Gyulai Hírlap, 1970. július-december (11. évfolyam, 51-101. szám)

1970-08-07 / 61. szám

Új gyártmány az azbesztszóró gép a Békéscsabai Hajtómű- és Felvonógyárban Elkészült az új azbesztszóró gép prototípusa a Békéscsabai Hajtómű- és Felvonógyában. Az Asket—600 jelű gép iránt a mezőgazdaságban és az iparban egyaránt nagy az érdeklődés. Segítségével olyan helyeken is könnyen elvégezhetik a hőszigetelést, ahol rendkívül nagy a hőség, vagy sok a gyúlékony anyag. Az ipari üzemek elsősorban csőhálózat, gépi berendezés hőszigetelésére hasznosíthatják, a mezőgazdaságban viszont az építkezéseknél tehet jó szolgálatot. A mezőgazdasági építkezéseknél ugyanis gyakran használnak hőszigetelésre rizsszalmát és egyéb olcsó mellékterméket. Ha a gyúlékony anyagot az azbesztszóró géppel bevakolják, a fal tűzálló lesz, s télennyáron egyaránt jól szigetel. A Hajtómű- és Felvonógyár békéscsabai gyára felkészült a sorozatgyártásra. Megkezdött a paradicsomfeldolgozás a Békéscsabai Konzervgyárban A Békéscsabai Konzervgyárban megkezdődött a paradicsomfeldolgozás. Egyelőre napi 12 vagon érkezik, a gyár azonban 75 vagon fogadására képes. A termés a kedvezőtlen időjárás és a belvíz miatt egyes helyeken tönkrement. Ennek pótlására szükséges, hogy azok a gazdaságok, amelyek nem szenvedtek kárt, időben szedjék le a termést, hogy jó minőségben kerüljön a gyárba. A paradicsomból többféle terméket gyártanak, s ezek nagy része exportra kerül. A terv teljesítése különösen fontos feladat. A vállalat ezért olyan paradicsomot is felvásárol, amire előzőleg nem kötött szerződést. Paprikából ugyancsak gyengébb termés várható, mint más években. A feldolgozásra a gyár felkészült. Az első szállítmányok érkezését a napokban várja. A paprikát lecsónak, salátának dolgozzák fel, s ez képezi a zakuszkagyártáshoz az egyik alapanyagot. Mivel igen nagy mennyiségre van szükség belőle, a gyár nem szerződésre termelt paprikát is vásárol nem jön senki? Hol vannak a segélycsapatok? A borzalmas zaj mindjobban felőrölte idegeimet. Közben állandóan gyülekeztek a menekülők a gyakorlótéren. öregek, asszonyok, gyermekek jajveszékelése szaggatta szívemet. És elém tárult a földi pokol: kísérteties, vérben úszó arcok, egy meztelen leánycsoport, anya eszelősen magához szorítva gyermekét, mint szellemek futottak el mellettem. És én? Arcom, kezem ,lábam puffadtak, úgy nézhetek ki mint egy buddha kőszobor silány mása. Odaordítottam a földön fetrengőkhöz: — Bajtársak! Legyetek erősek! Kússzatok, másszatok, ha futni nem tudok!— Csak fájdalmas nyögés volt válaszuk. Akkor észrevettem mellettem egy súlyosan sebesült katonát, kezét az ég felé emelve, reszkető halk hangon nyöszörgött: „Segíts”. Megismertem hangjáról: Hurumoto volt, régi háborús bajtársam, Hurumoto őrmester. Megragadtam derékszíjánál fogva és elindultunk, ki a gyakorlótérről. Leírhatatlan, amit az utcán láttam! A Hakusima felé vezető villamosvonalon lángoló vezetékek — az úton keresztül-kasul rohanó, ordítozó menekülők, súlyosan és enyhén sebesültek, segélyért nyögök — de senki sem figyelt rájuk, mindenki menekült, saját életét féltve. Én meg csak vonszoltam Hurumotot, bukdácsolva, elesve, majd ismét feltápászkodva, míg végre az Izumi villánál elértük a folyót. A túlpart lángolt,lángjai mind magasabbra csaptak, már idáig perzseltek. Hurumdo felnyögött: Vizet! — Légy türelmes! Ha most vizet innál, biztosan