Gyöngyös, 1876 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1876-09-17 / 38. szám

¥. Évfolyam: 1876 »--------------------------------------------------« Előfizetési árak: Egész ,évre 6 frt. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 frt 5' kr. Egyes számárai IC kr. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény kiadóhivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. |---------------------------------------------m megjelenik minden vasárnap. a ................. ---------- ■ ■ . Hirdetési díjak: Minden halálozott petiisorhely után 6 kr. Kyllttérben egy petrisorhely ára CO kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. «•---------------------------------------------« VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. 38-ik szám Gyöngyös, September 17 Gazdasági egyletünk létkérdése. íi. Lapunk f. évi 31. számában hason cím alatt iparkodunk bebizonyítani, hogy a Hevesmegyei gazdasági egyesület föntartása városunk és vidéke közönségének, földmivelési ipara emelése, a termények termelése és értékesítése, vagyonosodásunk érdekében annyira elkerülhetően szükséges, ha nem volna, bármily áldozattal életre hívni kellene. Elmondtuk, hogy a sír szélénél, a feloszlásnál álló társulat megmentésére és együtt-tartására többen működnek közre, kik közül az oroszlányrész Kürthy Antal urat illeti, ki nem csak azelőtt, de mint értesültünk, az utóbbi időben is ernyedetlen szorgalommal munkálkodva minden követ megmozdít, hogy nemes fáradságát siker koronázza, az egyesület megmentessék. A gazdasági egyesület választmánya múlt hóban Kovács László elnök úr elnöklete alatt gyűlést tartott, melynek tárgyát egyedül és kizárólag az egyesület főntart hatása fölötti értekezés és vitatkozás képezte. E választmányi gyűlésen röviden megemlittetett Kékesy Kálmán úr által az egylet föntarthatására kidolgozott „Emlékiratának némely tétele. Erre a választmányi gyűlés K. K. úr emlékiratát elvben elfogadta s kiküldötte elnök Kovách László urat, hogy egyes részeire nézve tegyen némi előleges tervezetet és combinatiót, sőt a biztositási részt illetve, tegye magát a Bpesten székelő biztositó-társulatokkal összeköttetésbe, s az azoknál tett lépések eredményéről a választmányt részletesen, kimerítően értesítse. E téren, mi nem követjük az egyesületet, s nem vitatunk a javaslatba hozott tételek közül egyet sem részletesen addig, míg a Kékesy Kálmán úr „Emlékirat“-át egész terjedelmében be nem mutatjuk, csak ennek közlése után vesszük föl ama kérdést: mikép, mi módon és mi eszközökkel tartható föl céljának megfelelőig az egyesület ? S ha netalán a Kékesy úr „Emlékirat“-át, elmélkedés tárgyául elfogadnék, szólunk hozzá általában, és úgy később részletesen. De mi azt egyelőre is kijelentjük, hogy addig, míg az egész átalakításra megállapodás nincs, nem látjuk helyén, hogy az egyesület, az összes üzletágak közül egyet vita tárgyává téve, életbeléptetése fölött intézkedjék. Azt hozván magával a dolog sorrendje, hogy előbb az egész fölött általában, később részleteiben és csak azután határozzunk, intézkedjünk pláne akkor, ha a statútumok az eddigieket módosítják, vagy iíj eszmékkel rakottan, az előbbit egészen kiszorítják. Kékesy Kálmán úr terve e következőkép szól: Emlékirat. A gazdasági egyesületek a földmivelés célszerűsitése, a kereskedelmi igényeknek megfelelő termények minősitése és az országos statistika gyűjtésének válván közegévé, egyéb hasznos újítások kipróbálása,éghajlati viszonyunkhoz való alkalmazásában hasznos szolgálatokat tesznek, és a kormányzat könnyebbítésére hiteles adatok kútforrásául tekinthetők, s létezésük nélkül ezen kérdések alig nyernének üdvös megoldást, mert a szakismeret - és ügybuzgalom hiányában a közigazgatási közegek elégteleneknek bizonyulnának. Másrészt a gazdasági egyletek, mint erkölcsi társulatok, a gazdaközönségre kiható jelentőségükben is nagy fontosságúak lévén, a kormány minden megbízásaiban