Állami Polgári Leányiskola, Gyula, 1939
MAROSSY ARANKA! A kegyelet örökértékű érzése adja kezünkbe a tollat, mikor iskolánk meghalt volt igazgatójára, Marossy Arankára emlékezünk. A kegyelet összetett érzése, mely ezer árnyalatból, ezer színből áll, de melynek alapvető elemei: a tisztelet és a szeretet. Tiszteltük őt, mert tudása, műveltsége, jelleme, izzó honszerelme, fajtájának szeretete tiszteletet parancsolt. Tiszteltük, mert egész élete a másokért való kemény munkában morzsolódott fel. Tiszteltük, mert szenvedéseit elnyomva élt hivatásának, kötelességeinek. És szerettük őt. Szerettük értékes és érdekes egyéniségét, mély kedélyét, kedvességét. Szerettük benne a jó barátot s a gyulai társadalom számottevő tagját. Szerettük és tiszteltük a kiváló igazgatót s a kitűnő munkatársat. Mikor az 1939—40. tanév kezdetére egykori tanárai munkahelyükre érkeztek, már az állomáson újságolta a város közönsége a fájdalmas hírt: Marossy Aranka meghalt! Eszünkbe jutott, hogyan ismertük meg 19 évvel ezelőtt. Mint magyarságának áldozata, elűzve, kifosztva, sok fájdalmas tapasztalat és viszontagság után érkezett városunkba, új állomáshelyére, a gyulai áll. polg. leányiskola élére. Meghitt közben sokat beszélt kiállott szenvedéseiről, siratva szeretett Erdélyét, honnan éjnek idején menekült, egyedül, kis csomagját kezében hozva. Kegyelettel beszélt rég elhalt szüleiről, családjáról, küzdelmes fiatalságáról. Édesapja képezdei tanár volt s a tanári ház puritánságát tisztességét, munkaszeretetét, vallásosságát, műveltségét magával vitte az életbe gazdag útravalóként; ezek az erények adtak erőt a későbbi küzdelmeihez is, mikor súlyos betegen is tökéletesen látta el iskolája dolgait. De értékes és tisztelt tagja volt Gyula város társadalmának is. Nem volt társadalmi megmozdulás, vagy hazafias, vallásos megnyilatkozás, melyen ne vett volna részt, sokszor vezető szerepekben is. Meg