Gyöngyös, 1879 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-26 / 4. szám
Vili. Évfolyam. 1879. y.....■ [UNK]..............................................^ Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 frt. 50 kr. Egyes számára: 12 kr. Előfizetés, levelezés, úgy minden, a lap szellemi részét illető küldemény kiadóhivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. 4-ik szám. Megjelenik, minden vasárnap. Gyöngyös, január 26 .Hirdetési díjak: Minden hasálozott petitsorhely után 6 kr. Nyílttérien egy petitsorhely ára 20 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri közléséért 3 petit sorig 1 frt. 50 kr., ezen felül 2 frt. előre fizetendő. HETILAP. A detk hdasi útról *) Tudnivaló s elvitázhatlan tény, minden számítani csak kissé tudó ember előtt is, hogy a jó, célszerű s olcsó közlekedés, anyagi érdekeinknek egyik legfőbb előmozdítója. A jelen körülmények között, midőn a terhek, nagyon is érezhetőleg súlyosodnak minden honpolgár vallóira, — figyelmen kívül hagyni nem lehet oly dolgokat, melyek ezen érdekek megcsonkítására irányoztatnak. A közlekedési eszközök létrehozásánál, főcélnak kellene lenni, hogy a nagyközönség érdekei a lehetőleg kielégítessenek . . . Sajnos, hogy ezen céltól leggyakrabban egyesek érdekei miatt eltérések történnek. Például: vasúti állomások, melyek nem a vidék közlekedési vonalán, hanem attól félreeső helyeken építetnek. Hogy egyebet ne említsünk: ott a hidasi állomás. Ugyan kérjük a tisztelt közönséget: éltóztassék csak egy kis számítást tenni, mennyi kárt szenved emiatt azon alföldi közönség, melynek piaca Gyöngyös, s egyedüli legrövidebb közlekedési vonala Karácsondon keresztül vezet? A hidasi állomás által meg lett fosztva attól, hogy ezen vonalon valaha közlekedhessek, s kényszerítve van egy, két óra járásnyival hoszabb utat használni. Vájjon miért és kiért?.. De talán jobb lesz, ha erre más adja meg az illetékes feleletet. Karácsondon keresztül vezet egy tiz öl széles, — mind fekvése, mind rövidségére nézve — legcélszerűbb közlekedési út. Ezt azonban bizonyos érdekekért mellőzni kellett. Csináltattak helyette egy girbe-görbe alkalmatlan, célszerűtlen utat, mely vagy két mértföldel hoszabb, keskenységénél fogva pedig a célnak nem felel meg. És ami fő : a hozzá való tért pénzen kellett venni. Vajjon mely vitális érdekeknél fogva téte* Ezen cikk beküldetvén, kívánság szerint hozzuk, azért is, hogy azon állításunkat, miszerint: a vidék érdekeit is egyenlő sorban fölkaroljuk bebizonyítsuk. Kijelentjük azonban, hogy ezen cikkre vonatkozólag mindaddig nem nyilatkozunk, míg az ellenvéleményeket is meg nem hallgatjuk avagy a dologgal behatóbban nem foglalkozunk. Ezen alapon kijelentjük, hogy ez ügyben bárhonnét jövő cikknek készséggel tért adunk, illetékes helye ez a vidéki ügyek megvitatásának, és befolyása aligha elmarad. — Mi pedig a szokott kifejezésünkkel élünk: „Győzzön ami jobb.“ Szerkesztő, tett ez . .. Talán azért, hogy Márkáz, Domoszló lakói könnyebben szállíthassák lefele a fát. Azt a nevetséges csekélységet arányosítva azon terményekkel szemben, amelyeket az alföld szállít fölfelé ?. . . Nem azért uraim !... Hanem másért. A ludasi állomás kedvéért... Azon állomásért, amelynek Karácsondon leendő építését, a megye bizottmánya, a közlekedési ministernek egy igen kimerítően indokolt fölterjesztésben ajánlotta. Igaz, ezek már régi dolgok, de nem azért említjük föl, hogy változtatás történjék rajta; csak bemutatjuk, hogy némely érdekek mily kedvezményekben részesülnek. De ez még mind nem elég nekik. A konc mindig