HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 18. ÉVFOLYAM (1972)

1972 / 1. sz. - KÖNYVEK - A SCI-FI KÖRÉBŐL - HANKISS ELEMÉR: Mark R. Hillegas: The Future As Nightmare. H. G. Wells and the Anti-Utopians

újabb vívmánya eleve az ember javát szol­gálja. Wells nem osztja ezt a feltétlen opti­mizmust, nem vallja a tudomány és a hala­dás természetes összekapcsoltságát. A tudo­mány fejlődése és hasznossága a társa­dalmi rendtől is függ. Wellsnél a tudomány önállósulhat, s kiszolgálóból úrrá válhat. S az emberiség érdekei ellen is fordulhat. Ezzel függ össze az is, hogy Wells regényei­nek egyes szereplői a tudományt önző és individuális céljaiknak rendelhetik alá, s az ember megalázásának és megsemmisí­tésének eszközévé változtathatja. (Pl.: Dr. Moreau szigete, A láthatatlan ember). A bolygók háborúja is ilyen szemléleten alapszik, itt azonban Wells az imperializ­mus szörnyűségeit is elénk vetíti, a társa­dalmi igazságtalanságok ellen is szavát emeli. Kevés könyvben olvashatunk oly rész­letességgel és árnyaltsággal Wells viszo­nyáról a szocializmus eszméihez, a marxiz­mushoz, az Októberi Forradalomhoz és a szocializmus építéséhez, mint Kagarliekij művében. Bevezetőjében megállapítja, hogy H. G. Wellsben az egyik, első angol szocialista írót tisztelhetjük. Állításaiban igen óvatos ugyanakkor, s jól látja Wells ingadozásait, nézeteinek ellentmondásait, s azokat nem tussolja el, sőt feltárja valódi gyökereiket. Több oldalon keresztül tag­lalja utópisztikus témájú regényeit, így elsősorban a Modern utópia; Ha az alvók felébrednek (When the Sleeper Wakes), Az emberek istenekhez hasonlóak (Men Like Gods) с. műveit. Anekdotákkal fűszerezve tárja elénk Wellsnek a Fabiánus-társaság­ban való részvételót (melynek Bernard Shaw is tagja volt) és ahhoz való viszonyát, melyből szintén kiviláglik Wells szocialista eszméinek alakulása. Ennél is nagyobb figyelmet szentel Wells az orosz írókhoz s köztük Lev Tolsztojhoz különösképpen Makszim Gorkijhoz fűződő baráti kapcso­latának. Az angol science-fiction írója már az Októberi Forradalom előtt is járt Orosz­országban, a forradalom után pedig kétszer fordult meg a Szovjetunióban, az első alkalommal, 1920-ban Leninnel is találko­zott, a köztük lefolyt beszélgetés, a fiatal szovjet államban szerzett élményeinek írásba foglalása, jól érzékeltetik az angol író szimpátiáját a szocializmus építése iránt, de itt tárulkoznak elénk leplezetlen kétségei, a szocializmusba vetett hitének ellentmondásosságai. Másodszor 1934-ben járt Moszkvában, Kagarliekij megemlíti, hogy ekkor felemás módon szemlélte a Szovjetunióban zajló életet, s Gorkijhoz fűződő baráti kapcsolata is elhidegült. Ennek belső indítékaira ós okaira sajnos nem tér ki. Összegezve Wells viszonyát a szocializmushoz, Kagarliekij világosan meg­állapítja, hogy az angol író nem lett mar­xista a szó valódi értelmében, ettől elválasz­totta az a nézete, mely szerint tagadta az osztályhareot és a forradalmat. A kétkedés és az ellentmondás, amely H. G. Wells szocializmus-felfogását egész életén át kísérte, még sem csökkenti szocialista világnézetének meghatározó jelentőségét, írói magatartása és esztétikai szemléletére. A szocializmus eszménye tehát fontos tényező volt és maradt ars poeticájában, mert a jövőbe látáshoz biztos alapot adott. E rövid recenzióban nem térhettünk ki a könyv egyéb erényeire. A könyv egyik gyengéjét abban látjuk, hogy míg Wells fejlődésének első korszakát, a 20-as évekig terjedő időszakot részletességgel követte, addig a 20-as évektől kezdve a monografi­kus leírás lelankadt. Összegezve: jó köny­vet kaptunk Kagarlickijtól. NYIRŐ LAJOS Mark R. Hillegas: The Future As Nightmare. H. G. Wells and the Anti-Utopians. New York, Oxford U. P., 1967. 200. A könyv érdekes ós szakszerű vázlata a XX. századi regényes utópiák és anti­utópiák történetének. A kiinduló s állandó viszonyítási pont H. G. Wells, aki a szá­zadfordulón megteremtette, vagy legalább­is világszerte népszerűvé tette ezt a műfajt. Közismert tény, hogy rendkívül nagy hatást gyakorolt olvasóira, írótársaira és író-utódaira, még azokra is — és a könyv szerzőjét elsősorban ezek érdeklik —, akik különböző okokból szembefordultak vele, az ő eszméivel homlokegyenest ellenkező elveket vallottak, s utópiák helyett anti­utópiákat írtak. A wellsi utópiákra való visszahatás már igen korán megkezdődött. 1909-ben jelent meg E. M. Forster A Gép leáll című regénye, 1921-ben Öapek R. U. R. című színdarabja, 1932-ben Huxley Szép új világa, s 1949-ben Orwell 1S94 című anti-utópiája, hogy csak a legfontosabbakat említsük; a két utóbbi, tudjuk, már nyílt szatírája volt Wells lelkes és optimista elképzeléseinek. A szerző szerint az anti-utópiák e divatjának első­sorban az volt a forrása, hogy a baloldali értelmiség egy része, elsősorban a 30-as években lejátszódott események hatása alatt, kiábrándult egyrészt a tudomány és technika mindenhatóságának, másrészt az újtípusú, kollektív jellegű államnak, mint ideális társadalmi formának az eszméjéből. A technikaellenesség és a totalitarianizmus­ellenesség, a szerző szerint, közös és legfőbb meghatározó jegye ezeknek a munkáknak. A második világháború után az anti­Лшог.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék