Katolikus Főgimnázium, Gyula, 1939
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós országlásának huszadik évfordulóján. Az 1940. február 29-i iskolai ünnepélyen elhangzott megemlékezés. „Memores erunt nominis tui in omni generatione et generationem.“ Pl. XLIV. 18. Kedves magyar ifjak! Egybegyülekeztünk, hogy most, Horthy Miklós országlásának huszadik évfordulóján, képzeletben odavezesselek benneteket az otrantói hős történelmi alakja elé s letegyem lábához mindannyiunk hódolatának pálmáját és tiszteletünk és szeretetünk fehérkelyher virágaiból font koszorúját. A naptárban nem pirosbetűs nap a mai, de a szivekben piros betű nélkül is felpirosló, felejthetetlen magyar ünnep március 1-e immár két évtized óta. Magyar szivek őszinte örömünnepe: vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzóvá választásának évfordulója. Megállunk most az idők rohanásában, hogy hálánkkal és mélységes ragaszkodásunkkal aranyozzuk be ezt a napot. A királyi vár felé fordul ma tekintetünk, Magyarország kormányzója felé, akinek történeti nagysága minden magyart főhajtásra késztet. Kedves magyar ifjak! Nem akarom én ez alkalommal elmondani, hogy lett az előkelő magyar ifjúból Ferenc József király szárnysegéde és az osztrák-magyar hadiflotta legfőbb parancsnoka. Nem akarom részletesen ismertetni a Novara parancsnokának csodás haditetteit, hiszen ezt minden magyarnak tudnia, büszkeséggel eltelve kell tudnia. Nem kísérem most a szegény, kicsiny, rosszul felszerelt nemzeti hadsereg élén Szegedtől Budapestig, sőt még azokat a küzdelmeket sem ecsetelem, amelyeket bel- és külpolitikai téren kellett vívnia a szétszaggatott, porbasújtott, a külországoktól szinte légmentesen elzárt Magyarországnak sokszor a fennmaradásáért, amíg eljutottunk oda, ahol ma vagyunk. Én csak arról akarok néktek szólni, kedves magyar ifjak, hogy mit jelent nekünk ma, két évtized után, Horthy Miklós kormányzósága. A nagy világégésből, az 1914—18.-i világháborúból vesztesként kerültünk ki. Hogy miért, ne foglalkozzunk most vele. Szomorúbb sorsot alig szánt nemzetnek a népek hatalmas Istene, mint akkor a magyarnak. Ezeréves, küzdelmekkel tömött, keservekkel csordultig