Gyulai Hírlap, 1963. július-december (4. évfolyam, 51-101. szám)
1963-08-02 / 60. szám
A városfejlesztés időszerű problémái — Beszélgetés a városi főmérnökkel — A közelmúltban dolgozzák ki szakbizottságok Gyula fejlesztésének távlati tervét és most folyik a városi tanácsháza elfogadott 1963 évi városfejlesztési terv dandárja. Hogyan állunk ezekkel a munkákkal? Ez a kérdés vezetett el bennünket a városi tanács építési osztályára, ahol Osztroluczky Mihály főmérnök tájékoztatott a városfejlesztésről. A város távlati tervét — kezdi a beszélgetést Osztroluczky elvtárs — 1938-ban készítette el a várost tervező vállalat, azután a tanácsülés több esetben vitatta meg a városkép kialakítását, amelyet a korszerű városkép követelményeinek alapján állítottak össze A tervezők figyelembe vették, hogy a gyulai adottságok, parkok, csatornaterek és más városképet befolyásoló tényezőket beleillesszék a városképbe. Ezzel párhuzamosan több részletterv készült el, majd az 1961 júniusi tanácsülés kisebb módosításokkal elfogadta ezt a tervet. Azóta a városfejlesztés munkájét ez a terv határozza meg. Nagyon lényeges része e tervnek a modern városközpont kialakítása. E terv a Megyeháza, az Árpád utca és a Béke sugárút által bezárt területet, valamint a Kossuth tér közvetlen környékét határozza meg átalakítani, illetve átépíteni modern épületekre. Ennek a tervnek egy része már megvalósult, hiszen a Béke sugárúti és a Kossuth téri lakások csoportja már e terv alapján készült. Elkészült ugyanakkor a várkörnyék rendezésének terve, továbbá a város terjeszkedésének szempontjából a törökzugi beépítési terv. Mindkét említett terv folyamatban van, hisz a törökzugi beépítés terv szerint halad, a várkörnyék átépítése pedig befejeződött. A most folyó városfejlesztési tervnek már a derekán járunk. Ez a terv 1963-ra 30 millió forintot irányzott elő a város fejlesztésére és a munkák kisebb elhúzódásokkal azért kielégítően haladnak. Legfontosabb az 1963-as városfejlesztési tervben természetesen a lakásépítés. Nem panaszkodhatunk, bár az építkezést a cement, a mész és a kisméretű tégla hiánya akadályozta, mégis lassan tető alá került az Eötvös utcai 16 lakás és a Kossuth téren épülő nyolc lakás. Ezeket még ebben az évben átadják, de ugyanakkor hozzáfognak a Kossuth téren újabb 24, a Béke sugárúton 14 és a Veres Endre utcában 16 lakás építéséhez. Dicséret illeti az építő vállalatokat, hogy a lakásépítkezés meggyorsítására itt is bevezették a nyújtott műszakot s így nem lesz lemaradás előreláthatólag a lakásépítések befejezésével. Ugyancsak biztató jelek vannak arra is, hogy az építő vállalatok erő és anyag átcsoportosítással törekednek megoldani feladataikat. Persze más jellegű építkezések is folynak a városban, amelyeket ugyancsak akadályozott az anyaghiány. Ennek ellenére átadás előtt áll a Húsipari Vállalat több millió forintos korszerű szociális építménye, valamint a zeneiskola épülete. Kisebb időeltolódással épül a városi fedett fürdő, az új bútor- és cipőbolt, a harisnyagyár felújítása, a kertészeti vállalat termálkútjának fúrási munkálatai és a bútoripari vállalat szerelőcsarnoka. A városfejlesztés elég tetemes része az útépítés, amelyre ugyancsak több millió forintot irányoztak elő. Az Árpád utca aszfaltújának építése sajnos kissé elhúzódott, elsősorban azért, mert késett a vízhálózat csőrendszerének lefektetése. Még az elégedetlenkedőknek is látni kell azt, hogy az építő vállalat ezt a munkát terven felül vállalta és így a jóindulat ellenére sem tudták betartani a tanács által kért határidőt. Ugyancsak folyamatban van a Bajza és a Mágócsi utcák aszfalt útburkolatának munkálatai, amelyeket év végére átadnak a forgalomnak. Kikövezik a Dundler Károly és a Bocskai utcákat is bontott anyagból, ezenkívül szélesítik a Madách utca útburkolatát, továbbá több helyen javítanak útburkolatot ott, ahol a városi lakosság által észlelt és javasolt hibákat kívánják megszüntetni. A járdaépítés városunkban nem jelent tetemes feladatot. Ennek ellenére néhány utcában járdaépítő, máshol javító munkálatok folynak, a jövőben pedig arra fogunk törekedni, hogy a belváros járdáit aszfaltburkolattal cseréljük fel. A városi tanács műszaki osztálya és az építési állandó bizottság — mondotta befejezésül Osztroluczky elvtárs — teljes apparátussal segíti a folyó építkezéseket, természetesen figyelembe véve a tanácstagi beszámolókon elhangzott városfejlesztési javaslatokat, amelynek egy részét már ebben az évben, többségét pedig a jövő évben tudják figyelembe venni. Úgy érezzük, hogy az 1963-as városfejlesztési terv befejezése nagyon fontos lépés lesz városunk 20 éves távlati tervének megvalósításában. Kollárik