Gyulai Hírlap, 1972. július-december (13. évfolyam, 51-100. szám)
1972-10-20 / 82. szám
flz egészségügyi miniszter rendelete a szakgyógyszerészi képesítésről Az egészségügyi miniszter rendeletet adott ki a szakgyógyszerészi képesítés szervezett formában történő megszerzéséről. A rendelet értelmében a szakgyógyszerészeti cím használatára az a gyógyszerész jogosult, aki a gyógyszerészeinek valamely szakágában a rendelet és a hamarosan megjelenő végrehajtási utasítás szerinti szakképesítést megszerezte. A szakgyógyszerészi képesítést az a gyógyszerész szerzi meg aki a végrehajtási utasításban meghatározott gyógyszerészi gyakorlat után az országos szakgyógyszerészképesítő vizsgabizottság előtt a gyógyszerészet választott szakágából a szakvizsgát sikerrel leteszi. A szakgyógyszerészi vizsga elméleti — az OSZGYV elnöke által meghatározott szakágakban elméleti és gyakorlati — részből áll. A külföldön szerzett szakgyógyszerészi képesítés elismerése kérdésében — az OSZGYV elnökének javaslata alapján — az egészségügyi miniszter dönt. A szakgyógyszerészi képesítésről szóló miniszteri rendelet végrehajtási utasítása intézkedést tartalmaz a képesítés megszerzéséhez szükséges gyakorlati időre, valamint tanfolyamokra vonatkozólag. Magában foglalja az OSZGYV szervezetét és faadatait, a szakgyógyszerészi vizsgával kapcsolatos tudnivalókat, valamint azt, hogyan lehet kérni a külföldön szerzett szakgyógyszerészi képesítés elismerését. (MTI) Irodalom és zene: Petőfi Sándor és David Ojsztrah lemezen Az iskolákban, intézményekben készülnek a nagy magyar költő, Petőfi Sándor születése 150. évfordulójának megünneplésére. A felkészüléshez, az irodalmi estek és ünnepségek programjaihoz segítséget adnak a ,,Magyar költők” sorozatban megjelent Petőfi hanglemezek. A 42-es számú lemez borítóját Escher Károly fotóművész Petőfi portréja díszíti. A lemezen a „Felhők” című ciklusból a Felhők, A bánat egy nagy óceán, Mit ettél, föld, Odanézzetek!, Oh, szerelem, Szállnak reményeink, Az álom.... Kivágom én című költeményeket Rutkay Éva, Gábor Miklós, Bitskey Tibor, Koncz Gábor és Kohut Magda mondja el. Erről a lemezről hallható a Feltámadott a tenger, a XIX. század költői, a Nemzeti dal, az Egy gondolat bánt engemet. Az 57-es számú Petőfi lemez borítóján Orlay Petrich Soma olajfestményén Petőfi Sándor látható. A lemez Sinkovits Imre, Horváth Ferenc, Bessenyei Ferenc, Bitskey Tibor előadásában örökítette meg a Puszta télen, a Kutyák dala , A farkasok dala, A négyökrös szekér és a Szeptember végén című, ma már világszerte ismert Petőfi-verseket. November 1-én kezdődik a „Szovjet Hanglemez Hónap”. Ez alkalomból a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat újdonságai között megjelent Beethoven: Hegedű-zongora szonáták című műve David Ojsztrah—Lev Oborin előadásában. A hanglemezboltokban kapható a Volgai Orosz Népi Kórusok lemeze és Vivaldi: Concertók, J. Strauss: Keringők című műve is. A lemezgyűjtők bizonyára örömmel fogadják az újból kapható „Beethoven: öt zongoraverseny” hanglemezt a Clevelandi Szimfonikus Zenekar előadásában, melyen a művet Széll György vezényli. jére. Szénási József ezúttal hiányzott, megszokott helyén, a bal hátsó ülésen Schultz őrmester óriási teste kuporgott. Faragó dideregve ült melléje. Szaglása is meghalt már, nem vette észre