Református Gimnázium, Gyönk, 1886
ható. Veszélyesebb betegség csak két tanulónál fordult elő, kik közül egyiknek régóta lappangó baja jutott kifejlődésre s gyógyíttatása végett szülei ápolás alá ment. A községben járványszerűleg uralkodó himlő megkímélte tanítványainkat, de mégis czélszerű elővigyázatból az egész tanulóifjúság február hónapban védhimlővel, Dr. Grrosch Pál és Weinberger Béla orvos urak által beoltatott, ezenkívül is nevezett orvos urak a betegeskedő tanulók orvoslásában elismerést érdemlő buzgósággal jártak el, melyért is fogadják szives köszönetünket. A nm. vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr által ez évre is Nagyságos Mészáros Nándor, kir. tanácsos és főigazgató úr bízatott meg iskolánk meglátogatásával, kit márczius 28-án lett idejövetelekor volt szerencsénk üdvözölni. 29-én ismételten meglátogatott minden osztályt s a tamilok feleletei s a tanárok tanítási módja felől teendő észrevételeinek velünk közlése végett utoljára tanári értekezletet tartott. Szives és jóakaratú útbaigazításait köszönettel és követni akaró elhatározással fogadtuk. Az épület és felszerelés hiányos volta nem kerülheté el figyelmét s e tekintetben már jövőre czélszerű intézkedés létetett, a mennyiben a könyvtár és gyűjtemények elhelyezésére alkalmas helyiség jelöltetett ki a fentartó testület által s a taneszközök fokozatos kiegészítése a jövő évben megkezdődik. Méltóságos és főtiszteletű Szász Károly püspök urunknak a k.-somogyi egyházak s ezek között a gyönki egyházak főpásztori látogatása alkalmából május 16-án gymnasiumunk is részesült a nagybecsű meglátogatás szerencséjében. Lelkesült örömmel fogadtuk őt a tanuló ifjúság élén, a ki az igazgató üdvözlő szavaira adott válaszában kifejezte, hogy bár jelen alkalommal nem hivatása a középiskolákat is behatólag vizsgálni, de mégis, az idő rövidségéhez és egyéb teendőihez mérten, a gymnasiumot sem hagyja megtekintés nélkül. Az igazgató kalauzolása mellett meglátogatta az egyes osztálytermeket s egyéb helyiségeket s rövid megtekintés után is, úgy hisszük, azzal a benyomással távozott, hogy bizony itt elég a pótolni való hiány, különösen akkor, midőn a szükséges pénzerővel rendelkező intézetek, bár gymnasiumunknál sokkal újabb keletűek, már jó előre haladtak. Tápláljuk a reményt, hogy a Méltósága nem hagyja nagybecsű támogatása nélkül iskolánkat sem, ha látja, hogy életrevaló. Ha életrevaló! De vájjon életrevaló-e? Mi, akik az itteni