Katolikus Főgimnázium, Gyula, 1941
1917—1942. XII. Pius Pápa őszentsége püspökké szentelésének jubileumára. Örömtüzek gyúlnak a katolikus hívek lelkében és szemében. Az Örök Város hét halmán élők éppúgy szeretettel köszöntik jubileuma alkalmával atyjukat, a Pápát, mint a hű magyar katolikus hívek. Velük együtt ünnepelnek a hideg fiszak szétszórtságban élő hittestvérek ezrei; megáll kenyérgondja, életféltő aggodalma közt pár percre a háborúban vérző Európa és Amerika sok millió katolikus tömege, hogy imádkozzék azért az Emberért, akinek jelszava: Opus iustitiae pax: „Az igazságosság munkája a béke.“ Tisztelettel gondol reá Kelet sárga népének hatalmas császára, aki diplomáciai összeköttetést létesít vele, mert tudja, hogy az a Férfi egy fensőbb hatalomnak képviselője, akinek a fegyvere az Igazság. Hódolattal veszik körül Délnek arcban fekete, lélekben keresztséggel fehérré lett, gyermekei a „Fehér Atyát“. A katolikus magyar diák a Gondviselés útját látja abban, hogy a Pápa 1971. március 2-án született és ugyanaznap 1939. március 2-án választották meg az Egyház fejévé. A tehetséget és szorgalmat méltányló fiú lelkében becsülés fakad annak tudatára, hogy a római középiskolát látogató Pacelli Jenő kitűnő diák volt és elnyerte az olasz király által a legkitűnőbb tanulók számára alapított ösztöndíjat is. A katolikus diák kegyelettel emlékezik arra, hogy Szentatyánk 1899-ben vette föl az áldozópapi rendet és még tovább folytatta tanulmányait a diplomáciai pályára képző Akadémia dei Nobili-n, életének legnagyobb részét a pápai államtitkárság szolgálatában töltötte el és három elődjének, az elhunyt Pápáknak, teljes bizalmát szerezte meg odaadó munkájával, hat nyelven író és szónokló beszédkészségével. A katolikus léleknek jól esik hallania azt, hogy Pacelli Jenő 1917-ben a müncheni pápai nunciatura vezetését kezdte meg és ekkor történt püspökké fölszentelése is, majd a bíborpalást fedte munkabíró vállait és így vett részt 1938-ban a budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson, mint a Pápa legátusa. Sokan látták ott a megjelenésében lenyűgöző, erélyes tekintetű, értelemtől sugárzó, erőteljes ajkú, markáns arcvonású, magát öntudatosan mérséklő Embert, akinek mozdulata csiszolt, akinek arcán látszik, hogy idege feszült, mégis nyugodt. Ő az önnevelés terén küszködő fiatalembernek, férfinak élő eszménye !