Gyöngyszöv, 1977 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1977-01-15 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! fáoMog új esztendőt! Hányszor mondtuk el december utolsó és január első nap­jaiban. Nagyon boldog, sikerekben gazdag új esztendőt kívá­nok? Ismerőseinket, rokonainkat, hozzátartozóinkat, munka­társainkat köszöntöttük így. Akár az utcán találkoztunk, akár látogatóba mentünk, akár a munkahelyünkön futottunk ös­­­sze, de akkor is, amikor írásban kellett eljuttatnunk jókíván­ságunkat a címzetthez. Boldog új esztendőt kívánok. Emberi, dicsérendő magatartás, figyelmességet és udvarias­ságot tükröző. Boldog új esztendőt kívánok. Az ismétlődések során már lassan mechanikusan sorakoznak egymás után az ismert sza­vak. Mondjuk, de végig sem gondoltuk. Mondjuk, természe­tesnek tartjuk, de tudatosan meg sem érlelődött bennünk. Mi az, hogy boldogság? Ha tőlem kérdi meg valaki, mikor érzem, mikor érezném magam csakugyan boldognak, mit vá­laszolnék rá? Mi ad boldogságot az egyes embereknek? Tes­sék, neked is jusson belőle, te se légy hátrányban a másik­kal szemben, téged se semmizzenek ki. Lehet-e a boldogságot igazságosan elosztani? Milyen könnyű lenne a dolgunk, ha volna egységesített bol­dogság, ami egyaránt osztatlan örömet keltene mindenkiben. De ilyen nincs. Lehet, hogy más vélemény is elhangzik most. Miért ne len­ne? Ott a pénz. Kinek nem jelent boldogságot, ha sok pénze van? Úgy tetszik, megtaláltuk a mindenre jó gyógyszert. Nem más ez, mint a sok pénz. Ha mindenkinek sok pénze van, ak­kor mindenki boldog. Adjunk hát mindenkinek sok pénzt, és akkor nálunk, a világon elsőként, mindenki egyaránt boldog lesz. Itt a Kánaán, amiről annyian ábrándoztak és annyian, olyan sokféleképpen képzelték el, hogy végül is nincs kiala­kult kép a Kánaánról. Mi az a sok pénz? Kérdezhetünk vissza azonnal. Régi mondás: a pénz önmagában nem boldogít. Gyorsan te­gyük hozzá: a boldogsághoz kell a pénz. Csupán csak azért, mert az igényeinket pénz hiányában aligha tudnánk kielégí­teni. Bárhová megyünk, bármiért, mindenütt, mindenért pénzt kérnek tőlünk annak a bizonyos „valaminek” a fejé­ben. Mellesleg: bizonyára lehetne kapásból ez ellen az álta­lános érvényűnek tetsző tétel ellen néhány példát felhozni. De most nem a mindenáron való kötözködés vezet bennün­ket. Fogadjuk el, pénz nélkül nincs boldogság. Mert ha lenne, ismét nagyon egyszerű megoldásig jutnánk el: meg kell sza­badítani az emberiséget a pénztől, és máris minden a legna­gyobb rendben lenne. Rémlik, valamikor ezzel a maszlaggal ámították a szegényeket: „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a mennyországba”. Ebből következik egyenesen: örülj, ha szegény vagy, ha nincs sem­mid, mert jaj a gazdagoknak. Hiszen a tűrőké, az elesetteké a menyeknek országa, így hallotuk? Ezek után világos, hogy a pénz csak eszköz a boldogsághoz. De csak akkor van értéke, ha mint eszköz, korlátlanul hasz­nosítható, tehát bármikor kapok érte mindent, amire szüksé­gem van. Ha ez így igaz, hogy a pénzzel tulajdonképpen cse­rét hajtok végre, akkor a legfontosabb feltétel, hogy legyen mire becserélni. Tehát legyen­­ áru. Ilyen is, olyan is, min­denféle. Honnan lesz mindenféle áru? így jutunk el a kútig, az emberig, minden javak előállítójáig. Ha tehát azt akar­juk, hogy boldogok legyünk, annyi mindent kell előállíta­nunk, amennyi mindenre mindannyiunknak szüksége van. Magyarán: tessék dolgozni, tessék termelni, tessék keresked­ni, tessék elvégezni mindenkinek azt, amivel megbízták, vagyis lássa el mindenki a feladatát a tőle telhető legjobb képessége és tudása szerint. Huncut egy dolog ez a boldogság, jutunk