Gyöngyös, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-03 / 22. szám

Az ipar szakosztály elnökéül Streitman J . jegyzőül: Wein­berger­­ S.; albizottsági tagokul: Hirschl S. D. H. Weisz Csömör K. Főkövy A. Kiss J. Boskó tí. Bogdán J. Grün­­feld M. választattak meg, számítván a vezér­tittkár szíves­ségére, hogy a megválasztott albizottsági tagokat levél út­ján elnökileg előterjesztett szellemben felhívni szíveskedik. Jegyzette Kékesy Kálmán vezér­titkár. Gyöngyös város legtöbb adót fizető polgárainak névsora 1877 évre. *) Borhy L, Kozmáry J, Weisz D. H, Borhy K, Hám J, Gróf Károlyi Gy. Borhy J, Szilberfeld 1, Berger L, Deutsch 8, Sveitzer I, Balog Gy, Balás I, Br. Beuszt Ö, Fekete A, Tusaak M, Sehönfeld AI, Schvarcz Gy, Mersits N, Bogdán J, Hirschl S, Bernáth I, Lipkay K, Bernhardt B, Brack Á, Borhy F. ügyvéd, Oeszterreicher F, Sehönfeld L, Berecz F, Schm­iedl K,Luby J, Vozáry T, Antóny A, Schesztorád I, Almásy V, Újhelyi J. id. Egerland L, Keim K, Vezekényi I, Zsiga P, Polereczky A, Schönfeld L, Jablonszky I, Kern J, Ungerleider G, Fischer J, Boesy K, Blumenthál D, Lázár D, Csathó F, Györky I, Spitzer A, Dely I, Szávoszt F, Ha­­nisz A, Szepesy J, Kóhn M, Bózenfeld E, Keller J, Gutt­­m­ann L, Schmidt V, Tirczka Gy, Bisko Gy, Bády E, Dol­­lenz K, Fischer A, Fischer F. dr., Weiser C. L, Fehér .1. ügyvéd: Lovczányi P, Molnár J, Hirschl M, Simonyi A, Schönberg S, Id. Ivanics J, Klein F, Bezutsek J, Tévén Zs, Popper L, Barna G, Gyöngyös 1877. május hó 7-én. Horner Gusztáv polgármester. Légzés, vérkeringés, emésztés. (Folytatás.) Az evés és takarmányozás rendeltetett arra, hogy a származandó hiány kiegyenlítessék , de azonfelül más kö­rülmény is szükségessé teszi az anyagfelvételt. A test minden részecskéje folytonos változásnak lévén kitéve, folytonos újítást követel. Haj, szőr kihűl­, és másik nő helyébe­ köröm, pata kopik, de az elkopott részek rendes körülmények között azonnal helyre pótoltatnak ; a fel­bőr súrlódik, hámlik, por és korpa alakú darabkákban hűll alá, de azért nem vékonyodik. De nemcsak a testnek külső részei fogynak , hanem belsőleg minden részecskéje is hasonló sorsban részesül azon külömbséggel, hogy itt feloldva, folyó állapotban vál­nak ki. E feloldott anyagok a nedvcsere törvényei szerint kerülnek a vérbe, s itt részint elhasználtatnak, részint mint elhasznált felesleges anyagok a vizelettel vagy bélsárral vá­lasztatnak ki. Az állati és emberi testben úgy annak külsején elfo­gyasztott és elhasznált anyagok többnyire légenytartalmúak, ami az anyagokból a vérben elhasználtatott, az a légenytar­­talmúak szénenye és könenye ; a légeny azonban a bélürü­lékkel távolíttatik el. Az állati testnek szilárd képződ­ménye­iből csak a zsiráfl szénenyből,előnyből és kéményből, minden testrész nevezett hármon kívül még legényt is tartalmaz, továbbá több kevesebb ásványi részeket is. Zsir alatt csak tiszta zsiradék értetik s abban nincs sem ásványi rész, sem légeny. Fin­om hártyával borított apró hólyagzsákban, úgyne­vezett sejtekben, rakodik le az állati zsír. A sejtszövet légeny és ásvány tartalmú s az egész tes­tet háló alakban futja be. Valamint minden munka, mozgás és tevékenység a vérnek alkatrészeit átváltoztatja, úgy az ezen munka- és mozgásban működő testrészek is vesztenek anyagtartalmuk­ból azon egyszerű igazságnál fogva, hogy