Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885
kedvether-tisztaságáról addig is meg voltam győződve, míg azt példával nem bizonyítottad irányomban. Csak használd, édesem, használd egész kényelmedet; ez a szív, a micsodás, a tied, érzelmes rokonok a tieddel, így nem félhetsz, hogy idegen leszesz benne." Aranyt különösen hálával töltötte el Petőfinek, a legnépszerűbb költőnek előzékenysége, a mint azt ugyancsak e levelének következő meghatott s a rátartó aristokrata irók ellen intézett találóan gúnyos sorai bizonyítják: „De hát van olyan philisteus, ki azt mondja, hogy te el vagy fogulva a költők ellen ? Hányadik tette volna azt, a mit te tettél irányomban ? Nincs-e léggiója (legyek összege) a divatlapokba kegyelemkép assentált (tulajdonkép tőletek csipett s lopott) versecskék másolóinak, kik felényit sem tettek volna, mit Petőfi tett ? mi ember az ? kérdenék , hol lakik ? nemes embere ? van-e birtoka ? diplomája ? pénze ? hivatala ? (e servum pecus !) .. . Jegyző, s még csak nem is megyei rend- és számfeletti, tiszteletbeli! „Pfus ! Réhmer in die Vaterlands-Morgendämmerung und schreib mer am Didascalia af ihm." (Vonatkozás Zerffy Gusztávra, a Honderű egyik munkatársára.) Te nem teszesz így. Előkeresed rejtekében az egyszerű verselőt, buzdítod, ösztönződ a rögös pályán, s hogy el ne tántorodjék, hogy ne zúgolódjék sorsa mostohasága ellen, baráti kezet nyújtasz neki. Ezt csak Petőfi Sándor tehette, kívüle más senki." Annyival felemelőbb lehetett rá nézve Petőfi kitüntető elismerése, mert ez nyíltan bevallotta, hogy „a tehetség nélkül, vagy a féltehetséggel előre tolakodó embereket" nem szereti, nem szenvedheti, elgázolja, ha lehet, „de a valódi tehetség előtt leborulok és imádom!". Petőfi, mint költő, érezte, hogy Arany az ő irányának szülöttje s ennek kifejezést is ad már idézett szavaival, s február 21-iki levelében is erre czéloz : „Ugy szeretnélek már látni és megölelni és felkiáltani a múzsa nevében: „Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom!", mint Toldinak mondja az anyja." De Arany is érezte, hogy mint ember, Petőfi tüzét mérsékelni, tetteit irányozni neki jó tanácsokkal kell szolgálnia, szóval ugy kell viselnie magát irányában, mint apának a fia iránt. Petőfi Szatmárra menvén, meglátogatta Aranyt 1847-ben s junius 1—10. napjait nála tölté és a barátság köztük a személyes ismeretség által még szi- 1 Egyetértés, 1882. évf. 2 Halasi A. Petőfi-reliquiák, 49. 1. 30. o.