Gyöngyös, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-01 / 26. szám

Egyleti élet. Hevesmeje­­­e és a jászkerületi gazdasági egyesület f. hó 16-án tartott választmányi gyűlés határo­zatainak rövid kivonata. 1. Elnök Kovács László jelenti, hogy utasítása szerint a kormányt a nov. 25, 26 és 27-ére tervezett kiállításnál előfordulandó kiadások fedezésének némi segélyezésére meg­kereste, honnan tagadó választ nyert, mely okból indítvá­nyozza, hogy a Heves városában tartandó Jó kiállitásra ter­­m­énykiállitás is rendeztessék, mely célra az egyesületnél levő a kormány által a múltban ajándékozott, de igénybe nem vett 30 db arany fölhasználtatása kéressék. — Elfogadta­tott s annak eszközlésére elnök fölkéretett. 2. A kiállítás rendezésével az elnökség és a titkári hi­vatal bízatott meg. 3. A Békésmegyei gazdasági egyesület átirata folytán határoztatott, hogy a ministeriumhoz egy felirat készítessék és küldessék, mely a­­/*—3 éves fiatal marhák vágatását olykép kérje megakadályoztatni, hogy azokra tetemesen nagyobb adó vettessék s igy az igavonó-marhák létszámának szaporításával a földművelés fejlesztessék. 4 Korizmis L. által irt — „Tanulmányok és reflexiók az osztrák magyar monarchia ki- és beviteli forgalmát illetőleg“ — és a minis­­terium által ajándékba küldött munka köszönettel vétetett, s netaláni áttekintés végett a tagok használatára az egyesü­let helyiségében kitétetni rendeltetett. 5. Olvastatott a m. ministerium­ leirata, melyben ke­leten a marhavész behozatalának megakadályozására tett intézkedések hozatnak tudomásra. Örvendetes tudomásul vétetett. 6. A ministerium azon megkeresésére, hogy vidékün­kön a len, avagy a kender mily sikerrel sat. lehetne termel­hető, egy bizottságot küldött ki, hogy az illetők a kérdés­sel foglalkozva kimerítő részletes dolgozatot készítsenek, s az a választmány jóváhagyása folytán az illető ministeri­umhoz terjesztessék. 7. A csanádmegyei gazdasági egyesület által küldött: „M­e­z­ő­h­e­g­y­e­s­i­á­rs­a­d­a­l­m­i ménes­birtoknak ismerteté­se“ cimű munka köszönettel vétetvén, használat végett az egylethelyiségben kitétetni s érette jegyzőkönyvi köszönet mondatni és erről az illető egyesület értesitetni határoztatott. 8. l­ r. Danilovics Pál urnak megkereső átirata foly­tán határoztatott, hogy az Egerben szükségessé vált selyem­­gombolyitó munkások odaszállitását képező összeg fedezésé­re a ministerium az elnök utján kerestessék meg, s továbbá, hogy az Egerben alakult „Selyem­tenyésztő e­gy­le­t“-tel állandó összeköttetés fontaztassék. 9. Olvastatott a ministerium által leküldött. „A ha­jók és vasutaknál, a marha fel és lerakodás ellenőrzését kö­rüliró minister rendelet,“ tudomásul vétetett. 10. Olvastatott Aradmegyei gazdasági egyesület áti­rata, melyben tudatja, hogy máj. 27-én Pankota városa ha­tárában dynarasztali robbanás-próba tétetett. Tudomásul vétetett. 11. Az aradi iparkamarának a szeszadó törvényjavas­latra vonatkozó átirata, mivel az egyesület ily értelemben már az országgyűléshez fü­rt, tudomásul vétetett. 12. Békés megye gazdasági egyesületének múlt évi ér­tesítője tudomásul vétetett. 