Gyulai Hírlap, 1969. július-december (10. évfolyam, 50-101. szám)

1969-11-21 / 91. szám

1 ofll A fiatalok másik arcáról... A Gyulai Hírlap legutóbbi szá­m­ában érdeklődéssel olvastam azt a cikket, amelyet dr. Hevesi Imre „Az ifjúságvédelmi feladatokról szóló előadásáról és a hozzászólá­sokról közölt. A probléma a leg­illetékesebb helyen, az Erkel Gim­­názium szülői munkaközösségé­nek választmánya előtt került na­­pirendre. Ez a cikk adta az apropót, hogy szóljak arról a csendes, sze­rény társaságról, amely váro­sunkban a legjobb úton halad a felvetett probléma megszüntetése felé. A társaság létezéséről tu­dunk, célját, törekvését ismerjük, gazdag programját a meghívójuk­ból olvashatjuk, mégis alig-alig beszélünk róla. Pedig jó volna és minél többet, mert megérdemli. Nem akarják átformálni a vi­lágot, nem akarják megváltani az emberiséget, csupán csak foglal­kozni kívánnak az ifjúsággal. Nem akarják a fiatalság lázongá­sát letörni, csak gondoskodni ar­ról, hogy az unatkozó ifjú sza­bad idejét hol és hogyan töltse el. Csörgés, bocsánat, tánc is akad a programjukban, de akad ilyen is: Művészet az ifjúságért , ifjúság a művészetért, ahol olyan művé­szeti alkotásokkal ismerkednek, vitatkoznak, marakodnak, ame­lyek a fiatalokról szólnak és ne­kik mondanak valamit. Barátkoz­nak, előadnak és számtalan eset­ben éjfélig nyaggatják az izzadó delikvens kérdések tömegével. Kóstolgatják a filmművészetet is. Zsebükből kapargatják össze a forintokat a filmre,­­az előhívásra. Forgatókönyvvel bajlódnak és mindent, ami szép, ami érdekes, lencsevégre kapnak. De komoly­kodnak mindig. Nagyon kedvelik az olyan időtöltést is, amikor ka­cagni lehet. Hiszen fiatalok, s ezt is nagyon szeretik. Eleinte tízen-tizenketten lövö­­gettek össze Ma már minden ta­lálkozáson ötvenen-hatvanan szo­ronganak a teremben. De nincs hiba, mert rendelkezésükre áll még egy olyan helyiség, ahol há­romszázan is elférnek. S bíznak abban, hogy előbb-utóbb oda he­lyezik át a főhadiszállást­­ Ez a szerény, csendes társaság a Jókai Művelődési Házban él, virul és a harisnyagyár KISZ Ki­váló Ifjúsági Klub megtisztelő ne­vet viseli. Néhány „megszállott” ember tartja kezében a gyeplőt. Ilyenek: Volent Zoltán, Kraszna­­horkai Géza, Steigerwald István, Póka György és a törzstagok mel­lett azok a fiatalok uralják a me­zőnyt, akik a dohányzás, ital, fe­kete, csörgés és egyéb „elrettentő példák” helyett egészen mást akarnak és csinálnak.M Ha ez még csak mag, ami jó talajban, kedvezően kialakított körülmények között, de a jó gaz­da gondosságával kelt életre. Jó volna, ha ezt a magot éber figyelemmel kísérnénk, fejlődésé­ben segítenénk, mindnyájan ma­gunkénak vallanánk és együttes erővel próbálnánk terebélyes fá­vá növeszteni. Megérné a fáradságot és a rá­fordított időt... Csoór István Százéves a Komló Étterem Beszámoltunk arról, hogy a Komló Étterem üzemelésének 100 éves évfordulójára készül. Ebből az alkalomból december f-­án és 7-én ünnepi vacsorát ren­deznek. Az első napra jugoszláv, a­ másodikra pedig helybeli, kör­nyékbeli és megyei vendégeket várnak. Az étterem vezetősége a két ünnepi napra érdekes programot állított össze. Az Ungvári Ali ál­tal dirigált zenekar a két estén az elmúlt évszázad elfelejtett meló­diáit játsza, az étrendben pedig a 100 év lassan már feledésbe me­rült ételei szerepelnek: erdélyi cigánypecsenye, szekszárdi be­tyárgulyás, bácskai harcsagulyás, sertésfilé Mikszáth-módra, so­mogyi csikóspecsenye, Rózsa Sán­dor kedvence és dorozsmai Mol­nár-ponty. ötletes az étterem vezetőségé­­n­ek­ az az elhatározása, hogy az a jugoszláv vendég, aki a 100 ma­gyar nótából a legtöbbet találja el, egyhetes panziós üdülőjegyet kap a Komló Étterembe és Szál­lodába, viszont a magyarországi vendégek közül a legtöbb nótát eltaláló egyhetes jugoszláviai üdülőjegyet kap Palicsfürdőre, ugyancsak panziós ellátással. A „centenáris” évfordulóval kapcsolatban még egy, ugyancsak ötletes meglepetéssel szolgál a vezetőség: sem a hazai, sem a külföldi vendégektől ezúttal nem kérnek belépődíjat. r v%­­zhi és arab vendégek a román gimnázium­­ diákhetén Az idén második alkalommal