Gyöngyös, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1877-06-03 / 22. szám
Az ipar szakosztály elnökéül Streitman J . jegyzőül: Weinberger S.; albizottsági tagokul: Hirschl S. D. H. Weisz Csömör K. Főkövy A. Kiss J. Boskó tí. Bogdán J. Grünfeld M. választattak meg, számítván a vezértittkár szívességére, hogy a megválasztott albizottsági tagokat levél útján elnökileg előterjesztett szellemben felhívni szíveskedik. Jegyzette Kékesy Kálmán vezértitkár. Gyöngyös város legtöbb adót fizető polgárainak névsora 1877 évre. *) Borhy L, Kozmáry J, Weisz D. H, Borhy K, Hám J, Gróf Károlyi Gy. Borhy J, Szilberfeld 1, Berger L, Deutsch 8, Sveitzer I, Balog Gy, Balás I, Br. Beuszt Ö, Fekete A, Tusaak M, Sehönfeld AI, Schvarcz Gy, Mersits N, Bogdán J, Hirschl S, Bernáth I, Lipkay K, Bernhardt B, Brack Á, Borhy F. ügyvéd, Oeszterreicher F, Sehönfeld L, Berecz F, Schmiedl K,Luby J, Vozáry T, Antóny A, Schesztorád I, Almásy V, Újhelyi J. id. Egerland L, Keim K, Vezekényi I, Zsiga P, Polereczky A, Schönfeld L, Jablonszky I, Kern J, Ungerleider G, Fischer J, Boesy K, Blumenthál D, Lázár D, Csathó F, Györky I, Spitzer A, Dely I, Szávoszt F, Hanisz A, Szepesy J, Kóhn M, Bózenfeld E, Keller J, Guttmann L, Schmidt V, Tirczka Gy, Bisko Gy, Bády E, Dollenz K, Fischer A, Fischer F. dr., Weiser C. L, Fehér .1. ügyvéd: Lovczányi P, Molnár J, Hirschl M, Simonyi A, Schönberg S, Id. Ivanics J, Klein F, Bezutsek J, Tévén Zs, Popper L, Barna G, Gyöngyös 1877. május hó 7-én. Horner Gusztáv polgármester. Légzés, vérkeringés, emésztés. (Folytatás.) Az evés és takarmányozás rendeltetett arra, hogy a származandó hiány kiegyenlítessék , de azonfelül más körülmény is szükségessé teszi az anyagfelvételt. A test minden részecskéje folytonos változásnak lévén kitéve, folytonos újítást követel. Haj, szőr kihűl, és másik nő helyébe köröm, pata kopik, de az elkopott részek rendes körülmények között azonnal helyre pótoltatnak ; a felbőr súrlódik, hámlik, por és korpa alakú darabkákban hűll alá, de azért nem vékonyodik. De nemcsak a testnek külső részei fogynak , hanem belsőleg minden részecskéje is hasonló sorsban részesül azon külömbséggel, hogy itt feloldva, folyó állapotban válnak ki. E feloldott anyagok a nedvcsere törvényei szerint kerülnek a vérbe, s itt részint elhasználtatnak, részint mint elhasznált felesleges anyagok a vizelettel vagy bélsárral választatnak ki. Az állati és emberi testben úgy annak külsején elfogyasztott és elhasznált anyagok többnyire légenytartalmúak, ami az anyagokból a vérben elhasználtatott, az a légenytartalmúak szénenye és könenye ; a légeny azonban a bélürülékkel távolíttatik el. Az állati testnek szilárd képződményeiből csak a zsiráfl szénenyből,előnyből és kéményből, minden testrész nevezett hármon kívül még legényt is tartalmaz, továbbá több kevesebb ásványi részeket is. Zsir alatt csak tiszta zsiradék értetik s abban nincs sem ásványi rész, sem légeny. Finom hártyával borított apró hólyagzsákban, úgynevezett sejtekben, rakodik le az állati zsír. A sejtszövet légeny és ásvány tartalmú s az egész testet háló alakban futja be. Valamint minden munka, mozgás és tevékenység a vérnek alkatrészeit átváltoztatja, úgy az ezen munka- és mozgásban működő testrészek is vesztenek anyagtartalmukból azon