Gyulai Hírlap, 1969. január-június (10. évfolyam, 1-49. szám)

1969-06-24 / 48. szám

18*9. június 24. A mezőgazdasági üzemek kollektív szerződéseinek tapasztalatai Kibővített ülést tartott a ME­­DOSZ megyei bizottsága, ame­lyen fő napirendi pontként a mezőgazdasági üzemek 1969—70. évi kollektív szerződéseinek ta­pasztalatait vitatták meg. Kide­rült, hogy a MEDOSZ területén 23 vállalat készített kollektív szerződést két évre, s 22 üzem függeléket. Egyöntetű a véle­mény, hogy jobban sikerült, mint a tavalyi, nagyobb körültekintés­sel jártak el a gazdaságok­ veze­tői és a dolgozók érdekeit védő szakszervezeti bizottságok. Keve­sebb a törvénysértő megnyilvá­nulás, nagyobb az emberekről va­ló gondoskodás, világosak a tö­rekvések arra, hogy aki többet dolgozik, többet is keressen. A dolgozók jogait, kötelességeit legtöbb helyen világosan, félre­érthetetlenül rögzítették. Viszont történtek apróbb hiányosságok. Kiderült, hogy jó néhány helyen nem vették be a túlórák kifize­tésére vonatkozó határozatot, pe­dig kampánymunkák idején a gazdaság érdekében szükséges a túlmunka. A szociális és kultu­rális alapra szánt fejlesztési ös­­­szegről: milyen beruházásokat valósítanak meg belőle, részlete­sen mire költik és mennyi az pénz — csak a Mezőhegyesi Ál­lami Gazdaság adott számot a szerződésben a dolgozóinak. a. Megújul a Peresi-szivattyútelep Az elmúlt héten igen értékes munkaerőszerződést kötött a Kö­rösvidéki Vízügyi Igazgatóság Termelési Üzeme Debrecenben Kelet-Magyarországi Vízépítő Vállalat képviselőivel. A Peresi- Szivattyútelep újjáépítéséről volt szó, illetve a szivattyútelep föld­munkáinak és bevezető csa­tonái­­nak burkolásáról. Ezt a munkát a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság Termelés Üzeme 1 millió 50 ezer forintot magában foglaló program alapján elvállalta, s a munkálato­kat elkezdte. Kevés a kaszás a borsótáblában Összesen ezer holdon termeszt zöldborsót konzervgyári és hűtő­házi feldolgozásra a Felsőnyomási Állami Gazdaság. Annak ellenére, hogy az április végi, május eleji meleg rövid szárúra kényszerítette a korai borsókat, a tervnél mégis 30 vagonnal több termést várnak. A rövidre szorult borsók betaka­rítását csak kézi kaszával tudják megoldani, ebből nagy a kereslet. Naponta 60 kaszás munkája kelne el, de csak 30 kaszaforgató férfi vállalkozott borsóbetakarításra. Békéssámsonból és a telekgeren­­dási Vörös Csillag Tsz-ből kapott a gazdaság segítséget, így a borsó betakarítása meggyorsult. s Hazánk második jelentős valutaforrása a kamilla Megyénkben évente 8—10 millió forint érték összegyűjtésére van lehetőség Zsak indul az irodának is hasz­nált magánlakástól. Új még a HUNGARODROG. Négy észak­magyarországi tsz alakította kö­zös vállalkozásként gyógynövény­termelés, felvásárlás, feldolgozás és értékesítés céljából. Érdekelt­ségi területe immár 7—8 megyére terjedt ki. Békéscsabán is műkö­dik egy kirendeltsége Békés és Csongrád megyei hatáskörrel, egyelőre a szükséges feltételek, vagyis iroda és megfelelő számú jármű hiányában. Amíg a rázós, egy tonnás kocsi nyeli a kilométereket, kissé hi­tetlenkedve hallgatom Gombos Győzőt, a kirendeltség vezetőjét. Tájékoztatása ugyanis úgy hang­zik, mintha a HUNGARODROG afféle megváltóként kezdte volna meg működését. Azért, hogy a magyar gyógynövény, amely valutáris értékforrásban közvetlen második a herendi por­celán után, visszanyerje mennyi­ségben helyét a világpiacon, gyógynövény termelésére, begyűj­tésére korlátlan lehetőség kínál­kozik hazánkban, s aligha tud­nánk belőle annyit kínálni, amennyit külföldön meg ne vá­sárolnának. Úgymond, vérpezsdítő céllal alakult a HUNGARODROG. Mivel mind több szövetkezet csat­lakozik hozzá és néhány állami gazdaság is termelő és értékesítő partnerré válik, komoly vetélytár­­sává lett ez a vállalkozás az ed­dig elég lagymatag termelési, fel­­vásárlási elvekkel működő HER­­BÁRIA-nak. Az addig alig hihető szavak meggyőződéssé váltak bennem Dé­­vaványán. Az ottani Lenin Tsz tizenkettedik tagszövetkezetként csatlakozott a társuláshoz. Ezt megelőzően már többször gondol­koztak azon, hogyan