13. Olvastatott Hanisz Imre emlékirata, melyben a gazdasági egyesület kertjének keletkezéséről s jelenlegi állapotáról olykép emlékezik, hogy az a célnak nem felel meg sat. Eme fontos emlékirat bővebb tanulmányozására az abban felhozott tervek netaláni keresztülvitelére egy bi­zottság választatott. 14. A köz- és választó gyűlés megtartása 1. év augus­­tus hó 21-ére határoztatott. 15. A titkár jelentése folytán Mészáros J. Varsányiról; Györky Imre Gyöngyösről; Hamar Ignácz, özv. Zaleszky Ferencné, Ebeczky Elek és Györffy Kálmán Atkárról az egyesületi tagok közé magukat bejelentik. A jelentkezők egyhangúlag bevetettek. 16. A múlt évi számadás megvizsgálása, és a volt tit­kárnál levő számadások és iratok átadása újból megsürget­­tetik. Kelt mint fent. Rvhédey Béla gazd. egyi. titkár. A „Gyöngyösi takarék és hitelintézet“ 1877. félévi zármérlege. 1. Nyeremény: 1876. évi nyeremény áldozat fe­le 1097 frt 10 kr; Leszámítolási váltó kamat 13888 frt 11 kr; Hitelegyleti váltó kamat 2666 frt 63 kr ; Késedelmi kamat 608 frt 22 kr; Zálog kamat 2548 frt 84 kr ; Nyom­tatvány 189 frt; Incasso provisio 55 frt 76 kr; Átiratási dij 8 frt 53 kr; Összes nyeremény 21062 frt 19 kr. 2. Veszteség: Betét kamat folyó és tőkésített 5770 frt 76 kr; Különféle 1030 frt 31 kr; Tiszti fizetések 1750 frt; Napi biztosi dij 246 frt; Viszleszámitolási kamat 773 frt 49 kr ; Adószámla 1363 frt 20 kr ; Betét kamat 3 ®/» tónija 329 frt 49 kr; Iroda költség 49 frt 21 kr; Összes veszteség 11312 frt 46 kr; Tiszta jövedelem 9749 frt 73 kr. S egy-egy részvény után esendő 6 frt 50 kr fél évi oszta­lék 161/« "/„-tólinak felel meg. Kaiser Márton könyvelő, rendezni, egy erre vonatkozó szabályrendeletet készítetni s azt életbe léptetni szíveskedjék. Abonyi: Ezen javítani kell. (Cs. K.) Az utóbbi időben, mióta a kegyelem szárnyvona­lon, a minisztérium ígéretének megfelelőleg azon szerencsés helyzetbe jutottunk, hogy a Gyöngyösről reggel 9*/* órakor induló vasúti vonat csak este ér Bpestre, s Vámos­györkön órákon át kénytelen várakozni : a személyeket szállító „t­á­r­s­a­s kocsi­k,“ vagy ha jobban tetszik a „fi­a­k­k­e­­r­e­k“ egész özöne honosodott meg. A múlt század boldogságát átélt és kiérdemelt h­intó­­kat, a szenzálok felfedezési képessége a tyúk fészerből előállí­totta. Innen a fiatalítóba kerülve kimázoltatott, új szövettel felpiperéztetett, s két a végküzdelem nyomasztó koplalásán átment gebe által vontatva kínálkozik kész szolgálatra a kö­zönségnek, melyet legtöbbször egy piaci csavargó minőség­ben elismert egyéniség kalauzol. Ezen „fiakkerek“ fuvarozását a kereskedői ajtókon szembeötlő vörös betükkel írott táblák jelezik, melyről a fo­gatok viselt dolgai, az utazó közönségnek ily alkalommal kiállott j­áték­ szenvedései és boszúságai lemaradtak. Alig van egy pár jó fogat, mely az előbbi találó kifejezésektől jo­gosan ment lehetne. D­e nem egyedül a fogatok roszasága s egy kettőnek — mely kivételt képez — kiemelése, hanem ezeknek vissza­élései s azoknak orvoslása íratja velem cikkemet. Sok visszaélést követnek el az illető fuvarosok azzal, hogy a közlekedést több esetben a rendes időben nem tart­ják meg. És ha erről egy panasz jegyzőkönyv vezettetnék, akkor jönnénk tudomására azon dolgoknak, melyek számta­lan kellemetlenséget, panaszt és boszúságot okoztak az uta­zóknak. Leszámítva azt, hogy sok esetben a jelzett helyre a kitűzött időre nem jelennek