Gyöngyös, 1876 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1876-01-16 / 3. szám
T ÍTfiliai ltm 3-ik srim. Gjüiofi, tanár Kéziratok tíxhsh nem küldetnek. Hivatalos hirdetések «pys*eri hirdetésnAI 1 frt Kincstári illeték fejében 30 Air*, eiiir* deeteucUr.1 Előfizetési árak: Eiu irr« 6 frt — Fii irr« . . 3 frt — Éi nepy.dr« ] frt 50. Ejty»* kzum áru: Xfi kr. ZUftaet««. Ut.im»« él mind.n. « lap .i.ll.mí lé •«ét illet« küldemény, kiadi-hÍTitikuikba ntft•italéé. Bramatethu Uveléket csak ismert kelektől fopeüuuk »1. m. GYÖNGYÖS m: Yi&wzmw&m.w&iLMu TÁRSIRALMI. GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetési díjak: Minden b.-^baott petitiorhely után › kr. NyUtté-j'íiwH «sr.v p«‘tit»»or'li«lr ára tíO kr. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „GYöngYÖS“ hetilap MTS, 4T folyamára, Egy úrr* . . 6 frt — kr. Fél évre . . 3 „ — M Negyed évr* . . 1 „ 50 „ Előfizetési pénzek a „Gyöngyös“ szerkesztő és kiadóhivatalához küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, kérjük a közönséget megrendeléseiknek mielőbbi megtételére. sJLstcA. Lihullt a fának minden lombja. Lahullt a fának »indán lombja , a föld fehérb« öltözött ▲ vihar «üvölt sisak Billével, Búb köd borong a táj fölött. Lehűlt a fának minden lombja Nem hallik róla csntiogány dala, Rideg a tájék, mint keblem Helyen a vigság tlkala. És én örülök , hideg lapkácskám Habár hideg mégis magába van, Kinézek kicsi ablakán keresztül , elmerengek a dér virágokon... De köny hull, sflrfi köny szememből 8 elmélázom bájos időm felett Midőn keblemben hordtam a reményt Mint fáról tépett édes levelet. ]$* megtörve éltem némaságán Éltem sötét, bornál»«* tengerén, Es még szivembe* törhetlen hitem És még keblembe* «gy kevés remény: Hogy majd a tavas* ismét eljővend 8 kinyithatom szobámnak ablakát. Kisirt szememmel, hadd lássam meg Boldogságom ... a kedves ibolyát. ______ Buffy Pál. Amitől félni kell. (S. L.) Azt vélné az ember, hogy lassanként majd csak átgázolunk már alkotmányos életünk gyarlóságain , megérünk valahára csak annyira is, hogy a szabadság mai világában türelemmel viseltetünk egymásnak szabad gondolkozási és eljárási módja fölött. Szó sincs róla, sőt be kell vallanunk, hogy gyöngyeség tekintetében még nagyon is, vagy talán már nagyon is gyermekkort élünk. Odáig terjed a gyarlóság, hogy minden ellenkező nézetért boszút állunk, amelyet keresztül viszünk a társadalmi sőt magánélet mindenféle rétegeibe, s ahelyett, hogy az alkotmányos életben döntő többség előtt megadnók magunkat, dühöngünk és manővrrozunk minden téren, minden eszközzel, minden időben, félénkségünk és gyöngeségünk által képzelt rémképek ellen, vagy csalhatlan bölcsességünkben bízva magasra emelt fejjel és orral nézzük le többséget s visszalépünk oda, ahol észre sem vétetve dúlni-fúlni lehet ellene. S ezt nevezik magyar nyelven alkotmányos szabadságnak, testvéri türelemnek! Az egyik szolgai spicliséggel jelenti föl a kormánynak, hogy ezek meg azok szavaztak a csalhatatlan intenziók ellen ; a másik határrozatilag kimondja, hogy ez vagy az töröltessék ki még a mennyei katalógusból is, mert másképen merészelt „szavalni“ mint ahogyan ő szavazott, különben ott hagyja azon tért, amelyen még másképen is merészkednek gondolkozhatandók. ma így ültetik rés a társadalmi és közügyi viszonyokon, melyet aiet nagybani a mellékérdekek által vezérlett üres ambitió. Épen ez az érdeme a mi társadalmi életünknek, hogy többnyire túltenni tudta magát az ily felfogáson még a legválságosabb küzdelmek után is, s ezt kell féltékenyen őriznünk, nehogy a korlátozott felfogás