Gyulai Hírlap, 1969. július-december (10. évfolyam, 50-101. szám)
1969-09-12 / 71. szám
1369. szeptember 12. Anglia elnézést kért Lengyelországtól A brit kereskedelemügyi minisztérium hivatalos kiadványa elismeri, hogy lord Brown kereskedelemügyi államminiszter korábban tévesen vádolta meg a lengyel kormányt, s ezért most bocsánatot kért. A furcsa ügy túlmegy a lengyel —angol gazdasági kapcsolatok keretein, mert az egész angol exportstatisztikát új megvilágításba helyezi. Az történt ugyanis, hogy Lengyelországba — és más országokba — küldött exportcikkek egy részéről a brit kikötőkben egyszerűen nem készítettek semmiféle kimutatást és az angol kereskedelemügyi minisztérium ily módon havonta körülbelül 10—15 millió fonttal kevesebb exportról tudott, mint amennyit valójában sikerült elérni. A londoni lengyel kereskedelmi kirendeltség Wisniewski nevű tanácsosának viszont régóta feltűnt, hogy Lengyelországba hónaprólhónapra több angol áru érkezik, mint amennyiről a brit kormány statisztikája tud. Ezt az észrevételt közölte az angol illetékesekkel, de azok hallani sem akartak arról, hogy az ő statisztikájuk téves lenne, sőt lord Brown megvádolta Lengyelországot, hogy nem veszi igénybe a szerződésekben megállapított teljes kvótát és a kelleténél kevesebb árut importál Angliából Wisniewski ismételt panaszai után a brit minisztérium végre vizsgálatot rendelt el; a hiba napfényre jutott, s kiderült: az angol fizetési mérleg tavaly legalább 190 millió fonttal előnyösebb volt, mint ahogyan hitték. Az angolok öröme akkora volt, hogy igazán nem okozott nehézséget a bocsánatkérés, annál is inkább, mert a hiba feltárását, a lengyel diplomatának köszönhették. .. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Jóváhagyólag tudomásul vette Tímár Mátyásnak, a kormány elnökhelyettesének tájékoztatóját a magyar párt- és kormányküldöttség részvételéről a Románia felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken, valamint beszámolóját a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettesével augusztus 27. és 31. között folytatott tárgyalásairól. A kormány határozatot hozott Magyarország részvételéről a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közgyűlésének szeptember 23-án kezdődő bécsi, 13. ülésszakán, a magyar küdöttség vezetésével dr. Straub F. Brúnó egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémai alelnökét bízta meg. A külügyminiszter előterjesztésére a kormány úgy határozott, hogy a Magyar Népköztársaság elismeri a Líbiai Arab Köztársaságot. A Országos Tervhivatal elnöke jelentést tett a népgazdaság első félévi fejlődéséről. A beszámoló megállapítja: 1999 első félévben sikeresen valósultak meg a népgazdasági terv fő célkitűzései, egyre határozottabban bontakozik ki a gazdaságirányítás reformja. Az idei népgazdasági terv — a korábbi évekhez viszonyítva mérsékeltebb növekedési ütem mellett — elsősorban a hatékonyság növelését, az egyensúly javítását tűzte ki célul. 1969 első félévében az ipar 3 százalékkal termelt többet, mint egy évvel ezelőtt. A vállalatok jobban figyelembe vették a vevők igényeit, ezért a termelésnél nagyobb mértékben emelkedett az értékesítés, a készletnövekedés mértéke pedig kisebb volt, mint az elmúlt esztendőkben. Jók a mezőgazdasági terméseredmények. Minden fontosabb növényféleségből több termett, mint a megelőző években és mint amennnyit terveztek. Az év első hat hónapjában a lakosság pénzbevételei, nagyobbrészt a dolgozók létszámnövekedése folytán, 10 százalékkal emelkedtek, hasonló mértékben nőtt a kiskereskedelmi forgalom is. Javult a beruházási tevékenység, bár az építkezések terén a szükséglet és a kapacitás közötti feszültség továbbra is fennáll. A külkereskedelmi áruforgalom a