Gyöngyös, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-16 / 3. szám
GYÖNGYÖS ÉS VIDÉKE. 10. Az Árpád-házi királyok alatt. Mily mozgalom és rémület, mennyi sóhaj és könyvelte el azon két év alatt e vidéket, mig a tatár édes hazánkat teljesen elpusztítá, csak a mindenható tudhatja! Eger városa már az előhadak által kiraboltatott s az egyház kincsei mind elvitettek. E tatár előhad azonban nemsokára visszanyomatott Ugrin érsek által, s egyesült a gyászos, örökre gyászos emlékű Mohi pusztán a Sajó mellett, hol a mintegy hetvenezernyi magyar tábor a tatárok által végképen megsemmisíttetett. 1) A mohi ütközet után egy csapat tatár a futamlókat űzve, gyilkolva, vidékünkön át pár nap alatt Pestre érkezett. Ámbár pedig e vonal volt az, melyen a vér- és kincsszomjas sereg először átvonult, mégis igen sok körülmény azt engedi sejtenünk, hogy ha talán városunk nem menekült is meg, de legalább a lakosság igen jó védelmet talált az öreg Mátra gyöngyteli erdőiben, hol néprege szerint eldült ördög-torony, vagyis a solymosi Kishegyen átvonuld óriási kőgát, mely a már fölebb kimutatott alapok nyomán avar-ring vola; kétségen kívül igen jó szolgálatot tehetett és bizonyára tett is a lovas tatárok elöl menekülő őseinknek. Akik szerét tehették, a dúló csapatok közeledtére, mit évente a felgyújott helységek tüzétől pirosló ég, naponta pedig a füstgomolyok hirdetének, hegyekbe, erdőkbe s hol ezek hiányzottak az alföldön, nádas mocsárokba menekültek. De még ezek közül is sokan áldozatul sések, mert a tatárok ott is vadászatot tartanak reájok, vagy városaik, helységeik romjai közt lepték meg őket, midőn színlelt elvonulásuk után, éhségtől kényszerítve, buvó helyeikből némi eleség maradványokért visszatértek. 21 Ez igy tartott mindaddig, mig a mezei munka nem kezdetett, midőn a lakosságot vissza csalogatván a koholt királyi levél és kiküldött kémek által, amint e szerencsétlenek az aratást és szüretet végezték, nehogy ők is fogyasztók legyenek, mind leöldöstettek a tatárok által. 3) „Széltében hosszában tizenötnapi járatra sem találtatott élő ember!“ Ennyit mond csak az egykori német krónika 4), kevés szó s mily borzasztó sokat jelent! Midőn a tatárok egy borzasztó évi ittlétük után 1242-ik év tavaszán kivonultak, újabb két csapás érte vidékünket az éhség és sáska. Sem a múlt évi őszön, sem ezen év tavaszán nem vethetvén a még szegény magyar, nem volt mit enni, mert marháikat a tatárok ölték le vagy hajtották el. Az ínség oly fokra hágott, hogy az éhség kínjai közt sokan gyilkosságra vetemedtek, hogy embertársuk sovány búsán tengődjenek egy ideig. Az emberek egymást ették, mint a salzburgi krónika mondja, 5) úgy, hogy sem a gyermekek szüleiket, sem a szülők gyermekeiket nem iszonyodtak fölfalni az éhség dühében. Egy ember, mint később megvallá, nyolcz barátot és hatvan gyermeket vágott le. 6) Vidékünk azonban nehezen jutott ily szomorú sorsra, mert a Mátra keblén élődő vadállatok, gombák, gyökerek , az élet tengetésének végső eszközei, valószínűleg megmenték a lakosokat e borzalmaktól. És mintha még mindezzel sem telt volna meg az ínség és nyomor pohara, ezen év őszén s a következő nyáron sáskák puszilták az országot. IV. Béla, a második honalapító, amint visszatért végkép elpusztított országába, minden módon oda törekedek, hogy az urak birtokaikon mennél több várat építsenek, a városok új falakkal és