Gyulai Hírlap, 1968. július-december (9. évfolyam, 50-99. szám)

1968-10-18 / 80. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 1988. OKTÓBER 18., PÉNTEK a BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG GYULAI KIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM Ara So fillér Olyan közlekedési koncepciót kell kialakítani, amely megfelel a mai modern követelményeknek Az országgyűlés csütörtöki ülése Csütörtökön délelőtt 10 órakor­­ folytatta ta­nácskozását az országgyűlés. A plenáris ülésen részt vett Kosonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Ko­mócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, valamint a Politikai Bizottság pót­tagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kor­mány tagjai. A diplomáciai páholyokban a budapesti dip­lomáciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet. Az ülést az elnöklő Kállai Gyula nyitotta meg. Bejelentette, hogy napirend szerint Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke válaszol a kor­mánybeszámolóval kapcsolatban szerdán elhang­zott felszólalásokra. Ezután az elnöklő Kállai Gyula javasolta: az országgyűlés vegye tudomásul, erősítse meg a kormány beszámolóját, valamint a Miniszterta­nács elnökének a felszólalásokra adott válaszát. Az országgyűlés egyhangúan elfogadta az elnök javaslatát. Ezután Kállai Gyula bejelentette, hogy napi­rend szerint következik a vasutakról szóló tör­vényjavaslat és a magyar közlekedéspolitika fej­lesztési koncepciójának vitája. Indítványára az országgyűlés úgy határozott, hog­y mivel a két téma szorosan összefügg, azokat együtt tárgyalja. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter emelkedett szólásra, aki expozéjában beterjesztette a törvényjavaslatot és a közleke­déspolitika fejlesztési koncepcióját. Dr. Csanádi György beszéde Dr. Csanádi György Közleke­dés- és Postaügyi miniszter a kor­mány nevében terjesztette az or­szággyűlés elé a magyar közleke­déspolitika fejlesztési koncepció­ját és a vasúti törvényjavaslatot. Elmondotta, hogy noha a magyar törvényhozás és jogalkotás sok­szor foglalkozott a közlekedés problémáival, átfogó közlekedés­­politikai koncepciót utoljára 120 évvel ezelőtt tárgyalt. Az 1848- ban alkotott 30. törvénycikk közle­kedésügyünk fejlődésében hosszú ideig meghatározó szerepet ját­szott . Az eltelt több mint egy év­század folyamán nemcsak a tár­sadalmi forma, a nemzetközi erő­viszonyok, az ország politikai és gazdasági környezete változott meg, hanem a közlekedés eszkö­zei és módjai is lényegesen mó­dosultak. Mérlegre kell tehát ten­nünk a múlt örökségét és olyan új közlekedéspolitikai koncepciót kell kialakítanunk, amely megfe­lel a mai modern követelmények­nek, és viszonylag hosszabb idő­re megszabja a fejlődés útját. A miniszter utalt arra, hogy a közúti járművek elterjedésével új lehetőségek nyíltak a közlekedés korszerűsítésére, gyorsítására. Eh­hez modern úthálózatot kell épí­teni, s új alapokra kell helyezni a vasúti és a közúti közlekedés együttműködését. A vasút helyett ma már sok mindent kifizetőbb közúton szállítanak. Az átállás azonban sok nehézséggel jár. A szocialista tervgazdaság keretei között nekünk módunk van arra, hogy kellő előrelátással, az or­szág szükségleteinek és teherbíró képességének figyelembe vételé­vel, a lakosság érdekeit messze­menően szem előtt tartva jussunk el az új, korszerű közlekedési rendszerhez. Közlekedésünkben 1961—64 kö­zött már egyre ink­á­b állandósult a kapacitáshiány, csak a leg­utóbbi esztendőkben jutottunk a fejlesztésben odáig, hogy ma már általában eleget tudunk tenni fel­adatainknak. A miniszter ezután több példá­val illusztrálta azokat az erőfeszí­téseket, amelyeket az ország a közlekedés fejlesztése érdekében tett. Jelentősen előrehaladt a vasút-rekonstrukció, a villamosí­tott vonalak hossza ma m­ár meg­haladja az 560 kilométert és Záhonytól Hegyeshalomig ma már összefüggő villamosított haloga­tón bonyolódik le a forgalom. 