HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 15. ÉVFOLYAM (1969)
1969 / 1. sz. - SZEMLE - PÓR PÉTER: Az európai és magyar szecesszió líraszemlélete
jelenti ki: „Amely művészet őszintén dekoratív, azzal érdemes élni."22 Csupán a művészetet tekintve, Huysmans sem lépett túl ezen a felfogáson, legfeljebb csak végletéig hajszolta. A másik oldalon azonban összevonta az ékítmény és az alkotó képzetkörét, megteremtve, hogy Sternberger formuláját kövessük, az ornamentikus alkotó, Huysmans kedvenc szavai szerint pedig a „factice", az „artifice" kultuszát. Des Esseintes herceg végül olyan természetes virágokat keres, melyek művirágok benyomását keltik ... A gondolatsort aztán, noha már félig a szecesszión kívül, annak az expresszionizmus felé vezető vonásait nyomatékosítva, Worringer esztétikája az ornamensnek mint a művészeti absztrakció legtisztább formájának elemzése zárta le. A lírára legerősebben a középső szakasz: „geartete Idealität", „Verwandlung des Symbolischen ins Dekorative" olvassuk erről a témánkhoz kapcsolódó jellemzéseket — világszemlélete hatott. A vers statikusabbá vált; kevesebb, többnyire passzív értelmű igét használ, viszont halmozza a jelzőket és a határozókat. A nyugati költészetben szokás volt némely divatos képzőművészeti témát, egy szőnyeget, egy táncosnőt mintegy versbe transzponálni: „a leírás iparművészete" — jut eszünkbe Halász Gábor meghatározása.23 A mi költészetünk ilyen ezoterikus kísérletekhez nem vonzódott, ám a népnemzeti versek vázalkotó lelki vagy történeti cselekményességét nálunk is egyre inkább statikus lélekállapotok vagy egyetlen, alapvetően azonos lélekállapot érzelmileg túlfűtött, tehát ornamentikus eszköztára és ornamentikus hatású kifejezése váltotta fel. Bajos lenne ilyen szűk terjedelmű dolgozatban az allegorikus univerzum főbb motívumainak mindegyikét, tehát a kor lírai képvilágát újraépíteni megkísérelnünk, azokat a különösen jellemző elemeket óhajtanánk csak kiemelni, melyek még a szecesszión belül a magyar költészet erősen eltérő karakterét szemléltetik. A modern világ alkotóelemeinek, gyáraknak, gépeknek, városoknak tulajdonképpen kisebb közvetlen szerepe volt, mint gondolnánk.24 Hatásuk inkább közvetett, általuk fedezte fel a művészet az élettelen dolgoknak, az anyagoknak, vonalaknak és színeknek adott határaikon túl törni, saját magukat folytatni törekvő irányulását, melyet aztán a szecesszió még túlzottan is érvényre juttatott. Egy német esztéta, Bolnow a Verinnerlichung-ban, a bensőségessé válásban és tételben jelölte meg a szecessziós líra legsajátabb jellemvonását, szerencsés szavával a folyamatnak nemcsak tartalmi, hanem érzelmi irányát is sejtetve.25 Ekként lettek — Elisabeth Klein disszertációját idézem — a versek kedvelt színtereivé a dekoratív, zárt terek, a kertek, parkok, szigetek.26 Ugyancsak ő kísérli meg a lét körforgásának, Nietzsche formulájával az örök visszatérésnek motívumcsaládját összegyűjteni: a kör, a kerék és a tengely lennének ennek egybetartozó kulcsallegóriái. Jost Hermáius viszont kis antológiájában tematikus felosztással próbálkozott.27 Tánc és bódulat — Életmámor — A nagy Pán — Monista összeszövöttség — A tavaszérzés — Virágvarázslat — Tó és csónak — Hattyúk — Alkonyi álmok — Fülledt órák — A test csodája — Mesterséges paradicsom: íme a ciklusok, melyekbe anyagát rendezte. Felosztása persze valamelyest esetleges, kategóriái azonban mindenképpen találóak. Maguknak az egyes motívumoknak eredetét legnagyobbrészt a szimbólizmusban kell nyomoznunk. Nagy monográfiájában Guy Michaud fejtegeti, hogy a szimbolista kép- 22 OSCAR WILDE: Eszmék. Bp. 1908. 155. 23 HALÁSZ GÁBOR: Vázlat a szecesszióról. Válogatott tanulmányok Bp. 1958. 24 DÉCAUDIN kitűnő könyvének tanúsága szerint (La crise des valeurs symbolistes. Vingt ans de la poésie française 1895—1914. Toulouse, 1960) a francia költészetben, ha elő is fordultak, szintén ritkák voltak az ilyen képek. 25 Lásd J. HEEMAND: i. m. 26 Uo. 27 J. HEEMAND: Lyrik des Jugendstils. Reclam, 1964. 122