meg; — leszámítva a kocsik és lovak roszasága miatt előforduló kellemetlenségeket, még­m­­a­n­i­p­u­lait 6t követnek e­l. Legjobban tudnának erről az ügyvéd avagy végrehaj­tó urak szólani, kiket hivatalos megjelenésük gyakran a vidékre késztet. Ezek tudnák elmondani, mikép zsákmá­nyolják ki az alkalmat az illetők ha tudomásokra jön, misze­rint az illetőnek utazni kell s más alkalmatosságot nem talál. Az ipar­törvény félremagyarázhatlanul utasítja mind­azokat, kik állandóan fuvarozással foglalkoznak, hogy ma­gokat ily minőségben a város hatóságánál bejelentsék s ar­ra ipar­jogot nyerjenek. Úgy a fővárosban, mint minden előrehaladt városban, az iparjogot nyert fogatok városi felügyelet alatt állanak; bérkocsiaik a vidéki közönség előnyére és a rend fentartá­­sára m­egszámoztatnak, s hogy kellőleg fölszerelve legyenek, állandóan figyelemmel tartatnak, sőt ami legfőbb, a netaláni zsarolások beszüntetésére: fuvarozási díjaik szab­á­­l­y­o­z­t­a­t­n­a­k. Ha más városokban a frakkerosők, a törvény értelmé­ben iparjogot váltani kötelesek, s továbbá ha a városi hatóság által fogataik minősége állandóan figyelemben tartatik s fuvar­díjaik szabályoztatók, miért épen nálunk kerülje ki a ügyei­met? s miért épen nálunk manipuláljanak és zsaroljanak? A fuvarosok rendezését a törvény nemcsak megenge­di, sőt iparjegyek váltására kényszeríti. Az árszabályozásra pedig községi törvényeink szerint jogosítva vagyunk. Ezen ügy elodáz­atlan rendezését a város t. polgár­mesterének Horner Gusztáv úrnak oly formán ajánljuk be­cses figyelmébe, hogy tekintve a tarthatatlan állapotot, mely az utazni kényszerült közönségre nehezül: minél előbb A légenytartalmú anyagok — úgy nevezett hús­kép­zők- mind azon testrészek kiegészítésére szükségesek, me­lyek nem a testi meleg fenntartásában koptak el. Az el­használt légeny­tartalmak leginkább a vesék segítségével a vizeletben távolíttatnak el. A légenynélküliek, melyek széneny, éleny és könenyből alkotják, nem csak a testi me­leg fenntartását célozzák, hanem mint állati zsír rakodnak le. Zsír-lerakodás csak az esetben létesül, ha a vérbe több légenynélküli anyag kerül, mint amennyi a test melegének előállítására kívántatik. Ha a test oly táplálkozásban talál részesülni, hogy kevesebb hőképző tápanyag kerül a vérbe, mint amennyi a testi meleg fenntartása követel, akkor a lerakodott zsír, mint készlet, ismét a vérkeringés körébe vonatik s ott elégetve hőképződésre fordíttatik. Ha a vérnek akár légenytartalmu, akár hőképző táp­anyagai megfogynak, étvágyat érezünk és az éhség annál nagyobb mérvben fog jelentkezni, minél nagyobb a tápnedvekben szenvedett hiány. Minden körülmény, mely a tápnedvek több-kevesebb fogyasztására vonatkozik, egyúttal kisebb-nagyobb étvágyat, éhséget gerjeszt. Fokozottabb munka és mozgás nagymérvű anyagfo­gyasztással jár, tehát nagyobb­ étvágyat is támaszt. Az éhség­érzet nem akkor csillapodik, midőn a vér­nek visszapótoltatott anyagvesztesége, hanem már evés köz­ben, midőn bizonyos mennyiségű eledel vagy takarmány a gyomorba érkezett. Az emésztés lassú és nem oly gyors, hogy már evés közben visszaadathatnék a vérnek jogos kö­vetelménye. A kérődzők a felvett takarmán­nyal előbb megtöltik bendőjüket és ismételt megrágás, kérődzés után kezdő­dik