Állami Tanítóképezde, Győr, 1901
Évzáró beszéd. — Tartotta: Mohar József helyettes-igazgató. — Tisztelt Vendégeink ! Kedves Növendékeim ! Ezt a pillanatot, a melyben az 1901/902. iskolai év zárókövéhez értünk, a siker felett érzett jóleső örömmel használom fel arra, hogy visszatekintve a már mögöttünk álló nehéz esztendőre és a közelmúlt napok kemény munkájára , tudomásra adjam intézetünk és növendékeink ez évi munkásságának eredményeit. Nehéz, eseményekben és változásokban gazdag volt az elmúlt iskolai év. Amikor tíz hónappal ezelőtt pihent erővel, emelkedett kedélylyel és fokozott munkakedvvel e falak között összegyülekeztünk, még itt volt közöttünk e családnak tíz éven át gondviselő lelke és éltető szelleme : Pataky Irma. Éber figyelme még kiterjedt mindenre, bár kedélyén már némi korú ült és összetörhetetlennek látszó szervezete szokatlanul fáradt volt. A borús kezdet azután hirtelen szomorúbbra vált és mi váratlanul elveszítettük azt, kit mindannyian tiszteltünk és szerettünk. De nem czélom és szándékom a sebet felszakgatni, hisz annak idején halottunkat megsirattuk, eltemettük és emlékét megünnepeltük. Krónikás tisztemnek megfelelőleg arról akarok megemlékezni, hogy a tanári testület feledhetetlen kartársa nevének maradandó emléket is állított, összeadván filléreit és elfogadván kisebb-nagyobb összegeket egy az ő nevét viselő ösztöndíjalap létesítéséhez. Köszönet és hála mindazoknak, akik az alap létrejöttét elősegítették, elsősorban és különösen azonban az intézet és Pataky Irma azon volt növendékeinek, akik az alap létesítéséről tudomást szerezvén , versenyezve ajánlották fel e czélra filléreiket. A tanítványi szeretet és fiára itt tapasztalt megnyilatkozása Pataky Irma és az intézet működésénekminden hivatalos bizonyítványnál ékesebben szóló