rendezte meg a román gimnázium a diákhetet. A különleges ren­dezvény november 10-én kezdő­dött, az ünnepélyes záróestet pe­dig 15-én tartották. Ezen a napon hangulatos, ennek ellenére alapos előkészületek után megrendezett „fordított” tanítási nap volt az intézetben. A tapasztalat a neve­lők és a diákok részéről is meg­erősítette azt az elhatározást, hogy érdemes ezt hagyományossá tenni az iskolában. Ezen a napon ugyanis diákok voltak a tanárok, akik az órákra felnőtt „tanári” felelősséggel készültek és az órák sikerét elősegítette, hogy a diá­kok talán a szokásosnál is alapo­sabban készültek erre a napra Ezen a napon a negyedszázados történelmét élő világifjúsági mozgalomra emlékeztek a gimná­­zium diákjai, csatlakozván a ba­rátság és szolidaritás szellemében küzdő és dolgozó haladó mozga­lomhoz. A DÍVSZ és az NDSZ alakuló kongresszusán elhangzott szavak, az esküt követő tettek igazolták és igazolják a soknyel­vű, de egyszívű ígéretek valóra­­váltását. A diákhéten rendezett biológiai és román nyelvű szakköri vetél­kedők is élményt jelentettek a KISZ-eseknek,és nagy örömet a ju­talmazások a nyerteseknek. A hét keretében kapták meg az új KISZ-tagok tagsági könyvüket és megalakult az első osztályosok alapszervezete. A gimnáziumban már hagyomány, hogy az új KISZ-tagok tanúbizonyságot tesz­nek arról, mit tudnak a szerve­zeti szabályzatból. Klubdélután­nal összekötött vetélkedő eredmé­­nye igazolta, az elsősök is meg­értek a tagságra. A zárónapon az intézet vendé­ge volt Nguyen The Quouang vi­etnami és Toma Murat arab egye­temista, akik a budapesti egyete­meken készülnek, hogy egykor hazájuk népének szolgálatára áll­hassanak. Érthetően nagy figye­lemmel hallgatták előadásukat otthonukról a gimnázium tanulói. Ők viszont készséggel válaszoltak sok-sok kíváncsi kérdésre. Ez a találkozó és a baráti be­szélgetés megérttette az intézet fiataljaival azokat a hősi erőfe­szítéseket, amelyeket a távoli vi­lág népei szabadságuk kivívásá­ért kifejtenek. Felkészülten várja a telet a gyulai TÜZÉP-telep Az országos és a különböző me­gyei sajtóban az elmúlt hetekben sok szó esett a közeledő téllel kapcsolatban a tüzelőről. Az egyik országos lapban „Hírfejként” je­lent meg a következő szöveg: „Házassághirdetés, 1969 ősz. Bár­milyen nőt azonnal feleségül ven­nék, akinek szép szene van. Bri­kett nélküliek kíméljenek.” Humor ide, humor oda, a hűvös idő beállta, a közeledő tél a tüze­­lésre fordítja a figyelmet. Mi a helyzet Gyulán? — erre kértünk választ a TÜZÉP gyulai telepé­nek vezetőségétől. Lengyel János telepvezető-helyettes az alábbiak­ban adott tájékoztatót. Körülbelül egy hónappal ezelőtt beváltották az összes utalványt, számszerint 5100 darabot. Ebben benne van a nyugdíjasok és a szakszervezeti tagok utalványa és ezekre összesen kiszállítottak 120 ezer mázsa különböző szenet. Jelenleg a telepen tárolnak 10 ezer mázsa iszapszenet és körül­belül 300 mázsa brikettet, azon­kívül rengeteg tűzifát. Naponta átlagban 600 mázsa szén érkezik a gyulai állomásra. Előfordul ugyan, hogy egy-egy nap kima­rad, de akkor a következőkben az elmaradt szállítmányokat pótol­ják. Gyulán is, mint valószínű or­szágszerte, főként az olcsóbb sze­nek beszerzése okoz gondot. A szállítmányokban érkezik beren­­ted, délnógrádi, kányási szén, ezeknek nagy a keresletük. A TÜZÉP Engels téri irodájában, előfordul ugyan néha sorban állás, ez azonban nem jelentős, az ér­kező szenet azonnal el is adják és el is szállítják a telepről. A gyulai TÜZÉP-telepen biza­kodóan nyilatkoznak a fűtési idényről. Közölték azt is, hogy tűzifa korlátlan mennyiségben áll az érdekeltek, illetve a vásár­lók rendelkezésére. Egyhangú döntés: Egyénileg is támogatja a gyulai szakaszmérnökség és építésvezetőség az új művelődési ház építését vízügyi igazgatóság dísztermében, amelyen részt vett Jámbor István is, a városi pártbizottság első tit­kára. A napirend első pontjaként tag­felvételeket tárgyaltak meg. Ezt követte másodiknak Jámbor Ist­ván tájékoztatása az időszerű nemzetközi kérdésekről. Felszóla­lása végén szólt az új művelődési ház építéséről és kérte az alap­­szervezet