egyszerű igazságnál fogva, hogy minden használatnak kopás az eredménye. így például midőn járunk- kelünk főképen lábaink, illetőleg azok csontja izma, ma dolgozik s vészít anyagából. De nemcsak akaratunktól függő mozgások alkalmával veszítenek azon testrészek anyagukból, melyek a mozgás előidézésében szerepelnek, hanem azon testrészek is, melyek önakaratunk nélkül működnek, dolgoznak, ezek közé tartozik a tüdőnek, szívnek mozgása, vérkeringés, emésztés szervei. Minden munka teljesítéséhez bizonyos mennyiségű erő kívántatik, tehát azt mondhatjuk, hogy erőkifejtés kopás nélkül nem képzelhető. Az izmok legtöbbet dolgoznak, tehát kopás által legtöbbet veszítenek anyagukból. Hogy a testrészek működése következtében elkopott anyagok helyettesítendők, magától értetődik, helyre pótolás nélkül a test veszítene erejéből és rövid idő alatt véggyengülésben múlnék ki. A vér átjárja az egész testet, a nedvcsere útján helyre pótol minden elhasznált anyagot, de ha a vér helyre hozza a testrészek hiányait, akkor természetszerűleg a vér is megköveteli, hogy pótoltassák nála az, mit a különféle testrészek fenntartására kénytelen stetett átszármaztatni. A vér közvetve élelmezés által és közvetlenül emésztés útján láttatik el tápnedvekkel. Az emésztésnek feladata az állat által felvett takarmánynemek különféle alkatrészeiből azokat kiválogatni, melyek vérré alakíthatók és melyek az elkopott testrészek helyrepótlására szolgálhatnak. Az emésztés a szájüregben a takarmány megrágásával és benyálozással kezdődik, innét a nyel cső utján a gyomorba jut minden eledel, itt a gyomor folytonos mozgatása közben gyomornedv kevertetik közé. A gyomor tartalma a nyál és gyomornedv behatása következtébn felbomlásnak és átváltozásnak indul, mely új alakjában a vér tömegét szaporítja. A gyomor oldalán elágazó finom véredények a vér számára elkészített tápnedvet felveszik és továbbítják. A hajszáledények által fel nem vett — tehát meg nem emésztett-takarmány részek a belekbe tolatnak. Itty különféle bélnedvekkel beáztatva a belek folytonos mozgatása között az emésztés folytattatok, a képződött tápnedvek a beleket környező véredények által felszivatnak, a megemészthetlen részek pedig a bélcsatorna végén, mint salak, kiüüritetnek. Emésztés folytán a takarmányból készült tápnedvek részint légenytartalmuak, részint légenynélküliek, továbbá csekély mennyiségű ásványi részeket is tartalmaznak. (Vége kőv.) *) Megjegyzendő, hogy többen azon az alapon hagyattak ki a névsorból, mivel mint városi választott képviselők foglalnak helyet. Az igazság érdekében. A helyben állomásozó huszár ezred tisztelt ezredese, Kodolich úr egy átiratban kereste meg szerkesztőségünket, melyben arra kéretünk, hogy lapunk múlt száma „Különfélék“ rovatában azon hírt: „mintha a Bécs mellett táborozó huszárezredek egyikéből hetvenöt altiszt eltűnt volna,“ mivel ezen állítás mint a levélben mondalik nem történt meg, [azt ez értelemben módosítanék. Ennek igazolására az említett levélben fölemlittetik, hogy Bécs mellett ez idő szerint egy huszár ezred sem táboroz, és csak is magában Bécsben állomásoz a Fratresevics altábornagy nevét viselő 12. cs. k. huszár ezred, mely ezred ezen hir értelmében megkerestetvén, a hirt valótlannak mondotta. A megkeresésnek ez értelemben s