az orrának oly ismerős német katonaszagot, amely a benzingőz édeskés bűzéből, a gumi enyhén fojtó szagából és valami sajátos szappanillatból elegyült. Óvatos tempóban gurultak végig a sötét városon. A sofőr mellett ülő SS-legény mozdulatlanná kövülten nézte az utast és a térdei közül fölmeredő karabélycsövet markolta. Schultz őrmester belerázódott szoros helyzetébe, próbálgatta, hogyan tartsa géppisztolyát, végül az ölébe fektette, csövét pedig Faragó bordái közé nyomta. A városon át egyetlen szót sem szólt. Amikor elhagyták a szabadhegyi sorompót, kurtán mozdult a sofőrre: — Balra! Egyik érthetetlenség a másikat követte Faragó számára. Semmi magyarázatot nem talált arra, minek ez a nagy ceremónia, mi szüksége lehet Schultz őrmesternek az elében heverő nyilas karszallagra, és miért hozzák éppen erre, a fehérvári országútra, miért kocsikáztatják ilyen hosszasan, amikor sokkal egyszerűbben is elintézhetnék kivégzését. Túl Szabadhegyen, az emelkedőt borító erdő mellett megálljt parancsolt Schultz őrmester a sofőrnek. Óriásit rándult Faragó szíve. Érezte, nem tud majd megállni a lábán, ha mozdulásra szólítják. Előre átélte a következő pillanatok mozzanatait. — Ide már csak három kilométer Táplány-puszta — szólt buffogó hangon Schultz őrmester. — Ott lakik az intézőnél Urbantsch Tibor főmérnök. A parancs úgy szól, hogy hadnagy úrnak agyon kell lőnie a főmérnököt. Faragó elvesztette az eszméletét A fekete semmiből kísérteties álomszerűséggel talált magára és éledő figyelme alig tudta befogadni az őrmester mélyen kongó szavait: — Az országútról körülbelül százhúsz méter a földút az intéző lakásáig. Farral állunk majd az ajtó elé, hogy a lövés után azonnal távozhassunk. A bejárati ajtón túl előszoba van, abból három ajtó nyílik jobbra, balra és előre. Urbantsokék szobájába a jobb oldali ajtó vezet. Hívja ki a főmérnököt az előszobába, ott lője le. Én közben eldobom az udvaron ezt a karszallagot mert jobb, ha a nyilasokra fognak gyanakodni. Utána vissza kell térnie hadnagy úrnak az estélyre. Egy héthatvanötös tiszthelyettesi pisztoly meredt Faragó arca elé. Jól ismerte, először Albániában kapott ilyet az SS-től, amikor előléptették tizedessé. Félelme elpárolgásának biztos jele volt, hogy újra érezni kezdte a részegséget. — Tessék vigyázni, élesre van töltve — figyelmeztette az őrmester. (Folytatjuk) OKTÓBER TÓTKOMLÓSON • A szlovák tájház faragott kapuja Az ember észre sem veszi, milyen hamar eltelik két és fél nap. Még alig, hogy megérkeztem Tótkomlósra, máris péntek lett, és egyetlen napom maradt hátra. Igaz, csütörtök volt a „nagy munkák évadja”, így aztán péntekre már több idő maradt kötetlen beszélgetésekre, újabb sétákra a községben, mert végre erre a péntekre kisütött a nap, és kopogtatott a komlósi utcákon is a vénasszonyok nyara. Az egyik séta a szlovák tájházhoz vitt. Azóta ugyanis, hogy elkészült a ház pompás kerítése, faragott kapuja, szépségében megemelkedett ez a kis múzeum és már messziről felhívja magára a figyelmet. A tájház megálmodója és most is a legjobban gondját viselője, Urbán Pál, a háziipari szövetkezet elnöke jön át a szövetkezet épületéből, hogy felvételeket készítsünk odabent, meg az udvaron is, és megmerítsük magunkat a néprajzot, a népi hagyományokat szeretők számára utánozhatatlan hangulatban. Az elmúlt