meghalnál! — Azt akarom. Adj vizet, nem bánom, lehet a folyóból is. — Átmegyünk a folyón! — mondtam. _Kihalásztam néhány úszó épületgerendát, lábszártekercseinket leszedtem és egy tutajt kötöttem össze. Átcsáklyáztunk a túlpartra. A rakpartra érve zubbonyomat vízzel itattam át, hogy Hurumotoval át tudjunk vágni a lángfalon. — Bajtársam! Nincs semmi baj! Csak még egy kis türelmet! — bátorítottam. A Tokinabasi híd keleti hídfőjénél vágtunk a lángoknak és sikerült a túloldalon elérni a Hatabajama hegyet. Felkúsztunk rá. Kúszás közben hányingerem támadt, háromszor egymás után hánytam valamilyen sárga lét. Hányás után gyötrő éhséget éreztem, aztán szerencsére elmúlt... Harumoto teljesen kimerülten feküdt. Körülöttünk senki, a dombon csend és nyugalom. Aztán nyugat felől dörrenések hallatszottak, hirtelen vihar támadt, mint fehér csíkokból szőtt függöny — a távoli zápor. Már nem emlékszem hány óra lehetett, amikor elaludtunk, fejünk szorosan egymás mellett... Később megtudtam, hogy a ház, amely rámszakadt, mindössze 750 méternyire állt a robbanás gyújtópontjától. (Fordította: Dr. Szerdahelyi István) Következik: Az üvegszilánk emlékeztet... Háromszorosára növelhető a traktorok munkateljesítménye A Törölkszentmiklósi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat kísérleti műhelyében elkészült az univerzális munkagépvonó keret mintadarabja. A traktorral vontatható berendezés két gumikeréken gördül. Munkaszélessége tizenkét méter. A keret lehetővé teszi, hogy a traktor után lényegesen több munkagépet, boronát, hengert, kultivátort, vagy vetőgépet kapcsoljanak, s az erőgépek kapacitását jobban kihasználják. A kísérletek segítségével egy óra alatt 12,5 hold szántóföldet lehet például megboronáhni, s ez az eredmény háromszorosa az eddigi teljesítményeknek. A nagyobb teljesítmény mellett az egy holdra eső talajművelési költség mintegy 25 százalékkal csökken. A keret ötletes megoldással három méter szélességűre hajtható össze, s így közúton is szállítható. Az új konstrukcióval folytatják a kísérleteket. Számvetés a Mezőhegyesi Cukorgyár pártszervezetében A PÁRTSZERVEZETEK vezetőségeinek újraválasztása elsősorban párttagságunk életének jelentős eseménye, de túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a pártonkívüli emberek is odafigyelnek a kommunistáknak ezekre a felelősségteljes tanácskozásaira. Most, a X. pártkongresszus előestéjén, a hét első napján a mezőkovácsházi járásban hét alapszervezet kommunistái tartottak taggyűlést. Meghallgatták ezeken a pártszervezetek vezetőségeinek két év munkáját felölelő beszámolóit, és megválasztották a vezetőségek újraválasztásának munkabizottságait, tisztségviselőit. A hét alapszervezet közül a Mezőhegyesi Cukorgyár taggyűlésén vettünk részt. A vezetőség beszámolóját Brezina Rezső, az alapszervezet titkára mondta melyben a két év munkája került mérlegre. A politikai munka bonyolultságát — ami ugyan nem jelent ördöngösséget — mérhettük le abból, hogy az elmúlt két esztendőben az üzemi pártalapszervezet mennyi mindennel foglalkozott. Az ifjúságpolitikával, a szakszervezeti oktatással, a munkásnők helyzetével, a polgári védelemmel, a honvédelemmel, a kulturális és sporttevékenységgel. A beszámoló tájékoztatta a párttaggyűlést arról is, hogy a gazdaságpolitikai célkitűzések miként valósultak meg az üzemben. Megvizsgálta a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták két évi tevékenységét, azt, hogy a kapcsolat hogyan alakult a párttagság és a pártonkívüli munkások között. MIT MUTAT ez a számvetés? Ha mást nem is említünk, csupán azt, hogy a jubileumi évforduló és a X. pártkongresszus tiszteletére a cukorgyár kollektívája összesen több mint négy és fél millió forint felajánlást tett, vagy azt, hogy a tíz pártcsoport minden tagja tevékenyen részt vesz a napi politikai feladatok ismertetésében, megvalósításában, bízvást mondhatjuk, hogy a cukorgyári kommunisták jól dolgoztak. Úgy politizáltak, ahogyan kell. Igaz, ezzel a véleményünkkel nem mindenki ért egyet. A felszólalók egyike — közbevetőleg jegyezzük meg, hogy igen aktív vita követte a beszámolót — éppen azt kifogásolta, hogy hiba, ha a párttaggyűlés nem tárgyal sok gazdaságpolitikai kérdést. Ezen lehet, és kell is vitatkozni. Mi azonban azzal a véleménnyel értünk egyet, amely szerint a pártszervezetek gyűléseinek és munkájának sarkalatos kérdése ma a politikai tájékoztatás, a tömegpolitikai munka. Győri Imre — a megyei pártbizottság tagja, a mezőkovácsházi járási tanács elnöke is részt vett a taggyűlésen — a következőképpen fogalmazott ebben a vitában. Azt mondta — s ebben igaza van —, hogy a politikai tömegmunkában visszaesés tapasztalható a pártszervezetek életében. Sok ember még mindig magától idegennek, távolinak érzi a politikát. Pedig, ha a szocializmus építésének ebben az időszakában nem tekintjük fontosnak a tömegpolitikai munkát, a tömegkapcsolat gyengül. Vagyis gyakorlatilag kiengedjük kezünkből a kezdeményezést. Igaz, hogy a gazdasági problémák tárgyalása nélkül nincs pártélet. De politikai felvilágosítás nélkül viszont nincs szocialista gazdasági munka. E cikk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy mindenről beszámoljunk, ami a cukorgyáriak taggyűlésén elhangzott. Nem is célunk. Azt viszont érdemesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy nagyon sok múlik a pártbizalmiak aktivitásán. S ezen a téren a cukorgyári kommunisták elismerést érdemelnek. A kilenc párt bizalmi munkája nem csupán a tagbélyegek szétosztásában merül ki, hanem — és ez a helyes tömegkapcsolat — mozgósítottak minden párthatározat végrehajtására és aktívan részt vettek ezek megvalósításában. Többek között ennek tudható be, hogy a gyár kollektívája a két év alatt mindazt a politikai és termelési feladatot megvalósította, amit a IX. pártkongresszus határozatai, a felső pártvezetés és a gazdasági vezetés eléjük kitűzött. Számot adott a kétéves mérleg arról is, hogy a pártszervezet és a gazdaságvezetés között jó a kapcsolat. S hogy erről is szó esett, ismét csak azt igazolja, hogy a pártvezetőség alaposan felkészült a taggyűlésre, s ha részletesen nem is minden kérdést, de a lényegeseket megtárgyalta. Mert ahhoz úgy gondoljuk nem fér kétség, hogy egy-egy gazdasági egység kommunista fórumain a pártvezetés és a gazdaságvezetés közötti munkát értékelni kell. SOK SZÓ esik — és nem véletlenül — mostanában a pártdemokrácia szélesítéséről. Mit tapasztalhatunk erről a cukorgyárban? Nagyon őszintén bszéltünk a taggyűlés eredményeiről, a két év pozitívumairól. A továbbiakban sem teszünk mást. S ugyanolyan őszintén megmondjuk, hogy a pártdemokráciának nem jó tapasztalatairól számolhatunk be. Miért mondjuk ezt? Azért, mert amikor a taggyűlés második napirendi pontját tárgyalták a cukorgyári kommunisták, vagyis