Gyöngyös, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-16 / 3. szám

GYÖNGYÖS ÉS VIDÉKE. 10. Az Árpád-házi királyok alatt. Mily mozgalom és rémület, mennyi sóhaj és köny­velte el azon két év alatt e vidéket, mig a tatár édes ha­zánkat teljesen elpusztítá, csak a mindenható tudhatja! Eger városa már az előhadak által kiraboltatott s az egyház kincsei mind elvitettek. E tatár előhad azonban nemsokára visszanyomatott Ugrin érsek által, s egyesült a gyászos, örökre gyászos emlékű Mohi pusztán a Sajó mellett, hol a mintegy het­­venezernyi magyar tábor a tatárok által végképen meg­­semmisíttetett. 1) A mohi ütközet után egy csapat tatár a futamlókat űzve, gyilkolva, vidékünkön át pár nap alatt Pestre érke­zett. Ámbár pedig e vonal volt az, melyen a vér- és kincsszomjas sereg először átvonult, mégis igen sok kö­rülmény azt engedi sejtenünk, hogy ha talán városunk nem menekült is meg, de legalább a lakosság igen jó védelmet talált az öreg Mátra gyöngyteli erdőiben, hol néprege szerint eldült ördög-torony, vagyis a solymosi Kishegyen átvonuld óriási k­ő­g­á­t, mely a már fölebb kimutatott alapok nyomán avar-ring vola; kétségen kí­vül igen jó szolgálatot tehetett és bizonyára tett is a lovas tatárok elöl menekülő őseinknek. Akik szerét tehették, a dúló csapatok közeledtére, mit évente a felgyújott helységek tüzétől pirosló ég, na­ponta pedig a füstgomolyok hirdetének, hegyekbe, er­dőkbe s hol ezek hiányzottak az alföldön, nádas mocsá­rokba menekültek. De még ezek közül is sokan áldozatul sések, mert a tatárok ott is vadászatot tartanak reájok, vagy városaik, helységeik romjai közt lepték meg őket, midőn színlelt elvonulásuk után, éhségtől kényszerítve, buvó helyeikből némi eleség maradványokért vissza­tértek. 21 Ez igy tartott mindaddig, mig a mezei munka nem kezdetett, midőn a lakosságot vissza csalogatván a ko­holt királyi levél és kiküldött kémek által, amint e sze­rencsétlenek az aratást és szüretet végezték, nehogy ők is fogyasztók legyenek, mind leöldöstettek a tatárok által. 3) „Széltében hosszában tizenötnapi járatra sem talál­tatott élő ember!“ Ennyit m­ond csak az egykori német krónika 4), kevés szó s mily borzasztó sokat jelent! Midőn a tatárok egy borzasztó évi ittlétük után 1242-ik év tavaszán kivonultak, újabb két csapás érte vi­dékünket az éhség és sáska. Sem a múlt évi őszön, sem ezen év tavaszán nem vethetvén a még szegény magyar, nem volt mit enni, mert marháikat a tatárok ölték le vagy hajtották el. Az ínség oly fokra hágott, hogy az éhség kínjai közt sokan gyilkosságra vetemedtek, hogy embertársuk sovány bú­sán tengődjenek egy ideig. Az emberek egymást ették, mint a salzburgi kró­nika mondja, 5) úgy, hogy sem a gyermekek szüleiket, sem a szülők gyermekeiket nem iszonyodtak fölfalni az éhség dühében. Egy ember, mint később megvallá, nyolcz barátot és hatvan gyermeket vágott le. 6) Vidékünk azonban nehezen jutott ily szomorú sors­­ra, mert a Mátra keblén élődő vadállatok, gombák, gyö­kerek , az élet­ tengetésének végső eszközei, valószínűleg megmenték a lakosokat e borzalmaktól. És mintha még mindezzel sem telt volna meg az ínség és nyomor pohara, ezen év őszén s a következő nyáron sáskák puszilták az országot. IV. Béla, a második honalapító, amint visszatért végkép elpusztított országába, minden módon oda töre­kedek, hogy az urak birtokaikon mennél több várat épít­senek, a városok új falakkal és erősítvényekkel