el a végső követ­keztetéshez. Azt képzeltük, hogy a boldogságot mindig vala­ki mástól kell várnunk. Mintha mástól kellene kapnunk a boldogságot. Nekünk egyéb dolgunk sem lenne, mint udva­riasan, jól nevelten várni arra, hogy valaki vagy valakik megajándékozzanak bennünket a boldogsággal. Aztán kide­rül, hogy önmagunk vagyunk önmagunk boldogságának a kovácsai, méghozzá úgy, hogy végezzük a munkánkat, jól végezzük, másokért végezzük, de az egész végül mégis úgy áll össze egy teljes alakzattá, hogy abban benne vagyunk mi magunk is, mert a javak összességéből mindig kivehetjük az igényeinknek megfelelő részt — ha ezeket a javakat a kellő mennyiségben előállítjuk. Azért mégsem ennyire egyszerű a boldogság. Valóban nem megy anyagi javak nélkül. Nyomorogva, gon­dokkal küszködve aligha lehet bárki boldog. De a boldogság érzelmi töltésű állapot is. Érzelem, tehát sem kőből, sem vas­ból, de még aranyból sem állítható elő semmiféle bonyolult műszer vagy meghökkentően modern berendezés segítségé­vel. A boldogság már belső állapot. Érték. Elégedettség, ki­egyensúlyozott lelki derű, biztonságos jövő, nyugalom, si­ker és még egy sor más, teljességében aligha felsorolható összetevő végeredménye. Tehát egyéniségünktől, személyes körülményeinktől is függő. Általában önmagunk békéje és mások békéje sugározza ki ezt a hallatlanul nagyszerű érzést. Ami semmiképpen sem lehet egy folyamatos állapot, nem va­lami olyan, mint a langyos fürdő, amit készítek magamnak a kádban, csak bele kell ülnöm és körülvesz a bizsergető jó­érzés. A langyos fürdő is kihűl idővel. A boldogság is múlandó. Újra és újra meg kell teremte­nünk. Újra és újra ki kell alakítanunk. Hogyan, milyen esz­közökkel? Ahogy már elmondtuk: kiegyensúlyozott életkörülménye­ink biztosításával. Tehát mi vagyunk a forrás, tehát rajtunk múlik, tehát ne­künk kell tennünk azért, hogy boldog új esztendő legyen ez a mostani, és ezt kövessék a többiek is. Rajtunk, mindannyiunkon múlik. Azon a néhány milliárd emberen, aki egyaránt adhat örömet és bánatot is egymás­nak. Hisszük, hogy az örömre és a boldogságra vagyunk ezen a földön, és lassan az egész világon egyformán így gondolko­zik majd mindenki. (gmf) A városi párt-vb előtt: Szövetkezetpolitikai munkánkról A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusa meg­állapította, hogy a szövetkeze­tek gazdaságilag és politikailag fontos szerepet töltenek be a szocialista társadalomban. Szövetkezeti sajátosságból eredően kettős, de egymással szorosan összefüggő feladatot látnak el, a vállalati gazdálko­dást és a társadalmi tevékeny­séget. Szövetkezetpolitikai tevé­kenységünket, illetve annak alapelveit az MSZMP politikai irányvonala, a szövetkezeti törvény, a fogyasztási szövet­kezetekre vonatkozó 35/1971. sz. tvr. és szövetkezetünk alap­szabálya határozza meg. Szövetkezetpolitikai mun­kánk arra irányul, hogy ma­gasabb színvonalon biztosítsuk a tagság és a lakosság igényei­nek sokoldalú kielégítését, tö­rekedjünk a szövetkezeti ta­gok általános és kulturális színvonalának emelésére, szövetkezeti demokrácia erősí­­­tésére, a tagság körében és a választott testületekben. A szövetkezetpolitikai mun­kában érvényesülnie kell a pártszervezet irányító, ellen­őrző és segítő tevékenységének. Ennek végrehajtásáról ad­tunk számot a városi párt vég­rehajtó bizottság előtt. Pártalapszervezetünk irá­nyító tevékenysége az intézke­dési terv célkitűzéseinek meg­határozásánál a szövetkezet egészére vonatkozó döntések előkészítésénél, a választott ve­zetőségek véleményezésénél érvényesül. A végrehajtást alapszerveze­tünk tagjai személyes közre­működésükkel segítik, egyrészt a részközgyűlések