Gyöngyös, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-14 / 2. szám
ró ügy lebonyolítását vállalja el, s annak tegezte után az illető megbízóknak annak rendje és módja szerint be nem számol; minden a fennebbi és ahhoz hasonló címeket annál is jobban megérdemel, mivel az ily eljárás: a hivatalnokokat hasonló dolgok követésére bátorítja. Hogy lehet hivatalnokainktól rendet, pedantériát követelni, ha azok, kik annak teljesítését sürgetni és ellenőrizni hivatottak, annyi hosszú évek sorain nem öntenek tiszta vizet a pohárba, nem adják hű képét a lefolyt dolgoknak. Annyi év óta és nem szilmolni! Hát meghaltam a bizottságnak minden tagja ? ...... Hát nem volt ama bizottságnak egyetlen rendszeres és tagja, ki a dolog lebonyolítását sürgette és a közönséget, a lefolyt dolgokról illően felvilágosítani sietett volna ? . .. . Hát nem él már egy sem, vagy nem él benne a pontosság és a megrovás alóli fölmentést vágyó öntudat, ki a fönnebb jogosan mondott és méltán kiérdemelt s a közönség által jogosan használt óimtól magát fölmentetni óhajtaná ? . . . Hogy kívánhatunk rendet uraim, ha a vezetők .... a vezetők, csak egy ügyet kezelnek s arról sem számolnak el ? . . . Valószínűleg azért nem volt éveken át a városi számadás megvizsgálva, mert ők sem voltak hajlandók sáfárkodásaikról és az ügy lebonyolításáról beszámolni. Követ a vizűe ... .hadd zavarodjék föl s hadd födje el a tartalmát! Szomorú dolog! Ezelőtt egy évvel láttam egy kimutatást, mely a kisajátítási kun levő összegről szólt, úgy körülbelül 5 ezer frtot tehetett ki.. Midőn annak behajtását hozom javaslatba, rögtön 1200—1300 frtra devalválódott. Ezelőtt egy évvel mondatott ki egyik bizottsági gyűlésen, hogy az összes kisajátítás amint lefolyt mulattassák be. Hallgat a krónika! Bár be nem dugult füleknek szólottam volna s bár a bizottság magát igazolva a hanyagság indító okára rámutatna; mert ha rendet akarunk , magunk járjunk elöl jó példával! het, csak dolgozzunk egymás iránti bizalommal, türelemmel és elnézéssel; csak dolgozzunk kitartóan. Az alapítványok vizsgálata és rendezési kérdése oly szépen kezd a megoldás felé sietni, hogy azok, kik talán túllelkesülő tiszteletre méltó házasságuknál fogva sötét színben látták s lehetetlennek mondák egykor annak kivitelét, elszörnyűköznének ilyesféle kifejezésen, hogy pár hét alatt rendezhető az egész alapítványi ügy. Ha valaki azt érti ezen kifejezés alatt, hogy az illető rendezők még a húsz év óta kinlevő kamatot is behajtsák s az évtizedeken átvonuló hanyagság és közöny által előidézett tőkeveszteségeket is orosz rubelben és porosz tallérban tegyék le a ház asztalára, az absurdumnak fogja találni a lentebbi nézetet; aki ellenben a rendezést úgy érti, hogy minden alapítvány minden egyes tételének állása, pénzek holléte, tőkék mennyisége, kamathátralékok összege, biztos vagy bizonytalan helyzete kimutatva legyen, az elhiheti, hogy pár heti folytonos munka rendbehozhatja s hiszem, rendbe is hozandja e dolgokat. Múlt héten ült össze egy bizottság, mely a várost, szegényünk intézetét s a kórházat illető Hám János püspök és Hám István-féle alapítványok rendezésének lebonyolítását kezdő meg. Mind a három érdeklett részről többen voltak jelen, kiknek jelenlétében s közreműködésével az alapítványok az elővett végrendelet értelmében kellő sorrendbe helyeztettek s a kötvények az illető pénztárnok uraknak átadattak. Mily zavart idézett elő a Bach, — provizoriáls, — kortességi állapotok gondatlan és gondtalan egymásutánja, kitűnik onnan is, hogy egy, a város háromezer forinton fölüli értékű kötvényének hollétéről senki sem tudott semmit; hasonlóképen valónak több, részint a kórházat, részint a várost illető többféle kötvények, melyeket a dicső Bach-uralom gründlich és gondos (!) szolgái illetékes helyeik helyett a szegény nők intézetének levéltárába juttattak, hol azok az