Gyöngyös, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-19 / 38. szám
IV. Milan 1875.i _ 38-ik u __ GYÖNGYÖS. 8 Előfizetési árak: Egész évre 6 irt — Fél évre . . B frt — Évnegyedre 1 frt 50. EffyeS széniára: ISkr. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó-hivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. ya~ Y BCmSft SASIAI» TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÍPBODALII HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetési díjak: Minden halálozott petitsorhely után 6 k!Nyílttérijén, egy petitsorhely ára 20 hr. Kéziratok vissza nem küldetnekHivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél 1 fr Kincstári illeték fejében 30 lír. előre fizetendő* íi 1i Felhívás! Gyöngyös városában az 1874 ik évi VIII. t. cikk értelmében már 1876-ik év jan. hó 1 ső napjától életbe léptetendő mérték-hitelesitő-hivatal — azonban egyelőre csak a hordók hitelesítésére nézve — e napokban felállittatik. Felhivatnak a város tisztelt polgárai, hogy szem előtt, tartva a hivatkozott törvény 19-ik §-ban meghatározott büntetés kikerülését, hordóikat az emlitett hivatalnál hitelesíteni el ne mulasszák. Kelt Gyöngyösön sept. 16-án 1875. Horner Gusztáv polgármester. Az egri igazság. Tehát elolvastuk az egri igazság azon magasba kiáltó hangjait, melyekkel öreg ifjú mostohatestvérünk, Eger egy kérvényben akarja informálni azon miniszert, kit az Eger lap pörbe fogni készül ; természetesen ... az egri törvényszék előtt. Elolvastuk , s midőn az utolsó szót is átértettem, én, kiismerve a pókok titkos szálait, soha sem hittem, hogy a nép és nemcsak az egyesek érdekei fogják magukat áttörni az elavult korlátoltságon : e fölirat elolvasása után erősen hiszem, hogy nem Eger, nem a „személyes érdem, magas állású tekintélyek, hanem az annyiszor háttérbe tolt igazság és nép érdeke fog győzni. Desperálni kezdettem már az egész kormány sorsa fölött; láttam az erélyes Tiszát, mint fog szőrköntösben zarándokolni az egri szerkesztői irodából az egri törvszék biráihoz;láttam a derék ministerelnököt azon hires nevezetes egri dutyiban ülni, melylyel a jámborság centrumában oly nagyon dicsekszenek, hogy mindig tele van, mig Gyöngyösön nem is lehet törvényszék, hiszen itt oly kevés a gaz! Most azonban egészen fölvidultam, hiszen a pörbefogandó kormánynak oly nevezetes okmány van kezei között eme föliratban, melyből csak úgy könnyedén kiolvashatja a magas kormány legalantasabb v;e is, hogy e fölirat legnagyobb része csucse, melyből az egri farkas és gyöngyösi íj története ragyog elő. Avaj sem ily viszonyra mutat-e hánytorgatása azon mátrai út nem létének’, melyet az elfogult önző mostohaság ölt meg, vagy inkább csak elaltatott egy időre? igaz az hogy Eger közel esik Kápolnához, Gyöngyös pedig nem ? nem restelli az iró compromittálni magát azzal,hogy „igen gyarlónak“ mondja azon gymnasiumot, honnan az egri tanintézetek legkitűnőbb tanulóikat nyerték és nyerik ? még azt sem tudja, nem akarja tudni, hogy itt eddig 5 osztályú most pedig 6 osztályú példány-szerű leánytanoda van. Nincs más szavunk, csak az, hogy a magas kormány nem enged port hinteni a világ szemébe! Az „Eger“ kényszerűl bevallani, hogy a gyöngyösi lap nem engedi magát beragadtatni az irály posványába, honnan a kormány és képviselet legjelesbjei méltatlanul s annyiszor megdobáltatnak az ő teréin. Örülök rajta gyöngyösi szerk. úr! hogy azok a nagyon művelt és tudós szerepet szenvelgő urak megpirulnak s legföljebb azon Nyilt-térben turkálnak, amelyért nem a szerkesztőség a felelős. Ám tessék! Úgy látszik, finom érzésű és ildomtalan kifejezéseket méltán utáló előfizetői nemcsak előttünk, hanem az egri szerkesztő előtt is rászalólag nyilatkoztak azon kifejezések fölött, melyek bűzét már otthon is érzik a kapott orrok. Nem tagadjuk, hogy igen nagy érdeme leszen az „Eger“ megszokott irályának abban, ha Gyöngyös, azaz hogy az igazság, nép és közjó előnyére fog a kérdéses ügy elintéztetni, s hisszük, hogy az írói tiszteletdíjt sokszor fogják megadni érte az egriek is . . . aprópénzzel. No de máskép is néz ám most ki az „Eger“, tessék csak megpillantani az utóbbi, a 37-ik szám első lapja második hasábját, bezzeg nem a régi hangon beszél ám a derék Kovács L.