Gyulai Hírlap, 1969. július-december (10. évfolyam, 50-101. szám)

1969-09-12 / 71. szám

1369. szeptember 12. Anglia elnézést kért Lengyelországtól A brit kereskedelemügyi mi­nisztérium hivatalos kiadványa elismeri, hogy lord Brown keres­kedelemügyi államminiszter ko­rábban tévesen vádolta meg a lengyel kormányt, s ezért most bocsánatot kért. A furcsa ügy túlmegy a lengyel —angol gazdasági kapcsolatok ke­retein, mert az egész angol ex­portstatisztikát új megvilágításba helyezi. Az történt ugyanis, hogy Lengyelországba — és más orszá­­gokba — küldött exportcikkek egy részéről a brit kikötőkben egyszerűen nem készítettek sem­miféle kimutatást és az angol ke­reskedelemügyi minisztérium ily módon havonta körülbelül 10—15 millió fonttal kevesebb exportról tudott, mint amennyit valójában sikerült elérni. A londoni lengyel kereskedelmi kirendeltség Wisniewski nevű ta­nácsosának viszont régóta feltűnt, hogy Lengyelországba hónapról­­hónapra több angol áru érkezik, mint amennyiről a brit kormány statisztikája tud. Ezt az észrevé­telt közölte az angol illetékesek­kel, de azok hallani sem akartak arról, hogy az ő statisztikájuk té­ves lenne, sőt lord Brown megvá­dolta Lengyelországot, hogy nem veszi igénybe a szerződésekben megállapított teljes kvótát és a kel­leténél kevesebb árut importál Angliából Wisniewski ismételt panaszai után a brit minisztérium végre vizsgálatot rendelt el; a hiba napfényre jutott, s kiderült: az angol fizetési mérleg tavaly legalább 190 millió fonttal elő­nyösebb volt, mint ahogyan hit­ték. Az angolok öröme akkora volt, hogy igazán nem okozott ne­hézséget a bocsánatkérés, annál is inkább, mert a hiba feltárását, a lengyel diplomatának köszön­hették. .. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Jóváhagyólag tudo­másul vette Tímár Mátyásnak, a kormány elnökhelyettesének tájé­koztatóját a magyar párt- és kor­mányküldöttség részvételéről a Románia felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken, valamint beszámo­lóját a Jugoszláv Szövetségi Vég­rehajtó Tanács elnökhelyettesével augusztus 27. és 31. között folyta­tott tárgyalásairól. A kormány határozatot hozott Magyarország részvételéről a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség közgyűlésének szeptember 23-án kezdődő bécsi, 13. üléssza­kán, a magyar küdöttség vezeté­sével dr. Straub F. Brúnó egye­temi tanárt, a Magyar Tudomá­nyos Akadémai alelnökét bízta meg. A külügyminiszter előterjeszté­sére a kormány úgy határozott, hogy a Magyar Népköztársaság elismeri a Líbiai Arab Köztársa­ságot. A Országos Tervhivatal elnöke jelentést tett a népgazdaság első félévi fejlődéséről. A beszámoló megállapítja: 1999 első félévben sikeresen valósultak meg a nép­­gazdasági terv fő célkitűzései, egyre határozottabban bontakozik ki a gazdaságirányítás reformja. Az idei népgazdasági terv — a korábbi évekhez viszonyítva mér­sékeltebb növekedési ütem mel­lett — elsősorban a hatékonyság növelését, az egyensúly javítását tűzte ki célul. 1969 első félévében az ipar 3 százalékkal termelt többet, mint egy évvel ezelőtt. A vállalatok jobban figyelembe vették a vevők igényeit, ezért a termelésnél na­gyobb mértékben emelkedett az értékesítés, a készletnövekedés mértéke pedig kisebb volt, mint az elmúlt esztendőkben. Jók a mezőgazdasági termés­­eredmények. Minden fontosabb növényféleségből több termett, mint a megelőző években és mint amennnyit terveztek. Az év első hat hónapjában a lakosság pénzbevételei, nagyobb­részt a dolgozók létszámnöveke­dése folytán, 10 százalékkal emel­kedtek, hasonló mértékben nőtt a kiskereskedelmi forgalom is. Ja­vult a beruházási tevékenység, bár az építkezések terén a szükséglet és a kapacitás közötti feszültség továbbra is fennáll. A külkeres­kedelmi áruforgalom a tervezett­nél kedvezőbben