évtizedek után egyszer bekövetkezett rendezés folytán föltaláltattak. De ezen hibák nem a kutató jelent/hanem az előbbi ámító, pótadó nélkül, de adósságcsinálással kormányzó alig múltat, a régebbi hanyag provizoriális múltat, az ön hasznát leső gondatlan Bach — régmúltat illetik, melyeket kérlelhetlenül megró a jelen s azon reménynek ad kifejezést, hogy a folytonos, kitartó munkásság van hivatva, reánk hozni egy jobb jövőt. Csak előre! Rákóczi Ferenc udvartartásáról egy adat, betű szerint*) „Fölséghes udvar szükségére kévantatik hetenként: Bor 25 akó, tyúk 50, tyúkffy 20, lúd 20, kappan 4, tojázs 500, vaj reze 20, hoss vaj font 20, borjú 2, bárány, öregh vagy tevés juh fi, ártány 2, galambffy pár 8, mab.cz 6, szép búza liszt 2 küböll, borssó, lentse, kölösi kása fél-fél küböll, káposzta 2 hordó, bor Eczetet (!) icze 12, ispékelni való szállotta oldal 1, í eőszerszám, sáffrán, borss, 5 font,gyömbér 5 f. szerecsen Dió virágli egy verdung, nádméz 3 süvegig marozsa szöllő 1i font, aszószöllő 6 font, rizskása 11 font, czitrom friss 12, petrezsellyem, torma, hagyma, madár, vad és hall mennél több lehet. Datum ex eastris ad Szent-Márton-Káta positis 4 febr. 1710. Felséges fejedelmi kglmes urunk eő fölsége Hoppmestere Orczy György.“ Hamu és Korom. Bármely gazdaságot tekintve, mindenütt bizonyos épület mennyiségre akadunk. Ahol épület létezik, ott emberek is szoktak lakni; ahol emberek laknak , ott tüzelnek is; ahol tüzelnek: ott hamu és korom származik. Tudjuk, hogy a hamu nem egyéb, mint a növények elégése után hátra maradt ásvány anyagok, melyek annak idejében a növény gyökerek által a talajból mentettek. Ez ásványi részek vízben feloldva, tehát oldható állapotban, segítik a növényi testet alkotni; azt mondom: segítik, mert az ásványi és szerves anyagok együttesen, de néha egymás nélkül a gyökérzet és levélzet által fölvéve, átváltoztatva növényi testté, gyümölcsösé s. a. t. idomainak. Egyik a másik nélkül nem teljesítheti rendeltetését. A különféle növényeknél a hamu mennyiség nem *) Ex*n irat eredetije a megyei levéltár N. protocollmas 579-ik lapján olvasható. S. csak változik , de a hamu több elem egyesületéből és keverékéből áll s igy minden növény, hol egyik, hol másik elemből, többet, kevesebbet fogyaszt; tehát léteznek oly növények, melyek valamely ásvány oldatból sokat igényelnek, s így a talajt inkább kimerítik, míg mások, melyek csekélyebb hamutartalommal bírnak, kevésbé zsaroló természetűek. A talajt zsarolók közzé számíttatik a repce, borsó, búza, árpa és némi tekintetben a kukorica is. A lucerna is sok ásvány oldatot kivon, de minthogy gyökere mélyen jár, a szükséglet fedezése kevésbé érezhető. Az ásványi trágyaszerek jótékonyan hatnak ott, hol az ásványoldatok már annyira megkeresbedtek a talajban, hogy nem képesek a növények szükségletét fedezni. Ily talaj, mint sok gazda sajnosan kezdi tapasztalni, megtagadja a bő termést, a növényzet elbetegedik s az élősdiek különféle fajai az elbetegedés folytán erőt vesznek a táplálék hiányában már úgy is elsatnyult s fejlődésében elmaradt terményeken. Ha tekintetbe vesszük, hogy minden háztartásban bizonyos mennyiségű barna származik, mely, azt lehet mondani, elég meggondolatlanul az utakra szóratik, vagy verembe öntetik, bizonyára okszerűbb és hasznothajtóbb eljárás lenne a hamut trágya dombon szétteríteni, vagy közvetlenül szántóföldeinkre hinteni. Mily óriási mennyiségű hamu vonatik el a talajtól, mely sohasem pótoltatik szántóföldeinknek vissza, erről csak annak lehet fogalma, ki a tűzifa nélküli vidéken járva őszszel nagyszerű szalomakazlakot lát, melyek tavasz kinyiltáig füstté válva, hamujok fent jelzett elbánásban részesül. Az állati trágyával is meglehetős mennyiségű ásványi részek kerülnek a talajban, mert e trágya is növényi eredetű ; növényi anyagokból származó 6—10 évi trágyázás által sokkal kevesebb