Gyöngyös, 1876 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-22 / 43. szám

V. Évfolyam. 1876 Előfizetési árak: Egész­­ évre 6 frt. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 fri 5> kr. Ilgyes ftszin­ti ára : 19 kr. Előfizetés, levelezés és mi­nden, a lap szellemi részét illető küldemény kiadó­hivatalunkba utasitandó. Bérm­entetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el 43-ik szám Gyöngyös, October 22. a§s ( 5 ......................................................................................................... Hirdetési dijak: Minden hasálozott petitsorhely után 6 kr. Eigilitérben egy petitsorhely ára 90 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. é-----------------------------------------------* VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Iparunk érdekében. (S. L.) Az ősz, mély világitó sugárként ha­tol be a szellemi és anyagi világ minden homá­lyos rétegébe, hogy a működő kéznek s vezérke­­dő szellemnek utat jelöljön a feldolgozandó anyag­hoz, az erőműtani tényezők kellő társítása által létre hozta a gépeket és gyárakat, melyek m­ig egyrészt nyernek időt és erőt; másrészt sok be­csületes kézből kiveszik a kenyeret. Édes hazánkban kivált oly rohamosan s vá­ratlanul lepte meg a gyáripar a mi életerős derék mestereinket, h­ogy csak azt vették észre, midőn a gőzmalom elgőzölögtette az őrlősöket, a kész bőröket olcsón hozzák külföldi gyárakból, majdnem teljesen kész lábbelik szorítják le a ci­pész sátrakat, s maholnap odajutunk, hogy egyik végén a gyárnak beviszik a rongyot, s másik vé­gén hat kötetes regények hömpölygenek ki be­lőle; a minden tiszteletre méltó munkás iparos keze pedig egyebet sem lesz képes dolgozni, mint­hogy váltókat s uzsorások kötvényeit írja alá egy mindig remélt, de soha sem teljesült jobb jö­vő fejében. A nemzet testének dereka gyanánt szokták tekinteni az iparos osztályt, melytől a megsem­misítéssel fenyegető veszélyt elhárítani első és legszentebb kötelmének ismeri minden valódi ha­zafi és honleány. A hazai ipar fölkaroltatásának szükségét tel­jesen érzi és érti minden kebel, csak az iránt nem volt még tisztában magával a hazafiság: mely úton? mily eszközökkel törekedjék elérni a célt, a honi ipar fölkarolását, védelmét, terjesztését. Az eszmék e tekintetben is tisztulni kezde­nek; a láthatár derülni indul, melyen hajnalcsil­lagként a fővárosi nők hazafisága ragyog, kik máris sorakoznak arra, hogy amennyire le­hetséges minden nő és férfi magyar iparos­nak adja külföldi gyártmányok ellenében az első­séget ; elégedjék meg azon anyaggal, melyet szor­galmas és tehetséges polgártársainak munkás ke­ze dolgozott föl; mondjon le azon vakító üres fényről, melylyel az élelmes külföld gazdag arany- és ércbányáink tartalmát elviszi elölünk oly cse­csebecsékért, melyek legtöbb esetben csak a mi gyermekkort jelző műveltségi fokozatunknak mérlegei. A magyar haza minden részében megindult a mozgalom hazai iparunk és iparosaink helyze­tének javítását illetőleg s az országosan érezhető némi zsibbadtság dacára is alapos remény van hozzá, hogy a lelkes hazafiság megteszi azt, amit tőle e téren is várni lehet. Hiszen ki is lehet hozzánk közelebb? Kit éltethet méltóbban a rokonszenv és testvériség pártoló melege? mint azon magyar iparos társa­inkat, kikről azt mondhatjuk, hogy : vér a mi vérünkből, csont a mi csontunkból ? Kinek nyújt­hatjuk illetékesebben karunkat, mint azoknak, kiknek karja a mienkkel egyesülve védi, emeli, munkálja az édes haza közjavát ? A külföld nem róhatja meg jogosan s mél­tányosan a testvéreket, ha jobban szeretik egy­mást, mint az idegent. Ám a kötelezettség kétoldalú, s épen úgy vannak testvéri kötelmei iparos polgártársaink­nak arra nézve, hogy magukat szorgalom és szolid művek által kitüntessék, mint van más osztályoknak erkölcsi kötelme, hogy első és legfőbb sorban a hazait pártolják. Arra nincs és nem lehet semmiféle kötele­zettség, hogy bárki is védje, pártolja s terjes­­­sze a roszat, a határozottan jó ellenében. A minden áron, igen gyorsan meggazda­godni akarás nagyon valószínű bukását hozza létre sok iparosnak, ki féltréfásan említi, hogy „Nem él meg az iparos, ha munkája sokáig tar­tós!