Gyöngyös, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-10 / 41. szám

IV. Milam 1875. 4141. «ál, Gríitjós, oiler lö TÁRSADALMI, GIZDISZÁTI, SZÉPIRODALMI HETILAP, megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt — Fél évre .. 3 frt — És negyedre 1 frt 50. Egyes szám ára: IS­kr. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi ré­szét illető küldemény, kiadó-hivatalunkba uta­sítandó. I3érmentetlen leveleket csak ismert ke­zektől fogadunk el. I Hirdetési díjak: Minden halálozott petitsorhely után 6 kr. N­yilttérb­en egy petitsorhely­ ára, SO kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél 1frt Kincstári illeték fejében 80 hr. előre fizetendő. '«gig Elmélkedés október 6-án. I­l­I­II li Iliin ■MIMMffO IBK3IgffiSSa:--i Vetkőzzünk ki szokott anyagi jólétünkért küzdő megszokott munkás körünkből és áldozzuk e napot a tettekban gazdag időrel visszaemléke­zésnek; idézzük az enyészetből a múlt képeit a jelenkor tükre elé, midőn a hazáért lángoló keblű hősök vasmarkaikkal törték szét a szolgaság rabláncait.­­ Elmélkedésünk bűn tárja elénk a hazasze­retetben nagy, az áldozatkészségben bámulandó és a „testvériség, szabadság és egyen­lőség“ eszméjének kivételéért halni kész hon­fiakat. Nincs magyar, kinek szivében a visszaemlé­kezés fájdalmat és lelkesültséget ne idézne elő! Nincs magyar, kinek az elmélkedés megható va­rázsa a gyémántnál is értékesebbet .... a lel­kesülés és fájdalom kényét ne csillogtassa szemé­ben, midőn az ezelőtt 26 évvel 13 hős magyar Aradnál történt kivégeztetéséről elmélkedik. E nap emléke a honfiúi szeretetben fényes és szomorú végű esemény kegyelete, melylyel midőn a hősök iránti tiszteletünknek adunk kife­jezést, ugyanakkor az uj nemzedéknek szivébe a meghatottság varázsa által a hazaszeretetet olt­juk be, mely a haza fentartását és megvédését utódként apáitól a természet törvényei szerint örökli. Elmélkedésünkben látjuk a harci zajt, mely az egész hont fölkorbácsolja: a szerető atyát, ki kén­y­es szemekkel öleli át kisdedét és forró csókot nyomva homlokára „légy magyar és szeresd hazádat“ szóval vesz búcsút tőle; a boldog férjét, ki szerelmét leküzdve forrón emeli fönn dobogó keblére szerette nejét és a hazasze­retet szent varázsától áthatott su­gárzó arccal vesz búcsút a boldog és békés családi tűzhelytől;...» gyenge serdülő ifjút, ki tanulmányait abba­hagyva, szülői áldását kéri;.................• a nőt, ki imáiban kér áldást és győ­zelmet a hadfiak fegyvereiknek és üdvöt a hazáért elvérzettek­nek; ............... az egyház fiát, ki csen­des nyugalmas életéből a haza intő szavára leveti egyenruháját és az olvasót karddal cseréli föl és mind­an­­­n­y­i­an a közös édes haza meg­mentésére rohannak e szavakat han­goztatván: „Hazám! a te szent ol­tárodra áldozom honfiúi vére­met és éltemet"!... Az egész hazában a csendes életet a rettene­tes harc zaja váltotta föl; . . . a békésen élő honfiak vérengzővé válva ... a megélhetés, ipar eszköze helyett gyilkoló hideg vasat szorítottak kezeik közé, s igy védve várták a diadalt vagy a halált... Ezredéves szabadságáért harcolni megszokott s halni és lelkesülni tudó nemzetünk fiai vérük­kel és életükkel pecsételék hónuk iránti hű ra­gaszkodásukat, midőn a gazdag és szegény egyaránt sorakozott a nemzeti zászló alá . . . Huszonhat év! egy negyed század! A gyenge, járni alig tudó gyermek láng­­lelkű ifjúvá fejlődött. A harcban nsztvett orosz­ í­­vek fejeit a tisztesség ősz hajzata díszíti. Még egy negyed század... s vajmi kevesen lesznek, kik a megpróbáltatás hősi küzdelmeit élőszóval véssék a ser­dülő kor szivébe! és a harcban dicső honfia­ink tetteit csak a történelem néma betűi hirdetik. Huszonhat hosszú év! Ez idő alatt a viszonyok változtak. A véres dráma elmúlt. A vész­förgetegek hazánk egéről tova szálltak, és­ az egész hazát fölrázó harci zsivajt a béke váltotta fel . . . A nemzet kibékülve s az uralkodó atyai jóságának élvezetében alkotmányának meg­szilárdításán önmaga munkálkodik. Miért ez elkoptatott phrazis? kiált a pénz­embere . . . Azért, hogy a magyar jelleme a ha­záért elvérzettek iránti kegyeletben föltűnjék; — hogy a serdülő kor szivébe vésessék a hazasze­retet, és ha egykoron hazánk s vele a trón meg­­támadtatnék: lelkesülő nemes sziveket és halni kész férfiakat állíthassunk a s­í­k­r­a , kiknek kezükben a gyilkoló fegyver hatalmat, tekintélyt, boldog­ságot és nyugalmat biztosítson: a ha­zának és a királynak!