az igazság érdekében helyt adunk, s kérjük a közönséget, miszerint a közlött hirt, miután az említett megkereső levélben meg nem történtnek mondatik: ekkép venni méltóztassék. Ennyit a megkeresésre. Ennél azonban mi, saját érdekünkben nem állhatunk meg. Nem pedig azért, mivel mi, soha, és semmi körülmények között híreket koholni, a világba kacsákat bocsájtani nem szoktunk. Nem még a legcsekélyebb és semmi fontossággal nem bíró dolgoknál sem. Ezt nem mentegetődzésül mondjuk , mert arra sem kedvünk sem sajátságunk. De álláspontunk feltüntetése végett tudatjuk az igen tisztelt Rodolich ezredes úrral, hogy eme hírt a velünk csereviszonyban álló Debreczen városában megjelenő „Debreczen“ című lapnak ez évi május hó 23-án kelt 99. számának „Vidéki hírek“ című rovatából szó szerint vettük át. S hogy ne látszassák az, mintha mi ezen hir keltésével a hadfiak honfiúi érzelmeit lazítani akarnék: a kérdéses „Debreczen“-lapok — ha méltóztatik — megtekintés végett szerkesztőségi irodánkban rendelkezésére bocsájtjuk. A Szerkesztő benyomás volt ahoz a fájdalomhoz, amit most kezdtem szenvedni. Oh ha megégettek volna! De előttem még a legiszonyúbb küzdelem, melyet a szabadulás reménye nélkül a legrettenetesebb halállal kell megvívnom! . . Elve eltemettetni ! . . Ne kísértsétek meg ez eszme leírását: végtelen és iszonyú az, mint a kárhozat! . . Helyzetem átgondolása után minden más érzelmet háttérbe szorított feltámadt életösztönöm. Magára a képtelenségre, szabadulásomra gondolok. Újra mozgatni kezdtem tagjaimat s az imént még meredt tagok újólag engedelmeskedtek akaratomnak. S ez elég volt nekem, hogy mindent kivihetőnek gondoljak. Megfordúltam siri ágyamban, hogy hátam egy nyomásával — mert e műtétre karom gyönge, s térszűke miatt használhatlanná lön — koporsóm födelét fölszakitsam. Kinos erőködés után sikerült megfordulnom. Hátamat a végküzdelem óriási erejével feszitem érc koporsóm fedelének. Egy kétségbeesett nyomás és . . . — Ugyan az égre ne horkoljon olyan rettenetes módon, hiszen a kis Adélt már harmadszor ijeszti föl! . . — . .. . .. én ? . . — Persze hogy maga. — Én horkol? — Még pedig hatalmasan ám, akár egy bumberdó. Csak most kezdtem rémes álmomból felocsúdni. Tollát mindaz, amit oly iszonyú kínok között átélni véltem, csak álom volt? . . Öl édes valóság, oh isteni boldogság! jőj, hogy újra keblemre öleljelek. Feleségem után ,nyujtám karomat s úgy éreztem, hogy kezem zsibbadtan nehezedik mellemre. Balkezemet nyujtám utána s édes boldogságtól suttogva vontam öt magamhoz : én kedvesem, egyetlenem, lelkem, feleségem ! . . Azután fölkeltem, Íróasztalomhoz vezettem őt s egy iv papírra e szót iráni végrendeletünk. Azután kezébe adtam a tollat, irja alá. Zavartalanul, ellenvetés nélkül irta alá a hideg szót. Azután én vettem a tollat kezembe, én írtam alá. Végrendeletünk, melynek aláirt lapját csak ezután töltöttem ki, e két szóból áll: „Égessetek meg!“ . Medgyesi József ...