IRODALMI FIGYELŐ 3. ÉVFOLYAM (1957)
1957 / 2-3. sz. - FOLYÓIRATOK - Magyar irodalom
len diákoskodás után festő ( ?), színész, majd tanár lett". A tárgyi pontosság különben sem nagy érdeme a lexikon-cikknek. Csodálkozva olvassuk benne, hogy Vajkot Szent Gellért keresztelte meg, a török hódoltság kezdete 1686, Buda eleste, Gyöngyösi István az erdélyi irodalom kiválósága, a 45 utáni fellépő fiatal írók sorát Veres Péter és Szabó Pál nyitja meg, 45 után a következő „egészen fiatal" regényírók jelentkeztek : Nagy Lajos és Nagy Sándor. . . Nem érezzük, hogy P. Balkan különösen jó szolgálatot tesz irodalmunk külföldi népszerűsítésének, mikor fontosnak tartja megjegyezni, hogy „Petőfi tüzes nacionalista, noha szerb eredetű . . ." Nem ad helyes felvilágosítást akkor sem, amikor Zilahy legjobb darabjaként a „Süt a nap"ot emeli ki, amely „a hanyatló polgári osztályok bírálatában" remekel. Irodalmunk nagyon sokat köszönhet a francia szellemi életnek, felesleges ezt az adósságot még azzal tetézni, hogy Szigligetit a francia mintára szerkesztett történeti tragédiái miatt becsüljük elsősorban, s nem „kissé felületes", de tegyük hozzá mi, jóízű és népszerű vígjátékaiért és meg sem említett népszínműveiért. Sajnos, az arányérzék sem erős oldala az enciklopédia e fejezetének. Csak néhány példa : Kisfaludy Sándor pl. több sort kap, mint Vörösmarty, s ezen az sem segít, hogy az utóbbiról P. Barkan azt írja, hogy a legnagyobb magyar lírikus. Mikszáthra egy fél mondatot szán, Justh Zsigmondra négyet. Felmerül a kérdés, nem adott volna-e többet a külföldi olvasóknak, ha legnagyobbjainkról részletesebben ír a szerkesztő, s a második vonalbeli írók csak összefoglalásként szerepelnek, még ha a névsor és a művek nomenklatúrája nem lesz is ilyen módon teljes. A norvég irodalom 24 oldalából 5 jut Ibsenre. Ne legyünk igazságtalanok. Akad itt-ott a lexikonban néhány szép és tömör írói jellemzés is, pl. Balassi Bálinté. S az arányok eltolódásában is néha, mintha a szerkesztői ceruza önkényességét éreznék. Legfeltűnőbb ez, mikor Barkan Az ember tragédiájáról így ír : „Hőse Ádám, a teremtés hajnalán Lucifer segítségével egymás után megtestesíti egy hosszú profetikus álomban az emberiség néhány nagy alakját : Fáraót, Miltiadest, Keplert, Dantont . . . Ilyen jövendő láttára Ádám öngyilkos akar lenni, de Éva anyasága megérteti vele, hogy tette haszontalan lenne : biztosítva van a jövő, küzdeni kell és remélni." A három pont túlságosan is az olvasó képzeletére bízza, hogy mi keseríthette el úgy Ádámot, ha tájékozatярщшшlan legfeljebb Danton lenyokazására gondolhat. Ekkora pongyolaságot mégsem írhatott le a magyar irodalom ismertetője! Bizonyára részletezni akarta a tragédiát, s a terjedelemre gondosan ügyelő szerkesztő vágta ketté a gondolatmenetet. Mikor letesszük a Pléiade remekül kiállított kis irodalmi zseblexikonát, örülünk, hogy ennyi magyar író nevével ismerkedhetik meg a világirodalom iránt érdeklődő külföldi, de nem nyomhatjuk el azt az érzést, hogy ezt a 25 oldalas összefoglalást avatottabb tollal is meg lehetett volna írni. H. K. Reményi József, a magyar irodalom angol nyelvű ismertetője 1956 október közepén, észrevétlenül és részvétlenül Clevelandben meghalt a klaszszikus és modern magyar irodalom mindmáig legnagyobb külföldi ismertetője. Egyetlen magyar lap, a Népszava emlékezett meg róla pár sorban. A magyar irodalmi közvélemény „a legnagyobb magyar amerikai író"-ként tartotta számon, de a második világháború után neve itthon egyre inkább elhalványult. Pedig akkor dolgozott legszorgalmasabban a halott nagyok és az élő értékek angol nyelvű értékelésén. A Western Reserve University összehasonlitó irodalomtörténet-tanáraként mindmáig a legtöbbet tette a magyar irodalom amerikai és angliai megismertetéséért. De jelentékeny írói tehetségénél és hatalmas tudományos felkészültségénél fogva nemcsak az angol nyelvű folyóirat-és lexikon-irodalomban, hanem általában a modern tudományos világirodalomban is tett legtöbbet a magyar szellem nagyjainak bemutatásáért. Reményi éppen az utolsó 10—15 évben összpontosította csaknem minden energiáját a magyar irodalom külföldi népszerűsítésére. Életrajza, látszatra, mindössze néhány adatba belefér. 1891-ben született Pozsonyban, ott is járt iskolába. Hamar összeköttetésbe került Juhász Gyulával. Ez az ismeretsége döntő befolyású volt egész életére. A fiatal jogász második novelláskötetéhez Juhász írt előszót. 1914-ben a fiatal jogász-irodalmár a philadelphiai osztrák—magyar konzulátus h. titkára lesz, 1920 után egy ideig újságíró, egyetemi lektor, aztán a clevelandi egyetem tanára. Beutazta Észak- és Közép-Amerikát, átlátogatott Európába és 1935-ben utoljára hazájába is. Élete második felét teljesen betöltötte az irodalom, utolsó harmadát pedig szinte teljesen a magyar irodalom lázas ismertetése. Reményi tevékenysége