évszázad kel itt életre, ahogy benyitunk a kiskapun. A folyosó gerendáin csöves kukoricák száradnak, bent, a szabadkéményes konyhában mintha főzés előtti pillanatokat rögzített volna a régi szlovák konyha idevarázsolója. Átjönnek közben a háziipariból az éppen szabad lányok, megnézni a tájházat (ki tudja ,hányadszor?). Kukucska Gyöngyi oda is áll a tükör elé, és mosolyogva a haját igazítja... Szép, faragott keretű tükör, körülötte festett tányérok, színes-virágos csík fent a falon, díszes a mennyezet is, és a nagygerenda. A sarokban ágy, gyönyörű festett fejjel, teli csipkés, hímzett komlósi párnákkal. De kár ismételni, sokszor leírtuk már, és — ha bárki teheti — nézze meg inkább! Az asztalon a vendégkönyv. Választ ad arra, hogy egy év alatt sokan látták-e a tájházat? Hát bizony elég sokan. Külföldiek is: németek, csehszlovákok, más vendégek. Itt a kézjegyük, itt tanúskodnak a sorok. Juraj Rybarsky Csehszlovákiából, Erhard Dalit az NSZK-ból jutott el ide, a szlovák tájház faragott kapujához, hogy elámuljon, milyen gazdag is a komlósi szlovák néphagyomány. „Der Besuch in diesem Museum hat uns sehr gut gefallan — írja: Wir danken für die nette Führung... A látogatás a múzeumban nagyon tetszett nekünk, köszönet az előzékeny vezetésért”... A kaput a Lehoczky-féle ház kerítéséről mintázta Kovács János, a háziipari szövetkezet karbantartója. Eredeti komlósi kerítés ez, nem volt könnyű munka, meséli Urbán Pál. Régebben hárman is vállalkoztak rá, hogy megcsinálják, aztán mind a három vállalkozó eltűnt, nyomtalanul. Kovács állta a szavát És még mi hír a kis múzeumból? Bővíteni szeretnék, természetesen. A hátsó szobában bemutatni a szlovák népi viseletét, már gyűjtik az anyagot, és van is rá egy kis pénz. Aztán a tárgyakat is bővíteni kellene, a komlósi látogatók mondják, ez is hiányzik, meg az is ... Lohoczky István, a tanács elnök említette: Nagy szó, hogy megnyithattuk a tájházat, de nem állunk meg itt. Tervezzük, hogy a hátsó szobából nyíló kamra „vitrin-szoba” lesz, és ezekben a vitrinekben apró bábukat helyezünk el, komlósi szlovák népviseletbe öltöztetve. A háziipari szövetkezet termékeiből is összeállítunk egy bemutatót, de úgy, hogy a látogató azokat ott, a helyszínen meg is vásárolhatja... * * « Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom: érezni, hogy ebben a községben valami új kezdődött A fejlődésnek egy magasabb szintű szakasza — ahogy mondani szoktuk —, vagy úgy is mondhatnánk: Tótkomlós egyre többet hallat majd magáról. Akik élesztik, ösztönzik ezt a prosperitást, nincsenek még sokan. De kevesen sem! Közöttük a vezetők többsége a hangadó, és mellettük sok ember, akik szép jövőt álmodnak a Szárazérparti községnek. A múltja is erre kötelezi őket, a feltörekvés az évszázados nyomorból, szinte a semmiből, és az is, ami most van. Hogy nincs még minden? Ez is természetes. És talán sohasem lesz úgy, hogy minden megvan, itt a Kánaán ... Mert az új sikerek újabbakat követelnek, ha egyszer valaki elindul, soha meg nem állhat. Így lettünk emberek, hogy visszanézzünk a be sem látható őskorokba és így leszünk több emberek, a be nem látható jövőben. Tótkomlóson is, ahol most október van, 1972. októbere. Sass Ervin Gyöngyi a száz éves tükör előtt.... Fenti képünk: A szlovák tájház faragott kapuja. (Mihalik József felvételei)