Gyulai Hírlap, 1963. július-december (4. évfolyam, 51-101. szám)

1963-08-02 / 60. szám

A városfejlesztés időszerű problémái — Beszélgetés a városi főmérnökkel — A közelmúltban dolgozzák ki szakbizottságok Gyula fejlesztésé­nek távlati tervét és most folyik a városi tanácsháza elfogadott 1963 évi városfejlesztési terv dan­dárja. Hogyan állunk ezekkel a munkákkal? Ez a kérdés vezetett el bennünket a városi tanács épí­tési osztályára, ahol Osztroluczky Mihály főmérnök tájékoztatott­­ a városfejlesztésről. A város távlati tervét — kezdi a beszélgetést Osztroluczky elv­­társ — 1938-ban készítette el a várost tervező vállalat, azután a tanácsülés több esetben vitatta­­ meg a városkép kialakítását, ame­lyet a korszerű városkép követel­ményeinek alapján állítottak ös­­­­­sze A tervezők figyelembe vet­ték, hogy a gyulai adottságok, parkok, csatorna­terek és más vá­rosképet befolyásoló tényezőket beleillesszék a városképbe. Ezzel párhuzamosan több részletterv készült el, majd az 1961 júniusi tanácsülés kisebb módosításokkal el­fogadta ezt a tervet. Azóta a városfejlesztés munká­jét ez a terv határozza meg. Nagyon lényeges része e terv­nek a modern városközpont kialakítása. E terv a Megye­háza, az Árpád utca és a Bé­ke sugárút által bezárt terüle­tet, valamint a Kossuth tér közvetlen környékét határoz­za meg átalakítani, illetve át­építeni modern épületekre. Ennek a tervnek egy része már megvalósult, hiszen a Béke su­gárúti és a Kossuth téri la­kások csoportja már e terv alapján ké­szült.­­ Elkészült ugyanakkor a várkör­nyék rendezésének terve, továbbá a város terjeszkedésének szem­pontjából a törökzugi beépítési terv. Mindkét említett terv folya­matban van, hisz a törökzugi be­építés terv szerint halad, a várkör­nyék átépítése pedig befejeződött. A most folyó városfejlesztési tervnek már a derekán járunk. Ez a terv 1963-ra 30 millió forin­tot irányzott elő a város fejlesz­tésére és a munkák kisebb elhú­zódásokkal azért kielégítően ha­ladnak. Legfontosabb az 1963-as vá­rosfejlesztési tervben termé­szetesen a lakásépítés. Nem panaszkodhatunk, bár az építkezést a cement, a mész és a kisméretű tégla hiánya akadá­­­­lyozta, mégis lassan tető alá kerül­t az Eötvös utcai 16 lakás és a Kossuth téren épülő nyolc lakás. Ezeket még ebben az évben átad­ják, de ugyanakkor hozzáfognak­­ a Kossuth téren újabb 24, a Béke­­ sugárúton 14 és a Veres Endre utcában 16 lakás építéséhez. Dicséret illeti az építő vállala­tokat, hogy a lakásépítkezés meg­gyorsítására itt is bevezették a nyújtott műszakot s így nem lesz lemaradás előreláthatólag a la­kásépítések befejezésével. Ugyan­csak biztató jelek vannak arra is, hogy az építő vállalatok erő és anyag átcsoportosítással töreked­nek megoldani feladataikat. Persze más jellegű építkezések is folynak a városban, amelyeket ugyancsak akadályozott az anyaghiány. Ennek ellenére átadás előtt áll a Húsipari Vállalat több millió forintos korszerű szociális építménye, valamint a zeneiskola épüle­te. Kisebb időeltolódással épül a vá­rosi fedett fürdő, az új bútor- és cipőbolt, a harisnyagyár felújítá­sa, a kertészeti vállalat termál­­kútjának fúrási munkálatai és a bútoripari