Állami Polgári Leányiskola, Gyula, 1939

­MAROSSY ARANKA! A kegyelet örökértékű érzése adja kezünkbe a tollat, mikor iskolánk meghalt volt igazgatójára, Marossy Arankára emlékezünk. A kegyelet összetett érzése, mely ezer árnyalatból, ezer színből áll, de melynek alapvető elemei: a tisztelet és a szeretet. Tiszteltük őt, mert tudása, műveltsége, jelleme, izzó honszerelme, fajtájának szeretete tiszteletet parancsolt. Tiszteltük, mert egész élete a másokért való kemény munkában morzsolódott fel. Tiszteltük, mert szenvedéseit elnyomva élt hivatásának, kötelességeinek. És szerettük őt. Szerettük értékes és érdekes egyéniségét, mély kedélyét, kedvességét. Szerettük benne a jó barátot s a gyulai társadalom számottevő tagját. Szerettük és tiszteltük a kiváló igazgatót s a kitűnő munkatársat. Mikor az 1939—40. tanév kezdetére egykori tanárai munkahelyükre érkeztek, már az állomáson újságolta a város közönsége a fájdalmas hírt: Marossy Aranka meghalt! Eszünkbe jutott, hogyan ismertük meg 19 évvel ezelőtt. Mint magyarságának áldozata, elűzve, kifosztva, sok fájdalmas tapasztalat és viszontagság után érkezett városunkba, új állomáshelyére, a gyulai áll. polg. leányiskola élére. Meghitt közben sokat beszélt kiállott szenve­déseiről, siratva szeretett Erdélyét, honnan éjnek idején menekült, egyedül, kis csomagját kezében hozva. Kegyelettel beszélt rég elhalt szüleiről, családjáról, küzdelmes fiatalságáról. Édesapja képezdei tanár volt s a tanári ház puritánságát tisztességét, munkaszeretetét, vallásosságát, műveltségét magával vitte az életbe gazdag útravalóként; ezek az erények adtak erőt a későbbi küzdelmeihez is, mikor súlyos betegen is tökéletesen látta el iskolája dolgait. De értékes és tisztelt tagja volt Gyula város társadalmának is. Nem volt társadalmi megmozdulás, vagy hazafias, vallásos megnyilat­kozás, melyen ne vett volna részt, sokszor vezető szerepekben is. Meg­

Next