tervezettnél kedvezőbben alakult. A Minisztertanács a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. Felhívta az érintett minisztereket és országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy az év hátralevő részében a terv sikeres teljesítésének érdekében a szükséges intézkedéseket tegyék meg. Határozatot hozott arra is, hogy a hazai termelés fokozása mellett az áruellátás folyamatossága és választékának bővítése érdekében növelni kell a közszükségleti és fogyasztási cikkek importját. _ A népgazdaság első félévi fejlődéséről szóló jelentéshez kapcsolódva, a munkaügyi miniszter a munkaügyi helyzetről számolt be. Az előterjesztés megállapítja: 1969 első hat hónapjában változatlanul jelentős volt a munkaerő kereslet. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a vállalatok ez évben a bérfejlesztést elsősorban a munkaerő megtartására, a létszámhiány betöltésére, illetve a keresti arányok javítására fordítják. A Minisztertanács a jelentést elfogadta. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a nyári mezőgazdasági munkák végrehajtásáról és az őszi mezőgazdasági és felvásárlási munkákra való felkészülésről tett jelentést. A mezőgazdasági nagyüzemek jól szervezetten készültek fel a nyári munkákra. A gabona 93 százalékát géppel aratták — az előző évben 91 százalékát —, ezen belül a kombájnnal betakarított gabona aránya több mint 90 százalék — az előző évben 88 százalék — volt. A mezőgazdasági dolgozók lelkiismeretes munkával a viszonylag nagyobb arányú megdőlés ellenére jó eredményeket értek el. A gabonafelvásárlást szervezetten, zökkenő nélkül végezték. A soron következő feladat a mezőgazdasági üzemekben mintegy 4 millió hold kapás, és egyéb növény termésének betakarítása, 3,5 millió hold őszi vetésű növény talajelőkészítése és vetése, körülbelül 700 ezer hold istálló trágyázása és csaknem 4 millió hold őszi mélyszántása. Ebben az időszakban kell gondoskodni mintegy 375 ezer hold szőlő szüreteléséről, feldolgozásáról is. Az őszi mezőgazdasági munkák elvegzéséhez szükséges erő- és munkagépekből, valamint alkatrészekből — műtrágyaszórók és silókombájnok kivétével — a forgalmazó vállalatok teljes egészében ki tudják elégíteni a mezőgazdasági üzemek várható igényeit. Vetőmagból is elegendő készlet áll rendelkezésre. A Minisztertanács a jelentést megvitatta és elfogadta, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Líbiai Arab Köztársaság és Szeptember 1-én váratlan hírt közöltek a hírügynökségi jelentések: Líbiában a fegyveres erők forradalmi parancsnokságának tanácsa megdöntötte a királyságot és kikiáltotta a Líbiai Arab Köztársaságot. Az 1 759 540 négyzetkilométer területű (körülbelül 19-szer nagyobb hazánknál) és 1 803 millió lakosú Líbia az 1960-as évek elejéig Afrika és az arab világ egyik gazdaságilag legelmaradottabb országa volt. A sivatagi ország lakossága ekkor zömmel nomád állattenyésztő volt, földműveléssel csupán az oázisokban és az olasz telepesek öntözött tengerparti földjein foglalkoztak. Az ország legfőbb bevételei éveken át a világháborús roncsok eladásából (1942—43-ban nagy páncélos csaták folytak ezen a területen) és az amerikai és brit támaszpontok bérleti díjaiból származott. A kőolaj-kitermelést 1962-ben kezdte meg. Azóta a kezdeti 876 ezer tonnás évi termelés, 1968-ban már 128 millió tonnára növekedett. Csővezetékek, kikötők épültek, és jelentősen megnövekedett a munkásosztály is. Jelenleg a világon a 4. kőolaj termelő ország, 1969-ben már 140 milliói tonna olajat fog kitermelni. A termelést a 90 százalékban amerikai, 10 százalékban nyugat-európai és japán monopóliumok végzik. A 3 termelt kőolaj nagy része Nyugat- Európába kerül. Az NSZK ebben az évben 40 millió tonnát vesz át. A