csak az emésztés s­avval együtt a vérnek tápanyagokkal való ellátása. Azt mondjuk tehát: a vér tápnedvének ke­­resbedése éhséget támaszt, az éhség megszűnik mihelyt a gyomor megtelik takarmán­nyal. Minél nagyobb volt a fogyasztás, annál több eledel kívántatik meg a gyomor úgy nevezett jóllakás érzettel felel. Hogy az evés által bevett gyomor tölt­elékben van-e meg­emészthető átváltoztatható anyag, azt evés közben az állat nem tudja. Ha a gyomorba került takarmány meg nem emészthető, tápanyaggá nem változtatható s így a vérbe át nem vihető, akkor minden gyomor teltség és jóllakás dacára a legrövidebb idő alatt elő áll az éhség és elő áll an­nál hamarább, minél kevesebb anyag vonatott ki emésztés által a megevett, takarmányból; viszont annál tovább tart a jóllakás érzete és annál kevésbé jelentkezik az éhség, mi­nél több emészthető és vérré változtatható anyagot tartal­maz a gyomorba érkezett élelem-mennyiség. A táplálkozásnak általános feladata tehát: fenntarta­ni a test melegét és az az elhasznált anyagokat kipótolni. Hasznos állatok tartásánál azonban érintett feladathoz még más cél is járul: állatainkat meg akarjuk hizlalni, te­jet gyapjút erőt akarunk nyerni. E célok sikeres elérésére a gazdának különféle takarmány anyagok állnak rendelke­zésére, mely takarmány anyagok az elérendő célhoz mérve változó értékkel bírnak. A különféle, takarmányokban létező légenytartalmu anyagok egyenlő tápértékkel bírnak, így a burgonya lé­genytartalmu anyagának egy kilogramja egyenértékű a borsó légenytartalmú anyagával. A légenynélkülieknél vagyis hő­­képzőknél más viszony mutatkozik. A burgonya keményí­tője ugyanoly tápértékkel bir mint a gabona­félék keményí­tője. A keményítő, cukor, zsir, gumini, mind hőképzők ugyan, de hőképző tehetségük egymáshoz viszonyítva, tá­vol­ állanak egymástól. Így egy klgr. zsir ugyanannyi me­leget támaszt mint 2­0 klgr. keményítő vagy 3 klgr. cukor. A gazdának említettekből kifolyólag hatalmában áll takarmánya értékesítésénél, mindig egy kitűzött cél felé törekedni. Ha nem veszi tekintetbe takarmánya emészt­­hetlen részeit, a légeny tartalmúak és légenynélküliek kö­zötti arányt, továbbá ha határozott cél és alapos számítás nélkül élelmezi állatait, akkor ne csudálkozzék, ha az ered­ménytelenség sötét árnyként kiséri működését. Ebner Sándor: Légzés, vérkeringés, emésztés. (Vége.) leányával és legbensőbb ravasz cselédjével együtt megszöktek Salgó várából, lóhalálban vágtattak a gazdag zsákmán­nyal a Hasznos és Ágas vá­raktól tisztes távolban, nehogy figyelmet keltsenek, s aztán az előlegesen kapott utasítás értelmében vitték a rejtek-barlangba, melynek máig eléggé tágas és sok szegény mátrai legény által mene­dékül használt üregében valódi kényelmes beren­dezés volt látható Azon nyilas, mely éjszakkeleti irányban ma is áll, szolgált a menekvésre számított titkos ut gyanánt, mig délkeleti részről egy szikla-omlás sem­­mité meg azon nyílást, mely a tévés folyosó ki­nézésével biró helyiséghez bejáróul használtatott, mint a bozótok s kősziklák között teljesen föltalál­­hatlannak hitt menedék nyílása. Amint a szegény áldozat megérkezett, telje­sen kimerülve helyezték öt kényelmes nyugágyra, hol lázas álomba merülve, amint tekintetét más­nap késő hajnalban fölvető, a