“ Ej de­hogy nem. Soha sem volt kapó­­sabb e világon a jó mesterember, mint ma, ahol nem minden zugban lehet ilyet találni s igy annál inkább megbecsülik s szívesen, drá­gán fizetik munkáját csak jó legyen. Leghatalmasabb emeltyűje az iparos jó hír­nevének s pártfogolnának a j­ó munka, mely miatt örömest ajánlja egyik a másiknak az illetőt; ellenben nincs oly hatalom, mely biztos munka­tért erőszakoljon ki oly cikkek, válalatok, egyé­nek számára, amelyek teljességgel nem verseny­­képesek, mert határozottan, sőt néha tervsze­rűen gyöngék. Ha nem talál gördülni akadályt a jóakaratú hazafias törekvések elé egy, nálunk mindig al­kalmatlan időben jöhető háború, úgy remélhet­jük, hogy a hazai ipar terjesztése és emelése érdekében kelt eszmék nem­sokára oly egyesü­letben nyerhetnek kifejezést a fővárosban és vi­déken, mely igen hatalmas tényezőként fog sze­repelni arra nézve, hogy a hazai ipart és iparo­sokat pártoljuk s méltányoljuk egész a lehetőség határáig, s nem hajhászva a külföld ámító fé­nyét, elégedjünk meg saját magunk érdekében is azzal, ami jót és szépet a magyar testvéri kezek számunkra létrehoznak. Könyek között.... Könyek között Született meg szerelmem, Szép remények Rengő karján neveltem, Imádságos Kebelem volt bölcsője; S ábrándjai Tündér­ fátylát itt szőtte. Mig bölcsőjét Dalolgatva ringatám, A fájdalom Igaz könyét hullatám; Mert köny nélkül Tán szeretni sem tudnék, És dal nélkül? Oh ! dal nélkül meghalnék ! Könyek között Született meg szerelmem, bánatos dal Rengő karján neveltem; S eldaloltam Fűnek, fának, virágnak: A boldogság jegyezte el magának! Mi a harmat A kinyíló rózsának, Zöldellő lomb ! Erdők mélyén a fának, S az angyalnak A menyország oda fen, Az vagy nekem Könyeiddel szerelem! Mi a szélvész Szállni vágyó felhőnek, Imádság és Üdvösség a jövőnek, Mi a fényes Csillagsugár az éjnek, Az vagy nekem Dalaiddal költészet! Mi a szárnya Repkedő kis madárnak, Gyorsasága A lesújtó villámnak, S amit e dal kifejezni képtelen: Az vagy nekem Én imádott kedvesem ! Kelény Iván: Egyleti élet. A Helybeli Jótékony Egyesület múlt vasárnap, 15-én délelőtt tartá félévi szokott közgyűlését a plébánia épületben, hol Sebők L. elnök meleg szavakkal üdvözölvén a nagy számmal és feszült érdekeltséggel összegyűlt tago­­zat, jegyző felolvasta a május hóban tartott nagygyűlés jegyzőkönyvét s azután a választmányi gyűlések és intézke­dések sorozatát és ténykedését tünteté föl, melyek alapos észrevételek s megjegyzések közben helyeslőleg tudomásul vétettek. Majd a pénztári számadások megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése olvastatott föl, melyből kitű­nik , hogy a jelenlegi pénztárnok úr szokott lelkiismeretes pontossággal kezelte az intézet pénzügyeit és a számadások ellen semmi jogos és alapos észrevétel nem tehető , mit a közgyűlés helyesléssel tudomásul vett s jegyzőkönyvbe ve­zetni határozott. Kérdés intéztetvén elnök által, vajon nincsennek-e oly tőkék, melyek teljesen biztosítva nem volnának? az id. számvevő jelenti, hogy évtizedek előtt fölmerült tisztviselői s kezelési hiányok inkább, mint hibák folytán, az egyletnek mintegy ezer frtnyi tőkéje veszendőben van, s azért e téte­leket törűltetni kéri, amit azonban elnök indítványára a közgyűlés nem enged meg, annál kevésbé, mert az intézeti ügyvéd jelenti, hogy a kérdéses összegek csődtömegekben vannak s még remény is lehet, hogy valami jut legalább kárpótlásul. Felolvastatik a pénztárnoki számadásnak f. évi május hótól sept. végéig terjedő