% Könyvet a népnek! — Ezen jelszó mellett Dolinar Gyula „szünidőre emlékűl jó tanuló fiúk és leányok számára“ czimmel egy igen felkarolásra méltó kötet könyvecskét adott ki azon célból, hogy az iskolai vizsgálatokon emlékűl való szétosztásra alkalmatos legyen. Ily szándékkal könyvecskét évenként szokott kiadni, a legutóbbinak elme „Arany Bánya“ volt s ötezer példányon felül jutott el vizsgálati emléktárgy gyanánt a családokhoz. Jelen kiadványa minden eddig ilyféle művénél terjedelmesebb, tartalomban gazdagabb és már elhagyta a sajtót s megrendelésre bármily menyiségben azonnal expediálható , annál fogva ezen kész kötetet, az iskolai előjáróságok, iskolaszékek s a nemes gondolkozásu tanügybarátok figyelmébe ajánljuk. Tek. Szerkesztő Er Egy minden tekintetben roszalandó eljárás földerítésére kérném becses lapját e néhány sorok közlése által igénybe vehetni. Május hó 27-én éjjel úgy 10—11 óra között egy jó barátomnál valók, hol a családi fontosabb ügyekről mélyen beszélgetve arra riadtunk föl, midőn a házi ur leánykája a konyhából „tolvajt“ „segítséget“ kiáltott. Mindannyiunknak a konyhába rohanni egy pere műve volt, hol a mellékszobából egy magas alakot láttunk a sötétben kibontakozni. Az illető az első pillanatban menekülésre gondolt; ez azonban nem sikerült; ekkor cselhez folyamodott s oly ittasnak tette magát, mint ki holléttének fogalmával semmir. Végre az észretéritett emberünk bevallá, hogy tokajiam akart s azt is megtudunk, hogy bodonyi illetőségű, tisztes nevén Tiszaky Mátyás uram törte föl a zárt ajtót, s gazdálkodni akart ott, hová mit sem tett s mihez semmi köze. A tolvajt megkötöztük s azon föltevésben, hogy többen is lehetnek, s netalán egy történhető támadástól magunkat megmentsük, a tolvajt pedig a törvény büntető kezébe szolgáltassuk, azon utasítással küldöttünk egy embert, a városházához, hogy az esetet a rendőrség tudomására hozva, az, kellő segédkezet nyújtson és a tolvajt a börtönbe vigyék. A küldött, midőn az esetet a városházánál levő város őreinek elmondá, ezek egykedvűen vállat vonva azt felelek: „itt nincs rendőr- biztos, ha megfogták a tolvajt, hozzák le maguk ha bírják; na pedig erre nem képesek, bocsássák szabadon, mert ők most nem mennek. Itt meg kell jegyeznem, hogy több hajdú nyújtózkodott a szobában s csak egy tartotta érdemesnek eme készséges nyilatkozattal nyugtatni meg a küldötteket. Mit tudtunk tenni? az embert erősen megkötözve úgy vittük magunk a városházához. Fájdalom, hogy a rendőrség igy fogja föl kötelességét, s igy tartja szem előtt a polgárok személy- és vagyonbiztonságát ! Gyöngyösön, 1877. év május 28-án. Rusznyák András. A közönség előnyére nagyon kívánatos és óhajtandó volna, hogy a rendőrbiztos urak sorrendben, a város körházánál tartózkodnának , legalább akkor szükség esetében segélyük igénybe vehető lehetne. Mindamellett ezen esetnél azon dolog, hogy a rendőrbiztosok nem szoktak a városházánál tartózkodni nem mentő körülmény és a vád annyira súlyos, miszerint elvárjuk , mit fog mondani ehhez Kovács Pál városi rendőrkapitány úr ? Bel- és Külföld. Itthon édes hazánk földjén semmi érdekes újság nincs, hacsak ilyennek sem tekintjük azon szomorú hírt, hogy a Tisza és mellékfolyói kiáradtak s különösen Szegedet és vidékét úgy döntöttek, hogy Újszegeden csak tíz ház maradt eddig állva, ez is, mint látszik, csak azért áll még, hogy legyen minek ledülni. A már igaz, hogy kemény gyerekek a magyarok az út színe előtt, de ugyancsak keményen ostorhegyre is kerültünk kívül és belül, alul és felül. A fővárosi sajtó átalában egy véleményben van s azt hirdeti, hogy a hadseregünk mozgósítása