minden haszná­latnak kopás az eredménye. így például midőn járunk- ke­lünk főképen lábaink, illetőleg azok csontja izma, m­a dolgozik s vészít anyagából. De nemcsak akaratunktól függő mozgások alkalmával veszítenek azon testrészek anyagukból, melyek a mozgás előidézésében szerepelnek, hanem azon testrészek is, melyek önakaratunk nélkül működnek, dolgoznak, ezek közé tarto­zik a tüdőnek, szívnek mozgása, vérkeringés, emésztés szervei. Minden munka teljesítéséhez bizonyos mennyiségű erő kívántatik, tehát azt mondhatjuk, hogy erőkifejtés ko­pás nélkül nem képzelhető. Az izmok legtöbbet dolgoznak, tehát kopás által leg­többet veszítenek anyagukból. Hogy a testrészek működése következtében elkopott anyagok helyettesítendők, magától értetődik, helyre póto­lás nélkül a test veszítene erejéből és rövid idő alatt vég­­gyengülésben múlnék ki. A vér átjárja az egész testet, a nedvcsere útján hely­re pótol minden elhasznált anyagot, de ha a vér helyre hozza a testrészek hiányait, akkor természetszerűleg a vér is megköveteli, hogy pótoltassák nála az, mit a különféle testrészek fenntartására kénytelen stetett átszármaztatni. A vér közvetve élelmezés által és közvetlenül emésztés útján láttatik el tápnedvekkel. Az emésztésnek feladata az állat által felvett takarmánynem­­ek különféle alkatrészeiből azokat kiválo­gatni, melyek vérré alakíthatók és melyek az elkopott test­részek helyrepótlására szolgálhatnak. Az emésztés a száj­üregben a takarmány megrágásá­­val és benyálozással kezdődik, innét a nyel cső utján a gyo­morba jut minden eledel, itt a gyomor folytonos mozgatá­sa közben gyomornedv kevertetik közé. A gyomor tartal­ma a nyál és gyomornedv behatása következtéb­n felbom­lásnak és átváltozásnak indul, mely új alakjában a vér tö­megét szaporítja. A gyomor oldalán elágazó finom vére­dények a vér számára elkészített tápnedvet felveszik és to­vábbítják. A hajszál­edények által fel nem vett — tehát meg nem emésztett-takarmány részek a belekbe tolatnak. Itty kü­lönféle bélnedvekkel beáztatva a belek folytonos mozgatása között az emésztés folytattatok, a képződött tápnedvek a be­leket környező véredények által felszivatnak, a megemészt­­hetlen részek pedig a bélcsatorna végén, mint salak, kiüü­­ritetnek. Emésztés folytán a takarmányból készült tápned­vek részint légenytartalmuak, részint légenynélkü­liek, to­vábbá csekély mennyiségű ásványi részeket is tartalmaznak. (Vége kőv.) *) Megjegyzendő, hogy többen azon az alapon hagyat­tak ki a névsorból, mivel mint városi választott képviselők fog­­lalnak­ helyet. Az igazság érdekében. A helyben állomásozó huszár ezred tisztelt ezredese, Kodolich úr egy átiratban kereste meg szerkesztőségünket, melyben arra kéretünk, hogy lapunk múlt száma „K­ü­l­ö­n­­fé­lék“ rovatában azon hírt: „mintha a Bécs mel­lett táborozó huszár­e­z­r­e­d­e­k e­g­y­i­k­é­b­ő­l het­venöt altiszt eltűnt volna,“ mivel ezen állítás mint a levélben mondalik nem történt meg, [azt ez érte­lemben módosítanék. Ennek igazolására az említett levélben fölemlittetik, hogy Bécs mellett ez idő szerint egy huszár ezred sem tá­boroz, és csak is magában Bécsben állomásoz a Fratr­ese­­vics altábornagy nevét viselő 12. cs. k. huszár ezred, mely ezred ezen hir értelmében megkerestetvén, a hirt valót­lannak mondotta. A megkeresésnek ez értelemben s az igazság