Gyöngyös, 1876 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1876-10-22 / 43. szám
V. Évfolyam. 1876 Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 fri 5> kr. Ilgyes ftszinti ára : 19 kr. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény kiadóhivatalunkba utasitandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el 43-ik szám Gyöngyös, October 22. a§s ( 5 ......................................................................................................... Hirdetési dijak: Minden hasálozott petitsorhely után 6 kr. Eigilitérben egy petitsorhely ára 90 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. é-----------------------------------------------* VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Iparunk érdekében. (S. L.) Az ősz, mély világitó sugárként hatol be a szellemi és anyagi világ minden homályos rétegébe, hogy a működő kéznek s vezérkedő szellemnek utat jelöljön a feldolgozandó anyaghoz, az erőműtani tényezők kellő társítása által létre hozta a gépeket és gyárakat, melyek mig egyrészt nyernek időt és erőt; másrészt sok becsületes kézből kiveszik a kenyeret. Édes hazánkban kivált oly rohamosan s váratlanul lepte meg a gyáripar a mi életerős derék mestereinket, hogy csak azt vették észre, midőn a gőzmalom elgőzölögtette az őrlősöket, a kész bőröket olcsón hozzák külföldi gyárakból, majdnem teljesen kész lábbelik szorítják le a cipész sátrakat, s maholnap odajutunk, hogy egyik végén a gyárnak beviszik a rongyot, s másik végén hat kötetes regények hömpölygenek ki belőle; a minden tiszteletre méltó munkás iparos keze pedig egyebet sem lesz képes dolgozni, minthogy váltókat s uzsorások kötvényeit írja alá egy mindig remélt, de soha sem teljesült jobb jövő fejében. A nemzet testének dereka gyanánt szokták tekinteni az iparos osztályt, melytől a megsemmisítéssel fenyegető veszélyt elhárítani első és legszentebb kötelmének ismeri minden valódi hazafi és honleány. A hazai ipar fölkaroltatásának szükségét teljesen érzi és érti minden kebel, csak az iránt nem volt még tisztában magával a hazafiság: mely úton? mily eszközökkel törekedjék elérni a célt, a honi ipar fölkarolását, védelmét, terjesztését. Az eszmék e tekintetben is tisztulni kezdenek; a láthatár derülni indul, melyen hajnalcsillagként a fővárosi nők hazafisága ragyog, kik máris sorakoznak arra, hogy amennyire lehetséges minden nő és férfi magyar iparosnak adja külföldi gyártmányok ellenében az elsőséget ; elégedjék meg azon anyaggal, melyet szorgalmas és tehetséges polgártársainak munkás keze dolgozott föl; mondjon le azon vakító üres fényről, melylyel az élelmes külföld gazdag arany- és ércbányáink tartalmát elviszi elölünk oly csecsebecsékért, melyek legtöbb esetben csak a mi gyermekkort jelző műveltségi fokozatunknak mérlegei. A magyar haza minden részében megindult a mozgalom hazai iparunk és iparosaink helyzetének javítását illetőleg s az országosan érezhető némi zsibbadtság dacára is alapos remény van hozzá, hogy a lelkes hazafiság megteszi azt, amit tőle e téren is várni lehet. Hiszen ki is lehet hozzánk közelebb? Kit éltethet méltóbban a rokonszenv és testvériség pártoló melege? mint azon magyar iparos társainkat, kikről azt mondhatjuk, hogy : vér a mi vérünkből, csont a mi csontunkból ? Kinek nyújthatjuk illetékesebben karunkat, mint azoknak, kiknek karja a mienkkel egyesülve védi, emeli, munkálja az édes haza közjavát ? A külföld nem róhatja meg jogosan s méltányosan a testvéreket, ha jobban szeretik egymást, mint az idegent. Ám a kötelezettség kétoldalú, s épen úgy vannak testvéri kötelmei iparos polgártársainknak arra nézve, hogy magukat szorgalom és szolid művek által kitüntessék, mint van más osztályoknak erkölcsi kötelme, hogy első és legfőbb sorban a hazait pártolják. Arra nincs és nem lehet semmiféle kötelezettség, hogy bárki is védje, pártolja s terjessze a roszat, a határozottan jó ellenében. A minden áron, igen gyorsan meggazdagodni akarás nagyon valószínű bukását hozza létre sok iparosnak, ki féltréfásan említi, hogy „Nem él meg az iparos, ha munkája sokáig tartós!