beszivárogjon közénk is, s minden közügy és társadalmi üdvös mozzanat hátrányára nyomás gyakoroltassék a meggyőződés szabad nyilvánítására. Két szélsőség van legnagyobb kárára a valódi haladásnak, az egyik a nepotismus, mely csak maga pártjabelit karol föl, s alkalmaz mindenütt a közjó rovására, érdemeibek mellőztével; másik a terrorizmus, mely nem enged másképen gondolkodni és érezni senkit, mint ahogyan az ő feje és szíve gondolkozik és érez Akár egyik, akár másik vergődjék túlsúlyra, mind a kettő ártalmas minden téren. Ahol a tárgyilagosság, a tiszta objectivitás irányadó, ott egyik sem szokott szerepelni az említett két hiba közös, ellenben mihelyt egyéni nézetek és érdekek csúsznak be, azonnal egyik vagy másik tért foglal ezek közöl, s a közérdek és gazság melletti nemes és magasztos küzdelemből lesz „kenyérmezei csata“, vagy boszú politikája. Aki a közjóért, a nyilvánosság nehéz terén akar küzdeni, nem pedig a suton vagy a meleg kályha mellett kritizálgatva kívánja lepipázni az életet, az legyen reá készet, hogy ez a tér legtöbbnyire hálátlan, igen sok tövissel és nehézséggel födött, hol megérdemelt elismerés helyett csinosan és ártatlanul meghurcolnak akárhányszor kivált olyan emberek, akiknek nincs semmi félteni valójuk. Aki férfias határozottsággal, s tiszta öntudatból származott erős akarattal, nem saját, érdekeiért, féltett s tán meg nem érdemlett befolyásáért, hanem a közjóért óhajt küzdeni, annak nem szabad visszariadni sem a mellőztetés, sem a méltatlan megtámadtatás miatt. Idő reggel 9 órára jár, mintegy 60 éves, kiaszott arcú görbe hátú emberis íróasztalánál; előtte egy halmazváltó ugyannyi kötelezvény és bankópénz. A púpos munkája között gyakran félve tekint az ajtóra, mintha a meglepetéstől tartana. A váltókat, kötelezvényeket egymásra helyezve a lejáratot erősen vizsgálja; végre megtalálja a keresettet és indulatosan szól: — Ah itt van tehát a 8 ezer írtról szóló váltó; a lejárat e hó 30-án s mivel ma 10-ike van, nem sok ideje marad a gondolkozásra. .. vagy enyém lesz az elkényeztetett libácska, vagy nem marad egyebe a koldusbotnál az öreg urnak, mellyel bebarangolhatja a vidéket, hozzátartozóival persze ha az öregek lábai bírják ... Az ellenszegülő édes mama a kényelmes fauteuileből a csapszék bárddal faragott lócájára kerül, az elkényeztetett kisasszony selyem öltönyei, holmi olcsó szövetekkel lesznek felcserélve, de az is csak úgy, ha a kényelemhez szokott kezecske cselédi munkát végez . . . Jól van jól édes kisasszony ! nem tetszik a kényelem ? nem a vagyoni jólét ? nem a takarékosságban megőszült és korosodott férj ? . . . Tessék hát papirrontónő fényes csillaga, néma holdvilága, a nap éltető sugara, a tavasz dicső kikelete lenni; hogy énekeljen meg phantasticus érzéseinek kitöréseivel! hogy dicsőítsen a világ legmagasabb paripáján a pegazuson! hogy ragyogjanak lángoló keblének papirosra rakott holt betűi; majd meglátjuk melyik ér többet: ábrándozni-e, vagy kényelemben élni ? . . . A közjóért nemcsak küzdeni, kánéra szenvedni is édes azoknak, akik becsülettel s nyugodt öntudattal szolgálnak a közérdeknek és nem rabszolgái a magánérdekeknek! A félreismert boldogság. (7. Folytatás.) Budapest egyik félreeső utcájának , egyik igénytelen kinézésű épületének még igénytelenebben bútorozott szobájában, dacára hogy az Egyleti élet. I. A regényes fekvés-Kálvária újraépítése ügyében gyűlés tartatott a múlt vasárnap, jan. 9-én a városház nagytermében, hol Berecz, Horner, Sebők, urak egy háromtagú bizottsággá választattak, s megbizattak, hogy a jövő tavaszra kilátásba helyezett