Állami Tanítóképezde, Győr, 1901

Évzáró beszéd. — Tartotta: Mohar József helyettes-igazgató. — Tisztelt Vendégeink ! Kedves Növendékeim ! Ezt a pillanatot, a melyben az 1901/902. iskolai év zárókövéhez értünk, a siker felett érzett jóleső örömmel használom fel arra, hogy visszatekintve a már mögöttünk álló nehéz esztendőre és a közel­múlt napok kemény munkájára , tudomásra adjam intézetünk és növendékeink ez évi munkásságának eredményeit. Nehéz, eseményekben és változásokban gazdag volt az elmúlt is­kolai év. A­mikor tíz hónappal ezelőtt pihent erővel, emelkedett kedélylyel és fokozott munkakedvvel e falak között összegyülekeztünk, még itt volt közöttünk e családnak tíz éven át gondviselő lelke és éltető szelleme : Pataky Irma. Éber figyelme még kiterjedt mindenre, bár kedélyén már némi korú ült és összetörhetetlennek látszó szervezete szokatlanul fá­radt volt. A borús kezdet azután hirtelen szomorúbbra vált és mi várat­lanul elveszítettük azt, kit mindannyian tiszteltünk és szerettünk. De nem czélom és szándékom a sebet felszakgatni, hisz annak idején halottunkat megsirattuk, eltemettük és emlékét megünnepeltük. Krónikás tisztemnek megfelelőleg arról akarok megemlékezni, hogy a tanári testület feledhe­tetlen kartársa nevének maradandó emléket is állított, összeadván fillé­reit és elfogadván kisebb-nagyobb összegeket egy az ő nevét viselő ösztöndíjalap létesítéséhez. Köszönet és hála mindazoknak, a­kik az alap létrejöttét elősegítették, első­sorban és különösen azonban az intézet és Pataky Irma azon volt növendékeinek, a­kik az alap létesítéséről tudo­mást szerezvén , versenyezve ajánlották fel e czélra filléreiket. A tanít­­ványi szeretet és­ fiára itt tapasztalt megnyilatkozása Pataky Irma és az intézet működésének­­minden hivatalos bizonyítványnál ékesebben szóló

Next