“ Ej dehogy nem. Soha sem volt kapósabb e világon a jó mesterember, mint ma, ahol nem minden zugban lehet ilyet találni s igy annál inkább megbecsülik s szívesen, drágán fizetik munkáját csak jó legyen. Leghatalmasabb emeltyűje az iparos jó hírnevének s pártfogolnának a jó munka, mely miatt örömest ajánlja egyik a másiknak az illetőt; ellenben nincs oly hatalom, mely biztos munkatért erőszakoljon ki oly cikkek, válalatok, egyének számára, amelyek teljességgel nem versenyképesek, mert határozottan, sőt néha tervszerűen gyöngék. Ha nem talál gördülni akadályt a jóakaratú hazafias törekvések elé egy, nálunk mindig alkalmatlan időben jöhető háború, úgy remélhetjük, hogy a hazai ipar terjesztése és emelése érdekében kelt eszmék nemsokára oly egyesületben nyerhetnek kifejezést a fővárosban és vidéken, mely igen hatalmas tényezőként fog szerepelni arra nézve, hogy a hazai ipart és iparosokat pártoljuk s méltányoljuk egész a lehetőség határáig, s nem hajhászva a külföld ámító fényét, elégedjünk meg saját magunk érdekében is azzal, ami jót és szépet a magyar testvéri kezek számunkra létrehoznak. Könyek között.... Könyek között Született meg szerelmem, Szép remények Rengő karján neveltem, Imádságos Kebelem volt bölcsője; S ábrándjai Tündér fátylát itt szőtte. Mig bölcsőjét Dalolgatva ringatám, A fájdalom Igaz könyét hullatám; Mert köny nélkül Tán szeretni sem tudnék, És dal nélkül? Oh ! dal nélkül meghalnék ! Könyek között Született meg szerelmem, bánatos dal Rengő karján neveltem; S eldaloltam Fűnek, fának, virágnak: A boldogság jegyezte el magának! Mi a harmat A kinyíló rózsának, Zöldellő lomb ! Erdők mélyén a fának, S az angyalnak A menyország oda fen, Az vagy nekem Könyeiddel szerelem! Mi a szélvész Szállni vágyó felhőnek, Imádság és Üdvösség a jövőnek, Mi a fényes Csillagsugár az éjnek, Az vagy nekem Dalaiddal költészet! Mi a szárnya Repkedő kis madárnak, Gyorsasága A lesújtó villámnak, S amit e dal kifejezni képtelen: Az vagy nekem Én imádott kedvesem ! Kelény Iván: Egyleti élet. A Helybeli Jótékony Egyesület múlt vasárnap, 15-én délelőtt tartá félévi szokott közgyűlését a plébánia épületben, hol Sebők L. elnök meleg szavakkal üdvözölvén a nagy számmal és feszült érdekeltséggel összegyűlt tagozat, jegyző felolvasta a május hóban tartott nagygyűlés jegyzőkönyvét s azután a választmányi gyűlések és intézkedések sorozatát és ténykedését tünteté föl, melyek alapos észrevételek s megjegyzések közben helyeslőleg tudomásul vétettek. Majd a pénztári számadások megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése olvastatott föl, melyből kitűnik , hogy a jelenlegi pénztárnok úr szokott lelkiismeretes pontossággal kezelte az intézet pénzügyeit és a számadások ellen semmi jogos és alapos észrevétel nem tehető , mit a közgyűlés helyesléssel tudomásul vett s jegyzőkönyvbe vezetni határozott. Kérdés intéztetvén elnök által, vajon nincsennek-e oly tőkék, melyek teljesen biztosítva nem volnának? az id. számvevő jelenti, hogy évtizedek előtt fölmerült tisztviselői s kezelési hiányok inkább, mint hibák folytán, az egyletnek mintegy ezer frtnyi tőkéje veszendőben van, s azért e tételeket törűltetni kéri, amit azonban elnök indítványára a közgyűlés nem enged meg, annál kevésbé, mert az intézeti ügyvéd jelenti, hogy a kérdéses összegek csődtömegekben vannak s még remény is lehet, hogy valami jut legalább kárpótlásul. Felolvastatik a pénztárnoki számadásnak f. évi május hótól sept. végéig terjedő részlete, melyből