nafta-olajos lámpa gyönge fényénél egy fém-alakot látott, kivel több­ször is találkozott midőn még oly szép, oly derék, oly kedves ifjú volt. — Hol vagyok ? László úr, hol van jó apács­kám? volt az első, gyönge hangon ejtett kérdés. — Embernél, rokonnál gyermek, hol leg­kisebb bántalmad nem lesz, mert a te lovagod az angyal fogsága által csak az ördögöt akarja bün­tetni. Te ne félj semmit, nem leszen itt egy haj­szálnyi bántalmad s vigasztald magadat azzal, hogy ittléted sem fog hosszú időre terjedni. Tudod, én ördög vagyok, roszabb az ördögnél; de én csak oly nyomoréit teremtményeket óhajtok elragadozni, melyeket embereknek gúnyolnak, de még nálam is nyomorultabb ördögök, hah­aha! A gúnyos, keserű kacaj rémesen viszhangzott a barlang sziklafalain. A lovag összekulcsolá ujjait, őrjöngve a földre nézett s oly keservesen kacagott rémes hangján , hogy nem lehetett volna elhatároz­ni: öt sajnálja-e jobban a szív? vagy azokat, kik elég boldogtalanok az ő környezetéhez tartozni. — De hát mit vétettem én, uram, édes Lász­ló bátyám, hogy ily iszonyú fogságra vagyok kár­hoztatva? szólt csendesen kényezve, szomorú han­gon a leányka. — Kérdéseket se nem szeretek, se nem török, jól megjegyezd; felelt a sötét lovag; annyit mindig fogsz tudni, mennyire szükséged leszen, most kímélni óhajtom szivecskédet s csak annyit tudatok: azért szenvedsz, hogy mások még jobban szenvedjenek; légy nyugodt. S a lovag eltávozott. Hitte, hogy a leányka elraboltatása és pár hét alatti hasztalan kerestetése végtelen keservet, sőt talán halást fog okozni az atyának. Valóban nagy volt a fájdalom, de azért nem törte meg végképen az atyai szivet, mely annál figyelmessebben fürkészte a rejt­helyet, mennél gyorsabban múltak a napok gyermeke elrabolta­tása óta. Épen a negyedik hét járt vége felé, midőn Ra­­fain egyik kémje favágó öltönyébe rejtőzve, több napi idüzés után kikémlelte a helyet, hol Katica fogva tartatott s jelentést tőn a bánnak. Csobánka mindig leghübb két vitéze kíséreté­ben szokta hetenként párszor meglátogatni a kedves leánykát, s ki hinné, hogy e szívtelen rabló, e vérrel szennyezett gyilkos, e valódi réme Gallya­­várnak, Gyöngyösnek és vidékének, még bírt egy szikrájával a részvétnek, nemcsak a leggyöngé­­debb figyelmet és kíméletet tanúsította a leányka iránt, de maga is nem egyszer vigasztalta tőle telhető gyöngédséggel Katicát. Egyik nap reggelén, szokás szerint leghűbb két vitéze kíséretében ismét a barlang felé ügetett László, útközben két gyönyörű császármadarat fo­gatván betanított sólyomjával a jávoros-kútnál, melyeket mosolygva nyújtott át a leánykának. Az előző éjjel futó-zápor volt s igy annál könnyebb lehetett Rafain bánnak a három lovag utján távol menni a barlang felé. Mintegy ötven lovas lehetett a bán kíséretében, kik mindannyian fölfegyverezve valának. Amint a kém és nyom által jelölt úton már­­már a barlanghoz közeledének, egy őrt vettek észre, ki villanigyorsasággal ment a barlang nyí­lása felé A vitézek szinte legyorsabb menetre szok­ták lovaikat, de amikorra a rendes bejárat­hoz mintegy száz ölnyire ligetének, s a várúr két kísérője megadá magát, a hátul maradt lovasok egyike észre­vette, hogy egy sötét alak, fekete ménen egészen más irányban menekszik. (Folyt. köv.)

Next