gyűjthetnék be a jövedelmező sziklavirágot a saját területükről. Ám kiderült, hogy jelentős összeg kellene szál­lítóberendezésre, raktárra és más felszerelésre. Pénz hiányában kapva-kaptak az elmúlt évben az alkalmon, s csatlakoztak a HUN­­GARODROG-hoz. A tavalyi, nagyon késve ér­kező tavasz és az aszály nem ked­vezett a szikfű virágzásának sem. Szövetkezetük gazdáitól és család­tagjaitól, meg néhány régi kívül­álló gyógynövénygyűjtőtől mind­össze 42,5 mázsa szikfüvet tudtak felvásárolni. Pedig nagy volt a gyűjtési kedv, hiszen a korábbi 2 forint helyett 6 Ft-ot fizettek a szikfű kilójá­ért, s a 137 gyűjtő összesen 10 344 forintot keresett két hét alatt. Ráadásul olyan időszakban — áp­rilis végén, május elején — ami­kor a közösben nem volt munka­­alkalom főleg az asszonyoknak és a családtagoknak. A szövetke­zet is jól járt, mert 5500 forint nyereségtérítéshez jutott. Az idén „bomba üzletnek” szá­mított a gyógynövénygyűjtés. A dévaványai Lenin Tsz 12,7 vagon nyers kamillát vett át a gyűjtők­től, akik 680 ezer forint kereset­hez jutottak. Volt olyan eset is, amikor szabadnapot adtak a gép­csoport dolgozóinak, akik több ezer forint értékű szikfüvet gyűj­töttek össze egy-egy alkalommal. A tsz 306 ezer forinthoz jutott le­bonyolítási költség címén. Ezt még tetézi az a 12—14 százalékos nyereségrészesedés is, amit az ál­taluk befizetett ezerforintos hoz­zájárulási alapra kapnak. A ma­gas nyereségrészesedés láttán elha­tározták, hogy 100 ezer forintra növelik hozzájárulásukat. A ka­millagyűjtés sikerét nem bízzák az időjárásra, hanem egyelőre 50 holdon főve­tésként is termelik. Úgy számol­ják, hogy olyan gyenge, szikes földről, amin búzából alig 1500— 1800 forint értéket termelnének, holdanként 8—10 ezer forint ér­tékű szikfüvet is értékesíthetnek. Ezen túl azon is gondolkodnak, hogy mintegy 80—100 idős tag ré­szére szikfacsomagoló üzemet hoznak létre. A Dévaványa és Vésztő közötti úton Gombos Győző elmondotta, hogy megyénkben mind több szö­vetkezet igyekszik élni a gyógy­növény adta jövedelem­forrással. Belépett tagszövetkezetnek eddig a vésztői Aranykalász és Béke, a sarkadkeresztúri Egyetértés, a kötegyáni Petőfi és a geszti Egyet­értés. A begyűjtő és értékesítő partnerek közt szerepel eddig a Gyulai Állami Gazdaság, a szeg­halmi Petőfi és a füzesgyarmati Aranykalász. Öntözési lehetőség mellett a szikla évente kétszer is terem. A kirendeltség ennek bi­zonyításaként Szeghalmon másod­termesztést kezdeményez az idén. Különösebb győzködésre nincs szükség. A szövetkezetekben egy­értelműen vallják: a gyógynövénytermelés népgazda­sági és szövetkezeti érdek egy­aránt. Ez utóbbiról meggyőződtek az idén, amikor a megye ezzel foglalkozó termelőszövetkezetei mintegy 3 millió forint bevételhez jutottak a kamillából. Kukik Imre Békéscsabán, a Kulich Gyula Lakótelep folytatásaként a Tolnai utcában megkezdték a régi szo­­nátt épületek helyén az új bérházak építését. Fotó: Demény Kedd Hat kis állampolgár kapott nevet Kedves hangulatú ünnepségen kaptak nevet a híradástechnikai vállalat dolgozóinak gyermekei vasárnap délelőtt a békéscsabai gyáregység kultúrtermében. Kovács László iker fiai: Zoltán és László; Harmados András fia Attila; Lukácsi Sándor kislánya Lilla, Futaki János fia Zoltán és Szpevár László fia a László, Zol­tán nevet kapta a névadón. Az ünnepséget a gyáregység párt- és KISZ-szervezete rendezte, a szakszervezeti bizottság pedig 200—200 forintos vásárlási utal­ványt adott az újszülötteknek és egy-egy gyönyörű játékmackót. Úttörő verssel köszöntötték, majd vörös nyakkendővel ajándé­kozták meg a kis állampolgáro­kat B. I Ki intézze a közügyeket? A tanácsok önkormányzati jellegének fejlődésével, munkájuk további demokratizá­lásával előbbre kell lépnünk a társadalmi ügyintézés útján is. Mit is jelent ez? Tudjuk, hogy az igazgatási, az állami és köz­ügyek intézése valamikor kizáró­lag a különböző hatóságok fel­adata és jogköre volt. Az állam­polgárok természetesnek vették azt a gyakorlatot, hogy ha bár­milyen, a magánügyeik kereteit meghaladó igényük, panaszuk, jogsérelmük támadt, akkor abban