érdeké­ben helyt adunk, s kérjük a közönséget, miszerint a köz­lött hirt, miután az említett megkereső levélben meg nem történtnek mondatik: ekkép venni méltóztassék. Ennyit a megkeresésre. Ennél azonban mi, saját érdekünkben nem állhatunk meg. Nem pedig azért, mivel mi, soha, és semmi körül­mények között híreket koholni, a világba kacsákat bocsáj­­tani nem szoktunk. Nem még a legcsekélyebb és semmi fontossággal nem bíró dolgoknál sem. Ezt nem mentegetődzésül mondjuk , mert arra sem kedvünk sem sajátságunk. De álláspontunk feltüntetése vé­gett tudatjuk az igen tisztelt Rodolich ezredes úrral, hogy eme hírt a velünk csereviszonyban álló Debreczen vá­rosában megjelenő „Debreczen“ című lapnak ez évi május hó 23-án kelt 99. számának „Vidéki hírek“ cí­­m­ű rovatából szó szerint vettük át. S hogy ne látszassák az, mintha mi ezen hir keltésével a hadfiak honfiúi érzel­meit lazítani akarnék: a kérdéses „De­br­ecz­en“-lapok­ — ha méltóztatik — megtekintés végett szerkesztőségi iro­dánkban rendelkezésére bocsájtjuk. A Szerkesztő­ benyomás volt ahoz a fájdalomhoz, amit most kezdtem szenvedni. Oh h­a megégettek volna! De előttem még a legiszonyúbb küzdelem, melyet a szabadulás reménye nélkül a legrettenetesebb halállal kell megvívnom! . . Elve eltemettetni ! . . Ne kísértsétek meg ez eszme leírását: végtelen és iszonyú az, mint a kárhozat! . . Helyzetem átgondolása után minden más érzelmet háttérbe szorított feltámadt életösztönöm. Magára a képtelenségre, szabadulásomra gondolok. Újra mozgatni kezdtem tagjaimat s az imént még meredt tagok újólag engedelmeskedtek aka­ratomnak. S ez elég volt nekem, hogy mindent kivi­hetőnek gondoljak. Megfordúltam siri ágyamban, hogy hátam egy nyomásával — mert e műtétre karom gyönge, s térszűke miatt használhatlan­­ná lön — koporsóm födelét fölszakitsam. Kinos erőködés után sikerült megfordulnom. Hátamat a végküzdelem óriási erejével feszitem érc koporsóm fedelének. Egy kétségbeesett nyo­más és . . . — Ugyan az égre­ ne horkoljon olyan rette­netes módon, hiszen a kis Adélt már harmad­szor ijeszti föl! . . — . .. . .. é­n ? . . — Persze hogy maga. — Én horkol? — Még pedig hatalmasan ám, akár egy bumberdó. Csak most kezdtem rémes álmomból felo­csúdni. Tollát mind­az, amit oly iszonyú kínok között átélni véltem, csak álom volt? . . Öl­ édes valóság, oh isteni boldogság! jőj, hogy újra keblemre öleljelek. Feleségem után ,nyujtám karomat s úgy érez­tem, hogy kezem zsibbadtan nehezedik mellemre. Balkezemet nyujtám utána s édes boldog­ságtól suttogva vontam öt magamhoz : én ked­vesem, egyetlenem, lelkem, feleségem ! . . Azután fölkeltem, Íróasztalomhoz vezettem őt s egy iv papírra e szót iráni­­ végrendeletünk. Azután kezébe adtam a tollat, irja alá. Zavartalanul, ellenvetés nélkül irta alá a hi­deg szót. Azután én vettem a tollat kezembe, én ír­tam alá. Végrendeletünk, melynek aláirt lapját csak­ ezután töltöttem ki, e két szóból áll: „Égessetek meg!“ . Medgyesi József ...