ásványanyagokat tudunk talajunknak visszaadni, mint amennyi a nyert terméssel elszállittatott. Az állati trágya a talajban korhadásnak indul s e vegyi felbomlással egyetemben az ásványi oldatok képződése is elősegítetik, tehát az állati trágya nemcsak saját tömegével gazdagít, hanem a talajban vegyileg működve a kőzetek felbomlását, oldható állapotban elemcsoportosulást eredményez. A korom az égő anyagok tökéletlen elégéséből származik. A koromban létező ásványi részek légfelzam folytán a füsttel tova ragadtatnak és a korommal együtt a kémény oldalára tapadnak. A tökéletlen égésből származott koromlerakodás leginkább szénenyhül áll. Minél nagyobb a léghuzam, annál több hamu található a koromban. Természetesen a tűzi anyag minősége szerint változik a korom és annak hamutartalma is; a bükkfa bizonyosan egészen más alkatrészekkel bíró kormot fog szolgáltatni, mint a kőszén, vagy szalma. Az olvasó bizonyosan tapasztalta már a füstnek maró természetét. A füstben létező creozot könnyet csal szemünkbe. A füstölt hús a creozot tartalom miatt nem romlik meg. A termő rétegben a korom oly hatást gyakorol mint a korhang vagy televény. A korom csak nedves időben használható felül trágyázásra. szárazságban a növényzetnek creozot-tartalma miatt ártalmas. Legcélszerűbb, ha a korom trágya dombra szóratik, hol elveszti maró, ártalmas tulajdonságait. Felnitrágyázásnál az azt elszóró munkások, ha nem ügyelnek elengedőkép, szem és orrlakhártya lobbikat kapnak, ez oknál fogva csak teljes szélcsendben vagy esős idő alkalmával hinthető el. Ebner Sándor: (S. L. )Teljes tudatában éltünk és élünk annak, hogy egy jóakaratú, független s önzetlen vidéki lap első és fő tényező a haladás és emelkedés terén úgy a társadalmi, valamint kulturális, úgy a gazdászati , mint egyéb közérdekeknél. Az üdvös hatás, ha nem rohamos föltűnéssel is, de szerény folytonosságban érezhető már a mi közügyeinknél is, melyek tagadhatlanul kedvezőbb irányban kezdenek indulni, s ma ott állunk, hogy azok is kezdik remélni a dolgok rendes mederbe terelhetését, kik sokszor keserűen és méltán keserűen és erős hangon keltek ki. A méltó vagy méltatlan panaszok terén már túllépve, azon halasabb térre kezdenek sokan csoportosulni, hol tettleg hozzálátnak az erős és kitartó munkához, a múlt hibái és hiányai folytán létrejött helyzet rendezéséhez. — Aki sokat markol, az keveset szorít; ezt tartja az ősi közmondás, mely ha valahol igaz, úgy bizonyára igaz ez a városi ügyek számtalan ágainak rendezésénél, hol csak bámulatos részletezés, kitartás, munka vezethet kellő eredményre. Mióta emlegették az alapítványok rendezésének kérdését? hányszor mondák ki a kisebb bhtek annak lehetetlenségét? mert könnyebb ám kimondani a lehetetlen szót, mint megmutatni tettleg azt, hogy: igen is ! e Ugyanez évben Heisler német vezér 3 garast vettetett ki minden napra, minden adózóra, ami azon időben borzasztó összeg volt. Következő évben ismét 35 ezer forintnyi sarcot vetett városunkra Merz német vezér, melyet részben Kompolthy Pál uram gazdagsága, részint a főegyházi Bertalan templomnak ez időben meglehetős gazdagságban álló pénztára űzetett ki. Igy lévén a dolgok, képzelhetjük, mily szemeszint öltött minden Gyöngyös városában. Alig lehetett egy vig arcot látni hétről hétre az utcákon, hol turbános muzulmánok nyargalásztak végig mokány apró lovaikon, mert a török lovasságnak egyik főtanyája volt épen városunk. Annál föltűnőbb lehetett tehát azon fényes násznép, mely a Kompolthy Pál és Kánya Judit között fölmerült jelenet után két hónapra a család piaci házából kiindult, s egyenesen a főtemplomnak tartott. Almássy Endre akkori gyöngyösi plébános, ki alapitója lón javadalmilag e fényes családnak, nyitotta meg a menetet négy szürke által vont fogatával, utána Kompolthy Judit hintája következett, melyben az öreg Pál uram jobbján bájos leánya, szemben ezzel