Katolikus Leányiskola, Győrnádorváros, 1936

Annyi mondanivalójuk volt, hogyne lett volna, hiszen búcsúzniok kellett a kedves társaktól egy egész nyárra. Búcsúzniok kellett a termektől, a padoktól és mindentől, ami e fogalomhoz tartozik: »iskola«. Hia az élettelen dolgok testet ölthetnének, iskolánkat kar­jait kitárva láthattuk volna e percekben. Ölelni akart tán, vagy áldani? Mindkettőt természetesen. Hiszen mind akettő a búcsúzást jelenti. A kicsiny, a visszatérő gyermekek fejét mintha szívére vonta volna, hogy fülükbe súgja: »Vigyázz, őrködj a lelkedre nyá­ron át, hogy ősszel ismét ilyen kincsekkel térj hozzám vissza, mint amilyenekkel most elengedtelek...« Az áldás a nagyoknak szólt, akik szintén mentek, de többé mint gondatlan gyermekek ide visz­­sza nem térnek. Beszédje nincs most már a távozókhoz, hiszen négy év alatt elmondott mindent. Szavai most már csak felfelé a jó Is­tenhez szállanak, Akihez áldó karjait most kérve emeli fel : Miatyánk, ime visszaadom Neked a rámbizott kis palántákat, én a munkát már elvégeztem, vidd most beiratni őket az élet iskolá­jába, azonban ne hagyd ott se magukra, fogd kezüket és vezesd őket mindaddig, míg el nem jutottak Hozzád az örök élet vizsgá­jára, a te szent Szíved örömeibe! A zsibongó gyermekcsapat között járókelő tanárokat ezek a komoly gondolatok foglalkoztatták, miközben megszólalt az év­zárós szereplők csengője, hogy mégegyszer bemutassák tudásukat az egybegyűlt nézőknek. Műsorra kerültek ez alkalommal a követ­kező aktuális szerepek: Burkali Róza II. B) o. konferálása az egyes számok előtt. A balkezes piktor... vigjelenet. Előadták a III. osztályosok. Fülemüle... Szavalta: Bodor Brigitta III. o. Iz­galmas kaland... előadták a IV. o. bentlakó növendékek. Mi a haza?... melodráma. Eljátszották az I.—IV. osztályos tanulók. Isten veletek kedves falak. Irta és felolvasta Bedy Erzsébet IV. o. Válaszúton... allegorikus párbeszéd. Előadta a IV. o. Búcsúbeszéd. Elmondta: Kerítés Margit önképzőköri elnök, IV. o. Messzeszál­­lunk, szavalta: Keresztes Edit IV. o. Válás fájdalma... karének. Most évvégén, midőn a kis diákok mögött becsukódott isko­lánk kapuja, pár nap múlva ismét megnyílott, hogy bebocsásson rajta kedvesarcú, vidám nagy leánysereget. A bejövök keresgélnek, összehasonlítgatnak, régi ismerősként járnak a jó öreg iskola épü­letében, mintha diákok volnának, azonban azok nem lehetnek, mert külsejük is elárulja, hogy hölgyek, felnőttek, a küzdők csoportjá­ból jövők. Igen ismerősök, kedves ismerősök ezek is, az iskola diákjai, vagyis inkább voltak azok 5 évvel ezelőtt, amikor életük kis hajója elindult, a most már végigtapasztalt utakra. Most, 5 év

Next