részlete, melyből kitűnik, hogy az egylet 27 írttal többet adott ki, mint amennyi befolyt; azonban tetemesen nagyobb összeg van kivül könnyen behajtható hátralékban, melynek befizetését szorgalmazni a pénztárnok, szükség esetén az egyleti ügyvéd urak utasit­­tatnak. Egyéb tárgy nem lévén, elnök a gyűlést rövid be­széddel bezárja. A Gyöngyösi Jótékony Nőegylet szinte múlt va­sárnap, 15-én, délelőtt tartott értekezletet a hazai ipar emelése és pártfogása érdekében. Fővárosunkban ugyanis egyesület van alakulóban, mely a vidéki nőegyletek útján óhajtja leginkább emelni a hazai ipar érdekeit, s mely meg­kereső jótékony nőegyletünket­ is, hogy nézeteit a legcél­szerűbb módokra nézve terjesztené be. Előlezetes érte­kezlet tartatott tehát a városház nagytermében okt. 8-án, hol a meghívott nők és férfiak nézeteinek egy iratban leen­dő összeállítása és kifejtése ft. Sebők L. arra bízatott, ki azt a nőegylet elnökségének átadá. Gyöngyös és vidéke. Háromszáz év előtt. Sebők I­ n­k­­. f­o­t­ó I. XXXII. Ezerötszáznyolctól ezerötszáztizenegyedik évig kevés szünettel folytonosan pusztított a döghalál édes hazánk min­den részében, de hogy különösen vidékünk, vagy épen váro­sunk miféle mértékben osztozott a többi részek sorsában, ar­ról részletes adatokkal nem bírunk. A Dózsa György alatti borzalmas parasztlázadás pusz­tító lángja elharapózott csakhamar vidékünkre is, mert a fék­telen kurucoknak a­ Dózsa vezér által e részekre küldött, vagy itt keletkezett csapatja. Barnabás nevű rabló főnök vezérlete alatt mindenfelé gyújtogatta és rabolta a nemesség és papság házait és jószá­gait és igen sokat leöltek a nemesek, papok és főbb birtoko­sok közül. 2) * *) *) Vörös keresztet latinul crux, viselvén innen nevök. *) Istvánffy, Timon. Balássy. Tört. váz. 78 lap. Istvánfi előadása szerint Ipoly egri püspök tekintélyes serege megtámadá az épen Debrő táján dőzsölő s pusztitó rakoncátlan tömeget, s nagy részét felkoncolta, egy része pe­dig a Mátra őserdőinek mélyén vonta meg magát s onnan folytatta garázdálkodását a Mátra-alji városokon és helysége­ken. Minthogy azonban Ipoly püspök és bibornok csak a jövedelmet húzta s rendesen Olaszországban lakott, megyéjét pedig helyettesek álltal kormányoztatta, ezért az egri püspök­séggel öszekapcsolt Heves vármegyei főispánságtól megfosz­­tatni rendeltetett: „Heves vármegye főispánsága, mivel az eg­ri püspök az országon kivül lakik, adassék világi hazafinak, úgy mindazonáltal, hogy ha a püspök a maga székébe vissza­tér, vagy ha ezen egyháznak más főpásztora leend, aki itt fog lakni, ezen főispánság szálljon vissza arra a főpásztorral.3) Öt év múlva 1516 ban március 13-án elhalt Ulászló király, s Székesfehérváron eltemettetése után a már nyolc év előtt megkoronázott Lajos, az ő fia lett királ­lyá, kinek uralma alatt a bajok még jobban szaporodtak és növekedtek ország szerte, úgy hogy mind a különböző osztályok közötti meghasonlás, mind kivált a személy és vagyonbiztonság fo­­gyasztá az ország erejét. Mint a tolnai országgyűlésen 1518-ik évben hozott tör­vények 36-ik cikke mondja: „A tolvajok és egyéb gonoszte­vők annyira elszaporodtak, hogy nemesek és nemtelenek sem házaikban, sem kivül nem lehettek biztonságban. Kétség ki­vül szomorú osztályrész jutott ez időben épen a Mátra vidé­kének, melyen, mint láttuk Barnabás rabló-főnök, előbb pe­dig áldozár seregei szétszóratván, azok rengeteg erdőinkben kerestek és találtak legalkalmasabb és biztos helyet üldöző­ik elöl. Ez országgyűlést megelőzőleg Budán tartatott egy gyü­lekezet, melyből azt látjuk, hogy városunk birtokos urai kö­zül különösen kettő,­ Országh Imre és Móré László, úgy az ekkor tájban tekintélyesen emelkedő Gosztony család János nevű’­tagja is a király hivei voltak, mert a Zápolya-pártiak meghasonlása és eltávozása után ez uralkodó hivei megma­*­ 1514-iki 56-ik törvénycikk.

Next