hatalmas bevételek következté] ben az állami költségvetés az 1961-es 13 millió font sterlingről] 1968-ban 300 millió font sterling-] re emelkedett. A líbiai olaj szerepe a Szuezi-csatorna lezárása óta megnövekedett, az ebből származó előnyöket azonban a királyi] j kormány a ’fennálló társadalmi< ’ rend megszilárdítására használta.] ; A szeptemberi forradalom az[ előjelek szerint lehetőséget ad az< | ország népének, hogy felzárkóz] j hasson a többi haladó ország mellé, és erősítse ezek egységét az] arab nemzeti felemelkedésért és’ egységért vívott harcban. ] Egyiptomi repülőgépek ellentámadása Vadászgépek fedezete mellett egyiptomi bombázók csütörtökön délelőtt két hullámban támadták a Sínai-félszigeten kiépített izraeli állásokat — közölte egy egyiptomi katonai szóvivő. A gépek mélyen behatoltak a félsziget középső és déli része fölé. A támadás során légvédelmi ütegeket, egy radarállomást, valamint tüzérségi és gyalogsági állásokat semmisítettek meg. A kialakult légiharcban egy izraeli vadászgépet lelőttek. A szóvivő közölte, az egyiptomi légierő célja az volt, hogy „megtorolja az egyiptomi őrállások ellen intézett ismételt izraeli agressziókat”. Később bejelentették, hogy az egyiptomi támadást követően izraeli gépek átrepülték a Szuezi- öblöt és megkíséreltek támadást intézni az öböltől északra kiépített egyiptomi állások ellen. Az egyiptomi vadászgépé; azonban visszatérésre kényszerítették őket.’ 2 Péntek Szovjet-amerikai tárgyalások? Washington Nyugati hírügynökségek tudni vélik, a Szovjetunió kész pozitív választ adni Nixon elnök arra vonatkozó indítványára, hogy a két ország kezdjen tárgyalásokat a stratégiai rakétarendszer korlátozásáról. Washington a tájékoztatást nyújtó illetékes forrás szerint nem hivatalos úton kapott erre vonatkozó jelzést a Szovjetunióból. Az idézett forrás arra számít, hogy a hivatalos választ Gromiko szovjet külügyminiszter fogja átadni. A szovjet diplomácia feje vasárnap érkezik New York-ba, hogy részt vegyen az ENSZ-közgyűlés őszi ülésszakán. Rogers amerikai külügyminiszter hétfőn utazik New Yorkba és előreláthatólag még a hét során találkozik szovjet kollégájával. Nixon amerikai elnök júniusban közölte, hogy az Egyesült Államok kész erről a kérdésről tárgyalásokat kezdeni július 31-e után. Az esetleges megbeszélések színhelyeként — mutat rá az AFP — Genf, Bécs és Helsinki jön számításba. A két fél elvben már régóta hangoztatta e tárgyalás szükségességét. Felújultak a harcok Dél-Vietnamban Saigon A Ho Si Minh halála alkalmából meghirdetett háromnapos tűzszünet lejártával, a csütörtökre virradó éjszaka a dél-vietnami szabadságharcosok 31 helyen zúdítottak tüzérségi támadást az amerikaiak és a dél-vietnami kormánycsapatok állásaira — jelentették csütörtökön reggel a nyugati hírügynökségek —, az amerikaiak a maguk részéről a B—52- es nehézbombázókat vetették be a hajnali órákban. A légierődök Da Nang térségében szórták le bombaterhüket. Ezzel, a hírügynökségi jelentések szerint, az ellenségeskedések szintje elérte a fegyverszünet előtti helyzetet. A dél-vietnami szabadságharcosok támadásainak zöme a Saigont környező térségben történt. Az amerikaiak az első jelentések szerint öt halotatt és 12 sebesültet vesztettek. A fegyverszünet ideje alatt sem volt teljes a nyugalom. Az amerikaiak számos alkalommal megsértették a tűzszünetet, amelyet a szabadságharcosok hirdettek meg és az amerikaiak hivatalosan nem deklaráltak. Az amerikai katonai szóvivők az incidensekért a partizánokra próbálják hárítani a felelősséget. Közlésük szerint a három napon 63 amerikai és dél-vietnami kormánykatona vesztette életét és 174 sebesült meg, bár a harci tevékenység szinte jelentősen csökkent ebben az időszakban. Amerikai közlés