erősítvényekkel öveztessenek. Számos várnak ez évek alatt vettetett meg alapja, vagy erősíttetett meg, így például 1265-ben a most már romjaiban is alig létező Ágas-várat .) István ifjabb király, Bélának fia, felesége főlovászmesterének, Istvánnak, Domonkos mester fiának adja egyéb érdemei között azért, mert az Aba nemzetségbeli Lászlót, e vidék urát elfogta, ki le is fejeztetett, mint az alább közlendő s Gyöngyös legrégibb, általam magyarra fordított, okiratában látni fogjuk. Mindenesetre igen érdekes felfedezésnek tartom reánk nézve azon adománylevelet, amelyet Béla 1261-ik évben az egri egyház birtokait, melyeket sz. László idejében kapott, előszámlálván, azok között Gyöngyös-Püspöki is előfordul, mi kétségtelenné teszi, hogy Gyöngyös már sz. László idejében, tehát 1077—90-ig létezőt . (Folytatjuk.) 1) Rogerius Carmen Miserabile. — Thomas Archlid Hist. Salonit. Cap. 38. 2) Rogerius. Carmen Miserabile Cap. 34. 3) H o r v á t h M. I. fejezet 39 1. II. köt. 4) C h r o n. A u s t r. Pea. I. 460. 5) Chrou. Salisburg. Pez. I. 357. A zongoraipar hanyatlásáról. A „Zenészed lapok“ deczember 24-iki száma egy érdekes vezérczikket hozott Beregszászy Lajostól a magyarországi zongoragyári-ipar állapotáról, melynek elolvasása után, tekintve hazánk minden ágú iparának pangását , küzdve állunk meg e kérdés előtt, mikor fogunk öniparunk, szorgalmunk által megélni. Czikkíró a zongora-gyáripar négy évtizedes történeti és statisztikai kimutatásába bocsátkozott, melyben feltünteti, hogy az 1825-ik évtől 1848-ig Magyarországban folytonosan 20-25 zongora készítő létezett, s több ezeg kitűnő tevékenységgel és sikerrel működvén némelyek i évenként 30-40 darab zongorát készítettek; — az akkor igényekhez képest Magyarországban mintegy 600 zongora szükségeltetvén, annak fele hazai készítmény volt. — Ma Beregszászy Lajos pesti és Schmidt Károly pozsonyi zongora készítőkön kívül több nincs; az előbbi 60-70, utóbbi 10-15 zongorát készít évenként — s a mostani szükségletnek alig huszadrésze van hazai készítménynyel fedezve. — Ezen adatokban is a hazai ipar e nemének hanyatlása tűnik fel, melynek egyik fő okát csak is a kormány s a törvényhozó testület háríthatná el. La t. i. a külföldről behozott czikkek, illetőleg ezek behozatali vámsúlyának kérdése fölött határozna, és üdvös törvényt hozna létre. Oka e hanyatlásnak kétségkívül még az is hogy hazánk vagyonosabb polgárainak csaknem mániájává vált a hazai és külföldi iparczikkek közül ez utóbbinak birhhatása, sok esetben még ha egyenlő minőségről van is szó. Vegyük tekintetbe csak a zongora-gyáripart .) C h r o n. R i t h m i c. Rauch. I. 144. — Hist. S a 1 o* n i t. cap. 40. 7) F o j é r, Codex Diplomat. IV. 3. 290» lap. 8) Fejér. Codex Diplom. IV. 3. 39. lap. ■apilapban ezt olvasom :„Oceana Aldridge, Baltemore acrobata társulatának első tanazosnője a társulat pénztárából előlegként fölvett ötezer frankkal s imádóitól összeszedett értékes tárgyakkal angolja kíséretében, kivel már több idő óta benső szerelmi viszonyban élt, megszökött.