közel esik Kápolnához, Gyöngyös pedig nem ? nem restelli az iró compromittálni magát azzal,hogy „igen gyar­lónak“ mondja azon gymnasiumot, honnan az egri tanintézetek legkitűnőbb tanulóikat nyerték és nyerik ? még azt sem tudja, nem akarja tudni, hogy itt eddig 5 osztályú most pedig 6 osztályú pél­dány-szerű leánytanoda van. Nincs más szavunk, csak az, hogy a magas kormány nem enged port hinteni a vi­lág szemébe! Az „Eger“ kényszerűl bevallani, hogy a gyön­gyösi lap nem engedi magát beragadtatni az irály posványába, honnan a kormány és képviselet leg­­jelesbjei méltatlanul s annyiszor megdobáltatnak az ő teréin. Örülök rajta gyöngyösi szerk. úr! hogy azok a nagyon művelt és tudós szerepet szenvelgő urak megpirulnak s legföljebb azon Nyilt-térben tur­kálnak, amelyért nem a szerkesztőség a felelős. Ám tessék! Úgy látszik, finom érzésű és ildomtalan kife­jezéseket méltán utáló előfizetői nemcsak előt­tünk, hanem az egri szerkesztő előtt is rászalólag nyilatkoztak azon kifejezések fölött, melyek bűzét már otthon is érzik a kapott orrok. Nem tagadjuk, hogy igen nagy érdeme le­szen az „Eger“ megszokott irályának abban, ha Gyöngyös, azaz hogy az igazság, nép és köz­jó előnyére fog a kérdéses ügy elintéztetni, s hisszük, hogy az írói tiszteletdíjt sokszor fogják megadni érte az egriek is . . . apró­pénzzel. No de máskép is néz ám most ki az „Eger“, tessék csak megpillantani az utóbbi, a 37-ik szám első lapja második hasábját, bezzeg nem a régi hangon beszél ám a derék Kovács L.-ról; valószí­nűleg nem volt otthon most az a magasztos irá­­lyú nagy hatalmasság, melyen mi mosolyogtunk, a közönség egy része kacagott, s az igazság és finom érzés botránkozott. Igaz ugyan, hogy a gyöngyösi piac e szám­ban is szerepel, mint a kofáskodás el nem hagyható tere, dalai láma, meg Mohamed mekkai koporsója is benne van, mely szinte Gyöngyösre hozatik a tihaméri nagy próféta szerint, kinek f­él­ből dlj­a, az ő igen ékes szarvaival együtt oly bá­josan ragyog dicsfényként a finom i­álya í­r­á­s­z fölött! Az egész föliratnak, ha más nem örül, örül­het azon papság, m­­lynek méltó dicséneket zeng most múltjáról és jelenéről az irat, amelyet pedig másféle zengeményekkel és iratokkal szoktak di­csőíteni Egerben évtizedek óta. De örülhet Gyöngyös is,mert az okmány újabb bizonyságul szolgálhat a magas kormány szabad­elvű, minden magas álog és tekintélyek befolyá­sától ment intentiójánál arra, hogy Egy rétien min­­den föliratnál és küldöttségnél ékesebben és hatá­­lyosabban szól nemcsak a közjó és méltány, hanem az igazság is! ........... félrá. Ha egyik percben meglátlak.... Ha egyik percben meglátlak, A másikban már eltűntél, mlért szaladsz mindig előlem ? Te kis arany­hajú tündér! Öröm-csillagokban szegény Fájó lelkem sötét egén, Te is csak futó csillag les­sz? Megvilágítod egy percre, Aztán derültebb égre megysz ?......... Oh ne menj el, ne hagyj árván, Maradj örökre itt velem, S bús lelkem gyászos egének Hajnala lesz a szerelem, Amely fényét tőled kapja Fölragyog rá az üdv napja, a minő nem vala rég Égő pillantásaidtól Csillag-virágos lesz az ég. Mikor pici lábad elvisz Beborít búm sötét árnya, S a remény zöld