Gyöngyszöv, 1975 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-15 / 1. szám

Békés új , írta: Csernyánszky Tamás, az igazgatóság elnöke Az emberek évszázadok óta „boldog új évet” kívánnak egymásnak, amikor az ó­évtől búcsúznak és köszöntik az újat. ................. Én most mégis inkább „békés új esztendőt" kívánok tag­jainknak, dolgozóinknak és olvasóinknak. Nem azért, mert az évszázados hagyományt akarom megváltoztatni, hanem azért mert úgy hiszem: béke nélkül nincs boldogság ! A béke min­den boldogság előfeltétele ! Ha béke van a világban, az or­szágban és a családban, akkor az emberek nyugodtan él­hetnek, dolgozhatnak saját boldogságuk megteremtéséért. Minden bizodalmunk és jó reményünk megvan arra, hogy az új esztendő békés, nyugodt és boldog lesz hazánkban. Ilyenkor régi szép szokás, hogy az esztendő fordulóján jó kívánságokkal halmozzuk el egymást, ünnepélyes szavakkal tesszük emlékezetessé a mindannyiunk felett gyorsan múló időt. Minden ilyen alkalom életünk egy-egy állomása is; megtett utunk mérföldköve, közeli és távoli jövőnk tervez­­getése, az egyéni és közösségi számvetések alkalmas pillana-Ünnepelünk. Az asztalon kalács és bor, az asztal körül együtt a család. Új év van, boldog új év. És békés. 1975-öt írunk. Hideg sötét szobák, üres asztalok, szétzilált családok, s az asztal körül üresen hagyott székek. 1945. új évét éltük. Harminc év telt el, három évtized békében és alkotásban. És harcban: a békéért Pártunk és kormányunk az eltelt évtizedek alatt nem szűnt meg áldozni és fáradni a békéért, barátaival, a szo­cialista országok népeivel céltudatos, következetes politikát folytatott a világbéke megőrzéséért. Békés szándékunk hírt, nevet és elismerést váltott ki más népek előtt, újabb barátokat szerzett a szocializmusnak, hazánknak. Mindazt, amit alkottunk, létrehoztunk, céltudatos, terv­szerű, szorgalmas, olykor fáradságot hordozó munkával értük el. Az új javak megteremtője, a dolgozó ember, a jól végzett munka tudatában pihenhet, ünnepelhet. Hogy járhatnánk előbbre is? Hogy lehetne még gazdagabb az ajándék, az ország, a megye, a város és a család számára? Kétségtelen ! Előbbre járhatnánk, több lenne az ünnepi asztalon, ha szervezettebben és hatékonyabban dolgoztunk volna, ha takarékosabban éltünk és bántunk volna az or­szág, mindannyiunk javaival. Elismerés és tisztelet a szocialista brigádoknak, a kong­resszusi munkaverseny résztvevőinek, mindazoknak, akik azon túl, hogy a maguk munkaterületén helytállnak, ener­giájukból, közösségi érzetükből pluszt is juttatnak a közös­ségnek, akik jelentős részesei eredményeinknek, sikereinknek. Most, amikor az 1975. évet köszöntjük, különös jelentősé­gű ez a számvetés. Olyan esztendőt kezdtünk ugyanis, amely­nek napjait a szokottnál is jobban áthatja a történelmi vis­­­szatekintés: hazánk felszabadulásának harmincadik évfor­dulóját ünnepeljük az idén. Azt az emlékezetes sorsfordulót, amely új korszakot nyitott hazánk történetében; azt a fe­ledhetetlen tavaszt, amely a szabadságot, a békét, az újjá­születést hozta el sokat szenvedett népünknek. Aligha készülhetnénk méltóbb számvetéssel erre a nagy ünnepre, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kong­resszusával. Pártunk nagy eseménye rendkívüli fontosságot ad a most kezdődő évnek, amely így nemcsak a történelmi megemlékezés időszaka lesz, hanem jelenünk és jövőnk fon­tos állomása is. A kongresszus új lendületet ad a gazdasági és kulturális építőmunkához, útmutatásaival tovább gyara­pítjuk anyagi és szellemi értékeinket, erősítjük társadal­munk szocialista jellegét. A jubileumi megemlékezés, a társadalmi számvetés szű­kébb körünket, szövetkezeti mozgalmunkat is alapvetően érinti. Szövetkezeti alapítóink ott voltak az ország újjászü­letésénél, s ha majd a most következő hetekben, hónapok­ban felidézik harcaikat, felfrissítik emlékeiket, sok hasz­nos örökséggel gazdagíthatják úttörő munkájuk folytatóit. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy az idén szövetkezetünk is vezetőség­választó részközgyűlésekre készül, aligha kell bizonygatni az esztendő jelentőségét, feladataink nagyságát, tennivalóink sokrétűségét. Meggyőződéssel valljuk, hogy szövetkezeti mozgalmunk eddigi eredményei jó alapot adnak a jövőbeni fejlődéshez. Tudjuk jól, hogy a most kezdődő esztendő magasabb szintű követelményei minden eddiginél nagyobb feladatot rónak ránk is: a népgazdaság belső tartalékainak jobb kihaszná­lása, a munka termelékenységének növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása, mind olyan tennivaló, amelynek eredményes teljesítéséért sokat tehetnek mozgal­munk dolgozói. Céltudatossággal, következetes munkával, átfogó és ésszerű takarékossággal, a szövetkezeti demokra­tizmusban rejlő erőforrások fejlesztésével, a tagság és a vá­lasztott testületek még aktívabb részvételével sok olyan tar­talék tárható fel a szövetkezeti életben, amelyek lényegesen növelik a népgazdaság anyagi lehetőségeit. Az új esztendő nem ígér gondtalanságot. De az ó­év jó eredményeire alapozva, és további szorgalmas munkánkra építve, bízhatunk abban, hogy az 1975-ös esztendőben sem lesz okunk a panaszra. Pártunk és kormányunk megfogalmazta már a jövő évi terv céljait. Felmértük lehetőségeinket. Nyilvánosságra kerültek, ismertek a XI. kongresszus irány­elvei, amelyek új perspektívákat rajzolnak szocializmust építő népünk elé. Éppen ezért bízom és hiszek abban, hogy a tagjainknak kívánt békés, boldog új esztendő sem marad csupán kíván­ság hanem igaz valósággá válik. Ezért engedjék meg, hogy a szövetkezet választott vezető­sége, igazgatósága nevében mindannyiuknak békés és nagyon boldog új esztendőt kívánjak. Ära 1 Pt. Vezetőség-választó taggyűlés Új vezetőség az ala­ p­szervezeti szabályzatnak megfelelően és a munkaterv szerint január 16-án délután tartotta meg szövetkezetünk nyírt­ alapszervezete a vezető­­ségv­á­lasztó taggyűlést. A meg­­lenteket Magyari Géza köszön­tötte, külön Papp Lajost, a vá­rosi pártbizottság osztályveze­­zetőjét, majd javaslatot tett az elnökség tagjaira. A vezetőség­­választó taggyűlés elnökségé­­ben helyet foglalt Papp Lajos Sinka István, Csernyánszky Tamás, Szabó György és Kiss Lászlóné. A jegyzőköny vezetését Tö­rök Zoltánra bízta a taggyűlés. Ezután a taggyűlés levezető elnöke átadta a szót Sinka István párttitkárnak, aki kongresszusi irányelvek több, a fontos részletét ismertette. Rá­mutatott ezeknek az irányel­veknek jellemző megállapítá­saira. Ezt követően a párt szervezeti szabályzatának mó­dosítását célzó előterjesztés lényegét emelte ki Sinka Ist­ván a beszámolójában. A beszámoló taggyűlésen már megválasztotta az alap­­szervezet tagsága azokat tisztségviselőket, akiknek kü­­­lönböző feladatokat kellett el­látniuk ezen a vezetőség­vá­lasztó taggyűlésen, így került sor annak idején a jelölő bi­zottság elnökének és tagjai­nak a megválasztására is. Az ő feladatuk volt, hogy kikér­jék a tagság véleményét: kik azok a személyek, akiknél­ a párt­ alapszervezet vezetősé­gébe való beválasztását he­lyeslik, akiket alkalmasnak találnak ilyen fontos funkció betöltésére. A taggyűlés levezető elnö­ke felkérte tehát Gulyás La­jost, a jelölő bizottság elnö­két, terjessze elő a bizottság javaslatát. A bizottság a párt­tagság véleményének az is­meretében a párttitkári teen­dők ellátására Szabó Zoltán­­nét ajánlotta. A vezetőség tagjainak pedig­ Orbán Lász­­lónét, Zala Ferencet, Nikh­ázi Lászlót és Bukorik Imrét. Ugyanakkor javaslatot tett azokra is, akik a felsőbb vá­rosi pártfórumon képviselik majd a szövetkezetünk párt­tagságát, mégpedig Orbán Lászlóné és Nikházi László személyében. Miután a taggyűlés meg­szavazta, hogy kik kerüljenek fel a szavazólapra, a gyűlés levezető elnöke felkérte a szavazatszedő bizottság el­nökét, Lengyel Sándort, hogy a bizottság tagjaival együtt készítsék