1960 óta több mint 300 új vil­lamos és Diesel-mozdonyt, csak­nem 24 000 vasúti teherkocsit és majdnem 1700 személykocsit he­lyeztek üzembe. Ennek eredmé­nyeként a vasútnál a vontatás 60 százalékát ma már villamos és Diesel-mozdonyok végzik. A legfontosabb vonalak a kor­szerű, úgynevezett hézag nélküli felépítmény hossza már megköze­líti a 3000 kilométert. A hálózat mintegy 30 százaléka nagy teher­bírású. A forgalom 70 százaléka már ezeken a korszerű vonalakon bonyolódik le.­­ Az országos közúti hálózat kor­szerűsítésének ütemét is számot­tevően sikerült gyorsítani. Az 1950-ben még hiányzott bekötő utaknak a fele megépült. Majd­nem 5000 kilométer hosszú por­mentes utat építettünk. 1960-ban az aszfaltburkolatú utak aránya még csak 20 százalék volt, ma már 12 000 kilométeres hosszával el­éri a 40 százalékot. Megkezdtük az ország első autópályáinak, az M 1-es és az M 7-es utaknak az építését is. Ily módon az országos úthálózatnak több mint 80 száza­léka ma már pormentes, illetve portalanított. 1960 óta a személyautók száma hazánkban ötszörösre növekedett, s ma már eléri a 150 000-et. Ezen­kívül félmillió motorkerékpár közlekedik az országban. Rohamo­­san nőtt az autóbuszok és a teher­autók száma is. A rendszeres au­tóbuszjáratok jelenleg 2600 tele­pülést szolgálnak ki, az autóbusz­hálózat hossza pedig 20 000 kilo­méter fölé emelkedett, tehát két­szer olyan hosszú, mint vasúthá­lózatunk. A közelmúltban meg­valósított egységes darabárufuva­rozási rendszer eredményeként 3400 települést kapcsoltunk be a menetrendszerű darabáruszállí­tásba. — Légijárataink útjának hos­­­sza 1960 óta megkétszereződött, és elérte a 28 000 kilométert, miköz­ben légikapcsolataink a világ minden része felé kiépültek. — Mind a teljesítmény, mind a műszaki feszültség szempontjából jelentősen fejlődött a belvízi hajó­­zásunk, valamint a duna—tengeri hajózásunk — mutatott rá a mi­(Folytatás a 2., oldalon.) Jobb az országos átlagnál: a város lakosságának egynegyede vesz részt rendszeresen sportmunkába­n A végrehajtó bizottság elé ter­jesztett jelentés ezt a címet kap­ta: A sportmozgalom helyzete, a helyi sportiskola működése, fel­adatok.­ Elkészítésében szerepet vállalt a MEDOSZ elnöke, a ta­nács művelődési osztálya, a vá­rosi, járási TST és a sportiskola vezetősége. Lehet szándékos, le­het véletlen, hogy éppen a XIX. Nyári Olimpia idején tárgyalta ezt a fontos kérdést a vb. A jelentés elgondolkoztató so­rokkal kezdődik. Különböző, fő­ként anyagi okok miatt meg­szűnt a Kinizsi és a Helyiipari SK. Viszont talán éppen ezért más sportkörök fellendültek és újak is alakultak, mint a Gép­javító, a Munkácsy Tsz Sportkör, alakulás alatt a Volán SC, illet­ve az Építők Sportköre. Jelen­leg tizenegy sportkör működik Gyulán, a tagok száma jóval meghaladja a három és fél ez­ret, a szakosztályok száma 37, a sportcsoportoké pedig 78. A rendszeres sportmunkában a la­kosság 25 százaléka vesz részt, ez az adat jobb az országos át­lagnál. Ahhoz, hogy a meglehetősen nagy létszám sportolási igényeit kielégíthessék, 3 éves fejlesztési tervet készítettek. Ez a terv biz­tosítja a tervszerű pályaépítést, ami elengedhetetlen követel­mény. A versenysportnak ma már központosítottan kialakított létesítményei vannak. A jövőt il­letően arra gondolnak, hogy a lakótelepek, nagyobb ipari üze­mek, kollégiumok mellé sporto­lásra alkalmas játszóterek, pá­lyák csatlakozzanak. A megfelelő személyi ellátott­ság következtében az NB-s szak­osztályok száma eléri a hatot. Egyre jobban kirajzolódik a vá­ros minőségi sportja, elsősorban az atlétikában, labdarúgásban, röplabdában és úszásban. A tö­rekvés az, hogy a város legna­gyobb egyesülete, a MEDOSZ Gyula minőségi sportjának le­gyen a képviselője, annál is in­kább, mert jelenleg a megye leg­nagyobb sportköre. A legtöbb NB-s szakosztályt működteti, tag­létszáma is meghaladja a me­gye bármely sportköréét. Az utánpótlásról az egyesület sport­iskolája gondoskodik, amelynél ha voltak is zökkenők, a szük­séges átszervezés után megtalál­ták a célravezető helyes utat. A gyulai sportmozgalom egyébként a jövő évben ünnepli megalapozásának 100. évforduló­ját. Ennek méltó megünneplésé­re máris elkezdték az előkészü­leteket. Nyugatnémet vadászok kezdték