János Indul az uborkaszállítmány A MÉK gyulai kirendeltsége, a gyulai és a Gyula környéki termelőszövetkezetekből megállás nélkül szállítja a kertészetek termékeit. A MÉK helyi kirendeltsége ebben az évben csaknem 500 úgynevezett guruló vagon mennyiségű árut számon az ország ipán városaiba, elsősorban Budapestre és nagy mennyiségben külföldre. A szállítmányok között még mindig a tavaszi káposzta tartja a vezető szerepet, utána pedig a paprika és az uborka következik. Pályaudvari kép az uborka szállításáról. Kánikulai napok Negyedmillió ember a várfürdőben Repül a labda, ki Egy fiatal vendég tudja hol áll meg, a 230 ezer közül. (Képes riport a 8. oldalon) ■aiMii<liHaiilunaiMNUiiniiiiiiiuimMiii>*niiuiHmii9MHMiMMi»u*HB Együtt fejlődjön a szövetkezetekkel .A gyulai szövetkezetek fejlődése egyenes irányú, még akkor is, ha egyik másika néha hátra is tesz egy-két lépést. Egyre több épület, istálló, magtár alapjait rakják le, egyre több gépet vásárolnak és egyre inkább gazdaságilag is a nagyüzem külső képét veszik fel. Több 10 millió ma már szövetkező,teánk oszthatatlan vagyona, hatalmas, modern tehénistállók, gabonaraktárak épültek és épülnek, de a több ezer szövetkezeti dolgozó kulturális, művelődési igényeinek kielégítésére szövetkezeteink nem sok pénzt fordítottak, erre valahogy sajnálják. Pedig most már jutni kell pénznek erre a célra is. Nézzük csak meg a szövetkezeteink klubhelyiségeit, amelynek egy részét „istppkísértés’ kultúrteremnek nevezi, még akkor is, ha talán televízió élt benne. Ez tizedrangú kérdés volt... eddig De most már nem lehet az. Azért szólunk aratás idején erről, mert tavaly minden vagy csaknem minden kultúrtermet gabonaraktárnak használtak fel. Igaz ! gabonaraktárnak ezek jobban megfelelnek, mint kultúrteremnek, de hiszen éppen ezért szólünk. Úgy tudom — és már ez , előrelépést jelent —, hogy az idén nincsenek ilyen tervei egyik tsznek sem. Szövetkezeti parasztságunk nyáron is megnézheti a tévéműsorokat, nyárom is összejöhet esténként megbeszélni a napi eseményeket, folytatni a kialakulóban levő klubéletüket. Azt már elértük, hogy ezekből a kultúrtermekből nem lesz gabonatárolóhely, érjük most már el azt is, hogy ezeknek a helyiségeknek vonzóereje legyen, hogy szövetkezeti parasztjaink ne viszolyogva lépjenek be. Néhány szövetkezetben ugyan a kultúrtermek helyzete kielégítőnek mondható, néhol meg botrányos. A Zöld Mező Termelőszövetkezet klubhelyiségét a célnak megfelelően használják fel, bár a szabadkai dolgozók szebbet és jobbat érdemelnének. Talán az iskola megszüntetésével és az elektromosság bevezetésével megvan a lehetősége, hogy méltó kultúrtermet kapjon Szabadka parasztsága is. Ez a rész régen igényli már ezt, hiszen legtávolabb esik a kultúrát sugárzó várostól. Az Aranykalász Tsz most kapta meg a farkashalmi iskolát, ahol ez az igény ugyancsak megoldódhat. A Népköztársaság és a Vörös Csillag Tsz viszonylag kielégítő helyiségekkel rendelkezik, amelyeket úgy-ahogy rendben tartanak. A legszomorúbb a helyzet a Béke és az Erkel Tsz-ekben, ahol a kultúrtermek helyzetét nehéz lenne jellemezni. Hol kellene tartani szövetkezeteinknek ezen a területen. Előrébb, sokkal előrébb. Valahol ott, ahol a lehetőségek, mert azok sokkal nagyobbak annál, amit a kultúrtermek állapota és felszerelése mutat. Ezek a helyiségek nemcsak a szövetkezeti klubélet kialakítását szolgálná, hanem elég sűrűn itt zajlanak le a szövetkezeti élet nagyobb eseményei, gyűlései. Itt jönnek össze a kommunisták, a kiszesek, a nők megbeszélni feladataikat, vagyis ezek a helyiségek télen nyáron állandó otthonaik a szövetkezetieknek. Nemcsak a helyiségeket kifogásolhatjuk, hanem ezek felszerelését is. Kevés helyen van még könyvtár, ahol van, ott pedig a könyvtári órákkal van baj. Szinte egyetlen kultúrhelyiségben sem járnak politikai napilapok, szakfolyóiratok, amelyet olvashatnának, pedig enélkül ma már a szövetkezeti dolgozók sem tudnak élni, hogy ne szerezzenek tudomást a nagyvilág eseményeiről, a békéért folyó mindennapos harc fázisairól vagy arról, hogy mi történik az országban, hogy halad előre a szocialista építés ügye. Azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy haladásként könyveljük el azt a tényt, hogy szövetkezeteink kultúrtermeit ma már átmenetileg sem veszik el gabonaraktárnak vagy más célra, de egyetérthetünk abban is, hogy ennek ellenére szövetkezeteink kultúrhelyiségei nem felelnek meg a ma követelményeinek. Az építkezés, a gépesítés, az új agrotechnikai eljárások és az ösztönzőbb jövedelemelosztás módjai mellett meg kell találni végre a lehetőséget, hogy a szövetkezetek klubhelyiségei, kultúrtermei ezekkel együtt fejlődjenek. K—k