alakult. A Minisztertanács a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. Felhívta az érintett minisztereket és országos hatáskörű szervek ve­zetőit, hogy az év hátralevő ré­szében a terv sikeres teljesítésé­nek érdekében a szükséges intéz­­kedéseket tegyék meg. Határoza­tot hozott arra is, hogy a hazai ter­melés fokozása mellett az áruellá­tás folyamatossága és választéká­nak bővítése érdekében növelni kell a közszükségleti és fogyasz­tási cikkek importját. _ A népgazdaság első félévi fej­lődéséről szóló jelentéshez kap­csolódva, a munkaügyi miniszter a munkaügyi helyzetről számolt be. Az előterjesztés megállapítja: 1969 első hat hónapjában válto­zatlanul jelentős volt a munkaerő kereslet. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a vállalatok ez évben a bérfej­lesztést elsősorban a munkaerő megtartására, a létszámhiány be­töltésére, illetve a keresti ará­nyok javítására fordítják. A Minisztertanács a jelentést elfogadta. A mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter a nyári mezőgaz­dasági munkák végrehajtásáról és az őszi mezőgazdasági és felvá­sárlási munkákra való felkészülés­ről tett jelentést. A mezőgazdasá­gi nagyüzemek jól szervezetten készültek fel a nyári munkákra. A gabona 93 százalékát géppel aratták — az előző évben 91 szá­zalékát —, ezen belül a kombájn­­nal betakarított gabona aránya több mint 90 százalék — az elő­ző évben 88 százalék — volt. A mezőgazdasági dolgozók lelkiis­meretes munkával a viszonylag nagyobb arányú megdőlés ellené­re jó eredményeket értek el. A ga­bonafelvásárlást szervezetten, zök­­kenő nélkül végezték. A soron következő feladat a mezőgazdasági üzemekben mint­egy 4 millió hold kapás, és egyéb növény termésének betakarítása, 3,5 millió hold őszi vetésű növény talajelőkészítése és vetése, körül­belül­ 700 ezer hold istálló trágyá­zása és csaknem 4 millió hold őszi mélyszántása. Ebben az idő­szakban kell gondoskodni mint­egy 375 ezer hold szőlő szüretelé­séről, feldolgozásáról is. Az őszi mezőgazdasági munkák elvegzéséhez szükséges erő- és munkagépekből, valamint alkat­részekből — műtrágyaszórók és silókombájnok kivét­­ével — a forgalmazó vállalatok teljes egé­szében ki tudják elégíteni a me­zőgazdasági üzemek várható igé­nyeit. Vetőmagból is elegendő készlet áll rendelkezésre. A Minisztertanács a jelentést megvitatta és elfogadta, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Líbiai Arab Köztársaság és Szeptember 1-én váratlan hírt közöltek a hírügynökségi jelenté­sek: Líbiában a fegyveres erők forradalmi parancsnokságának ta­nácsa megdöntötte a királyságot és kikiáltotta a Líbiai Arab Köz­társaságot. Az 1 759 540 négy­zetkilométer területű (körülbe­lül 19-szer nagyobb hazánknál) és 1 803 millió lakosú Líbia az 1960-as évek elejéig Afrika és az arab világ egyik gazdaságilag leg­elmaradottabb országa volt. A si­vatagi ország lakossága ekkor zömmel nomád állattenyésztő volt, földműveléssel csupán az oázisokban és az olasz telepesek öntözött tengerparti földjein fog­­­lalkoztak. Az ország legfőbb be­vételei éveken át a világháborús roncsok eladásából (1942—43-ban nagy páncélos csaták folytak ezen a területen) és az amerikai és brit támaszpontok bérleti díjaiból származott. A kőolaj-kitermelést 1962-ben kezdte meg. Azóta a kez­­­deti 876 ezer tonnás évi termelés, 1968-ban már 128 millió tonnára­­ növekedett. Csővezetékek, kikötők­ épültek, és jelentősen megnöve­­­­kedett a munkásosztály is. Jelen­­­leg a világon a 4. kőolaj termelő­ ország, 1969-ben már 140 milliói tonna olajat fog kitermelni. A ter­­­melést a 90 százalékban amerikai,­­ 10 százalékban nyugat-európai és­ japán monopóliumok végzik. A 3 termelt kőolaj nagy része Nyugat-­­ Európába kerül. Az NSZK ebben­­ az évben 40 millió tonnát vesz át.