el a szavazólapokat. A szükséges adminisztratív jellegű munka elvégzése után a szavazatszzedő bizottság el­nöke ismertette a titkos sza­vazás módját, megjelölte a szavazóhelyiséget és a tag­gyűlés levezető elnöke fel­szólította a taggyűlés résztve­vőit, hogy tegyenek eleget a kötelességüknek: szavazzanak az új vezetőség tagjaira a lelkiismeretük szerint. A titkos szavazás eredmé­nyét Lengyel Sándor jelen­tette a taggyűlésnek. Eszerint az alapszervezet titkárának Szabó Zoltánnét, a vezetőség tagjainak pedig Orbán Lász­­lónét, Zala Ferencet, Nikházi Lászlót és Bukorik Imrét vá­lasztotta meg a párttagság. Küldött lett Orbán Lászlóné s Nikházi László. Arra kértük Szabó Zoltán­nét, válaszoljon néhány kér­désünkre, hogy a szövetkeze­tünk tagsága és minden dol­gozója megismerhesse elkép­zeléseit, személy szerint az ő titkjári és társainak, a veze­tőség tagjainak a célkitűzé­seit. — Milyen feladatot tart a legfontosabbnak­ a következő időkre, a pártszervezet vonat­kozásában? — Úgy gondolom, minde­nek előtt a párt vezető sze­repének, a párt ellenőrző te­vékenységének a további erő­sítését kell az alapszervezet új vezetőségének szorgalmaz­nia. Erre útmutatást kaptunk a beszámoló taggyűlésen is, de az azt megelőző pártcso­­port-üléseken is. Többen fo­galmaztak úgy, miért felelnek meg ezeknek a feladatoknak a felsőbb pártszervek, miért következik be bizonyos mér­tékű „törés” a „lentebbi kö­rökben”? Hozzá kell tennem, ez a vélemény abból is fakad, hogy nem minden párttagunk ismeri még a saját alapszer­­vezete vezetőségének a teljes tevékenységét sem, tehát sok­szor nem is tudnak olyan in­tézkedésekről, állásfoglalá­­­sokról, amik megtörténtek. — Milyen feladatokat lát a pártcsoportok működésében? — Nálunk tavaly kezdtek el a pártcsoportok olyan aktivi­tással dolgozni, ahogy az el­várható. Nagyon hasznos munkát végeztek, tehát lé­nyegében ezen az úton kell haladniuk és csak erősíteni kell eddigi tevékenységünket.­­ — A szövetkezet központ­­­­­jában, a dolgozók körében ■ nagyon sok a nő. Ugyanakkor aránylag kevesen vannak a pártszervezetben. Egyáltalán: a nők aránya ad-e valamifé­le külön feladatot a párt­al­apszer­vezetnek? — A pártszervezet tagságá­■ ban lévő arányukon a közeli , jövőben nem sokat tudunk javítani, mert első­sorban a fizikai dolgozók körében kell a pártépítést végeznünk. Ami a gazdasági életben betöltött szerepükre vonatkozik: úgy gondolom, csupán bátorításra, serkentésre várnak. Mondja­nak véleményt, ne csak egy­más között, hanem a megfele­lő fórumokon is, hiszen tud­hatják, hogy szövetkezetünk­nél még az­ért senkinek sem­mi bántódása nem történt, mert elmondta a gondolatait. Az előbbiekből is fakad, hogy a nőbizottság munkáját kell tovább emelnünk, az eddiginél hatékonyabbá tennünk, mely szerint önnek is, de a vezetőség minden tagjának és az alapszervezet tagjainak is sikeres, eredményes mun­kát kívánjunk, a megválasz­tásukhoz gratulálunk. Szabó Zoltánné 1925-ben született Szihalmon. Iskolai végzettsége közgazdasági technikum, és megszerezte 1965-ben a mérlegképes köny­velői képesítést. A szövetke­zeti mozgalomba 1950-ben kapcsolódott be, addig otthon dolgozott. A MÉSZÖV kereté­ből került ki a mi szövetke­zetünkhöz 1961-ben. Most a bér- és munkaügyi osztályt vezeti. Férjhez ment 1956-ban, egy kislányuk született. Elvégezte a Marxizmus-le­­ninizmus Esti Középiskolát, majd az esti egyetemet 1973- ban. 1951-től párttag. 1962-től tagja a vezetőségnek, leg­utóbb titkár-helyettesi funk­ciót töltött be. A szakszerve­zeti politikai oktatás egyik csoportját vezeti, a párt poli­tikai oktatásának egyik cso­portjában pedig propagan­dista. 1975. január 16-án a párt­­alapszervezet titkárává vált­l­asztották. Megkezdte munkáját a vezetőség választó taggyűlés A vezetőség tagjai (balról jobbra) állnak: Bukorik Imre, Nikházi László, Zala Ferenc, ülnek: Orbán Lászlóné és Szabó Zoltánné. (Fotó: Dózsa Balázs)

Next