tagjaik közreműködése által, a közjónak hasznos szolgálatot tesznek. Az előrebocsájtottakból önkényt folyik, hogy a kormány ezen egyesületeket segélyben részesíteni szükségesnek látta, mert azon csekély áldozat, mely ekkép hozatik, szemben az eredménnyel nagyon kiérdemelt, mert anyagi érdekeink emelése körül más közeg alig volna hivatott, ily hasznos célok elérésére. Az ezelőti időben voltak az egyesületek keblében oly mozgalmak is, melyek a várt sikert nem eredményezték; ilyeket maga a haladó korszellem küszöbölt ki. Ilyen a többek közt: a kiállítások, melyek rendezése egész cultussá vált országszerte. A kiállítások inkább divatos, mint gyakorlati eszmék, alig fogják magukat nagyban úgy, mint kicsinyben tarthatni. A szabad ipar és minden irányban a concurrentia, a productiv világban egy permanens kiállítási szerepet ölti magára, hol a vásárló egy személyben a juh, mind az ipar, mind a gazdászat terén. Ezen körülmény a kiállítások és versenyek nélkül is buzdítja a producenst, terméke kelendőségében saját jóléte előmozdítására. A kiállítások még pipere, kényelmi, fényűzési irányban lehetnek factorai a vagyoni emelkedésnek egyrészt, amenyiben kirakatuk kápráztató szépségével iparkodnak felkelteni az igényeket, ekkép teremteni piacot a termékek részére; másrészt a kereskedő világban megismertetni a forrásokat: hol és mi kapható. Ez utóbbi reánk magyarokra, hol az ipar bölcsőbeni idejét éli, korai. A természet légöve és termő talaja hivatása a népnek kijelölni az utat, melyen fejlődni és haladnia kell Ha mi az államcsoportokban haladni és élni kívánunk, a külföld divatos, és az ott célszerű, de nálunk káros utánzásától eltérve, gyakorlati módok által, légövi és termőtalaji helyzetünk figyelembe vételével kell a termesztményi iparágakat felölelni. Ezek kijelölésére, megfontolása-, tanulmányozása- és megállapítására hivatottak a gazdasági egyletek, ők a zászlóvivők e téren, de legyenek is állandóan, hogy őket a nagyközönség célirányosan, előnyösen követhesse. Ennyit általában a gazdasági egyletekről. Most áttérek a Heves megyei gazdasági egyletre és annak jövőjéről kívánok elmélkedni. A Heves megye és jász kerületi gazdasági egyesület tagsági díjakra alapított erkölcsi társulat, és így létezése: a tagok száma, és befolyó tagsági díjak összegétől van föltételezve. Fönállása idejétől, a fokonkint lankadó részvét miatt, évről-évre mindinkább fenyegetve volt, és pedig azért, mert fenállhatóságára a szükséges biztos alap, vagy ennek megfelelő jövedelmező forrás hiányzott. A magyar kormány ily egyesületeket, mint a culturális fejlődés factorait, elvből általában segélyezi, de ez egyesület , ilyetén támogatásban, segélyben ez ideig nem részesült. Feltéve azonban azon kedvező lehetőséget, hogy segélyeztetni fog, még akkor is a gyakorlati élet terén a közjólét előmozdítására ezen szerepkör, melyet eddig felölelt, szűk, és kiható jótékonysága: sem a tömegnél, sem a tagoknál nem volt érezhető. Az egyesület életképességének feltüntetésére és fenállhatóságának biztosítására, a tagsági viszony szervezése és a gazdászat körébe vágó jövedelmező üzleti ágak életbeléptetése lenne elkerülhetlen,szükséges anélkül, hogy az erkölcsi alap feladva lenne, és célját bármely tekintetben megváltoztatná. A tagok viszonyait, jogait és kötelezettségeit néhány szóval ekkor körvonalazom. Lenne: alapító, rendesés kültag. Az alapítók feltétlenül tagjai a választmánynak. Az ezenfelül megállapítandó választmányi tagok száma, a rendes és kültagok sorából közgyűlésileg viszonylagos szótöbbséggel választandók. Rendes tag lehetne az, ki a választmány által felvétetik és bizonyos évi tagsági alapot fizet. Kültag az, ki az üzlet köréből felvétetnék azok közül, kik az egyesület pénztárába évenkint, legalább 50 frt. biztositási díjt bármely biztositási ágban vagy együtt, vagy ki a borbizotmányi üzletben az egyesület által 100 frt. forgalmat csinál. Az egyesülettel szemben a tagok egyenlő joggal bírnak és egyenlő kedvezményekben részesülnek. A kedvezmények, évenkint kisorsolandó nemes ojtványfák, és évről-évre kisorsolandó gyakorlatinak bizonyult gazdasági gépek volnának. Ezenfelül az egyesület saját körében egy tudakozó heti közlönyt“ adna ki, mely minden tagnak dij nélkül és bérmentve küldetnék meg. Ezen közlöny azonban akkor inditatnék meg, midőn a tagok száma 300-ra felszaporodott. A felveendő üzletágak volnának: 1. Biztosítás tűz és jég ellen. 