kitűnik, hogy az egylet 27 írttal többet adott ki, mint amennyi befolyt; azonban tetemesen nagyobb összeg van kivül könnyen behajtható hátralékban, melynek befizetését szorgalmazni a pénztárnok, szükség esetén az egyleti ügyvéd urak utasittatnak. Egyéb tárgy nem lévén, elnök a gyűlést rövid beszéddel bezárja. A Gyöngyösi Jótékony Nőegylet szinte múlt vasárnap, 15-én, délelőtt tartott értekezletet a hazai ipar emelése és pártfogása érdekében. Fővárosunkban ugyanis egyesület van alakulóban, mely a vidéki nőegyletek útján óhajtja leginkább emelni a hazai ipar érdekeit, s mely megkereső jótékony nőegyletünket is, hogy nézeteit a legcélszerűbb módokra nézve terjesztené be. Előlezetes értekezlet tartatott tehát a városház nagytermében okt. 8-án, hol a meghívott nők és férfiak nézeteinek egy iratban leendő összeállítása és kifejtése ft. Sebők L. arra bízatott, ki azt a nőegylet elnökségének átadá. Gyöngyös és vidéke. Háromszáz év előtt. Sebők I nk. fotó I. XXXII. Ezerötszáznyolctól ezerötszáztizenegyedik évig kevés szünettel folytonosan pusztított a döghalál édes hazánk minden részében, de hogy különösen vidékünk, vagy épen városunk miféle mértékben osztozott a többi részek sorsában, arról részletes adatokkal nem bírunk. A Dózsa György alatti borzalmas parasztlázadás pusztító lángja elharapózott csakhamar vidékünkre is, mert a féktelen kurucoknak a Dózsa vezér által e részekre küldött, vagy itt keletkezett csapatja. Barnabás nevű rabló főnök vezérlete alatt mindenfelé gyújtogatta és rabolta a nemesség és papság házait és jószágait és igen sokat leöltek a nemesek, papok és főbb birtokosok közül. 2) * *) *) Vörös keresztet latinul crux, viselvén innen nevök. *) Istvánffy, Timon. Balássy. Tört. váz. 78 lap. Istvánfi előadása szerint Ipoly egri püspök tekintélyes serege megtámadá az épen Debrő táján dőzsölő s pusztitó rakoncátlan tömeget, s nagy részét felkoncolta, egy része pedig a Mátra őserdőinek mélyén vonta meg magát s onnan folytatta garázdálkodását a Mátra-alji városokon és helységeken. Minthogy azonban Ipoly püspök és bibornok csak a jövedelmet húzta s rendesen Olaszországban lakott, megyéjét pedig helyettesek álltal kormányoztatta, ezért az egri püspökséggel öszekapcsolt Heves vármegyei főispánságtól megfosztatni rendeltetett: „Heves vármegye főispánsága, mivel az egri püspök az országon kivül lakik, adassék világi hazafinak, úgy mindazonáltal, hogy ha a püspök a maga székébe visszatér, vagy ha ezen egyháznak más főpásztora leend, aki itt fog lakni, ezen főispánság szálljon vissza arra a főpásztorral.3) Öt év múlva 1516 ban március 13-án elhalt Ulászló király, s Székesfehérváron eltemettetése után a már nyolc év előtt megkoronázott Lajos, az ő fia lett királlyá, kinek uralma alatt a bajok még jobban szaporodtak és növekedtek ország szerte, úgy hogy mind a különböző osztályok közötti meghasonlás, mind kivált a személy és vagyonbiztonság fogyasztá az ország erejét. Mint a tolnai országgyűlésen 1518-ik évben hozott törvények 36-ik cikke mondja: „A tolvajok és egyéb gonosztevők annyira elszaporodtak, hogy nemesek és nemtelenek sem házaikban, sem kivül nem lehettek biztonságban. Kétség kivül szomorú osztályrész jutott ez időben épen a Mátra vidékének, melyen, mint láttuk Barnabás rabló-főnök, előbb pedig áldozár seregei szétszóratván, azok rengeteg erdőinkben kerestek és találtak legalkalmasabb és biztos helyet üldözőik elöl. Ez országgyűlést megelőzőleg Budán tartatott egy gyülekezet, melyből azt látjuk, hogy városunk birtokos urai közül különösen kettő, Országh Imre és Móré László, úgy az ekkor tájban tekintélyesen emelkedő Gosztony család János nevű’tagja is a király hivei voltak, mert a Zápolya-pártiak meghasonlása és eltávozása után ez uralkodó hivei megma* 1514-iki 56-ik törvénycikk.