vállalat szerelőcsar­noka. A városfejlesztés elég tetemes része az útépítés, amelyre ugyan­csak több millió forintot irányoz­tak elő. Az Árpád utca aszfalt­újának építése sajnos kissé el­húzódott, elsősorban azért, mert késett a vízhálózat csőrendszeré­nek lefektetése. Még az elégedet­lenkedőknek is látni kell azt, hogy az építő vállalat ezt a mun­kát terven felül vállalta és így a jóindulat ellenére sem tudták betartani a tanács által kért ha­táridőt. Ugyancsak folyamatban van a Bajza és a Mágócsi utcák aszfalt útburkolatának munkálatai, ame­lyeket év végére átadnak a forga­lomnak. Kikövezik a Dundler Ká­roly és a Bocskai utcákat is bon­tott anyagból, ezenkívül szélesítik a Madách utca útburkolatát, to­vábbá több helyen javítanak út­burkolatot ott, ahol a városi la­kosság által észlelt és javasolt hi­bákat kívánják megszüntetni. A járdaépítés városunkban nem jelent tetemes feladatot. Ennek ellenére néhány utcában járda­építő, máshol javító munkálatok folynak, a jövőben pedig arra fo­gunk törekedni, hogy a belváros járdáit aszfaltburkolattal cserél­jük fel. A városi tanács műszaki osztá­lya és az építési állandó bizottság — mondotta befejezésül Osztro­luczky elvtárs — teljes apparátus­sal segíti a folyó építkezéseket, természetesen figyelembe véve a tanácstagi beszámolókon elhang­zott városfejlesztési javaslatokat, amelynek egy részét már ebben az évben, többségét pedig a jövő évben tudják figyelembe venni. Úgy érezzük, hogy az 1963-as vá­rosfejlesztési terv befejezése na­gyon fontos lépés lesz városunk 20 éves távlati tervének megvalósítá­sában. Kollárik János Indul az uborkaszállítmány A MÉK gyulai kirendeltsége, a gyulai és a Gyula környéki ter­melőszövetkezetekből megállás nélkül szállítja a kertészetek ter­mékeit. A MÉK helyi kirendeltsége eb­ben az évben csaknem 500 úgy­nevezett guruló­ vagon mennyisé­gű árut szám­on az ország ipán városaiba, elsősorban Budapestre és nagy mennyiségben külföldre. A szállítmányok között még min­dig a tavaszi káposzta tartja a vezető szerepet, utána pedig a paprika és az uborka következik. Pályaudvari kép az uborka szállításáról. Kánikulai napok Negyedmillió ember a várfürdőben Repül a labda, ki Egy fiatal vendég tudja hol áll meg­, a 230 ezer közül. (Képes riport a 8. oldalon) ■aiMii<liHaiilunaiMNUiiniiiiiiiuimMiii>*niiuiHmii9MHMiMMi»u*HB Együtt fejlődjön a szövetkezetekkel .A gyulai szövetkezetek fej­lődése egyenes irányú, még akkor is, ha egyik másika néha hátra­ is tesz egy-két lépést. Egyre több épület, istálló, magtár alapjait rakják le, egyre több gépet vásá­rolnak és egyre inkább gazdasági­lag is a nagyüzem külső képét veszik fel. Több 10 millió ma már szövetkező,­teánk oszthatatlan vagyona, hatal­mas, modern tehénistállók, gabo­naraktárak épültek és épülnek, de a több ezer szövetkezeti dolgo­zó kulturális, művelődési igényei­nek kielégítésére szövetkezeteink nem sok pénzt fordítottak, erre valahogy sajnálják. Pedig most már jutni kell pénznek erre a célra is. Nézzük csak meg a szövetkeze­­­teink klubhelyiségeit, amelynek­­ egy részét „istppkísértés­’ kultúr­­­­teremnek nevez­i, még akkor is, ha talán televízió élt benne. Ez tizedrangú kérdés volt... eddig De most már nem lehet az. Azért szólunk aratás idején er­ről, mert tavaly minden vagy csak­nem minden kultúrtermet gabo­­naraktárnak használtak fel. Igaz ! gabonaraktárnak ezek jobban megfelelnek, mint kultúrterem­nek, de hiszen éppen ezért szó­­­­lünk.