HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 18. ÉVFOLYAM (1972)
1972 / 1. sz. - KÖNYVEK - A SCI-FI KÖRÉBŐL - HANKISS ELEMÉR: Mark R. Hillegas: The Future As Nightmare. H. G. Wells and the Anti-Utopians
újabb vívmánya eleve az ember javát szolgálja. Wells nem osztja ezt a feltétlen optimizmust, nem vallja a tudomány és a haladás természetes összekapcsoltságát. A tudomány fejlődése és hasznossága a társadalmi rendtől is függ. Wellsnél a tudomány önállósulhat, s kiszolgálóból úrrá válhat. S az emberiség érdekei ellen is fordulhat. Ezzel függ össze az is, hogy Wells regényeinek egyes szereplői a tudományt önző és individuális céljaiknak rendelhetik alá, s az ember megalázásának és megsemmisítésének eszközévé változtathatja. (Pl.: Dr. Moreau szigete, A láthatatlan ember). A bolygók háborúja is ilyen szemléleten alapszik, itt azonban Wells az imperializmus szörnyűségeit is elénk vetíti, a társadalmi igazságtalanságok ellen is szavát emeli. Kevés könyvben olvashatunk oly részletességgel és árnyaltsággal Wells viszonyáról a szocializmus eszméihez, a marxizmushoz, az Októberi Forradalomhoz és a szocializmus építéséhez, mint Kagarliekij művében. Bevezetőjében megállapítja, hogy H. G. Wellsben az egyik, első angol szocialista írót tisztelhetjük. Állításaiban igen óvatos ugyanakkor, s jól látja Wells ingadozásait, nézeteinek ellentmondásait, s azokat nem tussolja el, sőt feltárja valódi gyökereiket. Több oldalon keresztül taglalja utópisztikus témájú regényeit, így elsősorban a Modern utópia; Ha az alvók felébrednek (When the Sleeper Wakes), Az emberek istenekhez hasonlóak (Men Like Gods) с. műveit. Anekdotákkal fűszerezve tárja elénk Wellsnek a Fabiánus-társaságban való részvételót (melynek Bernard Shaw is tagja volt) és ahhoz való viszonyát, melyből szintén kiviláglik Wells szocialista eszméinek alakulása. Ennél is nagyobb figyelmet szentel Wells az orosz írókhoz s köztük Lev Tolsztojhoz különösképpen Makszim Gorkijhoz fűződő baráti kapcsolatának. Az angol science-fiction írója már az Októberi Forradalom előtt is járt Oroszországban, a forradalom után pedig kétszer fordult meg a Szovjetunióban, az első alkalommal, 1920-ban Leninnel is találkozott, a köztük lefolyt beszélgetés, a fiatal szovjet államban szerzett élményeinek írásba foglalása, jól érzékeltetik az angol író szimpátiáját a szocializmus építése iránt, de itt tárulkoznak elénk leplezetlen kétségei, a szocializmusba vetett hitének ellentmondásosságai. Másodszor 1934-ben járt Moszkvában, Kagarliekij megemlíti, hogy ekkor felemás módon szemlélte a Szovjetunióban zajló életet, s Gorkijhoz fűződő baráti kapcsolata is elhidegült. Ennek belső indítékaira ós okaira sajnos nem tér ki. Összegezve Wells viszonyát a szocializmushoz, Kagarliekij világosan megállapítja, hogy az angol író nem lett marxista a szó valódi értelmében, ettől elválasztotta az a nézete, mely szerint tagadta az osztályhareot és a forradalmat. A kétkedés és az ellentmondás, amely H. G. Wells szocializmus-felfogását egész életén át kísérte, még sem csökkenti szocialista világnézetének meghatározó jelentőségét, írói magatartása és esztétikai szemléletére. A szocializmus eszménye tehát fontos tényező volt és maradt ars poeticájában, mert a jövőbe látáshoz biztos alapot adott. E rövid recenzióban nem térhettünk ki a könyv egyéb erényeire. A könyv egyik gyengéjét abban látjuk, hogy míg Wells fejlődésének első korszakát, a 20-as évekig terjedő időszakot részletességgel követte, addig a 20-as évektől kezdve a monografikus leírás lelankadt. Összegezve: jó könyvet kaptunk Kagarlickijtól. NYIRŐ LAJOS Mark R. Hillegas: The Future As Nightmare. H. G. Wells and the Anti-Utopians. New York, Oxford U. P., 1967. 200. A könyv érdekes ós szakszerű vázlata a XX. századi regényes utópiák és antiutópiák történetének. A kiinduló s állandó viszonyítási pont H. G. Wells, aki a századfordulón megteremtette, vagy legalábbis világszerte népszerűvé tette ezt a műfajt. Közismert tény, hogy rendkívül nagy hatást gyakorolt olvasóira, írótársaira és író-utódaira, még azokra is — és a könyv szerzőjét elsősorban ezek érdeklik —, akik különböző okokból szembefordultak vele, az ő eszméivel homlokegyenest ellenkező elveket vallottak, s utópiák helyett antiutópiákat írtak. A wellsi utópiákra való visszahatás már igen korán megkezdődött. 1909-ben jelent meg E. M. Forster A Gép leáll című regénye, 1921-ben Öapek R. U. R. című színdarabja, 1932-ben Huxley Szép új világa, s 1949-ben Orwell 1S94 című anti-utópiája, hogy csak a legfontosabbakat említsük; a két utóbbi, tudjuk, már nyílt szatírája volt Wells lelkes és optimista elképzeléseinek. A szerző szerint az anti-utópiák e divatjának elsősorban az volt a forrása, hogy a baloldali értelmiség egy része, elsősorban a 30-as években lejátszódott események hatása alatt, kiábrándult egyrészt a tudomány és technika mindenhatóságának, másrészt az újtípusú, kollektív jellegű államnak, mint ideális társadalmi formának az eszméjéből. A technikaellenesség és a totalitarianizmusellenesség, a szerző szerint, közös és legfőbb meghatározó jegye ezeknek a munkáknak. A második világháború után az antiЛшог.