Gyöngyös, 1879 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-21 / 38. szám

VIII. Évfolyam, 1879. ,f---------------------------------------------------41 Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 frt. 50 kr. Egyes szám­ára: 12 kr. Előfizetés, levelezés, úgy minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó­hivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. &--------------------------------------------------aS VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI,SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik mimieis va­lárnap. 38-ik szám. Gyöngyös, szeptember 21. Hirdetési díjak: Minden halálozott petitsorhely után 6 kr. Nyilttérben egy petitsorhely ára 20 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri közlésé­ért 30 petit­sorig 1 frt. 50 kr., ezen felül 2 frt. előre fizetendő: ---------------------------------------------------a TÁRCA. Te büszke vagy ma... Te büszke vagy ma arra, Hogy egy csokor lett birtokod ; Egy kis virág, mely az ő keblén Boldogan élt s elhervadott; És csókkal halmozod és elteszed A száraz ágakat, Mig a lány gún­nyal illet, meglehet, És másnak nyújt nyíló virágokat. Te egy talizmánt rejtesz, Hajfürtjén volt egy ideig : Fehér szalag, piros a széle, Lelked gyönyörrel eltelik . . . És csókkal halmozod és elteszed A színes szalagot: És nem tudod, mi érte szivedet: A lányka másnak hajfürtöt adott. . . Én is vettem talizmánt; Ez nem virág, ez nem szalag ; De szebb annál, több ennél : Ereklye ez a kis darab . . . És csókkal halmozom, és elteszem, Es boldog lettem én.......... Nem lesz-e holnap gúny szép szemeden, Hogy újra él szivemben a remény ? ! Ur­menyi. Az iskola-év kezdetén. (S. L.) Mióta a jelen korszak legelső jel­szava jön a tudom­á­n­y terén való haladás, míg az erkölcsi világ urai kellő figyelemmel és fegyelemmel találkozni nem eléggé szerencsé­sek : azóta a társadalom minden rétegében élénk mozgalom mutatkozik a tudományosság terén, kivált az iskola­év kezdetén. — Mi lesz ebből a gyerekből ? adhatnék-e jobb és szebb örökséget neki, mintha oskolázta­­tom? lehet-e biztosabb zálog örökségem támaszára nézve, mint az, hogy ha fiamat kitanittathatom ? oh hogyan fogok nyugodtan pihenni öregségemre az ő árnyékában! mily boldog s szerencsés leszek ! ! Ily kérdések és merengések, ily óhajok és sóhajok hallhatók és észlelhetők mindenfelé széles e magyar hazában, hol sok szülő első­sor­ban saját boldogsága eszközlé­séért törekszik gyermeke boldogításán. Legyen ! Erre is azt mondhatjuk: nem bűn, nem erény ! Ám bűn, igazi vétség az, ha valamely szülő saját boldogságáért s kétes jövője még kétesebb reményeiért áldozná föl gyermeke jövőjét, boldog­ságát, nyugalmát, életét. Pedig ily önző szülők is találkoznak — fáj­dalom — elég számosan ... Az ilyenek rendesen kevesebb képességgel bírnak, hogysem gyermekeik, olykor sokáig rej­tező s eléggé ki nem fejlődött hajlamait, képes­ségeit fölismerhetnék s kellő irányban vezethet­nék ; hanem a szülői címen elég jogot vélnek formálhatni arra nézve, hogy azok pályáját ő­k h­a­t­ár­o­zz­á­k me­g. S a dolgok ezen stádiumában valósittatik meg a prokrustesi ügy hajdani meséje, mely sze­rint azon ágy gazdája minden utast szállásra vitt, ágyába fektetett, s ha a vendég hosszabb volt mint az ágy, a fölös nagyságot levágta a láb­nál vagy épen a fejnél; ha a vendég rövidebb volt az ágynál; úgy addig húzta széjjel csiga­­kötélen, mig minden izma szét nem szakadt. A minden tiszteletre, elismerésre és figye­lemre méltó szülői szeretet viszi a szerepet gyermekei tulajdonaira nézve, melyekből e­l­v­á­gj­a kérlelketleníti azt, ami nem alkalmas az ő néze­teihez, s kinyújtja viszont s elfogult szere­­tetének nagyító-üvegével nagyítja azon, különben talán nagyon is apró, kicsinyes előnyöket s képességeket, melyek