HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 15. ÉVFOLYAM (1969)

1969 / 1. sz. - SZEMLE - PÓR PÉTER: Az európai és magyar szecesszió líraszemlélete

jelenti ki: „Amely művészet őszintén dekoratív, azzal érdemes élni."22 Csupán a művésze­tet tekintve, Huysmans sem lépett túl ezen a felfogáson, legfeljebb csak végletéig hajszol­ta. A másik oldalon azonban összevonta az ékítmény és az alkotó képzetkörét, megteremt­ve, hogy Sternberger formuláját kövessük, az ornamentikus alkotó, Huysmans kedvenc szavai szerint pedig a „factice", az „artifice" kultuszát. Des Esseintes herceg végül olyan természetes virágokat keres, melyek művirágok benyomását keltik ... A gondolatsort aztán, noha már félig a szecesszión kívül, annak az expresszionizmus felé vezető voná­sait nyomatékosítva, Worringer esztétikája az ornamensnek mint a művészeti absztrak­ció legtisztább formájának elemzése zárta le. A lírára legerősebben a középső szakasz: „geartete Idealität", „Verwandlung des Symbolischen ins Dekorative" olvassuk erről a témánkhoz kapcsolódó jellemzéseket — világszemlélete hatott. A vers statikusabbá vált; kevesebb, többnyire passzív értelmű igét használ, viszont halmozza a jelzőket és a határozókat. A nyugati költészet­ben szokás volt némely divatos képzőművészeti témát, egy szőnyeget, egy táncosnőt mintegy versbe transzponálni: „a leírás iparművészete" — jut eszünkbe Halász Gábor meghatározása.23 A mi költészetünk ilyen ezoterikus kísérletekhez nem vonzódott, ám a népnemzeti versek vázalkotó lelki vagy történeti cselekményességét nálunk is egyre inkább statikus lélekállapotok vagy egyetlen, alapvetően azonos lélek­állapot érzelmi­leg túlfűtött, tehát ornamentikus eszköztára és ornamentikus hatású kifejezése váltotta fel. Bajos lenne ilyen szűk terjedelmű dolgozatban az allegorikus univerzum főbb motívumainak mindegyikét, tehát a kor lírai képvilágát újraépíteni megkísérelnünk, azokat a különösen jellemző elemeket óhajtanánk csak kiemelni, melyek még a szecesszión belül a magyar költészet erősen eltérő karakterét szemléltetik. A modern világ alkotóelemeinek, gyáraknak, gépeknek, városoknak tulajdon­képpen kisebb közvetlen szerepe volt, mint gondolnánk.24 Hatásuk inkább közvetett, általuk fedezte fel a művészet az élettelen dolgoknak, az anyagoknak, vonalaknak és színeknek adott határaikon túl törni, saját magukat folytatni törekvő irányulását, melyet aztán a szecesszió még túlzottan is érvényre juttatott. Egy német esztéta, Bolnow a Verinnerlichung-ban, a bensőségessé válásban és tételben jelölte meg a szecessziós líra legsajátabb jellemvonását, szerencsés szavával a folyamatnak nemcsak tartalmi, hanem érzelmi irányát is sejtetve.25 Ekként lettek — Elisabeth Klein disszertációját idézem — a versek kedvelt színtereivé a dekoratív, zárt terek, a kertek, parkok, szigetek.26 Ugyancsak ő kísérli meg a lét körforgásának, Nietzsche formulájával az örök visszatérésnek motívumcsaládját összegyűjteni: a kör, a kerék és a tengely lennének ennek egybetartozó kulcsallegóriái. Jost Hermáius viszont kis antológiájában tematikus felosztással próbálkozott.27 Tánc és bódulat — Életmámor — A nagy Pán — Monista összeszövöttség — A tavasz­érzés — Virágvarázslat — Tó és csónak — Hattyúk — Alkonyi álmok — Fülledt órák — A test csodája — Mesterséges paradicsom: íme a ciklusok, melyekbe anyagát rendezte. Felosztása persze valamelyest esetleges, kategóriái azonban mindenképpen találóak. Maguknak az egyes motívumoknak eredetét legnagyobbrészt a szimbólizmusban kell nyomoznunk. Nagy monográfiájában Guy Michaud fejtegeti, hogy a szimbolista kép- 22 OSCAR WILDE: Eszmék. Bp. 1908. 155. 23 HALÁSZ GÁBOR: Vázlat a szecesszióról. Válogatott tanulmányok Bp. 1958. 24 DÉCAUDIN kitűnő könyvének tanúsága szerint (La crise des valeurs symbolistes. Vingt ans de la poésie française 1895—1914. Toulouse, 1960) a francia költészetben, ha elő is fordultak, szintén ritkák voltak az ilyen képek. 25 Lásd J. HEEMAND: i. m. 26 Uo. 27 J. HEEMAND: Lyrik des Jugendstils. Reclam, 1964. 122

Next