kevés ; újabb és újabb követelésekkel állnak elő a telhetetlenek; s csak az a legboszantóbb, hogy követeléseiket mindig a nagy közönség rovására teszik. Igaz , hogy minden embernek saját hasznára kell törekedni; s midőn azt bizonyos határokig dicsérjük, ugyanakkor el kell kárhoztatnunk, s megrovás nélkül nem hagyhatjuk, ha ama bizonyos határokat túl hágta követeléseiben annyira szerénytelen, hogy az enyém és tied kérdése fölött elbizakodottságában, nem képes magával tisztába jönni. Egészen megütköztünk, midőn a f. hó 13-án Egerben tartott bizottmányi gyűlésen, Ludas községének kérvénye fölolvastatott, mely Detkről a ludasi állomáshoz vezető utat nem a főmérnök által kijelölt vonalon, hanem lent a réten kéri vezettetni. Eltekintve azon gyönge, egészen a semmiségben elenyésző okoktól, melyeket a kérvény támogatására fölhoztak, mindenek előtt azt vagyunk bátrak kérdezni a főmérnök úrtól, vajjon mily okok vezették arra, hogy az út további folytatására egy új vonalat jelöljön ki?... Hiszen van ott egy igen jó, célszerű, s a közlekedésnek teljesen megfelelő századok óta meglévő útvonal, mely az eddiginek a legtermészetesebb folytatását képezi ? .. Hát azzal mi történik ?. .. Vagy talán elveszett onnét?... Valóban csodálatos! Vagy tán : Ludas község érdemes képviselőtestülete is elfeledkezett ezen útról, melyen születése óta közlekedik ?.. S ami a legnevetségesebb : kér egy útvonalat, melyen a közlekedést óriási költséggel lehetne csak tűrhetővé is tenni; még a régi s jelenleg meglevő út minden költség nélkül, a legegyenesebb s legalkalmasabb. Igaz, hogy kérvényében azért bizonyos koncessiók elnyerését helyezi kilátásba. De kitől? És miért?... Vagy talán annyira elfeledkezett magáról, hogy a közlekedést áru tárgyává akarja tenni ?... Hohó uraim!.. Abba még másnak is van beleszólása. De kérdem az igen tisztelt képviselő-testülettől : nem gondolta meg mit kért akkor, midőn a jó utat elhagyva, egy újat kér a Beökönyi út rétjén keresztül épitetni ? .. . Avagy nem ösmeri talán azon akadályokat, melyek ott a közlekedést, majdnem lehetetlenné teszik ? A rendes közlekedést nem is említve, nem dolgozik-e a ludasi lakosság közmunkát ? . . . Ha igen, hogy fogja majd a 2 lovacskával biró szegény ember azon a parton a követ felvontatni? S végre engedjenek meg, de azt sem kiválthatják, hogy azon közönség, mely úgy a közmunka leszolgálásánál, — mint egyebek szállításával, ezen ferde útvonalra legyen kárhoztatva; s hogy a kegyelmetek szép szemei s bizonyos egyéniség úri kényelméért agyon verje szegény jószágát : olyan már nincs! A megyei bizottmány, mint tudjuk, küldöttséget nevezett ki az ügy megvizsgálására; igen helyesen s mi hisszük, hogy ama küldöttség az igazság értelmében a nagyközönség s nem a helyi érdekeknek megfelelőleg fogja elintézni az ügyet. Ezen meggyőződésünk tudatában várjuk be annak eldöntetését. ....................... r. TÁRCA. Tűnődés. Nem, még nem esem kétségbe. Még várok a boldogságra !... S ha e reményem helyébe Csalódás látszata lépne ? .... Még akkor is várnék arra! Hiszek a jó győzelmében És az örök Igazságban! S mennél erősb lesz e hitem : Annál közelebb jő, hiszem A magaslat, melyre vágytam. Oh fenn leszek, fenn kell lennem ! Küzdelmimnek lesz határa ?! Hőn szeretvén, jót miveltem ; S vesznie csak lehetetlen Kiben az érzelem tiszta ?.. Valamennyi bus szív létez Bízik, reményi, hisz mindnyája ; Mert nem vak eset, törvény ez, Mely ekképen szól az észhez : Van jogunk a boldogságra. Bárha minden ellenem kel Nem mondok le e jogomról! És ha mégis engednem kell ? ! ... Feléd terjesztett kezekkel Esem össze, érzem azt jól. Irma. Kérelem Gyöngyös városa t. polgármesteréhez. Az 1875. év december hó 10-én tartott városi képviseleti gyűlés mint köztudomású dolog, Lipkay Kálmán városi volt főügyész urat, több rendbeli károsító hanyag eljárása miatt — hosszas támadó beszédek után — főügyészi állásától felfüggesztette s a vizsgálatot ellene elrendelte. Az 1875. év december hó 22-én tartott képviseleti gyűlésen Lipkay Kálmán egy kérvénye olvastatott fel, melyben magát a főügyészi állásától véglegesen felmentetni kéri. A képviselet a lemondást akkép fogadta el, hogy a Lipkay K. úr mulasztása és hanyag eljárása miatt a várost érhető károsításokért kártérítéssel tartozik. Választott továbbá egy bizottságot is, mely bizottságnak kötelessége lett volna Lipkay K. úrral leszámolni. Az 1876. évi január hó 18-án a bizottság Lipkay A gyöngyösi jótékony nőegylet 1879. év január 11-én tartott bálja és közvacsorája. A szomorú emlékű 1873. évben, midőn hazánkban a kholera pusztított, városunkat sem kímélte meg ; számos nőt a szerető férj karjaiból, s számos férjet, családfentartót ragadott ki övéinek köréből. A hátrahagyott csecsemők s gyámoltalan özvegyek kétségbeejtő lajszózata hatotta át sziveinket; égre emelt kézzel könyörögtek segélyért. Kit ne hatott volna meg szánandó helyzetük akkor, midőn minden percben előttünk volt a memento móri? Méltóságos gróf Szapáry Józsefné és nagyságos Dr. Vezekényi István kir. tanácsos úr háztól házhoz járva könyörögtek a szerencsétlenek nevében segélyért; megalkották a gyöngyösi jótékony nőegyletet, igy nyertek az árvák az önfeláldozó kezdeményezőkben : atya helyett atyát, anya helyett anyát. A férfi hivatása a létesítés, a nőé a gondozás, miként egy tudós angol örökigazságként mondja. A létesült egylet vezetését, gondozását azóta a méltóságos grófné vette át s fáradhatatlan odaadással, ernyedetlen buzgalommal és páratlan áldozatkészséggel áldásosan vezeti. Ki ne látta volna ama kis vörös kendős regementet, kik páronként menve a járókelőket „Dicsértessék a Jézus!“ szavakkal, rokonszenvvel keltő szelid hangon üdvözlik; könyvtáskával, írószerekkel ellátva, példás rendben szép csendesen mennek oskolában kedves testvérekhez. Ezek képezik a világ legártatlanabb regementjét, ezek a mélt. grófné és a mi édes mindnyájunk gyermekei; ezek szegénykék a kholera árvák, akiket a nőegylet tart, ápol; ezek javára tartatott a jan. ll-én rendezett nőegyleti bál, melynek lefolyását leírni megkísérlem. A Vaskorona újólag díszített termeiben nem nagy, de választékos társaság volt együtt, s amint megolvashattam , az első négyest 36 pár táncolta. A táncokat felváltva, Altorjay Imre, Jakab Géza, és Schuster huszár főhadnagy rokonszenves modorú fáradhatatlan táncrendezők, finom tapintattal rendezték s mindent elkövettek, hogy a táncosnők kellemes emlékkel távozzanak, mit előre láthatólag el is értek, mert jutalmuk és fáradságukért a legnagyobb elismerést vívták ki. Hanem kegyes elnézésüket előre kikérem hanyagságomért, hogy a jelenvolt hölgyeket ott helyben fel nem irtam, de mentse hibámat azon nyílt őszinteségem, mely szerint töredelmes szívvel bevallom, hogy biz’ én elfeledtem, s most amennyire gyarló emlékező tehetségem megengedi utólagosan pótolom. Ott voltak ugyanis, Zaleskyné, Steyerné leányával, Duka ezredesné, Br. Leonardiné, gróf Westphalenné Jeszenszky Paulával, Postóczkyné leányával Nográdból, Dr. Kollerné, Leszman főhadnagyné, Bogdánná leányával, Schönfeld L.-né, Schweitzer B. kisasszonnyal, Weiszbergerné, Himfyné, Bányász T. kis-