a gyulai idényt A remetei vadásziakba október 15-én berobogott az első személy­autó, nyugatnémet vadászokat ho­zott. Ezzel elkezdődött a dámbi­­ka vadászat szezonja, ami októ­ber végéig tart. Az erdőgazdasá­gon szerzett értesülésünk szerint ebben az időszakban terítékre ke­rült 14 golyóérett dámlapátos. Ezeket az előzőleg megkötött szerződések értelmében tíz külföl­di vadász lövi ki. Az erdőgazda­ságnak ez a dámvadászat az el­szállásolással, étkezéssel és a kilövési díjakkal együtt körülbe­lül 200 ezer forintos bevételt je­lent. Ami pedig a pluszt hozza, az a kilőtt vadak húsának export­jából származik. A vadászok ugyanis csak az agancsot viszik magukkal, a húsexport pedig kü­lön kemény valutát jelent. A későbbiek folyamán nyúl-, fá­cán-, úgynevezett keresővadá­szatra svájci vendégeket várnak, novem­ber közepétől a hónap végéig pe­dig két csoport olasz és egy fran­cia csoport érkezik a gazdaság va­dászterületére az őszi vadlibahú­­zások idejére. December elején 4 napra, első ízben érkeznek Gyu­lára spanyol vadászok, erdei haj­tóvadászatra. Ugyancsak ennek a hónapnak a közepéig francia cso­portot várnak tíz vadásszal hat­napos hajtóvadászatra. Az erdőgazdaság a kereső-, a vízi vad, az erdei és a mezei hajtó­vadászatból körülbelül 600 ezer forintos bruttó bevételt vár, a le­lőtt vadak húsának exportján kí­vül. Ezzel tulajdonképpen be is fejeződik az évi tervteljesítési idő­­szak. Egyébként ez az esztendő az, amikor az erdőgazdaságnál a va­dászat is főtevékenységgé válik, a gazdaság eredményességében határozottan helyet kapnak a va­dászat produktumai. Ezekből ter­mészetesen a népgazdaságnak is komoly haszna származik. A tervezett terület háromnegyedén elvégezték a kenyérgabona-vetést a gyulai tsz-ek Augusztusban és szeptemberben pontosa­n 235 milliméter csapadék hullott a gyulai határban. Ez az utóbbi 50 év átlagának a kétsze­rese. Érthető, hogy a nagy men­­­nyiségű esőzés hátráltatta az őszi mezőgazdasági munkákat. Örvendetes, hogy a termelőszö­­ve­tkezetek a 4400 holdas kenyér­gabona-vetésnél a terület három­negyed részébe bekerült a vető­mag. Úgy tervezik, hogy a vetést október utolsó napjáig jó minő­ségben befejezik — ha az időjá­rás közbe nem szól. Az időben és jó minőségben való vetés már csa­k azért is kötelezi a gyulai termelőszövetkezeteket, mert az idei termésátlagaik olyan maga­sak voltak, amiket fennállásuk óta még egyszer sem értek el. A búza vetése mellett nagy fel­adat a kukorica, a cukorrépa be­takarítása és a mélyszántás. A tsz-ekben a háztáji kukorica tö­rést helyezték előtérbe, mert an­nak befejezése után biztosítani tudják a munkaerőt a közösben. A törésnél 80 százalék az arány. Elsősorban azokon a területeken szedik a kukoricát, ahova őszi kalászos kerül. A cukorrépaszedést már augusz­tusban elkezdték és eddig körül­belül háromnegyed része került ki a földből. Gondot okoz a szállí­tás, ami érthető, mert a kukorica­szállításra nagy a gépi igény. A gondot kellemesen növeli az, hogy a tervezett 200 helyett 250 má­zsás átlagtermésre számíthatnak az üzemek. A legfontosabb feladatok közé sorol a mélyszántás, amit novem­ber közepére szeretnének befejez­ni. A tervezett területnek több mint a felén ezt már megvalósí­tották. A nehézségek ellenére a termelőszövetkezetek felkészül­tek arra, hogy jó szervezéssel az őszi feladatokat megfelelő időben és minőségben oldják meg. B. P. Népszerű a gépállomás szervize Évek óta beszélünk Gyulán szervizállomás létesítéséről. A gépjavító vezetősége nagyon oko­san, odafigyelve a szükségletek­re, minden különösebb teketória nélkül, körülbelül két hónappal ezelőtt üzembe helyezte szerviz­­állomását. Az eltelt időszak mér­lege rendkívül kedvező, mert ed­dig csaknem 100 gépkocsit javítot­tak meg. Warszawa, Skoda, Wart­burg, Trabant típusú gépkocsikat tudnak fogadni, ezek javításához elegendő alkatrésszel is rendel­keznek. A hazai igénybevevőkön kívül turisták is felkeresik meg­hibásodott autójukkal a telepet. Eddig német, cseh, lengyel, bol­gár, osztrák és iraki kocsitulajdo­nosok járműveit javították meg. Teljes megelégedésre. — la —

Next