megválasztották az újraválasztási munka tisztségviselőit, szinte elillant az az aktivitás, amely a beszámoló ideje alatt, majd az azt követő vitában tapasztalható volt. Jellemzője lett a taggyűlés második napirendi pontjának az egyhangúság. A sematizmus tipikus példája volt ez. Ugyanis a párttitkár szinte még ki se mondta a jelöltek neveit és már magasba emelkedtek a kezek, megszavazva a javasolt elvtársat, illetve elvtársakait. Ezt a szavazást lehet indokolni, de megmagyarázni nem. Lehet, sőt nagyon valószínű, hogy a cukorgyári kommunisták jól ismerik egymást, tehát azokat az elvtársakat is, akiket megválasztottak. Bizonyára a javaslattevés előtt a pártvezetőség széles körben kikérte a tagság véleményét a javasolt elvtársak személyére, mégsem lehet helyeselni az ilyen mechanikus egyetértést. VÉGSŐ FOKON a megválasztásra kerülő vagy a már megválasztott tisztségviselők — a párttagság bizalmát élvezve — letéteményesei a szeptemberben sorra kerülő választások demokratizmusának. Ezért úgy gondoljuk, nagyobb figyelmeit és ugyanolyan aktivitást érdemelnek az augusztusi taggyűléseknek ezek a második napirendi pontjai, mint a vezetőségi beszámolók. Botyánszki János Néhány szó a Szegedi Fotószalon kiállításáról Augusztus elsején Szeged Bartók Béla Művelődési Központjában nyílt meg a Szegedi Fotószalon. Az immár hatodszor megrendezett kiállításon a Békéscsabai Fotóklub is részt vett. A Bódis Miklós vezetésével 10 éve működő fotókör 6 szerzője, mintegy 20 képet küldött a tárlatra. Balogh Ferenc „Görgő”, „Sinus” és „Az új Békéscsaba” című képeivel szerepelt, Remeczky Ferencnek „Vágta” című képe került falra. A részt vevő klubok közül a szegedi, miskolci, budapesti fotóklubok értek el kiemelkedő eredményt. A Szegedi Városi Tanács Művelődésügyi Osztálya Vándordíját a szegediek nyerték el. A fotót ez a kor termelte ki. A képközlés igénye egyre nagyobb. Érthető nyelven szól a nézőhöz és utat tör a nemesebb képzőművészet felé. A fotó a modern kor emberének elgépiesedését éri tetten saját eszközével. Legszélesebb skálán tud az emberekhez szólni. — mondja Balogh Ferenc, beszámolva a kiállítás élményeiről. — Több ezren pályáztak különböző alkotásokkal. Ha az ember nemcsak azt tudja meglátni, amit a gépe, hanem többet, mélyebbet a körülötte levő világból, akkor azt már alkotásnak nevezhetjük. — Százhatvankettő kép szerepelt a kiállításon, s sok volt köztük, amely szimbolikus tartalommal telítődött. Nekem például nagyon tetszett a budapesti Hajdinyák Gyula „Remény” című absztrahált képe. A ma embere, munkásportrék, néhány csendélet és a környező világ művészi megjelenítése tükröződött a fotókon. A képtömeg mennyisége enyhén zsúfolt volt. Ismerve a beküldött anyag színvonalát a falra nem került képekből egy hasonló kiállítást lehetne rendezni. Zs. J. Kombájnosok versenye A Felsőnyomási Állami Gazdaság kombájnosai közötti versenyben augusztus 6-án estig NDK típusú E—512-es kombájnjával Nagy János és Králik János páros vezet 7037 mázsa termény betakarításával. A második helyen ugyancsak E—512-es kombájnnal, 6785 mázsa összteljesítménnyel Hocz Pál és Kukla István kettőse áll. Az SZK—4-esek versenyében az első Mekis András 5430 mázsás, második pedig Evanics István, 5146 mázsás teljesítménnyel. A közölt számok nem végleges eredmények, hiszen a július 13-án kezdődött aratás még nem fejeződött be. BÉKámmssj 3 1970. AUGUSZTUS 7.