% Könyvet a népnek! — Ezen jelszó mellett Dolinar Gyula „szünidőre emlékűl jó tanuló fiúk és leányok számára“ czimmel egy igen felkarolásra méltó kötet köny­vecskét adott ki azon célból, hogy az iskolai vizsgálato­kon emlékűl való szétosztásra alkalmatos legyen. Ily szándékkal könyvecskét évenként szokott kiadni, a legutób­binak elme „Arany Bánya“ volt s ötezer példányon felül jutott el vizsgálati emléktárgy gyanánt a családokhoz. Je­len kiadványa minden eddig ilyféle művénél terjedelmesebb, tartalomban gazdagabb és már elhagyta a sajtót s megren­delésre bármily menyiségben azonnal expediálható , annál fogva ezen kész kötetet, az iskolai előjáróságok, iskolaszékek s a nemes gondolkozásu tanügybarátok figyelmébe ajánljuk. Tek. Szerkesztő Er­ Egy minden tekintetben ro­szalandó eljárás földerítésére kérném becses lapját e néhány sorok közlése által igénybe vehetni. Május hó 27-én éjjel úgy 10—11 óra között egy jó barátomnál valók, hol a családi fontosabb ügyekről mélyen beszélgetve arra riadtunk föl, midőn a házi ur leánykája a konyhából „tolvajt“ „segítséget“ kiáltott. Mindannyiunknak a konyhába rohanni egy pere mű­ve volt, hol a mellék­szobából egy magas alakot láttunk a sötétben kibontakozni. Az illető az első pillanatban me­nekülésre gondolt; ez azonban nem sikerült; ekkor csel­hez folyamodott s oly ittasnak tette magát, mint ki hollét­­tének fogalmával sem­­mir. Végre az észretéritett emberünk bevall­á, hogy tokaj­iam akart s azt is megtudunk, hogy bodonyi illetőségű, tisz­tes nevén Tiszaky Mátyás uram törte föl a zárt ajtót, s gaz­dálkodni akart ott, hová mit sem tett s mihez semmi köze. A tolvajt megkötöztük s azon föltevésben, hogy töb­ben is lehetnek, s netalán egy történhető támadástól ma­gunkat megmentsük, a tolvajt pedig a törvény büntető ke­zébe szolgáltassuk, azon utasítással küldöttünk egy em­bert, a város­házához, hogy az esetet a rendőrség tudomásá­ra hozva, az, kellő segédkezet nyújtson és a tolvajt a börtön­be vigyék. A küldött, midőn az esetet a városházánál levő város őreinek elmondá, ezek egykedvűen vállat vonva azt felelek: „itt nincs rendőr- b­i­z­t­o­s, h­a m­­e­g­f­o­g­t­á­k a t­o­l­v­a­j­t, hozzák l­­e m­aguk h­a b­írják; n­­a pe­dig erre nem képesek, bocs­á­s­s­á­k szab­a­­d­o­n­, mert ők most ne­m m­e­n­n­e­k.­ Itt meg kell jegyeznem, hogy több hajdú nyújtózko­dott a szobában s csak egy tartotta érdemesnek eme kész­séges nyilatkozattal nyugtatni meg a küldötteket. Mit tudtunk tenni? az embert erősen megkötözve úgy vittük magunk a városházához. Fájdalom, hogy a rendőrség igy fogja föl kötelességét, s igy tartja szem előtt a polgárok személy- és vagyonbiz­tonságát ! Gyöngyösön, 1877. év május 28-án. Rusznyák András. A közönség előnyére nagyon kívánatos és óhajtandó volna, hogy a rendőrbiztos urak sorrendben, a város kör­­házánál tartózkodnának , legalább akkor szükség esetében segélyük igénybe vehető lehetne. Mindamellett ezen esetnél azon dolog, hogy a rendőrbiztosok nem szoktak a városházánál tartózkodni nem mentő körülmény és a vád annyira súlyos, miszerint elvárjuk , mit fog mondani ehhez Kovács Pál városi rendőr­­kapitány úr ? Bel- és Külföld. Itthon édes hazánk földjén semmi érdekes újság nincs, hacsak ilyennek s­em tekintjük azon szomorú hírt, hogy a Tisza és mellék­folyói kiáradtak s különösen Szege­det és vidékét úgy döntöttek, hogy Újszegeden csak tíz ház maradt eddig állva, ez is, mint látszik, csak azért áll még, hogy legyen minek ledülni. A már igaz, hogy kemény gye­rekek a magyarok az út színe előtt, de ugyancsak keményen ostorheg­yre is kerültünk kívül és belül, alul és felül. A fő­városi sajtó átalában egy véleményben van s azt hirdeti, hogy a hadseregünk