“ Gondolhatják önök helyzetemet ? Majd megmegőrültem. Nyomoztattam őket, semmi eredménye sem lett. Efölötti mérgemben aztán mindenkibe belekötöttem. Egy marquisnak levágtam jobb fülét, a másiknak orrából metszettem le egy szeletet. Mind hasztalan volt. Végre is dühöm csillapultával egyet kaczagtam az egészen s azon kezdtem töprenkedni, hogy miért nem vagyok én poéta ? Mert lelkemre mondom, hölgyeim, ha a poézisből csak annyi lett volna bennem, mint a Tatár Péter kis körmében, feldolgoztam volna kalandomat, de úgy oly nagyszerűen, hogy mellette Nomér Iliása kintornába írt valzer szöveggé törpült volna, de mivel a természet csakis a pénzköltészet tudományával áldott meg, művem nem létesültetett. He, he, he. Ah, de bocsánat hölgyeim, beszélt tovább egy futólagos pillantással chronometerére, hogy önöket fecsegésemmel untatom. Aztán majd el is feledem, még vissza kell térnem pár perezre, honnan jövök az agár-clubba. S bárónk az illemszerű busz pereznyi látogatás letelte után záporként szórt bókjai özönében, mint jött távozék. Pár másodpereznyi hallgatás után a jó mama töré meg a csendet: Nonide kedvesim! ez a Kötözi ny a gentlemanek valóságos mintaképe? Mily könnyed, mily udvarias. Minden szavából nyílt őszinteség sugárzik. S mily talpraesettek bókjai! Azután gondolatban hozzácsatolá, hogy ha Birsalmaié e magas látogatásról értesül — s lesz gondja reá a jó mamának, hogy úgy kéz alatt értesüljön — legalább is egyszer el fog ájulni mérgében. (Folyt. köv.) az 1873-iki bécsi világtárlaton ott láttuk Beregszászy Lajos készítményét is, melylyel e téren ő oly fényesen kiállotta a versenyt a külfölddel. Nem e feltűnést okozott az általa feltalált domború hangfenék, melyet valószínűleg irigységből a bécsi zongora készítők egyike óhajtott volna Beregszászynktól elvitatni s mint saját találmányát a világnak bemutatni ?! Szorgalom s kitartás volt az, melylyel ő az 1846-ik év óta Pesten működött, minek jutalmáúl a kitüntetésen kívül ő a zongora-gyáripar terén valódi cápáéitásnak ismertetett eb — , valamint ezen, úgy az ipar egyéb terén is vannak kiválóbb egyének, kik azt fejleszteni a tér és alkalom hiánya miatt nem képesek mert a fennebb mondott okoknál fogva munkásokat nincs alkalom képezni; s így fájdalom az ipar, mely a nemzet jobblétének egyik fő tényezője,— soká fog zöldágra vergődni. Látva azonban ezt, nem szabad csüggedni, mert hiszen a kitartás valamint az egyesek lelkébe, úgy egy nemzetnek is erőt ad leküzdeni az akadályokat, melyeknek óriási tömkelegébe jutottunk ; de adja az ég, hogy ne legyen hazánk olyan mint az aloe, mely századokban virul egyszer, hanem mielőbb teljesedjék be a legnagyobb magyar e jóslata: „Magyarország nem volt, hanem lesz.“ ______ Nagy J. Gyöngyös város költségelőirányzata 1875-ik évre. I. Bevételek. Az 1873-ik dec. hó végével számadási pénztári készpénz maradvány tett 1875 frt. 82 krt, mely öszeg azonban az ez évről fizetesen maradt szükségletek által felemésztetett. A Farkas vendéglő épületének évi haszonbére, mely az ide másolatban mellékelt szerződés szerint állami sóraktári tiszti lakoknak hsználtatik 600. A főelemi iskola alatti három bolt évi haszonbére az ide hajlított 3 darab haszonbéri szerződés szerint 552. A gyranasium-épület alatti 4 bolthelyiség évi haszonbére a csatolt okmány szerint 1163. A vásári czédulaház s ezzel kapcsolatban levő italmérési jog évi haszonbére, az ide mellékelt bérleti szerződés szerint 255. A Szent Bertalan-templom körüli 4 fabódé évi haszonbére a csatolt szerződés szerint 70. A pusztabenei felső korcsma évi haszonbére a másolatban mellékelt bérleti szerződés értelmében 151. A 2507 népsorszámú pusztabenei felső pitlemalom évi haszonbére, a mellékelt szerződési