gyermekeinél jelenkeznek. S valóban, hol van oly jó anya, ki nem hinné azt, hogy minden gyermeke született láng­ész ? És itt van legtöbb esetben a hiba, midőn a nagyre­m­é­n­y­ű növendék hátramaradá­sáért jóhiszeműleg okoztatik a tan­intézet, aztán a tan­testület, aztán a rendszer, aztán a könyvek, egyes tanárok; szóval: az ég és föld, csak egy­ben nem lehet hiány ...a gyermek képes­ségében. De hol van az, ki ezt beismerné, bevallaná? Ellenkezőleg: folyik az iskoláztatás nagy műve minden számítás nélkül a jövőre, nem gondolva meg, hogy nincs veszélyesebb rétege a társadalomnak, mint a kellő képesítéssel, qualifi­­katióval nem bíró ember, aki talán átúszott 6 - 8 oskolát, de gyarló képessége s felületes ismeretei nem emelhetik fel annyira, hogy kellőleg felis­merje azon tér határ­vonalait, melyen működ­nie kell. Minden kornak megvan a maga k­ó­r­j­a, a maga betegsége , a maga szélsősége is. Ilyen egyik kór­ tünete és divat­jelensége napjainknak az iskoláztatás körül jelenkezik, midőn dicséretes jóakarattal, de nem eléggé tapintattal és körül­tekintéssel erőszakolják a mi­ és a mienkhez hasonló kis városokban a csak nagy városokban létesíthető, p­o­l­g­á­r­i,­ i­p­a­r- s ki tudja miféle iskolák létesítését iszonyú költséggel és semmi haszon fejében egy létező gymnasium mellett, melynek első s második osztálya magába öleli, s fölszedi mindazon tényezőket, melyek az ipar­vagy polgári­ iskolákban földolgozandó anyagot képeznek. Csak szélsőségek után ne törekedjünk sem­miben, legkevésbé a tanítás téren, hol csak a valódi tehetségek hivatottak magukat e pályára szentelni ; akikben pedig szükséges képesség nincs, azokat nem kell, nem szabad erőszakolni a tudományos pályára. a két temető közt a szőlőkhöz vezető úton levő kőhíd kija­vításának tárgyalása a sorrendben e napra kitűzve ? Mire nézve polgármester megjegyzi, hogy ezen ügy az építészeti szakosztálynak véleményadás végett kiadatni rendeltetett. A felvilágosításra vonatkozólag Csömör megjegyzi, hogy tudomása szerint multi a ülés jegyzőkönyvének ezen pontja nem hű, amiért is kéri azt felolvastam. A jegyzőkönyv ezen pontja felolvastatván mivel az nem a határozatot tar­talmazta, kijavitatni határoztatok s utasitattak a jegyzők, hogy jegyzőkönyveiket hűen vegyék fel; a hitelesítők pe­dig­ a jegyzőkönyv hitelesítésénél a határozatok átvizsgálá­sára nagyobb figyelmet fordítsanak. 2. Dr. Vezekényi István emelt szót s kéri, hogy tekintve az iskola-ügy nagy fontosságát, azt sorrenden kí­vül tárgyalják. A felszólalásnak hely adat van, olvastatott a két iskolaszéki elnök jelentése, mely tudomásul vétetvén a benne kért hiányok fedezésére polgármester utasittatott. 3. Olvastatott az egri kir. törv. elnök átirata, melyben nyilatkozatra kéri a képviseletet: váljon hajlandó-e továbbra is a Járásbíróság által bérelt helyiségeiket az eddigi bérleti összegért általadni? Ezen kérdés erős vitára adván alkalmat­ végre, noha a város ezen épületet magasabb árért is értékesíthetné, mindamellett az államnak a bérletnél felmerülendő nehézségeit könnyíteni akarván, jövőre éven­ként fizetendő 1000 frtért bérbeadni határozta, mely hatá­rozatról az átíró törv. elnök úr értesítendő. 4. Olvastatott ft. Sebők László úr, mint a Hugyecz Pál volt városi adószedői pénztárnok számadásai és pénz­tárnok számadása és pénzkezelése megvizsgálására kiküldött bizottság elnökének jelentése, melyben a vizsgálat eredmé­nyét terjeszti elő . A jelentés tudomásul vétetvén, Hugyecz Pál részére saját kérelme folytán egy szolgálati bizonyít­vány kiadása határoztatott. 5 Elnök a város tulajdonához tartozó boltok, malmok stb. bérletekre tartott árlejtés eredményét bemutatja. Tudomásul vétetvén, a bérbevevőkkel a szerződés megkötése elrendeltetett. 