öveztes­­senek. Számos várnak ez évek alatt vettetett meg alapja, vagy erősíttetett meg, így például 1265-ben a most már romjaiban is alig létező Ágas-várat .) István ifjabb király, Bélának fia, felesége főlovászmesterének, István­nak, Domonkos mester fiának adja egyéb érdemei között azért, mert az Aba nemzetségbeli Lászlót, e vidék urát elfogta, ki le is fejeztetett, mint az alább közlendő s Gyöngyös legrégibb, általam magyarra fordított, okiratá­ban látni fogjuk. Mindenesetre igen érdekes felfedezésnek tartom reánk nézve azon adománylevelet, a­­melyet Béla 1261-ik évben az egri egyház birtokait, melyeket sz. László ide­jében kapott, előszámlálván, azok között Gyöngyös-Püs­pöki is előfordul, mi kétségtelenné teszi, hogy Gyöngyös már sz. László idejében, tehát 1077­—­90-ig létezőt . (Folytatjuk.) 1) Rogerius Carmen Miserabile. — Thomas Archlid Hist. Salonit. Cap. 38. 2) Rogerius. Carmen Miserabile Cap. 34. 3) H o r v á t h M. I. fejezet 39 1. II. köt. 4) C h r o n. A u s t r. Pea. I. 460. 5) Chrou. Salisburg. Pez. I. 357. A zongora­ipar hanyatlásáról. A „Zenészed lapok“ deczember 24-iki száma egy érdekes vezérczikket hozott Beregszászy Lajostól a ma­gyarországi zongora­gyár­i-ipar állapotáról, melynek elol­vasása után, tekintve hazánk minden ágú iparának pan­gását , küzdve állunk meg e kérdés előtt, mikor fogunk öniparunk, szorgalmunk által megélni. Czikkíró a zongora-gyáripar négy évtizedes törté­neti és statisztikai kimutatásába bocsátkozott, melyben feltünteti, hogy az 1825-ik évtől 1848-ig Magyarországban folytonosan 20-25 zongora­ készítő létezett, s több ezeg kitűnő tevékenységgel és sikerrel működvén némelyek i évenk­ént 30-40 darab zongorát készítettek; — az akkor igényekhez képest Magyarországban mintegy 600 zongora szükségeltetvén, annak fele hazai készítmény volt. — Ma Beregszászy Lajos pesti és Schmidt Károly po­zsonyi zongora készítőkön kívül több nincs; az előbbi 60-70, utóbbi 10-15 zongorát készít évenként — s a mos­tani szükségletnek alig huszadrésze van hazai készít­ménynyel fedezve. — Ezen adatokban is a hazai ipar e ne­mének hanyatlása tűnik fel, melynek egyik fő okát csak is a kormány s a törvényhozó testület háríthatná el. La t. i. a külföldről behozott czikkek, illetőleg ezek behozatali vámsúlyának kérdése fölött határozna, és üdvös törvényt hozna létre. Oka e hanyatlásnak kétségkívül még az is hogy hazánk vagyonosabb polgárainak csaknem mániájá­vá vált a hazai és külföldi iparczikkek közül ez utóbbi­nak birhhatása, sok esetben még ha egyenlő minőségről van is szó. Vegyük tekintetbe csak a zongora-gyáripart .) C h r o n. R i t h m i c. Rauch. I. 144. — Hist. S a 1 o* n i t. cap. 40. 7) F o j é r, Codex Diplomat. IV. 3. 290» lap. 8) Fejér. Codex Diplom. IV. 3. 39. lap. ■api­lapban ezt olvasom :„Oceana Aldridge, Baltemore­­ acrobata társulatának első tanazosnője a társulat pénz­tárából előlegként fölvett ötezer frankkal s imádóitól összeszedett értékes tárgyakkal angolja kíséretében, ki­­vel­ már több idő óta benső szerelmi viszonyban élt, meg­szökött.