VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 5. ÉVFOLYAM (1959)
1959 / 1. sz. - NYÍRŐ LAJOS: Vita a realizmusról a Szovjetunióban
NYÍRŐ LAJOS : Vita a realizmusról a Szovjetunióban Több mint száz esztendeje, hogy a Revue des Deux Mondes c. folyóirat hasábjain feltűnt egy fogalom, mely azóta meggyökeresedett az irodalomtudományban. Ez a fogalom : a realizmus. Ezt a fogalmat sokféleképpen értelmezték már az eddigiekben is, de még manapság is sok fejtörésre ad okot. Természetesen nemcsak a realizmus fogalma körül vitatkoznak, — ez csak a felszín. A harc lényegét olyan problémák alkotják, mint az irodalomnak a valósághoz való viszonya, a művészi jelleg kérdése, az író és a kor kapcsolata stb. — és nem utolsósorban világnézeti, politikai tendenciák. Ezt tapasztaljuk a nyugat-európai országok irodalomtudományának egyes törekvéseiben, melyek a realizmust diszkreditálni igyekeznek. Egyes mai burzsoá irodalomtörténészek, esztéták eleve ellenzik a realizmust, mert ennek életábrázoló módszere ellentétben van a jelenkori burzsoá valóság érdekeivel. De politikai tendenciák a szocialista realizmus, realizmus és modernizmus kérdésében megnyilvánultak a közelmúltban egyes szocialista országok közötti irodalmi vitákban is. Előadásomban e vitáknak csak fő mozzanatait kívánom érinteni, majd kitérek a Szovjetunióban ez év tavaszán megtartott realizmus konferencia tüzetes ismertetésére. Mielőtt rátérnék a problémák elemezésére, arról a folyamatról szeretnék általános képet adni, amely még ma is szakadatlanul mélyreható változásokat hoz a szovjet művészetben, irodalomban, és az irodalomtudományban egyaránt. Ez a folyamat a XX. kongresszussal kezdődött. A nagy szocialista forradalom óta a szovjet művészet, a szocialista realista irodalom nagy eredményeket ért el. .Gorkij, Majakovszkij, Solohov, Alekszej Tolsztoj és sokan mások az új kor irodalmának ma már világszerte ismert klasszikusai. Csak a burzsoá esztéták és a revizionizmus hívei igyekeznek cáfolni a cáfolhatatlant , a szocialista művészet klasszikus alkotásait. Tudjuk, hogy a szocialista realista irodalom fejlődése és erősödése nem volt zökkenőmentes. Világraszóló sikerei ádáz harcokban születtek. Minden irodalomtörténész ismeri már a harcok sorát, amelyet a szovjet irodalomnak végig kellett küzdenie a különféle izmusokkal, a haptistákkal, az utóbbi időkben pedig a személyi kultusz és a dogmatizmus káros hatásával. Ez utóbbi gátló erejének felszámolása még ma is folyamatban van. Szükséges volt a szovjet irodalmat és irodalomtudományt felszabadítani e kerékkötőktől és gyakorlati következményeiktől. Ennek eredményeként rehabilitálták mindazon szovjet és orosz, élő és nem élő írókat, akiket eddig a legkülönbözőbb ürügyekre hivatkozva helytelenül mellőztek. Ez történt többek között Bagrickijjal, Martinovval, Jeszenyinnel, Uffel és Petrovval, Mihail Kolcovval, Bábellel és másokkal. És nemcsak az élő és a közelmúltban elhúnyt mellőzött írók műveit kellett visszaállítani megérdemelt helyükre, hanem az orosz irodalom olyan világszerte ismert klasz MAGYAR «MAMNVCS AKADÉMIA Шт/UM * Az MTA Irodalomtörténeti Intézetében 1958. december 17-én elhangzott vitaindító előadás. Világirodalmi Figyelő !