6. Olvastatott a megyei alispáni leirat, melyben a jóvá­hagyott városi árva-szabályrendelet leküldetett. Tudomásul vétetett. 7. Olvastatott a megyei alispáni leirat, mely a hiányzó 13 városi képviselő választást újból megtagadja. A leirat méltó indignacióval fogadtatott. Mire nézve Himfy József városi tiszti ügyésznek ez érdemben készített érv­ dús hatá­rozati javaslata egész terjedelmében felolvastatván elfo­gadtatott s a szokott módon a minisztériumhoz föllebbeztetni ha­­roztatott. 8. Bemutattatott a Jablonszky Gyula volt házi pénz­tárnok számadásának megvizsgálására kiküldött bizottsági jelentés, melyből kitűnik, hogy az említett pénztár­­nokot 1300 frt számadási hiány terheli Ezen jelentésre vonatkozó szakosztályi javaslat is felolvastatván ennek folytán határoztatott: a biztosítékként letett 1000 frt a város kártalanítására megtartatik, — melyből azonban kegyelműi 200 frt, a boldogult pénztárnok hátramadt kis­korú árváinak ajándékoztatik, s annak árvagyámilag leendő kezelése elrendeltetek, s néhány küllő kitört. Kocsisom leszállott a baj constatálására, én pedig egy arramenő atyafit kérdeztem meg, vájjon akad-e a faluban kovács? — Messziről jöhet az ur! — szól az én emberem végig nézve rajtam. Szavait nem tudtam feleletnek venni, ismét­­lem tehát a kérdést. — Mondom messziről jöhet az ur, hogy helységünk kovácsának a hírét sem ismeri. A felelet nagyon megtetszett s szavainak igazságát — utam­ra vonatkozólag — bevallva, egy kérdést koczkáztattam arról a kovácsról, a kinek a hite oly nagy. — Hát biz­a’ kérem olyan ember, hogy a táltos lovat is megpatkolja! S ezzel kalapján egyet emelietve ott hagyott engem, hogy talányszerű szavainak megfejtésén tépelődjem. Nagy nehezen bevánszorogtunk a faluba, hol a plébániát könnyű volt megtalálni, mert a hegyoldalból megláttuk az egész falut s a pap­lakot a falu közepén a templom mellett nem volt nehéz felismerni. A helységbe leérve ugyan nem sok emberrel találkoztam, de nem is csoda, munkaidő van s henyének nézik azt ilyenkor, a ki nagy ok nélkül otthon marad. Pár perc alatt a lelkészlakban voltam s a házi urat szerencsémre otthon találtam. Midőn utam leírásában a keréktöréshez értem, megem­lítem a híréből már ismert kovácsot is, meg a táltoslovat. A plébános ur mosolygott rajta, az­tán pár szóval felvilágosított a dologról, mely A városi képv. gyűlés határozatainak kivonata. — Szeptember hó 13-án. — 1. Elnök az ülést megnyitván Csala Sándor szót emel avégett: miért nincs a múlt gyűlés határozata értelmében. A furulya szó. — A népétésből. — A Dunántúl szépségekben gazdag vidékein­­ jártam s hazám földjének e gyönyörködtető lá­­j­tása örömmel tölté el keblemet. Mily gyönyörű itt a természet! Épen a Bakony erdejét hagyta kocsim háta m­egett azon a szélén, melylyel az a Balatonhoz hajlik s él­vezve legeltetem szemeimet a nagyszerű képen, melyet egy fordulattal a vidék elém tárt. A hát­­tért Bakony homálya képezé, mel­lyel a reggeli nap sugarai most tűzködnek; jobbra termő hal­mok fris zöldje élénkítő a kilátást, balra érett gabnaföldek sárgulnak a hegyek közepett a ter­mészet szeszélye által mért földekre kiterjesztett lapályon. S szemben a Balaton lomha hullámai ébresztgetik egymást, nem igen hajtva az enye­­legni kínálkozó hajnali szellő gyengéd sóhajtá­saira. Itt ott helységek, kimagasló templomtor­nyaikkal tarkítva a képet. Azonban nem sokáig gyönyörködhettem eme szépségek teljes nagyszerűségében; utam ugyanis jobbra kanyarodott; a termő halmon túl feküdt B. falu, melynek derék plébánosa kínált meg ismert vendégszeretetének élvezésével. Már a reggel elmúlt, midőn a falut meg­­közelitem, de uram, jóllehet azt még kora haj­nalban kezdtem meg, legkevésbé sem volt úk­tató. Amint gyorsan haladó kocsim lefelé sie­tett a nevezett halmon, melynek tövében az fe­küdt, egy kátyúban az egyik kerékvas lepattant

Next