madarának Röpülésre lebben szárnya, Melynek nyugalmam a bére, Jő a kétség denevére, Szivem, lelkem nem kimélve — S vérzem éles karmai közt Félig halva, félig élve . . . Hiába rejtezel tőlem, Hozzád van a lelkem neve,­ ­ vKrt Hát elaludt? Hát elaludt m­ár azon nagy da nemes láng, mely a képviselő-testületben a csendes parázsból a város va­gyonának rendezésére és a kettőtVkönyvezetés életbelépté­re föllángolt? Nincs semmi fény, nincs semmi zaj, sőt még a tüzes üszköt is belepte a hamu, s nemhogy nem meleget, sőt egy szikrácskát sem képes fölfedezni a vá­ros érdekét szíven hordozó közönség Calderoni összes ná Szebb jövőmnek aranyáb­an Kedves lényedből van szőve S ha megvetsz is, vagy meggyű­lölsz, És e gyűlölettel megölsz — Akkor is kisé szünetlen Boldogságom sírjából kelt Bolygótűzként bü szerelmem! T^apácsy­­ tDej.nő: Az öngyilkos nők. (II. Folytatás.) Oh az a kis padlásszoba, melyben Giza és Sarolta küzdöttek az élet gondjaival, nagyon sok könynek és fáj­dalomnak volt tanúja s vajmi kevés oly éjét látott átélni, melyeken a leánykák az éjfél innenső oldalán engedtek volna nyugalmat kimerült tagjaiknak. Míg nappal a nehéz teendők végzésével bajoskod­­tak , a szerény lámpa mellett kénytelenek voltak divat­cikkek készítése által szerezni legalább annyit, mennyivel szerény, sőt szegényes öltözetüket kiállíthassák. A papírgyár tulajdonos egy igen csinos, hollandi származású ifjú volt, megnyerő külsővel s kissé könnyű gondolkozással, mely lehető fény kifejtésére s tékozlásra engedi tévedni az ifjút, kinek gyára különben a legjob­ban rendezettek között foglalt helyet a külföld előtt is. A szerény és teljes erőfeszítéssel foglalkozó Sarolta nemsokára föltűnt az ifjú gyáros előtt, s félév múlva már annyira kedvező jövedelemmel bíró állomással dicseked­hetett Sarolta a gyárnál, hogy igen jól kezdé magát érezni az anyagiakat illetőleg, sőt azon szerencsés helyzetben volt, hogy még mindig nagyon korlátolt jövedelmű barát­nőjének, Gizának is megkönnyítheté súlyos helyzetét, s mosolyogva mondható: Az üröm és öröm Fölváltva jön . . . * Csak igaz az, hogy a szegény embernek a szeren­cséje is szegény! A mi derék Tinan urunknak is mindig csak kijut a jóból, ha zivatar van, ha csikorgós hideg teszi próbaköre a rendőri hűséget, ha valami baj van, már mindez csak az öreg Tinaura várakozik. Most is úgy zajlik a fővárosom keresztül vonuló Szajna folyam, úgy süvít a szél az öreg úr jól őrzött fülei­be, hogy csak épen azt hallja meg, miszerint a szomszéd toronyórán épen most ütött esti kilencet a kalapács, mi­ből közönyösen következtető az öreg úr, hogy még egy órája van kitölteni s aztán szabad lesz egy pohár pálinká­val megöntözni e napon szerzett babérjait, melyeken aztán reggelig pihenhet. A havas eső oly sűrűn hullott, hogy alig lehetett néhány lépésnyire látni, de bezzeg, mint Tinau uram mon­dani szokta, ő rajta ugyan ki nem fog semmi, mert ő még azt is meglátja, ami nem látható Mióta három év előtt oly csinosan sikerült a sötétség lámpatörő angyalait megcsípni a Concordia téren, azóta rendes főhadiszállása mindig, bármily állomásra is ren­­deli őt az éjeli gondviselés, a lámpák tövében szokott len-

Next