Gyöngyös, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-10 / 41. szám
IV. Milam 1875. 4141. «ál, Gríitjós, oiler lö TÁRSADALMI, GIZDISZÁTI, SZÉPIRODALMI HETILAP, megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt — Fél évre .. 3 frt — És negyedre 1 frt 50. Egyes szám ára: ISkr. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó-hivatalunkba utasítandó. I3érmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. I Hirdetési díjak: Minden halálozott petitsorhely után 6 kr. Nyilttérben egy petitsorhely ára, SO kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél 1frt Kincstári illeték fejében 80 hr. előre fizetendő. '«gig Elmélkedés október 6-án. IlIII li Iliin ■MIMMffO IBK3IgffiSSa:--i Vetkőzzünk ki szokott anyagi jólétünkért küzdő megszokott munkás körünkből és áldozzuk e napot a tettekban gazdag időrel visszaemlékezésnek; idézzük az enyészetből a múlt képeit a jelenkor tükre elé, midőn a hazáért lángoló keblű hősök vasmarkaikkal törték szét a szolgaság rabláncait. Elmélkedésünk bűn tárja elénk a hazaszeretetben nagy, az áldozatkészségben bámulandó és a „testvériség, szabadság és egyenlőség“ eszméjének kivételéért halni kész honfiakat. Nincs magyar, kinek szivében a visszaemlékezés fájdalmat és lelkesültséget ne idézne elő! Nincs magyar, kinek az elmélkedés megható varázsa a gyémántnál is értékesebbet .... a lelkesülés és fájdalom kényét ne csillogtassa szemében, midőn az ezelőtt 26 évvel 13 hős magyar Aradnál történt kivégeztetéséről elmélkedik. E nap emléke a honfiúi szeretetben fényes és szomorú végű esemény kegyelete, melylyel midőn a hősök iránti tiszteletünknek adunk kifejezést, ugyanakkor az uj nemzedéknek szivébe a meghatottság varázsa által a hazaszeretetet oltjuk be, mely a haza fentartását és megvédését utódként apáitól a természet törvényei szerint örökli. Elmélkedésünkben látjuk a harci zajt, mely az egész hont fölkorbácsolja: a szerető atyát, ki kényes szemekkel öleli át kisdedét és forró csókot nyomva homlokára „légy magyar és szeresd hazádat“ szóval vesz búcsút tőle; a boldog férjét, ki szerelmét leküzdve forrón emeli fönn dobogó keblére szerette nejét és a hazaszeretet szent varázsától áthatott sugárzó arccal vesz búcsút a boldog és békés családi tűzhelytől;...» gyenge serdülő ifjút, ki tanulmányait abbahagyva, szülői áldását kéri;.................• a nőt, ki imáiban kér áldást és győzelmet a hadfiak fegyvereiknek és üdvöt a hazáért elvérzetteknek; ............... az egyház fiát, ki csendes nyugalmas életéből a haza intő szavára leveti egyenruháját és az olvasót karddal cseréli föl és mindannyian a közös édes haza megmentésére rohannak e szavakat hangoztatván: „Hazám! a te szent oltárodra áldozom honfiúi véremet és éltemet"!... Az egész hazában a csendes életet a rettenetes harc zaja váltotta föl; . . . a békésen élő honfiak vérengzővé válva ... a megélhetés, ipar eszköze helyett gyilkoló hideg vasat szorítottak kezeik közé, s igy védve várták a diadalt vagy a halált... Ezredéves szabadságáért harcolni megszokott s halni és lelkesülni tudó nemzetünk fiai vérükkel és életükkel pecsételék hónuk iránti hű ragaszkodásukat, midőn a gazdag és szegény egyaránt sorakozott a nemzeti zászló alá . . . Huszonhat év! egy negyed század! A gyenge, járni alig tudó gyermek lánglelkű ifjúvá fejlődött. A harcban nsztvett orosz ívek fejeit a tisztesség ősz hajzata díszíti. Még egy negyed század... s vajmi kevesen lesznek, kik a megpróbáltatás hősi küzdelmeit élőszóval véssék a serdülő kor szivébe! és a harcban dicső honfiaink tetteit csak a történelem néma betűi hirdetik. Huszonhat hosszú év! Ez idő alatt a viszonyok változtak. A véres dráma elmúlt. A vészförgetegek hazánk egéről tova szálltak, és az egész hazát fölrázó harci zsivajt a béke váltotta fel . . . A nemzet kibékülve s az uralkodó atyai jóságának élvezetében alkotmányának megszilárdításán önmaga munkálkodik. Miért ez elkoptatott phrazis? kiált a pénzembere . . . Azért, hogy a magyar jelleme a hazáért elvérzettek iránti kegyeletben föltűnjék; — hogy a serdülő kor szivébe vésessék a hazaszeretet, és ha egykoron hazánk s vele a trón megtámadtatnék: lelkesülő nemes sziveket és halni kész férfiakat állíthassunk a síkra , kiknek kezükben a gyilkoló fegyver hatalmat, tekintélyt, boldogságot és nyugalmat biztosítson: a hazának és a királynak!.. A kegyelet adóját az aradi vértanúk emlékére városunk volt honvédei is lerótták azzal, hogy folyó hó 6-án a sz. Bertalan templomban a gyászravatalt fölállítva isteni tiszteletet tartottak, hol a közönség nagy számmal jelent meg. A gyászravatal előtt 13 égő gyertyát, 13 gyászcsokor és 13 nemzeti szalaggal díszített borostyán koszorú diszité, mely a tizenhárom hős vértanúra emlékeztetett Ez ünnepi gyász lelket emelő látványt nyújtott . . . A jelen volt őszbe vegyült honvédek arcain aláperdült kénycseppek megindító látványt nyújtottak. Az egykor oroszlányok, hősök, nagyrészben megtört aggastyánok, kik fájdalommal és örömérzettel tekintenek szét a templomban jelenlevő új nemzedékre, az ifjúságra, mintha mindegyike azt mondaná: legyetek méltó utódok! szeressétek hazátokat! „mert e világon e kivül, nincsen számotokra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élnetek s halnotok kell.