szerint a gerillák vesztesége 73 fő volt. Gazdasági növekedés és a KGST reformja A szocialista országokat majdnem két évtizedig úgy ismerte a világ, mint igen gyorsan fejlődő országokat. S valóban gyors volt Szocialista országok Fejlett tőkés országok A számok igazolják, hogy a növekedés ütemében nagy az eltérés a tőkés és a szocialista országok között. Keleten és Nyugaton egyaránt elismerik, hogy a gyors fejlődésben része volt a szocialista országok gazdasági együttműködésének. Ez természteszerű, mivel az együttműködésnek piacbővítő hatása van. Egyszerű az összefüggés, a nagy ütemű gazdasági gyarapodással növekszik a külkereskedelem, ami visszahat a termelés további fejlesztésére, s az ismét bővíti a külkereskedelmet, aminek visszahatása érvényesül ismét a fejlődésben és így tovább. A külkereskedelem bővülése egyértelmű a nagyobb piaci, nagyobb eladási lehetőségekkel. Ha viszont többet lehet eladni, akkor érdemes a termelést még tovább bővíteni. Ez a kölcsönhatás a KGST kertében megszervezett együttműködésben jól érvényesült. A KGST-országok külkereskedelmi forgalma az elmúlt másfél évtizedben átlagosan mintegy 10—12 százalékkal növekedett évente. Ma már egymás közötti gazdasági fejlődésük, amit az ipari termelés évi átlagos növekedési üteme mutat forgalmuk eléri a teljes külkereskedelmük 60 százalékát. Különösen lényeges a fenti összefüggés azoknak az országoknak, amelyeknek népgazdaságában a külkereskedelem hányada nagy, így Magyarország nemzeti jövedelméből a külkereskedelem részaránya 36—38 százalék. A Szovjetuniót kivéve, a többi európai szocialista országban is hasonló ez az arány. Ezek az országok intenzív külkereskedelmi tevékenység nélkül képtelenek lennének fejlődni, de még megélni is. Azt mondják ezekre az országokra, hogy „nyílt gazdaságúak”, vagyis a külföldi piacok sokféle hatása, a külkereskedelmi áruforgalom változása közvetlenül kihat gazdaságukra. Nem elég csupán megállapítani, hogy a fejlődés szervesen összefügg a gazdasági együttműködéssel, a külkereskedelemmel, látni kell azt is, nem mindegy, milyen és mennyire hatékony a nemzetközi gazdasági együttműködés, mennyire felel meg az abban részt vevő országok szükségleteinek és érdekeinek. Közismert, hogy a KGST keretében az együttműködés gyakorlati fő formája a külkereskedelem. S másfél-két évtizedig a közvetlen árucsere valóban jó hatással volt a gazdasági növekedésre. Minden KGST-tagországnak szüksége volt a többiek áruira, s meg is vásárolta azokat. A fejlődés egyik sajátossága azonban, hogy a gyors gazdasági növekedés megköveteli az import jelentős bővítését. Hiszen az új vállalatok létesítéséhez gépekre, felszerelésekre van szükség, a korszerűsítés ugyancsak igényli azokat. Emellett az új vagy a mind többet termelő régi vállalatok csak akkor képesek növelni termelésüket, ha több nyersanyagot, félkészterméket kapnak, amit általában importból lehet fedezni. Az importtermékekért természetesen fizetni kell, azaz növelni szükséges az exportot is. Ez azonban nem egyszerű feladat. Nyilvánvaló, hogy csak azt lehet külföldön eladni, exportálni, amire a külföldi országnak szüksége van. Vagyis, ha el akarunk adni, ismerni kell a külföldi országok szükségleteit és a kívánt árukat kell termelni. A legtöbb KGST-ország azonban igen gyakran lényegében ugyanazokat az iparágakat fejlesztette és mind nagyobb szériában ugyanazokat a termékeket kínálta eladásra. A KGST-országokban tehát ún. párhuzamos kapacitások létesültek, a gazdasági szerkezete, az ipar struktúrája lényegében azonossá vált a tagállamokban. Ezért mind több gondot okozott a megtermelt cikkek egymás országaiban való értékesítése. S világos, hogy ez nemcsak az export 1950—55 13,4 5,9 1955—1960 10,6 4,2 1960—65 9,0 5,8