­­ Úgy tudom — és már ez , előrelépést jelent —, hogy az idén nincsenek ilyen tervei egyik tsz­­nek sem. Szövetkezeti parasztsá­gunk nyáron is megnézheti a tévé­műsorokat, nyárom is összejöhet esténként megbeszélni a napi ese­ményeket, folytatni a kialakuló­ban levő klubéletüket. Azt már elértük, hogy ezekből a kultúrtermekből nem lesz gabo­natárolóhely, érjük most már el azt is, hogy ezeknek a helyiségek­nek vonzóereje legyen, hogy szö­vetkezeti parasztjaink ne viszo­­lyogva lépjenek be. Néhány szövetkezetben ugyan a kultúrtermek helyzete kielégítő­nek mondható, néhol meg botrá­nyos. A Zöld Mező Termelő­­szövetkezet klubhelyiségét a cél­nak megfelelően használják fel, bár a szabadkai dolgozók szebbet és jobbat érdemelnének. Talán az iskola megszüntetésével és az elektromosság bevezetésével meg­van a lehetősége, hogy méltó kul­túrtermet kapjon Szabadka pa­rasztsága is. Ez a rész régen igényli már ezt, hiszen legtávo­labb esik a kultúrát sugárzó vá­rostól. Az Aranykalász Tsz most kap­ta meg a farkashalmi iskolát, ahol ez az igény ugyancsak meg­oldódhat. A Népköztársaság és a Vörös Csillag Tsz viszonylag ki­elégítő helyiségekkel rendelkezik, amelyeket úgy-ahogy rendben tartanak. A legszomorúbb a hely­zet a Béke és az Erkel Tsz-ekben, ahol a kultúrtermek helyzetét ne­héz lenne jellemezni. Hol kellene tartani szö­vetkezeteinknek ezen a területen. Előrébb, sokkal előrébb. Valahol ott, ahol a lehetőségek, mert azok so­kkal nagyobbak annál, amit a kultúrtermek állapota és felszere­lése mutat. Ezek a helyiségek nemcsak a szövetkezeti klubélet kialakítását szolgálná, hanem elég sűrűn itt zajlanak le a szövetkezeti élet nagyobb eseményei, gyűlései. Itt jönnek össze a kommunisták, a kiszesek, a nők megbeszélni fel­adataikat, vagyis ezek a helyisé­gek télen nyáron állandó ottho­naik a szövetkezetieknek. Nemcsak a helyiségeket ki­fogásolhatjuk, hanem ezek felsze­relését is. Kevés helyen van még könyvtár, ahol van, ott pedig a könyvtári­ órákkal van baj. Szinte egyetlen kultúrhelyiségben sem járnak politikai napilapok, szak­­folyóiratok, amelyet olvashatná­nak, pedig enélkül ma már­ a szö­vetkezeti dolgozók sem tudnak él­ni, hogy ne szerezzenek tudomást a nagyvilág eseményeiről, a bé­kéért folyó mindennapos harc fá­zisairól vagy arról, hogy mi tör­ténik az országban, hogy halad előre a szocialista építés ügye. Azt hiszem egyetérthetünk ab­ban, hogy haladásként könyvel­jük el azt a tényt, hogy szövetke­zeteink kultúrtermeit ma már át­menetileg sem veszik el gabona­raktárnak vagy más célra, de egyetérthetünk abban is, hogy ennek ellenére szövetkezeteink kultúrhelyiségei nem felelnek meg a ma követelményeinek. Az építkezés, a gépesí­tés, az új agrotechnikai eljárások és az ösztönzőbb jövedelemelosz­tás módjai mellett meg kell talál­ni végre a lehetőséget, hogy a szö­vetkezetek klubhelyiségei, kultúr­termei ezekkel együtt fejlődjenek. K—k

Next