Ugray Mózes csinos fiú ült, mig a következő disz fogat Ysej béget s két tisztes kinézésű öreg urat, Bulyovszky Ferenc alispánt és Sötér János hírhedt pénzembert, ki a várost markában tartotta, szállította. A többi fogatokról fölös lenne emlékeznünk. Salgó Illés bácsi négy pej sárkánya nem akart senkit sem tűrni maga előtt, meg Darvas megyei főjegyző úr gyönyörű fekete lovaival jelezte, hogy ő a ténta után választja még a fogatot is Almássy Endre leszállván fogatáról, a főtemplom kapujához lépett, körül lévén az egész templom erős kőfallal kerítve, melynek emlékéül állnak máig a kerítés jelző kőoszlopok. A fényes egyházi személyzet élére állott hatalmas férfiú némi büszkeséggel fogadt a testületileg érkező városi hatóságot mint kegyuraságot, melylyel örökös pőre volt, s aztán megérkezett a díszes menet, hogy a pünkösdi ünnepek első napján részt vegyen egy ritka fényű és nagyszerüségü jeleneten... egy főző török tisztnek áttérésem s aztán a dúsgazdag és bájos Kompolthy Juditnak az áttérővel való megeskettetésen. Ysej bég mellőzve török öltözetét, akkori magyar divat szerint fölhajtott szélű kucsmát, bő ujjú zekét, s görbe szablyát viselt, míg alábbi öltönyei inkább a felső vidéki fanadrágos tót atyaatyafiságot juttata eszébe a szemlélőnek. Kompolthy Judit oly biztos, könnyű léptekkel ment végig az egyházon, mintha szó sem volna róla s az ő érdekeiről. Hattyúval szegélyzett rózsaszín selyem könnyű mentése pompásan állott azon egyszerű fehér öltönyhöz, melyen, keresett művészet helyett a keresetlen természet foglalt helyet, azon pici rózsákban, melyek diszül szolgáltak. Ysej bég mint új hivő és vőlegény, Judit mintára mentek végig pár óra múlva a bámuló nagy tömeg között, mely az egyházi és piac minden terét elözönlötte, hogy lássa azt, amit még soha nem látott A násznép oly ebédhez ült, amilyenre biztosan számithatott, mert ott ugyan volt minden s ezen kívül még igen sok. Az asztaliénál ült a két boldog ifjú, az új házaspár a mintegy száz főnyi díszes vendégsereg pedig a termekben sorakozott, melyeknek fényesen terített asztalain óriási ezüst kupákban diszlettek Visonta és Tokaj bőrtermékei. Akkori szokás szerint, a vendégek mindeniker elhaladt az asztalfőnél egyedül ülő új házaspár előtt s legalább néhány rövid szóban fejezve ki szerencsekívánatát, egymásután telepedett le az asztalhoz. Az üdvkivánatok befejeztetvén, megkezdetett a tulajdonképeni ünnepély. Egy hosszú, fehér öltönyben, fején babérkoszorúval, kezében lanttal egy csinos ifjú, egy udvari költő, közönséges néven diák jelent meg a főteremben, s az ifjú párral szemközt állást foglalván, tőle kitelhető hanggal és versekkel adá elő az ős Kompolthy család történetét, mely egész Árpádig nyúlik vissza, és kétségtelenül Aba Samu királyiyal volt rokonságban. Utoljára aztán a leszármazási ágon haladva eljutott Pál uramig s innen Juditról zengett az ének, mely túllelkesedve monda el erényeit s szépségét; végre az egyház új hive Izsey László mint a megkereszteltetés tárgya fejező be a hoszszas költeményt s ezerszeresen viszhangzott a terem minden szöge-zuga. (Folyt. köv.) Bel- és Külföld. Itthon az időjárás nem a legkedvezőbbre fordult, mert az egész lefolyt hét úgyszólván egyenlőn egészségtelen, büdös köddel s hat foknyi meleggel vonult el; az idefigyelő emberek attól tartanak, hogy a 72-iki tél is ilyen volt, s utána jött a kolera, melyet fölébreszteni épen alkalmas leszen egy tisztességes nagy háború itt a tőszomszédságban, amire pedig gyönyörűséges kilátás van. Az országgyűlés, valószínűleg f. hó 20-án fogja folytatni az ülésezést. A magyar vasutak főfelügyelősége rendeletet bocsátott ki az összes igazgatóságokhoz, hogy mozgósítás estén külön rendeletet ne várjanak, hanem amint a hatóságok által kihirdettetik, ezt legfelsőbb helyről kiadott parancsnak tekintsék. A bank kérdésére ő felsége elhatározását várják .