szervezésé­ben, lebonyolításában, más­részt a helyi szervek társadal­mi és gazdasági vezetőivel való kapcsolattartásban. Ellenőrző tevékenysége az intézkedési terv végrehajtásá­nak értékelésénél, valamint a gazdasági vezetők beszámolta­tásánál valósul meg. A párt káderpolitikai irányel­veinek érvényesülése érdeké­ben az igazgatóság és a fel­ügyelő bizottság tagjainál gazdaságvezetés kikéri a párt­a vezetőség véleményét. Az alapszervezet szövetke­zetpolitikai munkájában az el­múlt évekhez viszonyítva van javulás. Előbbre léptünk a szövetke­zeti demokrácia érvényesítése, illetve érvényesülése területén, de a gazdasági és társadalmi feladatok jobb ellátása érde­kében tovább kell erősítenünk a szövetkezeti demokráciát, a testületek és fórumok alapsza­bályszerű működtetését. Ehhez az szükséges, hogy alapszervezetünk tagjai a szö­vetkezetpolitikai munkát min­den területen pártfeladatként végezzék. Karácsonyi ajándék Szövetkezetünk dolgozói ez év karácsonyára is — az előző évekhez hasonlóan — a szere­tet hangján szólaltak meg; se­gíteni, örömet szerezni ott, ahol nincs senki, aki a szomorúsá­got, az egyedüllétet enyhítse. Ilyen elképzeléssel indított nőbizottságunk ajándékozási akciót a szocialista brigádok és szakszervezeti bizalmiak kö­rében, melynek eredménye 4 ezer 800 forint volt. Ebből az összegből a szocia­lista brigádok javaslatára há­rom olyan nő dolgozó gyerme­keiről gondoskodtunk ajándék­kal, akik hosszabb ideje orvo­si kezelés alatt állnak és igen nehéz körülmények között, egyedül nevelik gyermekeiket. A szocialista brigádok gon­doskodása örömkönnyekben nyilvánult meg. Az összeg nagyobbik felét az évek óta patronált ludasi test­vérek részére juttattuk el, akik szeptember 1-től az egri gyer­mekváros lakói. Az öt kis Ko­vács-testvér öt fiúgyermek, akik IV—VII. osztályosok. Ne­velőjük értesítésére izgalom­mal szaladtak a nevelői szobá­ba, annak reményében, hogy értük is jött valaki, és ők sem maradnak az otthonban kará­csonyra, mint társaik. Szomorúan és fájó szívvel magyaráztuk meg nekik, hogy most nem, de majd a tavaszi szünetben a szocialista brigád­jaink összefogásával elhozzuk őket és a szövetkezet vendégei lesznek. Nevelőjük szerint is értel­mes ,jó gyerekek, nyíltak, tisz­­taérzésűek és a testvéri össze­tartás példaképei. Szomorúságukat nevelőjük is­­gyekezett enyhíteni, amikor közülük Lacikát jelölte ki a karácsonyi parlamenti ünnep­ség egyik résztvevőjének. Ez a készülődés és a mi ajándékozá­sunk vitt egy kis fényt és örö­met a Kovács-testvérek kará­csonyába. Mindannyiuk nevében kö­szönjük az ajándékot és azt a leírhatatlan érzést, mellyel ezeket a gyermekeket, pénzün­ket szeretetre váltva, meg­­aj­ándékozhattuk. Elmondhatjuk, hogy ha csak részben tudtuk is enyhíteni az ilyenkor nehezebben elviselhe­tő egyedüllét érzését, gondos­kodásunk nem volt hiábavaló. B. J.-né ARA: 1 Ft Vállalások és tények Vezet a Barátság b­iját — fl Ьл [UNK] [UNK] [UNK]у gondok­kal küzd — ft nye/aséj Ш mini kilencmillió A munkaverseny alakulását évente többször értékeljük, így legutóbb a novemberi igazga­tósági ülésen. A verseny állásáról a gazda­ságvezetés és szakszervezet Kiskereskedelem Vendéglátás Felvásárlás Ipar és szolgáltatás A vállalások teljesítésénél nagy a szóródás. A Gyöngy­­szev áruház lemaradása jelen­tős, különösen a bútorosztály 74,8 százalék, méterosztály 83,5 százalék, konfekcióosztály 86,1 százalék. Nagyon jól teljesítette ter­vét a gyöngyöstarjáni Barát­ság brigád 139, Jókai brigád (Gyöngyöspata) 113, Nagyré­­dén a Zóla brigád 110,7, a a gyöngyösi Mackó büfé Meg­értés brigádja 111,4, az Izzó éttermi Petőfi brigád teljesíté­se 107,5 az Avar Hotel Gundel szocialista brigádja 103,4 szá­zalékos teljesítést ért el, együttes jelentést készített és azt terjesztette az igazgatóság elé.