­.. A kegyelet adóját az aradi vértanúk emlé­kére városunk volt honvédei is lerótták azzal, hogy folyó hó 6-án a sz. Bertalan templomban a gyász­­ravatalt fölállítva isteni tiszteletet tartottak, hol a közönség nagy számmal jelent meg. A gyász­­ravatal előtt 13 égő gyertyát, 13 gyász­csokor és 13 nemzeti szalaggal díszített borostyán koszorú diszité, mely a tizenhárom hős vértanúra emlé­keztetett Ez ünnepi gyász lelket emelő látványt nyújtott . . . A jelen volt őszbe vegyült honvédek arcain aláperdült kénycseppek megindító látványt nyúj­tottak. Az egykor oroszlányok, hősök, nagyrész­ben megtört aggastyánok, kik fájdalommal és öröm­érzettel tekintenek szét a templomban jelenlevő új nemzedékre, az ifjúságra, mintha mindegyike azt mondaná: legyetek méltó utódok! sze­­ressétek hazátokat! „mert e világon e kivü­l, nincsen számotokra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt él­netek s halnotok kell.“ nem közölték . . . Vigasztalódjék kedves collega! Hiszen jól tudják Budapesten a mi viszonyainkat és azt az ősiséget is, hogy Egerváros vára még 1812-ik év elején is Borsodhoz tartozott, és Iván­ka, Eger-Farmos és Szihalomért vette cserébe Hevesmegye a határra . . . székhelynek. Az­után az ily központ fejtegetése céltalan, hiszen úgy sem hinné el senki. „Az eddigi szomorú tapasztalatok után a nepo*­tismus, kegyhajhászat, köpeny “forgatás e fény­korában minden megtörténhetik,s igy sóhajt fel tovább t. collegánk s nem restell nyomban eze­ket írni: „Ismeretes dolog, mily erélyt fejt fel Eger értelmisége, hogy az évek óta praedomináló szél­buli ellenzéket a kormánynak megn­yerje; a hos­­­szas küzdelmet a legutóbbi képvi­selő-választás koronázta; a régi ellenzéki megye most őszinte támogatója a kormánynak, melyért az érdem Egert illeti; s e nem csekély fontosságú esemény azok műve, kiknek érdekei a törvényszék fönn­állásával egybekötnék, kik őszinte bizalommal ragaszkodnak a kormányhoz . . . Minő pajkos édes collega! Azonban kár volt nem jobban masquirozni, így a hízelgéssel a fönti jelzőket épen arra találják illetékesnek, ki azzal mást óhajt illetni. Figyelje meg csak a követke­zetességet ! Kit illet a köpönyeg ? Különben húzza jó le a végét, mert kilátszik alóla a (....rungadozó­ párt lába. Azután megtörténik, hogy nem hisz­nek oda fönn annak a bérért mondott dics­éneknek. Elmondja továbbá, hogy mindannyian mily föltétlen hívei a kormánynak, s hogy a szélső­­baloldali megyének szabadelvíipártivá léte azok­nak az érdeme, kiknek leginkább érdekében áll a törvényszéknek Egerben maradása. Erre nem számoltunk, hogy így is tud kérni collegánk, és hogy ily argumentumokkal tölti Acha­ius ágyúit. De hogy a hang félre ne vezesse az olvasót, megsúgjuk collegánknak, miszerint a törvényszékek megállapítása a megyeszékhely kérdésével szoros összeköttetésben áll, s így a törvényszéknek Egerben maradása a megyei székhelyt is biztosítaná, ami pedig leginkább azon megyei hivatalnokok bő kívánalma, kik legkevésbé sem iparkodtak saját 48-as párjukat a szabadelvű párttal megbuktatni, így nem mindannyian támogatják tehát a kormányt oly élethalálró, kiknek a törvényszék ottmaradása érdekükben van. Különben ne higgje t. collegánk, hogy masqueja eléggé burkolt, nagyon könnye­, föl­ismerhető ; azután még az a láb is . . . nag­yon sennyít! „Eger“ következetessége. „Eger“ ! collegánk az ő 40-dik számának vezércikkében elkeseredetten cáfolja a „Kelet Népe“ című fővárosi napilap azon hírét, hogy az Eger városa által beadott kérvényt a kormány — az ungvári és szolnoki törvényszékek feloszla­tására nézve használt kifejezéssel — utasította vissza. Most is csak azzal a régi phrasissal védel­mezi „Ha­tár őrző székhelyét,“ hogy a Mátra-vidék Gyöngyöstől el van zárva. Jónak látja azonban elhallgatni a kedves, hogy ezen el­zárás Eger érdekében azért, történt, mivel váro­sunk előhaladásától féltek s igy a mátrai út ki nem építésével a felső vidék népét tőlünk s az or­szág szivétől, a kereskedelem főpontjától, Buda­pesttől tovább is elzárva tartották, csakhogy „ Határőrző-székhelyüknek“ pár községet erősza­koljanak. Epekedik, búsul és sajnálkozik t. collegánk, hogy az egri memorandumot a fővárosi lapok Nyilvános nyugtázás. T. Szerkesztő ur! A múlt hó 8-áról keltezett levele kíséretében vett 28 fr 50 krt, melyet uraságod a nagy­­fügedi vízkárosultak javára küldött, mai aláíirt napon kiosztottam.­ Fogadja ezúttal őszinte köszönetem nyil­vánítását, azon nemes, emberbaráti részvétéért, melylyel vidékünk érdekét szem elöl nem tévesztve, becses lapjá­ban többszörösen közölt felhívás által úgy Gyöngyös, mint vidéke érdemes közönségét, károsult híveim irányában re­ményen felüli áldozatkésszégre buzdította. Kérem szives közlését a- t, szerkesztő ur gyüjtőivén bejegyzett adakozók névsorának, az érdeklettek meg­nyugtatására. Összesen .... 28 frt 50 kr. Egyébként hazafiúi üdvözletem kifejezése mellett vagyok. Nagy- Fügeden 1875. sept. 26-án alázatos szolgája Majzik Iginicz, __________ fi. esperes pléb.

Next