Református gimnázium, Gyönk, 1938

cAz igazgató ЬтщпдлЫ beszédt. Mélyen tisztelt Közönség! Kedves Tanulóifjúság ! A magyar történelem viharfelhőkkel borított egén kilenc év­század előkelő távlatából egy dicsfénykoszorúzta alak int felénk. István király, az első államalkotó magyar. Úgy áll előttünk, mint a viharral fenyegető ég alját kémlelő pásztor ércalakja, komor fenségében kutatóan tekintve a vészterhes magyar jövendőbe. Ő volt az, aki megvalósította azt a csodát, hogy lobogó vérű, Európa homlokán tomboló népét vaskézzel be­letörte nyugat békés polgárosultságának keretébe. Ő volt az, aki rákényszerítette minden idők legnagyszerűbb lovaskatonáját arra, hogy ekébe fogja a büszke harci paripát és a nyugat városaiban készen zsákmányolható kenyér helyett véres verejtékével nyissa meg a tejjel és mézzel folyó Kánaán kincses kamaráját. Ma már tudjuk, hogy Szent István nélkül nem volna magyar nemzet, hogy a szentistváni gondolat nélkül a magyar éppúgy elé­gett volna saját harci tüzében, amint elégtek, nyom nélkül elenyésztek a népvándorlás előző hullámai. Ezért ünnepeljük ma őt, a nagy királyt és ezért nevezzük ezt az évet Szent István évének. Meg kellett erről emlékeznünk Kedves Gyermekeim a mai ünnepélyes alkalommal annyival is inkább, mert az a folyamat, mely Szent István népét harcosból polgárrá tette, változott viszo­nyok között változott alakban megismétlődik veletek is, amint megismétlődik minden népek és korok gyermekeivel. Ti is felcserélitek a vakációzó gyermek boldog gondtalansá­gát a tanuló céltudatos fegyelmezetten munkás életével. Felcseré­litek a játékteret a tanteremmel, a holnap gondtalanságát a diák felelősségével, a szabad mozgást az iskola fegyelmével. De nem­csak ti, hanem sok sok millió gyermek. Észak hideg honában éppenúgy, mint a trópusok forró világában. Iskolába indul, iskolát keres, iskolát talál Grönland jégkunyhóiban, a művelt államok is­kolapalotáiban, Afrika pálmalombos levélszíneiben egyaránt. Ennek a nagy nagy munkahadseregnek vagytok ti is tagjai. Eljöttetek, hogy készüljetek az életre, hogy leróhassátok köteleségeiteket a család és azon keresztül a nemzet iránt. Mert nektek magyar fia­talságnak ez még fokozottabb kötelességetek. A sors kitüntetett

Next