2. Borbizományi üzlet, ebből később a borkiviteli részvénytársaság. 3. Magkereskedés a gazdászat köréhez. Szegény hazám! Hová visz a jövő ? A semmiségbe tán, Mindenfelé felhő ... Szegény magyar hazám! Minden felől a vész közelget, S tombolva tégedet kerülget, Hogy bősz dühével ösvények közé sodorjon a gyász pusztulás elé. — Egy ezred éve már, Hogy állsz népek között, S azóta mennyi ár Veled megütközött; De rendületlenül megálltál, Fölöttük diadalt arattál, S Fejed dicsőn s magasztosan ragyog Nagy a veszélyek közt erős karod. Királyaid közül Nem mindegyik karolt, Sőt néhány^üzőűl Kegyetlenül zsarolt, S föléd vezette vészek árját, S az ellenségek miliárdját, Hogy eltiporva sárba szent fejed, Végkép törülje ki dicső neved. Pokolnak ördögeit Uszita sors reád, Gondolva — hogy elejt, S hogy nincs előtte gát. Körülötted vész viharja dúlt-fúlt, Szedd pokol rész népe zúdult; Mindenfelől tombolva jött a vész, Hazát és nemzetet tiporni kész. * De, mint a sziklabérc, Miként a büszke tölgy, A melyre áradat S vihar haragja tört, — Miként az rendületlenül áll, S megtörve s szégyenülve vész sár: Te úgy megálltál hősi nemzedék, S az ellenek hatalmad rettegék. Légy hát jelenben is Erős, bátor s vitéz, S ha ellened közéig — Bátran szemébe nézz; Mert tombol a vihar, s utánna Reánk derül a nap sugara, S oly sok veszély és üldözés után Ismét zöldes bokor, zöldes virány. Slortolányi Antal: Az orgona eredete és fejlődése. Midőn elhatározom, hogy a hangszerek királynéját a kevésbé érdekeltek előtt is, annak méltóságteljes jelentőségét tollba öntve bemutassam, úgy vélem, hogy azzal e tér mezején kedves kötelességet teljesítek azok előtt, kik azt csak a templom falai közül, nem pedig annak eredetéről, s magas hivatásáról kellő, vagy semmi ismerettel sem bírnak. Alig ad életjelt magáról oly egyén, ki e tárgy történeti fontos adataiba benézve, világgá bocsátaná búvárkodásainak eredménydús gyümölcseit; mert hiszen e tárgy — mint sokan mondani fogják — a templomba, s nem a tarkán variált világ színpadára való. — E nézetet a világ negéd fiaival, — kik így szólnak — részben én is osztom; de azon merész állítást, mintha arról azért, mert az a templom falai közé való, a nyilvánosság terén szólni nem lehetne, elutasító fogalomnak találom. Kinek alkalma volt már egy nagyobbszerű orgonát s annak bonyolódott mesteri belszerkezetét látni, az meg van győződve arról, hogy azon tökélyre, melyen ma áll, nem egy évtizedi tapasztalat vezethette az ember teremteni tudó, s vágyó tehetségét. Ha lapozzuk az ó-szövetség könyveit, már Dávid zsoltáraiban találkozunk oly eszmékkel, melyek minket az orgona létezésére figyelmeztetnek. Az ókornak e hangszerét azonban nem lehet a mai kor vívmányainak előhaladott műveihez hasonlítani, mivel azt a kezdet, a nagyon simplex, s mai nap is található syrinx (pásztorsíp) által pótolta. A TV-ik. században Ivr. u. a szent hagyományokból tudjuk, hogy Szent Ágoston és Jeromos két orgonát leltek Jeruzsálemben, melyről a 400-ik évben az utóbbi állítja, hogy hangja az olajfák hegyére hallatszott. Hogy ezen hagyományokból ismert orgonák mily párhuzamban állottak a mai XIX század correct műveivel, igazolja Tertullián egyházi író, ki a II-ik század gyermeke volt, ki a víz orgonákról kiemelőleg szólván örömittasan ecseteli annak mesteri belszerkezetét, s kellemdús hangváltozatait. — Ezen iratok azonban minket sohasem fognak vezetni a vízorgonáknak tulajdonképeni ismeretére. —