iránti rendelet alá volna írva. Végre hát mégis megindulunk mi is tespedő hallgató politikánkból, s a tett terére lépünk. Ez azonban nem azt foglalja magában, hogy a török mellett szökjünk síkra; csak annyit, jelent: egy hadtest figyelő állást foglal a határon s érdekeinket védi, avagy a betolakodókat lefegyverzi. Ezen mozgósítást többen annak akarják tulajdonítani, hogy a kettős birodalmunk szintén foglalni akar valami szláv részt. Erről azonban, semmi alapos vagy biztos kútforrásból eredhető hír nincs, s így az egész nem egyéb felfogás- és találgatásnál. Törökország: Az utóbbi időben támadt lázadások Konstantinápolyban lecsillapodtak, melyre legjobban hatott azon körülmény, hogy a törökök Ardahám várát visszafoglalták. A török szultán egy szívhezszóló kegyelmes leiratban búcsúzott el azon hadseregtől, amely a fekete-tengeri flottákra szállt, s kérte őket, hogy a cserkeszek között a lázadást egész eréllyel szítsák és őket, az elnyomottakat, halálig védelmezzék. Nagy mennyiségű fegyvert, mintegy 50 ezer darabot és sok más ajándékot szállítottak e hajón, mellyel az előbb kelő cserkeszek ajándékoztatnak meg. A softák az ostromállapot kihirdetése után lecsendesedtek. A kormány nyomára jött egy titkos szövetségnek, kik a szultán és a miniszterek megbuktatására és Midhat basa hazahozatalán és diktátorrá tételén törekedtek. A pofták annyit mégis elértek tüntetésükkel, hogy a pénzügyminiszter, ki ellen a közvélemény igen izgatott volt, tárcájától felmentetett. Úgy a posta, mint a távirda közlekedés szigorú felügyelet alatt áll, s így csak oly sürgönyök jönnek hozzánk, melyek a kormány intenciójait elősegítik. A nép a török hadseregről alig hall hirt. A lengyel légió nagyban szerveztetik, a legionisták részére már a szövetek is megrendeltettek. A kormány a tüntetés óta egészen megváltozott. Az eddigi lassúságot pezsgő erővel cserélte föl Oroszország. Az orosz diplomatia, nem elégelte meg, hogy egész Európát csak ámításokkal traktálta, most egyszerre egész más fordulatot tesz. Azon Oroszország, melynek óriási hadserege mintegy egy éve készül, amely száz és száz milliókat költött a hadviselésre, most egyszerre olajágat vesz kezébe és azt hirdeti, hogy ő „békét akar“. Előbb az angol, később a német közbenjárása által hiszi azt elérhetni. Eme hírre nagyot néz Európának minden diplomatája. De ki is ne bámulná az orosz ezen eljárását ? Csakhogy ismerik már muszka uram hamis fogásait, s mindjárt kikombinálják eme „párt szemébe“ politikából azt is, hogy ez részben onnan származik , mert kettős birodalmunk kormánya megsokallotta a muszka fogásokat s kezdi tenni azt, amit már rég kellett volna tennie, megindítja hadseregének egy részét a határra. Előidézte továbbá ezen alattomos ravaszsággal csinált „béke tervet“ az is, hogy az angol határozottan kimondá, hogy neki keleten oly érdekei vannak, melyeket szemeléi téveszteni nem szabad, s melyért a muszka urammal bírókra száll. A muszka midőn a béke terv fölötti megállapodást ajánlja azt mondja egyszersmind, „a bekezdett háború“ folytatandó. Ebből látható tehát, hogy célja nem egyéb mind az, hogy míg Angolország vagy Ausztria a béke pontjait tárgyalgatja, azon idő alatt a töröknek segítség nem jöhetvén , szépen elverje rajta a port. Ha ez meglehetne, a győzel-