“ nem közölték . . . Vigasztalódjék kedves collega! Hiszen jól tudják Budapesten a mi viszonyainkat és azt az ősiséget is, hogy Egerváros vára még 1812-ik év elején is Borsodhoz tartozott, és Ivánka, Eger-Farmos és Szihalomért vette cserébe Hevesmegye a határra . . . székhelynek. Azután az ily központ fejtegetése céltalan, hiszen úgy sem hinné el senki. „Az eddigi szomorú tapasztalatok után a nepo*tismus, kegyhajhászat, köpeny “forgatás e fénykorában minden megtörténhetik,s igy sóhajt fel tovább t. collegánk s nem restell nyomban ezeket írni: „Ismeretes dolog, mily erélyt fejt fel Eger értelmisége, hogy az évek óta praedomináló szélbuli ellenzéket a kormánynak megnyerje; a hosszas küzdelmet a legutóbbi képviselő-választás koronázta; a régi ellenzéki megye most őszinte támogatója a kormánynak, melyért az érdem Egert illeti; s e nem csekély fontosságú esemény azok műve, kiknek érdekei a törvényszék fönnállásával egybekötnék, kik őszinte bizalommal ragaszkodnak a kormányhoz . . . Minő pajkos édes collega! Azonban kár volt nem jobban masquirozni, így a hízelgéssel a fönti jelzőket épen arra találják illetékesnek, ki azzal mást óhajt illetni. Figyelje meg csak a következetességet ! Kit illet a köpönyeg ? Különben húzza jó le a végét, mert kilátszik alóla a (....rungadozó párt lába. Azután megtörténik, hogy nem hisznek oda fönn annak a bérért mondott dicséneknek. Elmondja továbbá, hogy mindannyian mily föltétlen hívei a kormánynak, s hogy a szélsőbaloldali megyének szabadelvíipártivá léte azoknak az érdeme, kiknek leginkább érdekében áll a törvényszéknek Egerben maradása. Erre nem számoltunk, hogy így is tud kérni collegánk, és hogy ily argumentumokkal tölti Achaius ágyúit. De hogy a hang félre ne vezesse az olvasót, megsúgjuk collegánknak, miszerint a törvényszékek megállapítása a megyeszékhely kérdésével szoros összeköttetésben áll, s így a törvényszéknek Egerben maradása a megyei székhelyt is biztosítaná, ami pedig leginkább azon megyei hivatalnokok bő kívánalma, kik legkevésbé sem iparkodtak saját 48-as párjukat a szabadelvű párttal megbuktatni, így nem mindannyian támogatják tehát a kormányt oly élethalálró, kiknek a törvényszék ottmaradása érdekükben van. Különben ne higgje t. collegánk, hogy masqueja eléggé burkolt, nagyon könnye, fölismerhető ; azután még az a láb is . . . nagyon sennyít! „Eger“ következetessége. „Eger“ ! collegánk az ő 40-dik számának vezércikkében elkeseredetten cáfolja a „Kelet Népe“ című fővárosi napilap azon hírét, hogy az Eger városa által beadott kérvényt a kormány — az ungvári és szolnoki törvényszékek feloszlatására nézve használt kifejezéssel — utasította vissza. Most is csak azzal a régi phrasissal védelmezi „Határ őrző székhelyét,“ hogy a Mátra-vidék Gyöngyöstől el van zárva. Jónak látja azonban elhallgatni a kedves, hogy ezen elzárás Eger érdekében azért, történt, mivel városunk előhaladásától féltek s igy a mátrai út ki nem építésével a felső vidék népét tőlünk s az ország szivétől, a kereskedelem főpontjától, Budapesttől tovább is elzárva tartották, csakhogy „ Határőrző-székhelyüknek“ pár községet erőszakoljanak. Epekedik, búsul és sajnálkozik t. collegánk, hogy az egri memorandumot a fővárosi lapok Nyilvános nyugtázás. T. Szerkesztő ur! A múlt hó 8-áról keltezett levele kíséretében vett 28 fr 50 krt, melyet uraságod a nagyfügedi vízkárosultak javára küldött, mai aláíirt napon kiosztottam. Fogadja ezúttal őszinte köszönetem nyilvánítását, azon nemes, emberbaráti részvétéért, melylyel vidékünk érdekét szem elöl nem tévesztve, becses lapjában többszörösen közölt felhívás által úgy Gyöngyös, mint vidéke érdemes közönségét, károsult híveim irányában reményen felüli áldozatkésszégre buzdította. Kérem szives közlését a- t, szerkesztő ur gyüjtőivén bejegyzett adakozók névsorának, az érdeklettek megnyugtatására. Összesen .... 28 frt 50 kr. Egyébként hazafiúi üdvözletem kifejezése mellett vagyok. Nagy- Fügeden 1875. sept. 26-án alázatos szolgája Majzik Iginicz, __________ fi. esperes pléb.