“ Gondolhatják önök helyzetemet ? Majd meg­megőrültem. Nyomoztattam őket, semmi eredménye sem lett. Efölötti mérgemben aztán mindenkibe belekötöttem. Egy marquisnak levágtam jobb fülét, a másiknak orrából metszettem le egy szeletet. Mind hasztalan volt. Végre is dühöm csillapultával egyet kaczagtam az egészen s azon kezdtem töprenkedni, hogy miért nem vagyok én poéta ? Mert lelkemre mondom, hölgyeim, ha a poézisből csak annyi lett volna bennem, mint a Tatár Péter kis körmé­ben, feldolgoztam volna kalandomat, de úgy oly nagy­szerűen, hogy mellette N­omér Iliása kintornáb­a írt valzer szöveggé törpült volna, de mivel a természet csakis a pénzköltészet tudományával áldott meg, művem nem lé­tesült­­etett. He, he, he. Ah, de bocsánat hölgyeim, beszélt tovább egy futólagos pillantással chronometerére, hogy önöket fecsegésemmel untatom. Aztán majd el is feledem, még vissza kell térnem pár perezre, honnan jövök az agár-clubba. S bárónk az illemszerű busz pereznyi látogatás le­telte után záporként szórt bókjai özönében, mint jött­­ távozék. Pár másodpereznyi hallgatás után a jó mama töré meg a csendet: Nonide kedvesim! ez a Kötözi ny a gentlemanek va­lóságos mintaképe? Mily könnyed, mily udvarias. Minden szavából nyílt őszinteség sugárzik. S mily talpraesettek bókjai! Azután gondolatban hozzácsatolá, hogy ha Bir­salmaié e magas látogatásról értesül — s lesz gondja reá a jó mamának, hogy úgy kéz alatt értesüljön — leg­alább is egyszer el fog ájulni mérgében. (F­olyt. köv.) az 1873-iki bécsi világtárlaton ott láttuk Beregszászy La­jos készítményét is, melylyel e téren ő oly fényesen kiál­lotta a versenyt a külfölddel. Nem­ e feltűnést okozott az általa feltalált domború hangfenék, melyet valószínűleg irigységből a bécsi zongora készítők egyike óha­jtott volna Beregszászynktól elvitatni s mint saját találmányát a vi­lágnak bemutatni ?! Szorgalom s kitartás volt az, mely­lyel ő az 1846-ik év óta Pesten működött, minek jutal­­máúl a kitüntetésen kívül ő a zongora-gyáripar terén va­lódi cápáéit­ásnak ismertetett eb — , valamint ezen, úgy az ipar egyéb terén is vannak kiválóbb egyének, kik azt fejleszteni a tér és alkalom hiánya miatt nem képesek mert a fennebb mondott okoknál fogva munkásokat nincs alkalom képezni; s így fájdalom­ az ipar, mely a nemzet jobblétének egyik fő tényezője,— soká fog zöldágra vergőd­ni. Látva azonban ezt, nem szabad csüggedni, mert hiszen a kitartás valamint az egyesek lelkébe, úgy egy nemzet­nek is erőt ad leküzdeni az akadályokat, melyeknek óri­ási tömkelegébe jutottunk ; de adja az ég, hogy ne legyen hazánk olyan mint az aloe, mely századokban virul egy­szer, hanem mielőbb teljesedjék be a legnagyobb magyar e jóslata: „Magyarország nem volt, hanem lesz.“ ______ Nagy J. Gyöngyös város költségelőirányzata 1875-ik évre. I. Bevételek. Az 1873-ik dec. hó végével száma­dási pénztári készpénz maradvány tett 1875 frt. 82 krt, mely öszeg azonban az ez évről fizetesen maradt szük­ségletek által felemésztetett. A Farkas vendéglő épületé­nek évi haszonbére, mely az ide másolatban mellékelt szerződés szerint állami sóraktári tiszti lakoknak hsznál­­tatik 600. A főelemi iskola alatti három bolt évi haszon­bére az ide hajlított 3 darab haszonbéri szerződés szerint 552. A gyranasium-épü­let alatti 4 bolt­helyiség évi haszon­bére a csatolt okmány szerint 1163. A vásári czédulaház s ezzel kapcsolatban levő italmérési jog évi haszonbére, az ide mellékelt bérleti szerződés szerint 255. A Szent Bertalan-templom körüli 4 fabódé évi haszonbére a csa­tolt szerződés szerint 70. A puszta­benei felső korcsma évi haszonbére a másolatban mellékelt bérleti szerződés értel­mében 151. A 2507 népsor­számú pusztabenei felső pitle­­malom évi haszonbére, a mellékelt szerződési másolat