másolat szerint 250. A 2508 népsorszámú pusztabenei alsó pitlemalom évi haszonbére az ide mellékelt bérleti szerződés szerint 160. A 2516 népsorszámú pusztabenei határmalom évi bérösszege a mellékelt okmány alapján. (Nem jövedelmezi a bérlet per alatt van.) (Folyt. köv.) EGYLETI ÉLET. 1. A „Gyöngyösi jótékony nőegylet“ saját pénztára gyarapítására és részben, a kórházban elhúnyt szegények temetkezésére 1875-ik év január 24-én a „Vaskorona“ termében jótékonyczélü tünczmulatsággal egybekötött kedélyes tánczestélyt rendez, melyre midőn a nagyérdemű közönséget meghívja, kéri a hölgyeket, hogy a fényt mellőzve, egyszerű házias öltözékben jelenjenek meg. Az estélyre szükséges élelmi czikkeket a t. választmányi tagok voltak szívesek önként fölajánlani, a költségek kímélete tekintetéből a kiszolgálást is a hölgyek eszközlendik, mely körülmény azon kellemes helyzetbe teszi az egyletet, hogy tisztelt vendégeinek meghatározott olcsó árért jó, ízletes ételekkel és italokkal szolgálhat. Gyümölcs kertjeinkről, Botros Lászlótól. A kertek és berkek a legrégibb időkben is, már azon szentélyek valának, hol az emberek a természet üdesége és teljességétől áthatottan isteneiknek az imákat és áldozatokat ajánlották fel. A paradicsom, a kertek e hagyományszerű eszménye már nem létez, valamint elődeink szent tölgy erdei, bikk berkei, — semiramis, a görögök és rómaiak kertjeik, mind eltűntének ; ámde azon magasztos érzelem, mely a kertben a természet szemlélése közben keblünket hálával, eltölti és munkájáról a mestert velünk megösmerteti; ezen érzelem, — ne tagadja senki — még mindég jelen van és él minden jóra való nemzetben. A jelenkor pompás ültetvényei, avagy a mi egyszerű házi kertjeink nem kevésbé templomai a természetnek mint az ókorbelieké. E helyekre menekszik a földmives fáradalmas testi munkái után vasárnapokon lelki üdülést és táplálékot keresendő;és mond! nem találja e fel azokat,midőn nejes gyermekei által környezve kertecskéjében járdogál? Itt egy rózsa csoport előtt bámulva megáll, ott a többi virágok színét és teljét csodálja , majd a gyönyörű illatot tömjénként szívja be; végre ha a leveleket, virágzatot, gyümölcsöket és rendszeresen gondozott fajainak alakjait és növéseit szemléli, nem saját átváltozása és feltámadására gondol-és így lesz az egyszerű mesterkéletlen mezőgazdából pap és természetvizsgáló; igy szerez ő mind maga mind övéi számára épületesnél épületesb okulásokat. így válik a kert gyermekeink legelső tan- és olvasó- sőt imádságos könyvévé, a legszebb anyagokkal kínálkozva — fejledező tudvágyaikhoz. így, ilyennek kell, hogy tekintse a falusi (mezei) gazda a kerteket, ekkor aztán egy talpalatni föld sem hever parlagon. Ezek eszményi oldalához még azon anyagi haszon is járul, midőn a kertre fordított minden fáradság: remek, zamatteljes gyümölcsökkel és zöldséggel jutalmaztatik. A gyümölcsfa jelesül egyik azon legfőbb tényező, mely kertjeinket édenné varázsolja, mert nem csak hogy a tömérdek költséggel telepített urasági kertek különféle díszbokrait pótolja, sőt a szépséget a hasznossal legtökéletes ö öszhangzásba hozni képes. A gyümölcsfák és gyümölcsfabokrokból ép oly ékes csoportozatok képezhetők, mint bármiféle díszcsalitokból, azért a kertművészet mindég több figyelmet fordít a gyümölcsfák alakbéli kiképzésére. Az átalános útbaigazításokat és alapelveket, legközelebb elmodom.