állami, megyei, járási vagy köz­ségi tisztviselők döntöttek. Az ügyintézés tehát a hivatalokban összpontosult, hivatalos ügyeket csak hivatalos személy intézhe­tett. A tanácsok rendszerének ki­épülésével, majd tevékenységük fokozatos fejlődésével mind na­gyobb szerephez jutott a társa­dalmi ügyintézés. Ez azon az alapelven nyugszik, hogy minél több, a lakosság bizalmát élvező állampolgár vállaljon szerepet és kapcsolódjék be a közélet és az ügyintézés vérkeringésébe. Ezen a módon a társadalmi bizottsá­gok és szervek minél több köz­ügy érdemi intézését vegyék át a hivatalos apparátustól. Az ügyintézés ilyen demokra­tizálásában már sok terü­leten előre jutottunk. Például a helyi tanácsok tagjaiból alakult állandó bizottságok általában számottevő szerepet töltenek be a közérdekű ügyek elemző vizs­gálatában és eldöntésében. Az­tán: a tanácsok segítésére, az ál­landó bizottságokon kívül sok he­lyütt alkalmi bizottságok is mű­ködnek, egy-egy maghatározott megbízatással. Gyakran találko­zunk ilyen bizottságokkal például a községfejlesztés területén, fel­mérik a lakosság igényeit, rend­szerezik a javaslatokat, kidolgoz­zák a községfejlesztés programját a tanács számára és így tovább. Mind gyakoribb, hogy a tanács végrehajtó bizottságának elnök­­helyettesei tisztségét egy-egy ta­nácstag társadalmi munkában vállalja. A társadalmi elnökhe­lyettes, mondhatni a jövő elő­futára. Olyan alakja az állami, az igazgatási és közéletnek, aki tisztségét nem fizetésért tölti be, viszont szerepe, jogköre, ható­sági tekintélye semmiben sem különbözik a többi vezető tiszt­ségviselő pozíciójától. társadalmi bíróságok is az ügyintézés, közelebbről az igazságszolgáltatás társadalmasí­tásának tényezői. A társadalmi bí­róság tulajdonképpen az állam igazságszolgáltatási funkcióját veszi át a társadalmi érdeket sértő vétségek elbírálásának meg­határozott körében. De itt em­líthetjük a népi ülnökök szerepét is. Egy másik területen a népi ellenőrök képviselik a társadalmi ügyintézés igen fontos szerepkö­rét. A társadalmi ügyintézés kibő­vítésének rendkívül változatos formái képzelhetők el, s nem is szükséges, hogy országosan egy­séges sémák szerint folytatódjék ez a fejlődés. A lényeg az, hogy a lakosság minél szélesebb réte­geit vonják be az ügyintézésbe. Olyan állampolgárok sokaságát, akik ezt a társadalmi megbízást ugyanolyan közéleti felelősséggel teljesítik, mintha fizetett tisztség­­viselők volnának. Mindazonáltal itt vigyázni kell a mércére: ne feledjük el, hogy az emberek a feladatokon nőnek fel, éppen a megbízások teljesítése közben szerzik meg azt a jártasságot és fejlesztik ki magukban azt a köz­életi felelősségtudatot, ami a tár­sadalmi ügyintézéshez szükséges. A társadalmi ügyintézés to­­­­­­­vábbi fejlesztésének döntő feltétele tehát a bizalom. Viszont akadálya lehet a kicsinyesség és a féltékenység­­ Van olyan tiszt­ségviselő az apparátusban, aki ugyan roskadozik a munka terhe alatt, ideje sem jut elegendő ar­ra, hogy minden ügyet tüzetesen szemügyre vegyen, mielőtt a dön­tő szót kimondja, mégsem bízná társadalmi aktivistákra az elem­ző vizsgálatot, mert úgy van ve­le, hogy amit nem ő maga csi­nál, az nem lehet jó. Jó néhány olyan közéleti mun­katerület kínálkozik, ahol nagyon is célszerű a társadalmi ügyinté­zés kiterjesztése. Ilyen például az eszközökkel való gazdálkodás, az elosztás, a felhasználás társadal­mi ellenőrzése, a panaszok és a jogsérelmes esetek kivizsgálása, legalább a tények pontos felderí­téséig, mert ennek alapján a tör­vényeket és a lehetőségeket szak­szerűen ismerő tisztviselő már könnyen és igazságosan mondhat­ja ki a végső szót. s intézze hát a közügyeket? Erre a kérdésre azt vála­szolhatjuk: minél előbb és mi­nél kiterjedtebben — maga a kö­zösség. Éppen ez a közéleti de­mokrácia továbbfejlesztésének alapvető célja. Ezen az úton ke­rül a társadalom mind szorosabb ellenőrzése alá az egész közélet, benne a hivatalos ügyvitel is. A szocialista demokrácia tovább­fejlesztésének menetében ezeket a fő törekvéseket kell szem ellőtt tartanunk és lépésről lépésre ha­ladva, megvalósítanunk. H. J.

Next