sze­rint 250. A 2508 népsor­számú­ pusztabenei alsó pitlema­­lom évi haszonbére az ide mellékelt bérleti szerződés sze­rint 160. A 2516 népsor­számú pusztabenei határmalom évi bérösszege a mellékelt okmány alapján. (Nem jövedel­mezi a bérlet per alatt van.) (Folyt. köv.) EGYLETI ÉLET. 1. A „Gyöngyösi jótékony nőegylet“ saját pénz­tára gyarapítására és részben, a kórházban elhúnyt sze­gények temetkezésére 1875-ik év január 24-én a „Vas­korona“ termében jótékonyczélü tünczmulatsággal egy­bekötött kedélyes tánczestélyt rendez, melyre midőn a nagyérdemű közönséget meghívja, kéri a hölgyeket, hogy a fényt mellőzve, egyszerű házias öltözékben jelen­jenek meg. Az estélyre szükséges élelmi czikkeket a t. választ­mányi tagok voltak szívesek önként fölajánlani, a költsé­gek kímélete tekintetéből a kiszolgálást is a hölgyek eszközlendik, mely körülmény azon kellemes helyzetbe teszi az egyletet, hogy tisztelt vendégeinek meghatáro­zott olcsó árért jó, ízletes ételekkel és italokkal szol­gálhat. Gyümölcs kertjeinkről, Bo­tros Lászlótól. A kertek és berkek a legrégibb időkben is, már azon szentélyek valának, hol az emberek a természet üdesége és teljességétől áthatottan isteneiknek az imákat és áldozatokat ajánlották fel. A paradicsom, a ker­tek e hagyom­ányszerű eszménye már nem létez, valamint elődeink szent tölgy erdei, bikk berkei, — semiramis, a görögök és rómaiak kertjeik, mind eltűntének ; ám­de azon magasztos érzelem, mely a kertben a termé­szet szemlélése közben keblünket hálával, eltölti és munká­járól a mestert velünk megösmerteti; ezen érzelem, — ne tagadja senki — még mindég jelen van és él minden jóra való nemzetben. A jelenkor pompás ültetvényei, avagy a mi egysze­rű házi kertjeink nem kevésbé­ templomai a természetnek mint az ókorbelieké. E helyekre menekszik a földmives fáradalmas testi munkái után vasárnapokon lelki üdülést és táplálékot keresendő;és mond! nem találja e fel azokat,midőn neje­s gyermekei által környezve kertecskéjében járdogál? Itt egy rózsa csoport előtt bámulva meg­áll, ott a töb­bi virágok színét és teljét csodálja , majd a gyönyörű illatot tömjénként szívja be; végre ha a leveleket, vi­rágzatot, gyümölcsöket és rendszeresen gondozott fajainak alakjait és növéseit szemléli, nem saját átváltozása­ és feltámadására gondol-é­s így lesz az egyszerű mesterké­letlen mezőgazdából pap és természet­vizsgáló; igy szerez ő mind maga mind övéi számára épületesnél épületesb okulásokat. így válik a kert gyermekeink legelső tan- és olvasó- sőt imádságos könyvévé, a legszebb anyagokkal kínálkozva — fejledez­ő tudvágyaikhoz. így, ilyennek kell, hogy tekintse a falusi (mezei) gazda a kerteket, ekkor aztán egy talpalatni föld sem hever parlagon. Ezek eszményi oldalához még azon anyagi haszon is járu­l, midőn a kertre fordított minden fáradság: remek, zamatteljes gyümölcsökkel és zöldséggel jutalmaztatik. A gyümölcsfa jelesül egyik azon legfőbb tényező, mely kertjeinket édenné varázsolja, mert nem csak hogy a tömérdek költséggel telepített urasági kertek különféle díszbokrait pótolja, sőt a szépséget a hasznossal legtö­­kéletes ö öszhangzásba hozni képes. A gyümölcsfák és gyümölcsfabokrokból ép oly ékes csoportozatok képezhetők, mint bármiféle díszcsali­­tokból, azért a kertművészet mindég több figyelmet fordít a gyümölcsfák alakbéli kiképzésére. Az átalános útbaigazításokat és alapelveket, legkö­zelebb elmodom.

Next