­ A hatalmas bevételek következté­] ben az állami költségvetés az­ 1961-es 13 millió font sterlingről] 1968-ban 300 millió font sterling-] re emelkedett. A líbiai olaj sze­­­­­­repe a Szuezi-csatorna lezárása­ óta megnövekedett, az ebből szár­­­­mazó előnyöket azonban a királyi] j kormány a ’fennálló társadalmi< ’ rend megszilárdítására használta.] ; A szeptemberi forradalom az[ előjelek szerint lehetőséget ad az< | ország népének, hogy felzárkóz­] j hasson a többi haladó ország mel­­­­­­lé, és erősítse ezek egységét az] arab nemzeti felemelkedésért és­­’ egységért vívott harcban. ] Egyiptomi repülőgépek ellentámadása Vadászgépek fedezete mellett egyiptomi bombázók csütörtökön délelőtt két hullámban támadták a Sínai-félszigeten kiépített izrae­li állásokat — közölte egy egyip­tomi katonai szóvivő. A gépek mélyen behatoltak a félsziget középső és déli része­­ fölé. A támadás során légvédelmi ütegeket, egy radarállomást, va­lamint tüzérségi és gyalogsági ál­lásokat semmisítettek meg. A kialakult légiharcban egy iz­raeli vadászgépet lelőttek. A szóvivő közölte, az egyiptomi­­ légierő célja az volt, hogy „meg­­­torolja az egyiptomi őrállások­ ellen intézett ismételt izraeli ag­ressziókat”.­­ Később bejelentették, hogy az­ egyiptomi támadást követően iz­raeli gépek átrepülték a Szuezi-­ öblöt és megkíséreltek támadást­ intézni az öböltől északra kiépí­tett egyiptomi állások ellen. Az­ egyiptomi vadászgépé; azonban­ visszatérésre kényszerítették őket.’ 2 Péntek Szovjet-amerikai tárgyalások? Washington Nyugati hírügynökségek tudni vélik, a Szovjetunió kész pozitív választ adni Nixon elnök arra vo­natkozó indítványára, hogy a két ország kezdjen tárgyalásokat a stratégiai rakétarendszer korláto­zásáról. Washington a tájékozta­tást nyújtó illetékes forrás szerint nem hivatalos úton kapott erre vonatkozó jelzést a Szovjetunió­ból. Az idézett forrás arra szá­mít, hogy a hivatalos választ Gro­­miko szovjet külügyminiszter fogja átadni. A szovjet diplomácia feje vasár­­nap érkezik New York-ba, hogy részt vegyen az ENSZ-közgyűlés őszi ülésszakán. Rogers amerikai külügyminiszter hétfőn utazik New Yorkba és előreláthatólag még a hét során találkozik szov­jet kollégájával. Nixon amerikai elnök június­ban közölte, hogy az Egyesült Ál­lamok kész erről a kérdésről tár­gyalásokat kezdeni július 31-e után. Az esetleges megbeszélések színhelyeként — mutat rá az AFP — Genf, Bécs és Helsinki jön számításba. A két fél elvben már régóta hangoztatta e tárgyalás­­ szükségességét. Felújultak a harcok Dél-Vietnamban Saigon A Ho Si Minh halála alkalmá­ból meghirdetett háromnapos tűzszünet lejártával, a csütörtök­re virradó éjszaka a dél-vietnami szabadságharcosok 31 helyen zú­dítottak tüzérségi támadást az amerikaiak és a dél-vietnami kor­mánycsapatok állásaira — jelen­tették csütörtökön reggel a nyu­gati hírügynökségek —, az ame­rikaiak a maguk részéről a B—52- es nehézbombázókat vetették be a hajnali órákban. A légierődök Da Nang térségében szórták le bombaterhüket. Ezzel, a hírügy­nökségi jelentések szerint, az el­lenségeskedések szintje elérte a fegyverszünet előtti helyzetet. A dél-vietnami szabadsághar­cosok támadásainak zöme a Sai­gont környező térségben történt. Az amerikaiak az első jelentések szerint öt halotatt és 12 sebesül­tet vesztettek. A fegyverszünet ideje alatt sem volt teljes a nyu­galom. Az amerikaiak számos al­kalommal megsértették a tűzszü­netet, amelyet a szabadságharco­sok hirdettek meg és az ameri­kaiak hivatalosan nem deklarál­tak. Az amerikai katonai szóvivők az incidensekért a partizánokra próbálják hárítani a felelősséget. Közlésük szerint a három napon 63 amerikai és dél-vietnami kor­mánykatona vesztette életét és 174 sebesült meg, bár a harci te­vékenység szinte jelentősen csök­kent ebben az időszakban. Ame­rikai közlés szerint