tagságát, hogy a közös felhívásnak megfelelően egyéni­leg is járuljanak hozzá a nagy­szerű létesítmény megvalósításá­hoz. Harmadik napirendi pont­ként Kovács Jenő ismertette a szakaszmérnökség és építésveze­tőség háromnegyed éves tervtelje­­sítéséről szóló beszámolót, külön a mérnökségre és külön az építés­­vezetőségre vonatkozóan. Az elhangzottakhoz hozzászólt Hegedűs János szb-titkár is. Ki­fejtette, hogy már több alkalom­mal foglalkoztak a művelődési ház építésének kérdésével és ki­alakult a tagság egyhangú állás­pontja: önkéntes hozzájárulásuk­kal valamennyien segíteni kíván­ják a nagyszabású terv mielőbbi megvalósítását. Kijelentette azt is a szakszervezeti titkár, hogy ez nemcsak a párttagság állás­pontja, hanem a szakszervezeti tagok is támogatják a jó ügyet. Kedden délelőtt tartotta a gyu­lai szakaszmérnökség és építésve­zetőség novemberi taggyűlését a Megnövekedett a városban a működési engedélyesek száma, egyre többen gyakorolják az ipart másodállásban is A szolgáltatás és ezzel szoros összefüggésben a kisiparosok ügye egyre gyakoribb téma a sajtóban éppúgy, mint a rádió­ban. Különböző rendelkezések se­gítik elő az iparigazolványok ki­adását, a megnövekedett létszám­nak megfelelően növekszik a KIOSZ helyi szervezeteinek tevé­kenysége. A Gyulán és a járásban működő kisiparosok érdekvédel­mi szervének tevékenységével a közelmúltban foglalkozott a vá­rosi tanács végrehajtó bizottsága is. Gyulai viszonylatban a KIOSZ- szervezet taglétszáma 285, ez a szám az év eleje óta bizonyos emelkedést mutat, örvendetes, hogy az iparok kiadása nagyobb mértékű, mint az öregség vagy’ egyéb okok miatt megszűnteké. Az elosztásban városi viszonylat­ban javulás mutatkozik, így en­nek következtében az utóbbi idő­ben a peremrészek is megfelelő ellátottságúaknak mondhatók. Megnövekedett a működési enge­délyesek száma és egyre többen gyakorolnak ipart másodállásban, 49-re tehető azoknak az iparosok­nak a száma, akik fő iparuk mel­lett másod-, illetve harmadiparral rendelkeznek. Van káros jelenség is. Ilyen például, hogy szükségtelenül nagy emelkedés történt a szekérfuva­rozói iparigazolványok kiadásá­nál, aminek következtében az utóbbi néhány évben számuk mintegy másfélszeresére nőtt, ugyanakkor nagymértékben ter­helt munkával a bádogos, könyv­kötő, víz- és villanyszerelő, kel­mefestő és vegytisztító, gépjármű, javító és műszerész-ipar. Ezekben a szakmákban szükséges lenne az igényeknek megfelelően újabb jo­gosítványok kiadása. 1 A KIOSZ helyi csoportok ható­sági tevékenységet is folytatnak. Ezek körébe tartozik például az ipari tanulók szerződtetése. Az idei szerződtetéseknél még a ha­táridő meghosszabbításával sem tudták elérni az előző évi ered­ményt, miután a tavalyi 67-tel szemben mindössze 53 szerződést sikerült kötni, ami gyulai vi­szonylatban 21 ipari tanulót je­lent. A tavaly köttettek közül 10 szerződést bontottak fel, legna­gyobb részt a szakmai szeretet hiánya miatt, egyes esetekben a nem megfelelő tanulmányi ered­mény másrészt tanuló és a meste­rek között kiéleződött viszony mi­att. A gyulai kisiparosok tanuló­­szerződtetési igénye jóval na­gyobb volt az idén is a jelentke­zők száménál, hiány mutatkozik a bádogos, a fodrász, a beton- és műkő árukészítő iparban. A hatósági tevékenységek so­rába tartozik a munkakönyvi be­jegyzések ellenőrzése is. A kis­iparosok jelenleg 41 szakmunkást és 25 segédmunkást foglalkoztat­nak, ennél azonban nagyobb lét­számú alkalmazottra lenne szük­ség. Ugyancsak a hatósági tevé­kenységek közé tartozik a mes­tervizsga-előkészítő tanfolyamok szervezése, amivel a mesterhiány kiküszöbölését igyekszenek előse­gíteni. A szolgáltató tevékenységet még mindig gátolja bizonyos anyagok hiánya. Annak ellenére, hogy a szabad beszerzési lehető­ség biztosított és egyes anyagok­ból korlátlan mennyiség rendel­kezésre is áll, a régebbi hiány­cikkek most is hiányoznak a bol­tokból. Gyulán ez elsősorban a vasanyag­ellátásban jelentkezik. Nem kielé­gítő ugyanis az ellátás időnként lemezekből, különböző idomva­sakból, vízvezeték-csövekből, ugyanakkor ezek a megye más te­rületein könnyebben beszerezhe­­t­tők.

Next