mozgósítása iránti rendelet alá volna írva. Végre hát még­is megindulunk mi is tespedő hallgató politikánkból, s a tett terére lépünk. Ez azonban nem azt foglalja magában, hogy a török mellett szökjünk síkra; csak annyit, jelent: egy hadtest figyelő állást foglal a határon s érdekeinket védi, avagy a betolakodókat lefegyverzi. Ezen mozgósítást többen annak akarják tulajdonítani, hogy a ket­tős birodalmunk szintén foglalni akar valami szláv részt. Erről azonban, semmi alapos vagy biztos kútforrásból ered­hető hír nincs, s így az egész nem egyéb felfogás- és talál­gatásnál. Törökország: Az utóbbi időben támadt lázadások Konstantinápolyban lecsillapodtak, melyre legjobban hatott azon körülmény, hogy a törökök Ardahám várát visszafog­lalták. A török szultán egy szívhezszóló kegyelmes lei­ratban búcsúzott el azon hadseregtől, amely a fekete-tenge­ri flottákra szállt, s kérte őket, hogy a cserkeszek között a lázadást egész erél­lyel szítsák és őket, az elnyomottakat, ha­lálig védelmezzék. Nagy mennyiségű fegyvert, mintegy 50 ezer darabot és sok más ajándékot szállítottak e hajón, mel­­­lyel az előbb kelő cserkeszek ajándékoztatnak meg. A sof­­ták az ostromállapot kihirdetése után lecsendesedtek. A kormány nyomára jött egy titkos szövetségnek, kik a szul­tán és a miniszterek megbuktatására és Midhat basa haza­hozatalán és diktátorrá tételén törekedtek. A pofták an­­­nyit még­is elértek tüntetésükkel, hogy a pénzügyminiszter, ki ellen a­ közvélemény igen izgatott volt, tárcájától felmen­­tetett. Úgy a posta, mint a távirda közlekedés szigorú fel­ügyelet alatt áll, s így csak oly sürgönyök jönnek hozzánk, melyek a kormány intenciójait elősegítik. A nép a török had­seregről alig hall hirt. A lengyel légió nagyban szervezte­­tik, a legionisták részére már a szövetek is megrendeltet­tek. A kormány a tüntetés óta egészen megváltozott. Az eddigi lassúságot pezsgő erővel cserélte föl­ Oroszország. Az orosz diplom­atia, nem elégelte meg, hogy egész Európát csak ámításokkal traktálta, most egyszerre egész más fordulatot tesz. Azon Oroszország, mely­nek óriási hadserege mintegy egy éve készül, amely száz és száz milliókat költött a hadviselésre, most egyszerre olajágat vesz kezébe és azt hirdeti, hogy ő­­ „békét akar“. Előbb az angol, később a német közbenjárása által hiszi azt elér­hetni. Eme hírre nagyot néz Európának minden diploma­tája. De ki is ne bámulná az orosz ezen eljárását ? Csakhogy ismerik már muszka uram hamis fogásait, s mindjárt kikom­­binálják eme „párt szemébe“ politikából azt is, hogy ez részben onnan származik , mert kettős birodalmunk kor­mánya megsokallotta a muszka fogásokat s kezdi tenni azt, amit már rég kellett volna tennie,­ megindítja hadseregének egy részét a határra. Előidézte továbbá ezen alattomos ra­vaszsággal csinált „béke tervet“ az is, hogy az angol határozottan kimondá, hogy neki keleten oly érdekei vannak, melyeket szemeléi téveszteni nem szabad, s me­lyért a muszka urammal bírókra száll. A muszka midőn a béke terv fölötti megállapodást ajánlja azt mondja egyszersmind, „a bekezdett háború“ folyta­tandó. Ebből látható tehát, hogy célja nem egyéb mind az, hogy míg Angolország vagy Ausztria a béke pontjait tár­­gyalgatja, azon idő alatt a töröknek segítség nem jöhetvén , szépen elverje rajta a port. Ha ez meglehetne, a győzel-

Next