Katolikus Főgimnázium, Gyula, 1937
MÉREY GYULA. A búcsú szavai mindig elfogódottsággal kapcsolódnak, de sokszorosan nehéz az érzelmeknek kifejezést adni, amikor attól kell elköszönnünk, kinek távozását lelkünk mélyéből fájlaljuk, akit — úgy gondoljuk — nélkülözni szinte lehetetlen. Ez az igazi fájdalom fogta el lelkünket Mérey Gyula, c. középisk. igazgató nyugalombavonulásakor. Neve úgyszólván egybeforrott a gyulai rk. gimn. sorsával, melynek az ő nemes és neves tanári munkássága örök díszére vált. Mérey Gyula 1879 márc. 14-én született Budapesten, középiskolai tanulmányait a Vill. ker. községi főreáliskolában jeles eredménnyel végezte, felsőbb tanulmányait a Pázmány Péter Tud. Egyetem bölcsészetkarán folytatta, a mennyiségtan és természettanból 1903 dec. 16-án szerzett középisk. tanári oklevelet. Tanári működését mint óraadó a budapesti IX. ker. községi polg. fiúiskolánál kezdte. 1903 szept. 1-i hatállyal a nagyváradi 1. sz. püspök az újonnan létesített gyulai r. kat. főgimnáziumhoz helyettes-, majd 1904 febr. 17-én rendes tanárrá nevezte ki, ahol megszakítás nélkül működött nyugalomba vonulásáig, föllebvalói osztatlan elismerését s tanítványai igaz tiszteletét érdemelve ki. Ennek fényes bizonyítéka, hogy 1928 augában a V. K. M. középiskolai igazgatói címmel tüntette ki. De talán értékben éppen olyan jelentőségű az a bensőséges ünneplés, melyben huszonöt éves tanári működésével kapcsolatban, kartársai, tanítványai és tisztelői részesítették. Ez alkalommal volt kedves tanítványa, vitéz dr. Takácsy Lajos, városi ügyvezető tiszti orvos, méltatta a jubiláns érdemeit, kiemelve, hogy Mérey Gyula örök hálára köte-