­­ J A jelentés rögzíti üzemágan­ként az áruforgalom bázishoz és tervhez mért teljesítését. Bázis Terv Az ipari üzemek közül szeszfőzde a legjobb, 174,5 szá­­­zalékkal, a PattmKa üzem csak 90,9 százalékot ért el. A felvásárlásnál a tervtelje­sítés — mennyiségben — 97 százalékos. Kedvező képet mutat a gaz­dálkodási eredmény alakulá­sa, a nyereség 9 millió 109 ezer forint. A költségszint 0,54 szá­zalékos csökkenést mutat, mely elősegítette a nyereség­­terv túlteljesítését. Jó eredményt értünk el a tagszervezésben és a társadal­mi munkában, a szocialista brigádmozgalom szervezésé­ben. T. M. 239545M/Ft 102,6 % 95,8 % 38928M/Ft 141,0 u/o 104,4 u/o 29494M, Ft 188,8 % 147,5 % 18183M;Ft 83,3 % 107,6 % Összesen: 326150M/Ft 109,7 u/o 100,6 % Megyei ifjúsági parlament 1976. december 12-én tartot­ták meg Egerben a Technika házában a kereskedelmi és ven­déglátóipari dolgozók megyei ifjúsági parlamentjét. A több mint egyórás beveze­tő előadást a megyei tanács ke­reskedelmi osztályvezetője, Bá­­gyi Imre tartotta. Részletesen elemezte a IV. ötéves terv tel­jesítését, a felmerült problé­mákat. Tájékoztatást adott az V. ötéves tervről, valamint összefoglalta az előző parla­ment óta megtett intézkedése­ket. Ezután a szövetkezeti kül­döttek külön szekció­ülésre vo­nultak el, Klaisz Ferenc, a Mé­szöv elnöke vezette a vitát. Az Áfész-ek és a takarékszövet­kezetek küldöttei sorra ismer­tették az ifjúsággal kapcsola­tos eredményeket, gondokat. Ezekből a hozzászólásokból sok jó új ötletet halottunk. A vita befejezése után Klaisz Fe­renc rövid összefoglalót tar­tott. Ebéd után újabb összevont ülés következett, ahol a Belke­reskedelmi Minisztérium, KPVDSZ és a KISZ képviselői a köszöntötték a parlamentet. Vitazárójában Bágyi Imre megköszönte az ötleteket, ja­vaslatokat, és a felvetődött kérdésekre megadta a választ. Befejezésül a parlament megválasztotta a nyolc orszá­gos küldöttet, akik között van Török Zoltán, a szövetkezetünk KISZ-titkára is. T. B. z. /V­­] ugdi] a sok Nem új dolog, hogy kará­csony előtt a nyugdíjba vonult dolgozókról megemlékezünk. Most is e hagyomány jegyé­ben rendeztük meg a találko­zót az Avar Hotel étteremben. A 60 nyugdíjas közül mintegy ötvenen vettek részt az ünnep­ségen. A nyugdíjasokat a szövetke­zet elnöke köszöntötte, majd Szabó Zoltánné, a pártalap­­szervezet titkára ismertette a szövetkezet 1976. évi főbb fej­lődési mutatóit, a megnöveke­dett feladatokat. Mindezt azért, hogy a nyugdíjba vonult dol­gozók ne szakadjanak el a szö­vetkezet életétől. A szövetkezet gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői nevében kérte az idős — mun­kában ugyan megfáradt, —de egészséges nyugdíjasokat, hogy vegyenek részt ezután is a szö­vetkezet munkájában úgy, mint azt jelenleg többen is teszik. Számos területen tudunk fog­lalkoztatni nyugdíjasokat, kü­lönösen a szezonmunkák ide­jén. Nyugdíjasaink szociális helyzetén kívánunk javítani és a korábban végzett munkáju­kat, szorgalmukat utólagosan találkozóra is elismerni azzal, hogy 32 ezer forintot osztottunk ki részük­re. Az ünnepséget szolid vacsora követte és közben kellemesen elbeszélgetve töltöttünk együtt két órát. Úgy éreztük, hogy a meg­emlékezés, a kedves emberi szó megerősíti azt a politikát, hogy társadalmunkban a nyug­díjasokat akkor is értékeljük, mikor már a munkában nem vagy csak kis mértékben tud­nak részt venni. Szeretnénk, ha ez a hagyo­mány a későbbiek során is megmaradna. T. M. Karácsonyfa az Avar Szálló előcsarnokában. (Fotó: Dózsa Balázs)

Next