a gerillák vesztesége 73 fő volt. Gazdasági növekedés és a KGST reformja A szocialista országokat majd­nem két évtizedig úgy ismerte a világ, mint igen gyorsan fejlődő országokat. S valóban gyors volt Szocialista országok Fejlett tőkés országok A számok igazolják, hogy a nö­vekedés ütemében nagy az elté­rés a tőkés és a szocialista orszá­gok között. Keleten és Nyugaton egyaránt elismerik, hogy a gyors fejlődésben része volt a szocia­lista országok gazdasági együtt­működésének. Ez természteszerű, mivel az együttműködésnek piac­bővítő hatása van. Egyszerű az összefüggés, a nagy ütemű gazda­sági gyarapodással növekszik a külkereskedelem, ami visszahat a termelés további fejlesztésére, s az ismét bővíti a külkereskedel­met, aminek visszahatása érvé­nyesül ismét a fejlődésben és így tovább. A külkereskedelem bővü­lése egyértelmű a nagyobb piaci, nagyobb eladási lehetőségekkel. Ha viszont többet lehet eladni, ak­kor érdemes a termelést még to­vább bővíteni. Ez a kölcsönhatás a KGST kertében megszervezett együttműködésben jól érvénye­sült. A KGST-országok külkeres­kedelmi forgalma az elmúlt más­fél évtizedben átlagosan mintegy 10—12 százalékkal növekedett évente. Ma már egymás közötti gazdasági fejlődésük, amit az ipari termelés évi átlagos növeke­dési üteme mutat forgalmuk eléri a teljes külkeres­kedelmük 60 százalékát. Különösen lényeges a fenti ös­­­szefüggés azoknak az országok­nak, amelyeknek népgazdaságában a külkereskedelem hányada nagy, így Magyarország nemzeti jöve­delméből a külkereskedelem rész­­aránya 36—38 százalék. A Szov­jetuniót kivéve, a többi európai szocialista országban is hasonló ez az arány. Ezek az országok in­tenzív külkereskedelmi tevékeny­ség nélkül képtelenek lennének fejlődni, de még megélni is. Azt mondják ezekre az országokra, hogy „nyílt gazdaságúak”, vagyis a külföldi piacok sokféle hatása, a külkereskedelmi áruforgalom vál­tozása közvetlenül kihat gazdasá­gukra. Nem elég csupán megállapítani, hogy a fejlődés szervesen össze­függ a gazdasági együttműködés­sel, a külkereskedelemmel, látni kell azt is, nem mindegy, milyen és mennyire hatékony a nemzet­közi gazdasági együttműködés, mennyire felel meg az abban részt vevő országok szükségletei­nek és érdekeinek. Közismert, hogy a KGST keretében az együtt­működés gyakorlati fő formája a külkereskedelem. S másfél-két év­tizedig a közvetlen árucsere való­ban jó hatással volt a gazdasági növekedésre. Minden KGST-tag­­országnak szüksége volt a töb­biek áruira, s meg is vásárolta azokat. A fejlődés egyik sajátossá­ga azonban, hogy a gyors gazda­sági növekedés megköveteli az import jelentős bővítését. Hiszen az új vállalatok létesítéséhez gé­pekre, felszerelésekre van szük­ség, a korszerűsítés ugyancsak igényli­­ azokat. Emellett az új vagy a mind többet termelő régi vállalatok csak akkor képesek nö­velni termelésüket, ha több nyers­­anyagot, félkészterméket kapnak, amit általában importból lehet fe­dezni. Az importtermékekért ter­mészetesen fizetni kell, azaz nö­velni szükséges az exportot is. Ez azonban nem egyszerű feladat. Nyilvánvaló, hogy csak azt lehet külföldön eladni, exportálni, ami­re a külföldi országnak szüksége van. Vagyis, ha el akarunk adni, ismerni kell a külföldi országok szükségleteit és a kívánt árukat kell termelni. A legtöbb KGST-ország azon­ban igen gyakran lényegében ugyanazokat az iparágakat fejlesz­­tette és mind nagyobb szériában ugyanazokat a termékeket kínál­ta eladásra. A KGST-országokban tehát ún. párhuzamos kapacitások létesültek, a gazdasági szerkeze­te, az ipar struktúrája lényegében azonossá vált a tagállamokban. Ezért mind több gondot okozott a megtermelt cikkek egymás or­szágaiban való értékesítése. S vi­lágos, hogy ez nemcsak az export­ 1950—55 13,4 5,9 1955—1960 10,6 4,2 1960—65 9,0 5,8

Next