Katolikus Főgimnázium, Gyula, 1939

Vitéz Nagybányai Horthy Miklós országlásának huszadik évfordulóján. Az 1940. február 29-i iskolai ünnepélyen elhangzott megemlékezés. „Memores erunt nominis tui in omni generatione et generationem.“ Pl. XLIV. 18. Kedves magyar ifjak! Egybegyülekeztünk, hogy most, Horthy Miklós országlásának huszadik évfordulóján, képzeletben odavezesse­lek benneteket az otrantói hős történelmi alakja elé s letegyem lábá­hoz mindannyiunk hódolatának pálmáját és tiszteletünk és szeretetünk fehérkelyher virágaiból font koszorúját. A naptárban nem pirosbetűs nap a mai, de a szivekben piros betű nélkül is felpirosló, felejthetetlen magyar ünnep március 1-e immár két évtized óta. Magyar szivek őszinte örömünnepe: vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzóvá választásának évfordulója. Megállunk most az idők rohanásában, hogy hálánkkal és mélységes ragaszkodásunk­kal aranyozzuk be ezt a napot. A királyi vár felé fordul ma tekinte­tünk, Magyarország kormányzója felé, akinek történeti nagysága min­den magyart főhajtásra késztet. Kedves magyar ifjak! Nem akarom én ez alkalommal elmondani, hogy lett az előkelő magyar ifjúból Ferenc József király szárnysegéde és az osztrák-magyar hadiflotta legfőbb parancsnoka. Nem akarom részletesen ismertetni a Novara parancsnokának csodás haditetteit, hiszen ezt minden magyarnak tudnia, büszkeséggel eltelve kell tudnia. Nem kísérem most a szegény, kicsiny, rosszul felszerelt nemzeti had­sereg élén Szegedtől Budapestig, sőt még azokat a küzdelmeket sem ecsetelem, amelyeket bel- és külpolitikai téren kellett vívnia a szét­szaggatott, porbasújtott, a külországoktól szinte légmentesen elzárt Magyarországnak sokszor a fennmaradásáért, amíg eljutottunk oda, ahol ma vagyunk. Én csak arról akarok néktek szólni, kedves magyar ifjak, hogy mit jelent nekünk ma, két évtized után, Horthy Miklós kormányzósága. A nagy világégésből, az 1914—18.-i világháborúból vesztesként kerültünk ki. Hogy miért, ne foglalkozzunk most vele. Szomorúbb sorsot alig szánt nemzetnek a népek hatalmas Istene, mint akkor a magyarnak. Ezeréves, küzdelmekkel tömött, keservekkel csordultig

Next