éptkezésre vonatkozólag tegyék meg javaslataikat a pénz, anyag és munkaerő beszerzését illetőleg. A város és egyes buzgó lakosok eddig is megtettek mindent, s megtesznek amit lehet, de a folytonos építkezés, javitás, az idők mostohasága, de főkép némely jelesek iránt táplált bizalom megengedi azt, hogy mély tisztelettel kerestessenek fel azon nemes szivek, melyek városunk buzgó polgárai iránt kegyesek és kegyeletesek. Határoztatott, hogy a kálvária «lett néhány fülkére ekkélc is emeltessék, melynek örök időre megváltási ára 50 frtban alapittatott meg. Fölhivatnak azok, kik magok vagy családjuk számára ezen említett, őssegért temetkezési helyet füntartani óhajtanak, hogy ez óhajukat a polgármesteri vagy plébánia hivatalnál mielőbb bejelentsék. Minden legkisebb ajánlat, akár pénzben, napszámban, vagy anyagban köszönettel fogadtatik Rczutsek M, vagy a kálváriái remete vagy a plébános úr által és e lapok terén nyilvánosan nyugtáztatik. II. A Dalárda Jótékonycélú Hangversenyéről pénztári kimutatás. Jegyekből 1. Popiarné értékesített 117 frt. este a pénztárnál bejött főbífizetésekkel 101. Felül fizettek: Gróf Szapáry Józsefné 4 frt. Balog 4 frt. Boroviczényi 40 kr. Deutsch 1 40 kr. Himify J. 40 kr. Jablonszky J 40 kr. Mendzs J. 40 kr. Pászthy F. 40 kr. Br. Podmanczky B. 1 ft. 40 kr. Rezutsek J. 40 kr. Sandrik 40 kr. Sebök L. 5 frt. Sesztorád J. 1 frt. Streitmann 20 kr. Szakkay A. 1 frt. Taposy M. 40 kr. Weiszberger L 40 kr. N.. N. 40 kr. Összesen 21 frt. — így összes bevétel 218 frt. Kiadások: bélyeg 1 frt. zenészek 40 frt. terem, fűtés, világítás 67 frt. 36 kr. zongora-hangolás 2 frt. falragaszok s programmok 10 frt 50 kr. hajdúk s szolgák 2 frt 20. Szalagjelvények s apróságok 2 frt 50 kr. összes kiadás 115 frt 46 kr. maradt 102 frt 44 kr, mely a Nőegylet einkének, mgos gróf Szapáry Józsefné úrhölgynek a dalárda elnöke által január 10 én átadatott. III. A Gabonacsarnok. F. hó 1-én tartott nagygyűlése jegyzőkönyvének kivonata, a.) A múlt évi számadás megvizsgálására Spitzer I. Barna J. és Gleichman M. választottak, b.) Elnökké, Hírsohl S. alelnökké Spitzer I. igazgatóvá Hoffer M. és titkárrá Grünfeld N. Közfelkiáltás után egyhangúlag megválasztatak. c.) A tagsági dij 8 frt alapitatott meg d.) Elnök javaslatba hozza, hogy Megállj te elhódított fejű kis madárka! az éhség és nyomor majd kijózanít regényes szerelmi képzeleteidből. Mindig indulatosabban mondá kikeléseit a púpos, végre fölkelt székéről és szobája küszenén megállva keserű gúnnyal folytatá: — Itt az ultimátum ; rögtön levelet írok és tudtokra adom a szülőknek és a szerelmes kisasszonynak, hogy nincs is nekem oly nagy kedvem a hymen rózsaláncai közé fonni most már hátralévő éveimet: tehát vagy fizettek .... de nem, hanem koldussá lesztek. Ezzel asztalához ült és reszkető kezébe vette a tollát, hogy egy család és egy sokra jogosított fiatal ember jövőjét megsemmisítse. Hagyjuk a pénzzsugorit, a lélek:vásárlót írni, bár egy család boldogságát teszi tönkre ez a toll, mely bűnös kezei között reszket; mondjuk el inkább, mikép jutott tudomására a nyakig szerelmes öreg Jeremiás: mert emberünk Weinkoffer, a boldogságról ferde fogalommal biró Alföldi által kiszemelt vő volt. A szerencsétlenség után való nap, midőn Agföldi háza s ingósága a lángok martalékává lett, egy levelet kapott a leégettől, melyben a szerencsétlenség tudomására hozatott. Kapott azonban egy másik levelet is, mely következőleg szólt: Weinhoffer úr! Ön Alföldi Gábor rokonomnak hitelezője ; hogy rokonom fizetésképtelenné lett, arról már eddig hiszem értesült. Én mint rokonam eze-