-ról; valószínűleg nem volt otthon most az a magasztos irályú nagy hatalmasság, melyen mi mosolyogtunk, a közönség egy része kacagott, s az igazság és finom érzés botránkozott. Igaz ugyan, hogy a gyöngyösi piac e számban is szerepel, mint a kofáskodás el nem hagyható tere, dalai láma, meg Mohamed mekkai koporsója is benne van, mely szinte Gyöngyösre hozatik a tihaméri nagy próféta szerint, kinek félből dlja, az ő igen ékes szarvaival együtt oly bájosan ragyog dicsfényként a finom iálya írász fölött! Az egész föliratnak, ha más nem örül, örülhet azon papság, mlynek méltó dicséneket zeng most múltjáról és jelenéről az irat, amelyet pedig másféle zengeményekkel és iratokkal szoktak dicsőíteni Egerben évtizedek óta. De örülhet Gyöngyös is,mert az okmány újabb bizonyságul szolgálhat a magas kormány szabadelvű, minden magas álog és tekintélyek befolyásától ment intentiójánál arra, hogy Egy rétien minden föliratnál és küldöttségnél ékesebben és hatályosabban szól nemcsak a közjó és méltány, hanem az igazság is! ........... félrá. Ha egyik percben meglátlak.... Ha egyik percben meglátlak, A másikban már eltűntél, mlért szaladsz mindig előlem ? Te kis aranyhajú tündér! Öröm-csillagokban szegény Fájó lelkem sötét egén, Te is csak futó csillag lessz? Megvilágítod egy percre, Aztán derültebb égre megysz ?......... Oh ne menj el, ne hagyj árván, Maradj örökre itt velem, S bús lelkem gyászos egének Hajnala lesz a szerelem, Amely fényét tőled kapja Fölragyog rá az üdv napja, a minő nem vala rég Égő pillantásaidtól Csillag-virágos lesz az ég. Mikor pici lábad elvisz Beborít búm sötét árnya, S a remény zöld madarának Röpülésre lebben szárnya, Melynek nyugalmam a bére, Jő a kétség denevére, Szivem, lelkem nem kimélve — S vérzem éles karmai közt Félig halva, félig élve . . . Hiába rejtezel tőlem, Hozzád van a lelkem neve, vKrt Hát elaludt? Hát elaludt már azon nagy da nemes láng, mely a képviselő-testületben a csendes parázsból a város vagyonának rendezésére és a kettőtVkönyvezetés életbeléptére föllángolt? Nincs semmi fény, nincs semmi zaj, sőt még a tüzes üszköt is belepte a hamu, s nemhogy nem meleget, sőt egy szikrácskát sem képes fölfedezni a város érdekét szíven hordozó közönség Calderoni összes ná Szebb jövőmnek aranyában Kedves lényedből van szőve S ha megvetsz is, vagy meggyűlölsz, És e gyűlölettel megölsz — Akkor is kisé szünetlen Boldogságom sírjából kelt Bolygótűzként bü szerelmem! T^apácsy tDej.nő: Az öngyilkos nők. (II. Folytatás.) Oh az a kis padlásszoba, melyben Giza és Sarolta küzdöttek az élet gondjaival, nagyon sok könynek és fájdalomnak volt tanúja s vajmi kevés oly éjét látott átélni, melyeken a leánykák az éjfél innenső oldalán engedtek volna nyugalmat kimerült tagjaiknak. Míg nappal a nehéz teendők végzésével bajoskodtak , a szerény lámpa mellett kénytelenek voltak divatcikkek készítése által szerezni legalább annyit, mennyivel szerény, sőt szegényes öltözetüket kiállíthassák. A papírgyár tulajdonos egy igen csinos, hollandi származású ifjú volt, megnyerő külsővel s kissé könnyű gondolkozással, mely lehető fény kifejtésére s tékozlásra engedi tévedni az ifjút, kinek gyára különben a legjobban rendezettek között foglalt helyet a külföld előtt is. A szerény és teljes erőfeszítéssel foglalkozó Sarolta nemsokára föltűnt az ifjú gyáros előtt, s félév múlva már annyira kedvező jövedelemmel bíró állomással dicsekedhetett Sarolta a gyárnál, hogy igen jól kezdé magát érezni az anyagiakat illetőleg, sőt azon szerencsés helyzetben volt, hogy még mindig nagyon korlátolt jövedelmű barátnőjének, Gizának is megkönnyítheté súlyos helyzetét, s mosolyogva mondható: Az üröm és öröm Fölváltva jön . . . * Csak igaz az, hogy a szegény embernek a szerencséje is szegény! A mi derék Tinan urunknak is mindig csak kijut a jóból, ha zivatar van, ha csikorgós hideg teszi próbaköre a rendőri hűséget, ha valami baj van, már mindez csak az öreg Tinaura várakozik. Most is úgy zajlik a fővárosom keresztül vonuló Szajna folyam, úgy süvít a szél az öreg úr jól őrzött füleibe, hogy csak épen azt hallja meg, miszerint a szomszéd toronyórán épen most ütött esti kilencet a kalapács, miből közönyösen következtető az öreg úr, hogy még egy órája van kitölteni s aztán szabad lesz egy pohár pálinkával megöntözni e napon szerzett babérjait, melyeken aztán reggelig pihenhet. A havas eső oly sűrűn hullott, hogy alig lehetett néhány lépésnyire látni, de bezzeg, mint Tinau uram mondani szokta, ő rajta ugyan ki nem fog semmi, mert ő még azt is meglátja, ami nem látható Mióta három év előtt oly csinosan sikerült a sötétség lámpatörő angyalait megcsípni a Concordia téren, azóta rendes főhadiszállása mindig, bármily állomásra is rendeli őt az éjeli gondviselés, a lámpák tövében szokott len-